BORI

�ZV. BAL�ZSKOVICS L�SZL�N� DALMADY R�ZSA (1941)

BORI – MAGYARSZ�K

„A sz�lr�zsa minden ir�ny�ba sz�thordtak benn�nket.”

Szeretn�m ezt a tragikusnak mondhat� m�ltat f�lid�zni. Azt a keveset, amire eml�kszem. 1941. janu�r 4-�n Fak�vezek�nyben sz�lettem. Ap�m m�r 12 �ve elt�vozott k�z�l�nk. Any�m, Dalmady J�nosn� Nagy Am�lia Karolin 1910. janu�r 18-�n, Bori k�zs�gben sz�letett. Korai gyerekkoromt�l �n is Boriban laktam, m�g a kitelep�t�s el nem szak�tott falumt�l �s a falu �sszes lak�j�t�l. Szinte mindenki rokon volt, mivel el�g n�pes volt a csal�d.

 Szeretn�m r�viden elmes�lni g�r�ngy�s utunkat, amit sz�leim elbesz�l�s�bõl �s a magam eml�kezet�bõl tudok. Azon a m�jus 13-i napon nagy ny�zsg�s volt a faluban �s csak s�r� embereket l�ttam. M�g most is magam elõtt l�tom az any�mat, nagybetegen, hathetes h�gommal az �gyon. Majd d�b�rgõ teheraut�k lept�k meg a falut. 102 reform�tus csal�db�l 51 csal�d a kitelep�tettek list�j�ra ker�lt. K�zt�k voltunk mi is. Ez a l�tv�ny m�g most is elevenen �l bennem, b�r m�r kezd egy kicsit megfakulni.

 K�sõbb L�v�ra vittek. Ott m�r v�rt re�nk a marha-, illetve tehervagonokb�l �sszekapcsolt szerelv�ny.

 S�r� �regek, sikoltoz� asszonyok rohang�ltak a kocsik k�z�tt. M�g egyszer, utolj�ra l�tni k�v�nt�k szeretteiket. �gy tudom, h�rom vagonba pakoltunk be. Egybe a takarm�nyt, a m�sikba az �llatokat, a harmadikban pedig a csal�d: ap�m, any�m, nagyany�m, nagyb�ty�m �s hat gyerek. V�gsõ b�cs�, majd elindultunk az ismeretlen idegenbe. Nek�nk, gyerekeknek ez akkor m�g tetszett is, mert ennyit nem vonatoztunk soha. Nappal �llt a szerelv�ny. Eb�dre s�sk�t szedt�nk. Desszertnek any�nk kukoric�t pattogtatott rost�ba. Menet k�zben mi, gyerekek a vagonablakban l�gtunk. �gy teltek kalandos napjaink.

V�g�l meg�rkezt�nk nem ismert utunk v�g�llom�s�ra, P�csre. Itt volt az igazi elv�l�s. A sz�lr�zsa minden ir�ny�ba sz�thordtak benn�nket. Mi v�g�l is Magyarsz�kre, egy kis baranyai faluba ker�lt�nk.

 Ezt a k�zs�get fele-fele ar�nyban magyarok �s n�metek lakt�k. Borzaszt� volt n�zni, amikor mi betelep�lt�nk �s h�zigazd�inkat kilakoltatt�k a pajt�ba, az ist�ll�ba. Egy �v eltelte ut�n vitt�k el õket N�metorsz�gba.

 Õk nagyon szerettek minket. Sok�ig tartottuk vel�k a kapcsolatot.

Visszat�rek a falura. �ltal�ban egyk�s csal�dok lakt�k. El lehet k�pzelni, hogy mit gondoltak r�lunk, amikor hat gyerek b�mult befel� a kapun. Sokszor lecig�nyoztak, megal�ztak benn�nket, fõleg a t�jsz�l�sunk miatt. De voltak seg�tõk�sz, j�lelkû emberek is. Voltak, akik nehezen tudtak befogadni benn�nket.

Minket okoltak a t�rt�ntek�rt. M�g �l a faluban egy-k�t idõs ember, tal�n õk t�bbet tudn�nak mes�lni. Any�m 93 �vesen, bizony nem sz�vesen eml�kszik vissza az akkori esem�nyekre. De ha esz�be jut, felid�zi a m�ltat.

 Ap�m fiatalon is makacs magyar volt, �s az maradt hal�l�ig. Hadd id�zzek a kitelep�t�skor elhangzott szavaib�l: „Ink�bb lesznek a gyerekeim buta magyarok, de ne legyenek okos t�tok!”. Ezzel senkit nem sz�nd�kozom megs�rteni, de �rthetõ volt a f�lh�borod�sa. Any�m, 93 �ves, kilenc saj�t �s k�t idegen gyereket nevelt fel. J�magam �t �ve �zvegy vagyok. Egy fiam, menyem, egy harmad�ves fõiskol�s le�ny �s egy 13 �ves fi�unok�m van. Õk a b�szkes�geim. Szabadidõmben verseket �rok f�rjem hal�la �ta, mert egyed�l �lek.