AND�D

KISS VENDEL: 

„Kitelep�t�s�nk harmadszorra m�r „sikerrel” j�rt...”

1945-ben And�d k�zs�gbõl – szinte minden felvid�ki magyar k�zs�get �s v�rost megelõzve – igen hamar megindultak a deport�l�sok. De a k�ztudattal ellent�tben nem Csehorsz�gba, hanem igen meglepõ m�don Magyarorsz�gra. Ha j�l �s pontosan eml�kszem, And�d k�zs�g 262 h�z�b�l mind�ssze 5 csal�dot akartak deport�lni Magyarorsz�gra. A deport�l� hat�s�gok �rsek�jv�ri parasztgazd�kat k�teleztek arra, hogy nagy szekerekkel az and�di hat�s�gok rendelkez�s�re �lljanak, mivel a deport�l�s Magyarorsz�gra szek�ren t�rt�nik.

A deport�l�st megelõzõen ki volt hirdetve, hogy mindenki fejenk�nt csak maximum 30 kg-os csomagot vihet mag�val. A mi csal�dunk h�ttag� volt. �sszes csomagjainkkal egy�tt el kellett f�rn�nk egy k�zepes m�retû parasztkocsin. �gy kellett megindulnunk Magyarorsz�g fel�. Minden ing�s�gunk lak�sunkban maradt.

Az ajt�kat leplomb�lt�k. Az ist�ll�ban minden �llom�nyunk ott maradt. Lovaink, teheneink a borjakkal, a malacok, az udvaron a h�zott lib�k �s csirk�k. Az �llatokra vonatkoz�an az int�zkedõ csehszlov�k hat�s�g elrendelte, hogy ezeket a h�trahagyott �llatokat a rokons�g, illetve a szomsz�dok l�ss�k el. De nekik tilos volt a lak�sba bemenni�k. A h�zat fel�gyelõ cseh katona a t�voz�sunkkor k�rte, hogy a n�lunk l�võ �rt�kt�rgyainkat (ezek voltak p�r arany �kszer, gyûrû, nyakl�nc, s n�mi k�szp�nz) adjuk �t neki, mivel azokat a hat�ron �gyis elveszik tõl�nk. Holott tudt�k, hogy a p�nzt majd a hat�ron �t tudjuk v�ltani, s arra nagy sz�ks�g�nk lesz tov�bbi �let�nk folytat�s�ra. �desany�m a felsz�l�t�s ellen�re sem adta �t. Azokat n�n�m ablak�ba tette nõv�rem. Csak b�cs�z�skor tudt�k odas�gni, hogy mit is tettek az ablakukba.

Ezt k�vetõben kocsikarav�nunk megindult Kom�rom fel�. �jjel-nappal ment�nk. Sz�leim, szeg�nyek, folyton s�rtak. A kom�romi h�dn�l a magyar katon�k visszaford�tottak benn�nket, mivel õk semmi utas�t�st nem kaptak a deport�l�ssal kapcsolatban. �gy visszafordultunk And�dra, s mily meglepõ, hazamehett�nk saj�t h�zunkba. Tov�bb folyt – l�tsz�lag b�k�sen – h�tk�znapi �let�nk. De f�lelemmel v�rtuk, hogy mit hoz a ’46-os esztendõ.

Azt�n elj�tt 1946 nyara. J�l eml�kszem, �desany�m �ppen bedagasztotta a kal�csot, ami eg�sz d�lelõtt egy langyos tûzhely tetej�n kelt, amikor riadtan szaladt hozz�nk a szomsz�dasszony, hogy ism�t deport�l�s lesz, de most m�r nem �t, hanem t�z csal�dot fog �rinteni. Nem harminc kilogrammos, hanem �tven kil�s csomagokkal lehet majd felpakolni. Est�re k�sz�lj�nk el, mert itt lesznek a szekerek, s nek�nk �jb�l �tra kell indulnunk.

Szeg�ny �desany�mnak – az Isten �ldja meg j�s�g�t! – e nagy ijedts�gben esz�be sem jutott, hogy az �ltalam annyira szeretett kal�cs t�szt�ja be van dagasztva, hisz akkor õ m�r a csomagol�ssal volt elfoglalva.

