BENKEPATONY

DR. SZ�JJ FERENCN� NAGY KATALIN

BENKEPATONY, NEGYED – M�ZS, ETE

„A sz�leimen esett igazs�gtalans�g v�gigk�s�rte eg�sz �letemet.”

K�sõi gyermekk�nt sz�lettem, harmadiknak a csal�dban. �desap�m negyven, �desany�m pedig harminc�t �ves volt, a k�t nõv�rem is t�z, illetve tizenegy �vvel idõsebbek n�lam. �desany�m s�lyos �rrendszeri megbeteged�se ellen�re, t�bb h�napos k�rh�zi �pol�st is v�llalva hozott a vil�gra a pozsonyi k�rh�zban.

 Azt mondj�k a lelkek kutat�i, hogy az �let�re kihat� alapvetõ k�rnyezeti hat�sokat az ember a tudatra �bred�se �s az �rni-olvasni tanul�sa, azaz t�z�ves kora alatt kapja meg. Ez az idõszakom nagyon ellentmond�sos volt, a h�bor� elõtti idõre esett. R�szese lehettem a k�sõi sz�let�s minden �ld�s�nak. Nagy szeretet vett k�r�l mind a csal�dban, mind a k�rnyezet�ben. Magam k�r�l tudhattam az �vsz�zadok alatt kem�ny munk�val megszerzett apai gazdas�g biztons�g�t Benkepatonyban �s az ilyen gazdas�g megszerz�s�nek, megtart�s�nak elõrel�t�, rendszeres, szorgalmas mindennapi megjelen�s�t az anyai gazdas�gban, Negyeden.

 Kisgyermekk�nt semmit sem tudtam a nemzettudatr�l, de azt �reztem, hogy a mi csal�dunk nem volt kirekesztõ. Sohasem hallottam arr�l, hogy ki honnan j�tt, honnan sz�rmazik, csak arr�l, hogy hogyan dolgozik. A vil�gh�bor� nagy harcokat nem hozott n�lunk (�desap�m a szlov�k nyelvtud�s�val meg�rtette mag�t az oroszokkal), de ann�l nagyobb t�r�st jelentett az �let�nkben. A Csall�k�z ism�telt elcsatol�s�val megkezdõd�tt az erõszakos szlov�kos�t�s. Tudvalevõ, hogy az erõszak erõszakot sz�l, a b�k�s lelket felh�bor�tja. �desap�m mindent elviselt, de a magyars�ga felad�s�t nem tudta elk�pzelni, �s ezt, ha kellett, ki is mondta. Sajnos t�bbsz�r mondhatta a kellet�n�l, mert mi nem is a kitelep�tendõk, hanem a deport�land�k list�j�ra ker�lt�nk, m�gpedig a Szud�ta-vid�kre, a r�zb�ny�szatba. Ekkor m�r �reztem valamit a nemzettudatb�l, mert iskolak�teless�gem ellen�re �desap�m nem engedett szlov�k iskol�ba, ink�bb mag�n�ton tan�ttatott. Keresztany�m tan�t�nõ volt, s odahaza tanultam.

�gy �rezt�k, itt a v�g. �desap�m tal�n �gy gondolhatta: ink�bb a hal�l, mint a Szud�t�k. A nõv�reim, akik akkor m�r k�z�piskol�s nagyl�nyok voltak, az Ipolyon kereszt�l �tsz�ktek Magyarorsz�gra, ahol rokoni seg�ts�ggel munk�t tal�ltak, tisztess�ggel helyt�lltak, �s becs�letes f�rjeket is tal�ltak. Nek�nk azonban ezek ut�n nem volt marad�sunk, menek�ln�nk kellett. Beteg �desany�mmal, felbatyuzva, �jszaka menek�lt�nk el a falub�l. Elõsz�r Negyedre menek�lt�nk anyai nagysz�leimhez. Itt m�r jav�ban folytak a kitelep�t�s elõk�sz�letei. Mindenkivel k�z�lt�k, ki, mikor, milyen vagonba, milyen sorrendben k�teles rakodni. Csak mi voltunk �ld�z�ttek az �ld�z�ttek k�z�tt, mert mi semmif�le list�n nem szerepelt�nk. A nagysz�leim �gy oldott�k meg a helyzetet, hogy egyszerûen bevontak benn�nket maguk k�z�, a r�sz�kre kijel�lt marhavagonokba �s az õ �tlevel�kkel igazoltak benn�nket a hat�ron.

