13. CSALLKZ „NVTELEN” * CSALLKZ – VELICHOVKY – CSALLKZ „... gy vizsglgattk az ember
CSALLKZ „NVTELEN” *
CSALLKZ – VELICHOVKY – CSALLKZ
„... gy vizsglgattk az embereket, mint a kupecok a lovakat a vsrokon.”
41. Farkasordt hideg szllt a csallkzi tjra. Az emberek lpse alatt csikorgott a h. Emberemlkezet ta tn nem volt ilyen hideg. A befagyott Dunn nem csak emberek kzlekedtek, hanem nehz gpeket is szlltottak. A naptr 1947. janurt mutatott.
Mr korbban hallani lehetett arrl, hogy Csehszlovkia az llampolgri jogok megvonsval, vagyonfosztssal, tmeges kitoloncolsokkal s kiteleptsekkel akar megszabadulni a hatszzezres llekszm szlovkiai magyar kisebbsgtõl. A magyarsg teljes felszmolst az 1945. prilis 5-n elfogadott kassai kormnyprogram tette volna lehetõv. Azonban a potsdami konferencin nem kapta meg a nagyhatalmak engedlyt arra, hogy a magyar kisebbsget az eredeti elgondols alapjn kiteleptse. Ekkor Bene kztrsasgi elnk s a Gustv Husk vezette Szlovk Megbzotti Testlet j mdszerekkel igyekezett likvidlni a dl-szlovkiai magyar kisebbsget. Belsõ (csehorszgi), illetve klsõ (Magyarorszgra) knyszerteleptseket hajtottak vgre. A csehorszgi akcit hivatalosan „munkaerõ-toborzsnak” neveztk. Ezekkel az 1945 vgi s 1946-47. vi csehorszgi deportlsokkal knyszertettk ki Magyarorszgtl a lakossgcsere-egyezmny alrst, illetve a lakossgcsere beindtst. A Csehorszgba val knyszerteleptsktõl gy meneklhettek volna meg, ha „reszlovakizlnak”.
Mi volt a reszlovakizci? A csehszlovk kormny adta olyan lehetõsg, amelynek alapjn a Csehszlovkiban lõ magyar nemzetisgû polgrok megvltoztathattk a nemzetisgket, s gymond nknt szlovkoknak vallhattk magukat (elfajzott magyarok, akik csak tvedsbõl hiszik magukat magyarnak, s szeretnnek - jlag - szlovkokk vlni.) gy jbl csehszlovk llampolgrok lettek, nem deportlhattk õket Csehorszgba, elkerltk a kiteleptst Magyarorszgra, s rjuk nem vonatkozott a kollektv bûnssg alapjn elrendelt vagyonelkobzs. (Vlemnyem szerint ebbõl az kvetkezik, hogy aki ezek utn is magyarnak vallotta magt, mind õ, mind az azta szletett leszrmazottai a trvny el nem trlse okn mind a mai napig bûnsknek szmtanak.) Bizony, tbb mint 300 ezer fõre terjedtek ki a reszlovakizlsi krelmek. A csaldfõk szmra a reszlovakizcis bizottsg lehetõv tette, hogy a bizottsg elõtt tagadjk meg nemzetisgket csaldtagjaikkal egytt…
Jnos, aki egy csallkzi kis teleplsen lt felesgvel, hrom fival s anysval, megtagadta volna nmagt – magyarsgt, ha krelmet nyjtott volna be a reszlovakizcira. Mivel hrom kiskor gyermeke volt, titokban szmtott arra, hogy a hatsg elnzõ lesz, s nem hurcoljk el õket. Azrt is gondolta gy, mert a faluban mr elterjedt a kitelepts hre, valamint a nvsor is. gy tudta, csaldja nem szerepel a nvsorban. Amikor a katonasg krlfogta a falut, Jnosnl is megjelentek a falu „elljri”, hogy bejelentsk, neki kszlnie kell csaldjval egytt a msnapi kiteleptsre. Anysnak azonban nem kellett mennie.
Termszetesen a kiteleptõ bizottsg is tudta, hogy idõsebb szemlyekre Csehorszgban nincs szksg, mivel erõs kezek kellettek azokra a terletekre, ahol korbban a szudta-nmetek ltek. Õket a hatsg mr kiteleptette, viszont az llataikat nem vihettk magukkal. Erre kellett a kitelepts, hogy a magyarok gondoskodjanak az llatokrl, valamint a fldek megmûvelst is vgezzk el.