Csak arra lett�nk figyelmesek, hogy a megkelt t�szta annak rendje-m�dja szerint sz�pen kifolyt a tûzhelyre. Tal�n a nagy kapkod�sban ott is maradt. Mert ekkor m�r minden gondolatunk arra �sszpontosult, hogy minden mozd�that�t elvigy�nk a h�zb�l. Ne hagyjuk ,,ebek pr�d�j�ra”, mint az bek�vetkezett volna az 1945. �vi deport�l�sunk sor�n.

J�l eml�kszem, k�t h�z�t Bartal Lajos b�csi�khoz hajtottunk �t. De ide cipelt�k a h�zott lib�kat, a kacs�kat �s a ty�kokat is. Mindent sz�thordtunk rokonoknak, ismerõs�knek. Cseri Kati n�nihez vitt�k �t a befõtteket, a sonk�t �s a zs�rt. A mi kitelep�t�s�nkre ugyanaz az �rsek�jv�ri fi� j�tt, aki 1945-ben is, mert mi n�pes csal�d voltunk, s �gy kellett felrakodnunk, hogy a sz�lõk �s a nagyobb gyerekek a kocsi mellett gyalogolnak, mert ez�ttal m�r csak k�t csal�dnak jutott egy-egy szek�r. A k�z�s kocsikon �gy t�z gyermek helyezkedett el, a k�t csal�dra val� csomagokkal �s �lelemmel egy�tt.

Akkor este s�t�tben indultunk el, hogy ne tal�lkozzunk – am�g a hat�rig �r�nk – falubeli emberekkel, �s a szomsz�d k�zs�gek megriadt magyarjaival. De nem �gy lett. Minden�tt egy�tt �rzõ, s�r� emberekkel tal�lkoztunk, hisz az and�di – idõ elõtti – deport�l�s h�re k�rbej�rt a vid�ken. J�l tudta k�rnyezet�nk is, hogy melyik �ton kell majd elhaladnunk. Lovaink sem b�rt�k, �gy megpakolva a hossz� utat, t�bbsz�r meg-meg kellett �llnunk. �gy a h�r fut�tûzk�nt terjedt.

33

Kocsijainkat a cseh katon�k – nem �gy, mint 1945-ben – v�gigk�s�rt�k P�rk�nyig, mivel itt kellett volna benn�nket �tadniuk. Azonban ez�ttal sem fogadtak benn�nket a magyarok, mert ekkor a k�t orsz�g k�z�tt m�g nem l�tezett �llamk�zi egyezm�ny a kitelep�t�seket illetõen. �gy azut�n a szekerekrõl le kellett sz�llni, Esztergomban a Duna-parton le�lt�nk, a sz�lõk k�z�l a katonaviseltek �s a hat�s�gok nyelv�n j�l �rtõk felkerest�k a csehszlov�k hat�s�gokat, de azok sem tudtak semmi j�t kital�lni, �rv�nyes �llamk�zi szerzõd�sek h�j�n.

Ez�rt �jra megindultunk haza, ugyan�gy, mint 1945-ben, imm�ron m�sodszor. Meglepet�s�nkre azonban a kocsikarav�n nem And�d, hanem �rsek�jv�r fel� vette �tj�t. Kider�lt, hogy itt kell majd bev�rnunk harmadik �trakel�s�nk h�r�t.

�rsek�jv�ron egy lebomb�zott iskol�ban sz�ll�soltak el benn�nket. Az �p�letben egyetlen �p ablak vagy ajt� sem volt. Az elsõ �jszak�t a f�ld�n t�lt�tt�k. M�snap – a kisgyermekekre val� tekintettel – a cseh katon�k szalm�t hordattak a benn�nket sz�ll�t� gazd�kkal, hogy majd arra fekhess�nk. Az �p�letet k�r�sk�r�l csehszlov�k katon�k vigy�zt�k. Se ki, se be nem l�phetett senki enged�ly�k n�lk�l. M�snap d�lben az udvar k�zep�n konyh�t �ll�tottak fel a katon�k. Ott �tkezt�nk az udvaron. Csod�nkra j�rtak az �jv�ri emberek. K�rdezt�k is folyton: kik vagyunk mi, �s hov� val�k vagyunk. Nagyon seg�tõk�szek voltak. Rajtuk kereszt�l jutott el a h�r And�dra, hogy a falubeliek �rsek�jv�rban vannak, �s milyen k�r�lm�nyek k�z�tt!

M�g aznap erre a h�rre az eg�sz falu megmozdult, �s j�tt is szinte mindenki. J� sz�vvel hoztak nek�nk kenyeret, szalonn�t, kolb�szt, pokr�cot stb. Ki mit tudott. Besz�lgetni vel�nk nem lehetett, csak t�volr�l.