 Hogy mindezt hogyan, mi m�don tett�k, m�ig sem tudom, de arra eml�kszem, hogy 1947-ben egy sz�p napon meg�rkezt�nk Tolna-M�zs vas�t�llom�sra. A vas�t�llom�son nagy felirat d�szelgett, amelyet �n akkor m�g csak betûzni tudtam, de a felnõttek hangosan olvast�k:

MEGSEG�T�NK BENNETEKET DR�GA MAGYAR TESTV�REK!

M�zs k�zs�gbe sz�ll�tottak benn�nket, amely t�bbs�g�ben sv�b telep�l�s volt, de nagyon sok sv�b csal�dot kitelep�tettek N�metorsz�gba. Az õ h�zaikba telep�tettek benn�nket. Mi egy j� �llag�, sz�p, polg�rias k�llemû h�zba ker�lt�nk, amelynek nagy udvara, kertje, c�lszerûen ki�p�tett gazdas�gi �p�letei voltak. Majdnem �gy n�zett ki minden, mintha elõzõ nap hagyt�k volna el. Csak j�val k�sõbb, felnõttk�nt �reztem meg, mit �lhettek �t a sz�leim mindezt l�tva �s k�zben a saj�tjukra gondolva. Felki�lt�jelk�nt m�g egy „lak�nk” is akadt. A kiûz�tt sv�b csal�db�l a nagymama nem volt hajland� elmenni, �s minden vesz�lyt, megal�ztat�st v�llalva ott maradt a h�zban. Mivel a r�sz�nkrõl ink�bb meg�rt�st kapott, csak azt k�rte, hogy a h�z h�ts� r�sz�ben egy szob�ban lakhasson. �gy is t�rt�nt, �s att�l kezdve ebben a vegyes n�gyesben �lt�k tov�bbi �let�nket, amelynek sor�n sok megpr�b�ltat�sban volt r�sz�nk, de a sv�b mam�val sohasem volt bajunk.

35

Lett azonban bajunk a meg�lhet�s�nkkel. A sz�leim kaptak ugyan f�ldet, de term�szetesen a hat�r leg�rt�ktelenebb r�sz�n, mivel csak ott volt szabad ter�let. �gy azt�n viszonylag k�nnyen ment az erõszakos tagos�t�s. �desap�m nem tudta elviselni, hogy imm�r m�sodszor Magyarorsz�gon is megfosztj�k a tulajdon�t�l, ez�rt ink�bb megtartotta f�ldjeit, megpr�b�lt maga gazd�lkodni. Ezzel csak azt �rte el, hogy kul�klist�ra ker�lt, �s az akkori politika mindennapi c�lpontj�v� v�lt.

 �n k�l�nb�zeti vizsg�val mindj�rt a negyedikbe l�ptem. Kitûnõ tanul� voltam, szerettem a faluk�z�ss�get, r�szt vettem az �nekkarban �s a k�l�nb�zõ hagyom�nyõrzõ esem�nyeken. Bar�ts�gokat k�t�ttem sv�b, szlov�k, zsid�, magyar nemzetis�gû fi�kkal, l�nyokkal, �s nyom�t sem tapasztaltam semmif�le megk�l�nb�ztet�snek. Velem szemben m�gis m�sok voltak a k�vetelm�nyek. Ha �n v�letlen�l valami kis cs�nytev�s folyt�n elmosolyodtam a k�rusban a csasztuska k�zben, m�snap �desap�m mehetett raportra a tan�csh�z�ra, hogy milyen nevel�sben r�szes�l�k odahaza. M�skor megsz�gyen�lve kullogtam haza, mert a k�zt�ri fali�js�g plak�tj�n �desap�mat figur�zt�k ki, amint alszik a lyukas zs�kokon, mik�zben m�sok dolgoznak, �s k�r�l�tte meg futk�roznak az egerek. Ezt a gyermeki „�lm�nyt” �n sohasem tudom elfelejteni, de sajnos megbocs�tani sem, mert nincs kinek.

 A sz�leim ekkorra m�r nem b�rt�k a megpr�b�ltat�st, �s feladt�k a gazd�lkod�st, a f�ldjeiket. �desap�m malomban dolgozott alkalmazottk�nt, de j�form�n a beszolg�ltat�sra keresett. Betevõ falatunk is alig volt. Ha egy-egy malacot pr�b�ltunk hizlalni, valaki mindig bes�gta, �s az orrunk elõl vitt�k el a rekvir�torok. A k�zdelembe nekem is be kellett sz�llnom. A tanul�s mellett elszegõdtem facsemet�ket kap�lni, ami igen neh�z munka volt. A t�l�l�st csak �desany�m takar�kos gazd�lkod�s�nak k�sz�nhett�k.