Nem sok idõ maradt a kszlõdsre. Jnos hamar bllrt hvott, hogy az lban rfgõ csonyt levgjk. Mrta, Jnos felesge kisrt szemekkel csomagolta a legfontosabb ruhanemûket, gondosan kikemnytett gynemût, s mindezt egy 140-120-180 cm-es ldba helyezte el, ami ksõbb a hrom gyermek fekhelyl is szolglt. Hajnalra a disznvgssal s annak elcsomagolsval is vgeztek.
* Ez az rs desapm visszaemlkezsei alapjn kszlt s apai nagyapm, s mindazok emlkre ajnlom, akiket a msodik vilghbor utni vrzivataros, kusza idõkben rtatlanul meghurcoltak, megalztak, kisemmiztek, fldnfutkk tettek az alig-gyõztes kishatalmak. Csak a szemlyneveket vltoztattam meg, minden egyb szrl-szra a lertak szerint trtnt, s a szereplõkbõl hrman mg a mai napig is lnek. Legyenek õk a tanim erre az embertelen korszakra. (A szerzõ krsnek megfelelõen nv nlkl kzljk a visszaemlkezst.)
42 A faluban megkezdõdtt a kitelepts. A teherautkra a katonasg rakta fel a megengedett csomagokat.
Jnosknl is megllt a teheraut. Hogy knnyebben fel tudjanak rakodni, s hogy az ton ne legyen akadly, az autval az udvarba tolattak. Elõbb azonban rõzsvel kellett az rkot kitlteni, mert a kapu elõtti hd keskenynek bizonyult. Megtrtnt a felrakods. A teheraut raktern mr ekkor kt csald szorongott.
Helyet kellett kszteni egy klyhnak s annak a ldnak, amelybe Mrta csomagolta a ruhanemût. Bcszkods utn ebbe a ldba helyeztk el a kt fit, Olivrt, aki tzves, s dmot, aki nyolcves volt. A legkisebb fit, Lacit, aki mg nem volt tves, egy katonazubbonyba becsavarva az aut kabinjban a motorhzra ltettk. A felnõttek a nyitott teherautn, dermesztõ hidegben, pokrcokba burkolztak. A kocsi elindult, s knnyes szemmel, integetve bcsztak az autn lõk az otthon maradottaktl.
Nagymegyeren nagy srgs-forgs vette krl azt a tehervonatot, amely a magyarok kiteleptsre volt killtva a legszlsõ snpron. Jnosk is megrkeztek. A katonasg hamarosan ngy csaldot s a megengedett csomagokat trakta egy vagonba. Senki kzlk nem tudta pontosan, hov fogjk õket szlltani. Hogy a vagonban kiss meleg legyen, Jnos a magukkal vitt klyht belltotta, drttal kikttte, hogy menetkzben ne boruljon fel. A klyha csvt a vagon oldals szellõzõnylsn kivezette, majd a vastllomson krlnzve ft s szenet csent, s befûttt. Mivel a mozdonyokat sznnel fûtttk, knnyû volt hozzjutni. A vagonban a tizenkt szemlyen kvl volt egy kecske s egy malac is. A klyha kzvetlen kzelben „kellemes” meleg volt, m a vagon tbbi oldaln a killegzett prtl, valamint az llatoktl jgcsapok kpzõdtek. A kecsknek nagy hasznt vettk a vagonlakk, mert a gyerekeknek vgig az ton tejet biztostott.
Az ajtkat bezrtk, s a szerelvny katonai felgyelet alatt elindult Csehorszg fel. Ahol csak lehetett, ezt a szerelvnyt flrelltottk, hogy a gyorsabb jratoknak szabad snprt biztostsanak. gy aztn elõfordult, hogy tbb rn keresztl vesztegelt a szerelvny a vastllomsokon. Ilyenkor alkalom addott arra is, hogy ne csak a mozdony legyen feltltve sznnel-vzzel, de a klyha krnyke is megteljen.
