VISSZAEML�KEZ�SEK, INTERJ�K

ALS�SZELI KESZELI �RP�D (1927) ALS�SZELI – Z�VOD, ZOMBA

 „…sokan nem is hitt�k, hogy ez most m�r mindig �gy marad.”

 Az �n falum, Als�szeli tiszta magyar volt. Tal�n egy-k�t szlov�k sz�rmaz�s� ember �lt k�zt�nk a k�t vil�gh�bor� k�z�tti idõkben. A szomsz�d telepen, K�rtv�lyesen szlov�kok �ltek, de szeli szlov�kra �n bizony egyre sem eml�kszem. Eml�kszem viszont az utc�kra, meg a falun kereszt�l foly� semmicske v�zre, a Dudv�gra. Ott folyt a mi utc�nk, az Alszer alatt. Mikor gyerekek voltunk, s lement�nk f�r�dni, gyakran beleragadtunk az iszapba – vagy ahogy Szeliben mondtuk – a lõty�be. K�zel laktunk a Dudv�ghoz, �gy azt�n a lib�kat, kacs�kat is mindig lehajtottuk a v�zre. �gy megtanult�k a dolgukat, hogy est�nk�nt maguk hazatal�ltak. Azt�n meg az volt a divat, persze a szeg�nys�g is r�k�nyszer�tett benn�nket, hogy a lib�kat nem otthon etett�k, hanem kihajtottuk a tarl�ra, s k�zben kal�szt szedt�nk. Mikor nem volt tarl� a falu k�zeliben, elhajtottuk õket h�rom kilom�terre is, eg�szen a Szigetig. Persze egy�tt a l�nyokkal, ahol azt�n j�kat j�tszottunk. De m�g a Budaitat�hoz is elj�rtunk, mert nek�nk ott is volt f�ld�nk. Ott m�r a Feketev�z folyik, nem a Dudv�g. K�t m�ter m�ly is lehetett, a partja pedig homokos volt. Gy�ny�rû tiszta vizû, sebes sodr�s� foly�csk�ra eml�kszem. El�g vesz�lyes volt: egyszer k�t tanult ember belefulladt. Az egyik tan�t� volt. Minthogy huszonhetes vagyok, �n m�g a csehek alatt kezdtem iskol�ba j�rni. Nekem a Boross volt az igazgat�m, azt�n a Balogh tan�t�, a P�lai, Bondor L�szl� meg az �regl�ny, a Pat�cs Olga tan�t�nõ tan�tottak.

Mert mink akkor k�l�n iskol�ba j�rtunk, az evang�likusba. A katolikusokn�l Burger Gizella, meg a Szûcs tan�t�k tan�tottak.

Eml�kszem, hogy az evang�likus templom mindig tele volt. A katolikus is persze, de az kisebb. Mi, evang�likusok Szeliben mindig t�bben voltunk. Mikor levent�k voltunk, akkor nek�nk a karzaton volt a hely�nk, mert ugye mindenkinek megvolt a maga helye: hova �lnek a l�nyok, az asszonyok, meg az �regemberek. Azt�n mindenki tudta az �nekeket, �n m�g ma is k�nyv n�lk�l �nekelek. Volt persze hittantan�t�s is. Mink ap�m�kkal nagyon vall�sosak voltunk, mert ugye az �gy volt, hogy az ember vagy dolgozott, vagy templomban volt. Szeliben a katolikusok �s az evang�likusok j�l meg voltak ugyan egym�s k�zt, de egym�sk�zt nem igen h�zasodtak. Tal�n a null�n�l valamivel t�bb volt az ilyen h�zass�gok sz�ma. Tal�n kettõt-h�rmat tudok mondani.