Ez a zaj egyre kellemetlenebb lett a benn�nket õrzõ katon�knak, �s k�z�l�k a jobb �rz�sûek megengedt�k, hogy a falubelijeink az ablakokhoz menjenek. �gy kaptunk tiszta ruhanemût �s and�di vizet, ami akkor nagy kincs volt. A katon�k k�sõbb ennek beszerz�s�ben is seg�dkeztek, a maguk m�dj�n: katon�san.

Parancssz�ra, hogy „sorakoz� v�z�rt!” Felsorakoztunk az udvaron, s jobb- �s baloldalt vigy�zva r�nk katonai k�s�rettel indultunk �jv�rban a Sz�chenyi utc�ba, ahol egy pump�s art�zi k�t �llott (�s m�g ma, 1998-ban is ott �ll). Itt tudtuk azut�n felt�lteni j� friss v�zzel kann�inkat �s az ed�nyeket.

Arra m�r nem eml�kszem, hogy az �jv�ri iskol�ban mennyi ideig tart�zkodtunk. De a sz�leim visszaeml�kez�sei szerint tudom, hogy egyre fogytak k�r�l�tt�nk a katon�k. K�sõbb m�r arra sem figyeltek, hogy hol vagyunk, mit csin�lunk. Ennek l�tt�n sz�leink egym�s ut�n adtak ki benn�nket az ablakon az ,,�ppen arra j�r�” and�diaknak, azt�n m�r azt sem vett�k �szre a sz�lõk, hogy elfogytak sz�pen sorj�ban az õr�k, csak a t�bori konyha maradt az udvaron, az ott felejtett katonaszak�ccsal. V�g�l sz�p csendesen mindenki hazapakolhatott.

Senkit nem kerestek, eg�szen 1947. m�jus 27-�ig, amikor – imm�r harmadszor – �jra nekiindultunk Magyarorsz�gra, ez�ttal v�gleg. Ekkor m�r nyolcvan and�di csal�dot jel�ltek ki. Mindannyiunkat Ny�regyh�z�ra ir�ny�tottak, a Bene�-f�le kassai korm�nyprogram szellem�ben. A 80 csal�db�l idõk�zben t�bben a sz�lõf�ldh�z k�zelebb k�lt�ztek, hogy ,,�lmaik f�ldj�t”, ha egyszer megadatik – h�tha egyszer m�g hazamehet�nk! – ism�t birtokba vehess�k. Ez a nap azonban m�r soha nem j�n el, s mi, �letben maradottak itt �l�nk Ny�regyh�z�n �s k�rny�k�n n�gysz�z kilom�terre sz�lõf�ld�nktõl.

Sz�tsz�r�dtunk, mint az oldott k�ve, szerte a vil�gban. Hisz and�diak �lnek Ny�regyh�z�n �s k�rny�k�n, de elker�ltek Tatab�ny�ra, meg sok m�s telep�l�sre. And�diakat fogadott be Kecsk�d, K�rnye, Kom�rom, Nagykov�csi, Perb�l, H�dmezõv�s�rhely, Budapest, Vecs�s, Buda�rs, �rd, Budakeszi, Szõdliget, Zam�rdi, Gyõr, Solym�r, T�tkoml�s, Szentes, B�csalm�s, Tata, Oroszl�ny, G�d�llõ, Zs�mb�k, Sopron, J�szber�ny, Nagypall, N�dudvar. De ,,jutott belõl�k” Kanad�ba, Sv�jcba �s Angli�ba is. Õk hirdetik t�l�lõk�nt, lesz�rmazottk�nt, gyermekk�nt �s unokak�nt And�d h�rnev�t a vil�gban. Hirdetik, �s �gy is �lnek.

Hiszen õk is mindannyiunk k�z�s õs�nek, az and�di Czuczor Gergelynek Riad� c�mû vers�bõl, minden and�di himnusz�b�l mer�thett�k �rzelm�ket:

Hogy haz�mat ne szeressem

Fõbe lõhet, nyakaztathat,

S a bitorl�t meg ne vessem,

Most erõsebb – tegye meg,

Hatalom nem teheti

Bit�f�ra f�laggathat:

Hogy szerelmem megtagadjam

De az �rzelem hon�ban,

S megvet�s jel�t ne adjam,

Lelkem titkos templom�ban

Azt sem k�vetelheti

�n urat nem ismerek.