Az asszonyok sirnkoztak, imdkoztak, s a gyerekekkel foglalkoztak. A frfiak pedig, ha csak tehettk, amg a szerelvny vesztegelt, igyekeztek az llomsokon elõteremteni azt, amire a csaldnak szksge volt. Tovbb rdeklõdtek afelõl, hov viszik õket, vagy „belsõ melegtsre” italt kerestek.
Malacky vastllomsn trtnt, hogy Jnos s nhny frfi a vagonbl tvozott egy kis „belsõ melegtsre”. rteslsk szerint arra szmtottak, hogy a szerelvny tovbb vesztegel. Azonban nem gy trtnt. A vonat elindult, s a frfitrsasg lemaradt. A vagonban maradottak srtak, zokogtak, vertk a vagon oldalt, s imdkoztak azrt, hogy egymsra talljanak. A vonat meg csak ment s ment. Jajgatsuk erõsebb volt a vonat zakatolsnl. Ez a krlmny vezetett oda, hogy a trsasg megfeledkezett a fûtsrõl. Mr csak kevs parzs izzott a klyhban. A tzet sikerlt felleszteni, olyannyira, hogy a klyha tztõl menet kzben a vagon oldala is kigyulladt s a levegõramlattl lngolni kezdett. A vagonban lvõk prbltk a tzet oltani pokrcokkal, meg a klyha kzelben elhelyezett vzzel, de megfkezni teljesen gy sem tudtk. Szerencsjkre a szerelvny egy plyaudvarra futott be, ahol a vasutasok kvlrõl eloltottk. A vagon oldaln elg nagy nyls keletkezett, amit a vasutasok bedeszkztak.
Nhny ra vrakozs utn a vonat ismt elindult. Annak ellenre, hogy a bedeszkzott rsre pokrcot is erõstettek, a hideget nem lehetett kizrni. Mr a klyhban sem ropogott a tûz, csak a fogaik vacogtak. Tovbbra is egy-egy llomson flrelltottk a szerelvnyt, hogy a szemlyvonatok s a gyorsabb jratok tudjanak haladni.
Hradec Krlov-llomson llt a vonat, amikor a vagonon a vaspntot felnyitottk, az ajtt flretoltk, ott lltak a frfiak, akik Malackynl lemaradtak. Azt az rmt elmondani szinte lehetetlen. Amikor mr tl voltak a nagy rmn, knnyeiket is felitattk, egymsnak mesltk el a trtnteket. A frfiak arrl beszltek, milyen vonaton utazva rtk utol a szerelvnyt, a vagonban lvõk pedig azt, ami velk trtnt.
Mr egytt voltak a csaldok, amikor a vonat befutott a vgllomsra, Jaromeøbe. Ott a vonatot a szlsõ vgnyra lltottk s megkezdõdtt a kirakods. Ez azonban nem ment egyszerûen. Az ott lvõ gazdk gy vizsglgattk az embereket, mint a kupecok a lovakat a vsrokon.
Megnztk, milyen a fogazatuk, elg erõsek-e a paraszti munkra, s azt tudakoltk, foglalkoztak-e mr llatokkal, tudnak-e fejni? Netn npesebb-e a csald? Sok szjnak tbb betevõre van szksge.
Mr sttedett, mikorra mindenki „elkelt”. Csak Jnos s a csaldja maradt a vagonban. Nem csoda, hogy egyik gazda sem tartott rjuk ignyt, hisz Jnos cipsz volt, Mrta pedig varrnõ, aki tehenet ugyan ltott, de fejni sosem fejt. Meg aztn ott volt a hrom gyerek is, akiket termszetesen a gazdknak kellett 43 volna eltartani. Jnosk nem kellettek senkinek sem. Az elljrsgnak azonban ktelessge volt õket a vagonbl kitenni, s jszakra szllst biztostani. Mivel a vonatnak tovbb kellett mennie, Jnoskat kipakoltk az addigra jgg fagyott, letaposott hra, majd az elljrk intzkedtek az elszllsolsukrl.
Egy szlloda elõcsarnokban raktk le a csomagokat, amiket a kitelepts sorn engedlyeztek, majd egy szobba tereltk õket. Nemcsak kint volt hideg, de a szoba sem volt fûtve. Ezrt Mrta kzzel-lbbal mutogatva megkrte az ott jelenlvõ hlgyet, hogy gyjtson be a klyhba, klnben megfagynak. Taln a hlgy megsajnlta a gyerekeket, s hamarosan ft hozott s begyjtott. Mrta csak msnap tudta meg, hogy a tzet gyjt hlgy nem volt ms, mint a szlloda tulajdonosnõje. Igyekezett is elnzst krni tõle.