Tan�t�nõ szerettem volna lenni, a tanulm�nyi eredm�nyem erre alapot is adott volna. Jelentkeztem is Hõgy�szre, de oszt�lyidegen sz�rmaz�som miatt azt a v�laszt kaptam, hogy menjek eszterg�lyosnak, mert most arra van sz�ks�g. Ink�bb a mezõgazdas�gi szakiskol�t v�lasztottam, mert ha nem is szerettem, k�zelebb �llt hozz�m. Nyaranta a sajtgy�r embertpr�b�l� k�r�lm�nyei k�z�tt munk�t v�llalva igyekeztem sz�leimet seg�teni. A hull�mok m�gis �sszecsaptak a fej�nk felett. A h�zunkat �llamos�tott�k, �s amikor visszakaptuk, teljesen lelakva a sz�leim csak fill�rek�rt tudt�k �rt�kes�teni, amely�rt a mostani lak�hely�nk�n csak egy kis szeg�nyes otthont tudtak v�s�rolni.

Sz�mukra azonban ez is megnyugv�s volt, pedig az �desap�m napsz�mosk�nt naponta hat kilom�tert tett meg, oda-vissza a munkahely�ig, hogy kev�ske keresetet biztos�tson a csal�dnak. Ezt is csak n�h�ny �vig „�lvezhette”, mert hamarosan v�gleg itthagyott benn�nket. M�gis felszabadultabb l�lekkel eml�kszem ezekre az idõkre, mert az �n k�r�lm�nyeim is itt lettek kedvezõbbek. K�l�nb�zeti vizsg�val felvettek a gimn�ziumba, ahol le�retts�giztem. Itt adott az Isten becs�letes f�rjet, majd k�sõbb k�t gyermeket �s imm�r h�rom unok�t. A sz�leimen esett igazs�gtalans�g v�gigk�s�rte eg�sz �letemet. �lland� hi�ny�rzetem volt. �gy �reztem – �s m�g ma is �gy �rzem –, nem tettem meg mindent emberi m�lt�s�guk helyre�ll�t�s��rt. Kap�ra j�tt a k�rp�tl�s. Na majd most! Csak h�t mikorra hozz�jutottunk ahhoz a fejenk�nti sz�zezer forinthoz, akkorra m�r minden f�ldter�let foglalt volt. Felv�s�rolt�k a tûzh�z k�zel l�võk �s az �gyeskedõk. Ez�ltal olyan emberek jutottak nagy vagyonokhoz, akiknek semmi k�z�k sem volt hozz�. Nem maradt m�s h�tra, mint az �zletel�s. A jegyeket hivatalosan hatvan-hatvan�t sz�zal�k�rt vett�k. Nekem egy magyar „farmer” 95 sz�zal�kot k�n�lt �rte, egy�ves futamidõre. Odaadtam, szerzõd�ssel. Gondoltam, ink�bb nem veszek mos�g�pet, de legal�bb hozz�seg�tek egy magyar embert, hogy felvir�goztassa a magyar f�ldet. A mai napig egy fill�rt sem l�ttam belõle, sõt m�g perk�lts�geket is fizetnem kellett. Milyen messzire vezetnek egy embertelen politikai d�nt�s k�vetkezm�nyei!

 „Nem hasznos dolog sir�nkozni a kiloccsant tej miatt!”– tartja egy angol k�zmond�s. Idõs�dve m�r magam is kezdtem rem�nyvesztett� v�lni a m�lt miatt, amikor a 38 �ves fiam „felvil�gos�tott”, nem az anyagi k�rp�tl�s az igazi, hanem az erk�lcsi. Ezt p�nzben nem is lehet kifejezni, de hat�sa meghat�roz� lehet az ut�dok nevel�s�ben. Ekkor egy kiss� megsz�gyen�lve magam is r��bredtem arra, hogy nem szabad hallgatni. �vtizedeken kereszt�l �gyis hallgat�sra k�nyszer�lt�nk, legal�bb most, a r�sztvevõ hiteless�g�vel �s ig�nyess�g�vel meg kell mutatni az igazi, p�nzben ki nem fejezhetõ k�rt, a lelkek k�rosod�s�t �s annak k�vetkezm�nyeit.

Adn� az �g, hogy lenn�nek olyan ut�dok, akik, k�lcs�n�sen �nvizsg�latot tartva, k�pesek lenn�nek megk�vetni az elõd�ket az elk�vetett embertelens�gek�rt, de ezt k�vetõen k�pesek lenn�nek ny�lt tekintettel kezet is szor�tani egym�ssal a megb�k�l�s�rt.

Am�g �l�nk, rem�l�nk!