Mrta kizrlag csak magyarul tudott, gy leginkbb csak mutogatott. Jnosk a szllodai szobt csak jjelre kaptk meg.
Msnap tszlltottk õket Velichovkyba, t kilomterre Jaromeøtõl, egy flig rombadõlt iskolba.
Egyetlen helyisg volt az iskolban, ahol mg psgben megvoltak a falak, valamint a mennyezet. Viszont ez volt a legnagyobb, ami ilyen nagy hidegben inkbb htrny volt, mint elõny, mert a kmny hasznlhatatlan volt. Jnos az egyik ablak kzelben elhelyezte a magukkal hozott klyht, majd az ablakon t kivgott kis rsen kivezette a klyha csvt. Fûtsre alkalmas ft keresett, nagy szerencsje azonban nem volt. Tallt ugyan egy kevs padldeszkt a szomszd helyisgekben, meg szalmt. Mr sttedett, mire a klyhban vgre fellobbant a szalma lngja, majd sisteregve rajta a fagyos padldeszka is. Mrta ekzben a kt nagyobb gyerekkel szalmt hordott a helyisgbe, erre pokrcok kerltek, lepedõ, majd a fehr dunyhk al bebjtak a fik. Jnos, aki most fõleg a fûtõ szerept tlttte be, igyekezett nmi meleget csinlni, de a szl tbbszr is belefjt a klyhacsõbe. Villany nem volt, fny csak akkor, ha a klyha ajtaja nyitdott.
Megvirradt. Csak most lehetett ltni azt, amire Mrta mr jjel gyanakodott. A padlzatot hamu s pernye lepte el. A futkroz egerek lbai nyomt õriztk a dunyhk, amitõl Mrta srgrcst kapott.
Szerencsre „csak” pr napot kellett az iskolban lakniuk. Vgre kaptak lakst egy hosszabb cseldhzban.
Ez a laks a szomszddal kzs konyhbl s egy szobbl llt. A konyhn egy idõs nnivel osztoztak, akit mindenki babièknak (nagymamnak) szltott.
Jnos a szobt igyekezett rendbe hozni. Vasgyakat hoztak a lebombzott hzakbl, szekrnyt, asztalt, szkeket fabriklt reg btorokbl. Mrta a konyhban prblta hasznlhatv tenni az ott lvõ sparheltet. gy lassan berendezkedtek. Az emltett cseldhz kzelben tbb lakhz, zlet, istllk s a posta gy volt ptve, hogy egy kr alak, nagy udvart alkotott. Az udvarban a betonmedencben hatalmas trgyadomb, odbb kovcsmûhely llt. Ez inkbb faluhoz hasonl rsze volt a teleplsnek, Velichovkynak.
Valjban az emltett udvartl, hztl kiss tvolabb terlt el az a vrosrsz, ahol a gygyfrdõk s a hozzjuk tartoz pletek, villk, uszoda, medenck, szllodk s ttermek voltak. A frdõ egy elg nagy kiterjedsû, rendezett parkban volt, melyet akr arbortumnak is nevezhetnnk, mivel nagyon sokfle fa s bokor volt benne. A stnyokat tujk szeglyeztk, a padok krl a futrzsk lugast alkottak.
A sokfle fenyõfa egy csallkzi emberre nagy hatst tudott gyakorolni. A park egyik rszben egy tetõvel elltott, kr alak nyitott emelvny, az gynevezett „zenepavilon” llt, ahonnan a rezesbanda gyakran trzent szolgltatott. Nevezetesebb nnepeken az sszes stnyt tbb szz sznes gõ tette ltvnyoss. A parkon kvl volt mg a hegyi park is, amit a frdõben tartzkodk nagy szmmal ltogattak.
Korbban mr sz volt arrl, hogy az embereket a vagonokbl elszlltottk a gazdk. Voltak, akik Dolanyba, Liticbe, Smiøicbe kerltek, ahol fldeken dolgoztak, vagy llatokkal foglalkoztak. Jnosk viszont a frdõhelyre kerltek, s mivel llatgondozknt nem keltek el, ms munka utn kellett nznik.
Elõszr a gygyfrdõ konyhjn kaptak munkt, ahol zldsget, krumplit tiszttottak, mosogattak s takartottak. Ehhez ugyanis nem kellett nyelvismeret. Sõt mg bizonyos rtelemben elõnyk szrmazott belõle, hisz a konyhban bõsgesen ellttk õket lelemmel, s a gyerekeknek is vihettek haza fõtt telt.
Ksõbb Jnos tbb munkakrt betlttt. Volt iszapkitermelõ a gygyfrdõ rszre, csills, munks a parkban, majd az iszapfrdõben iszapkezelõ. Ez utbbi munka abbl llt, hogy a megtiszttott iszapot a megfelelõ hõmrskletre gõzzel felmelegtette, majd fakdakban elhelyezte a betegek rszre. Mrta a konyhai munkk utn ksõbb irodkat takartott, majd a sznhz ruhatrban alkalmaztk, ahol bartsgot is tudott ktni az ott dolgoz hlgyekkel.
A gyerekek? Nos, Olivrt s dmot iskolba rattk, ahol megtanulhattak csehl. Egyedl Laci jrt vodba. Taln õ felejtett el leghamarabb magyarul beszlni. Az egsz napos vodban csak csehl hallott beszdet, este meg hamar az gyba kerlt. A telepls egyik dombjn a templom krl temetõ terlt 44 el. Olivr s Laci szvesen jrtak ministrlni. Temetseken a gyszszertartst s a menetet rezesbanda ksrte. A halottat lovakkal vontatott halottaskocsin gyszhuszrok szlltottk fel a dombra, a temetõbe.
Jnos s csaldja a krlmnyekhez kpest j helyre kerlt. A cseh emberek megszerettk az egsz csaldot, amit õk is viszonoztak. A gyerekek bartokat szereztek s jl reztk magukat. Jnosk igyekeztek beilleszkedni munkahelykn, s j kapcsolatot tartani munkatrsaikkal, bartaikkal. Ennek ellenre a szlõk honvgyt semmi sem tudta csillaptani. Sokszor gondoltak az otthon maradt rokonokra, szomszdokra s ismerõskre. Remnykedtek abban, hogy egyszer eljn az idõ, amikor viszontlthatjk szeretteiket a szlõfldn. Azaz mgis csak lett nagy rm, amikor a hrom fi mell kislny szletett. Nem is szmtottak lnyra a hrom fi utn, gy nem gondolkoztak lnynvrõl. A krhzban viszont nevet kellett adni a kislnynak. Mrta gy gondolta, legyen az a neve, ami a nõvrknek, gy lett Dorottya.
Ekkor a naptr mr 1948-at mutatott, szp tavaszi napok voltak. A kiteleptettek tbbszr tallkoztak, mert hre ment annak, hogy meglltottk a teleptseket. Arrl is suttogtak, hogy vannak olyan emberek, sõt csaldok is, akik hazaszktek szlõfldjkre. Jnos fejben tbbszr megfordult a hazaszks gondolata, mgnem 1948 augusztusban hazaszktette csaldjt. A csaldfõ visszatrt Csehorszgba a munkahelyre. Pr hnapot mg ott dolgozott, majd a fizetst felvve õ is kvette csaldjt.
jra otthon! Nagy volt az rmk, amikor jra egytt volt a csald. Vgre szlõfldjkn lehettek, azon a fldn, ahol apik s nagyapik ltek. Jnosk abban a szerencss helyzetben voltak, hogy a kitelepts utn a hzukba nem teleptettek be sem hegyi jvevnyeket, sem pedig Magyarorszgrl tteleplt szlovkokat. Nem volt ez gy minden csaldnl. A deportltak bizonyos rsznek nagyon is megvltoztak a csaldi krlmnyei. Akadtak olyanok, akik knytelenek voltak Csehorszgban maradni, mivel hzukat konfiskltk, s szak-Szlovkibl odateleptett szlovkok foglaltk el. Mindez igen sok csald sztesst okozta. Ma is sok szeretettel viszem nagyapm srjra, a Csallkz egyik kis falujnak temetõjbe a megemlkezs s hla virgait, hogy vllalta a sors megprbltatsait, s nem tagadta meg magyarsgt.
|