Mink, evang�likusok ugyan elmehett�nk a katolikus csal�dok h�zaiba a l�nyokhoz, de m�r a mulats�gok k�l�n voltak, mert k�l�n volt a katolikus, meg az evang�likus kocsma. A Bihercz-kocsma volt a katolikus kocsma, a malommal szemben, a Kajos K�lm�n� �s a Pancz��k� meg az evang�likus. Persze a leg�nyek azt�n �sszekeveredtek, de �ltal�ban ez be volt tartva. De mert a szomsz�ds�gban a Gyurcsi�k, meg a Dobri�k, Gyalog�k voltak, ahol l�nyok laktak, vel�k mink egy�tt ment�nk k�rty�zni. S õk p�ld�ul mind katolikusok voltak. K�zvetlen szomsz�daink, a V�r�s�k evang�likusok voltak. �gy azt�n a gyerekek k�l�n iskol�ba j�rtak.

Meg persze a templom is szigor�an el volt v�lasztva. Gyermekkoromba �n a katolikus templomba be nem mentem volna. Ez azut�n, az �ttelep�t�s ut�n nek�nk sok bajt okozott, mert az �n feles�gem, akivel itt ismerkedtem meg Zomb�n, helybeli katolikus csal�db�l val�, s azt az �n ap�m nekem soha meg nem bocs�totta. Hozz�nk õ soha be nem j�tt t�bbet, mert katolikus templomban volt az esk�võnk.

Nek�nk otthon mindig volt k�t-h�rom tehen�nk, meg volt bikaborj�, meg persze l� is. Legal�bb kettõ mindig volt. Amikor csik�k is voltak, volt, hogy volt h�rom, n�gy is. �ltal�ban azonban k�t lovunk volt.

Kora gyerekkorunkt�l befogtak minket a munk�ba, lovat hajtottunk. Amikor kimaradtam az iskol�b�l, tizenn�gy �ves voltam.

Tudja, hogy volt az akkor! Ahhoz, hogy a tizenegy gyerek megsz�lessen, h�sz-huszon�t �ven �t sz�lettek a gyerekek. Nõv�rem 1906-ban sz�letett, b�ty�im 1910-ben, meg 1918-ban, �n meg 1927-ben.

Ut�nam m�g sz�letett a h�gom. A tizenegy gyerekbõl �ten maradtunk meg. �gy h�t az elsõ testv�rem meg k�ztem h�sz �v k�l�nbs�g volt.

28

F�ldjeink t�bb fel� voltak. Voltak a faluhoz k�zel is. Azt�n volt az als�hat�ri r�sz, amit �n m�r nem is tudok, mi�rt tartozott Szelihez. A falut�l tizenn�gy kilom�terre kezdõdtek ezek az als�hat�ri f�ldek, �s mentek eg�sz a Kis-Dun�ig. Nagyobbr�szt r�tek: kisholdban ezer hold r�t. Az azt�n nagyon sz�p volt, amikor a lovakat, meg a csik�kat szabadj�ra engedt�k, terelgett�k, ahogy mentek v�gt�ba, vagy ahogy sz�ltak a kolompok, mikor este a tehenek mentek be a kar�mba. A borj� meg ott sz�letett meg kint a r�ten. Rengeteg marha legelt az als�hat�ri r�ten, a Feketev�z meg a Kis-Duna �sszefoly�s�n�l. Igen sz�p eml�keim vannak azokr�l az ott t�lt�tt est�krõl…

A legt�bbet F�lsõszelibe j�rtunk �t, mert ott voltak evang�likusok. Rokonaink �ltek Taksonyon, oda is elj�rtunk, de Peredre, De�kiba nagyon ritk�n. De�kiba, S�ll�re (V�gselly�re) n�ha a v�s�rra elment�nk.

Gal�nt�ra, Szeredre igen ritk�n j�rtak Szelibõl, Kir�lyr�vbe a m�sik szomsz�d faluba viszont sûrûn ment�nk, de p�ld�ul f��rt m�g Megyerre is eljutottunk. Zsig�rdon, ahol t�glagy�r volt, oda lovaskocsival j�rtunk.

Ezek bizony m�r h�bor�s idõk voltak. Gal�nta akkor m�r a hat�rsz�l volt, nagy vas�ti �llom�ssal. Azt�n elkezdõdtek a bevonul�sok: j�v�k haza, nem j�v�k haza… Minden bevonul�t meg�nnepelt�nk, elb�cs�ztattunk sz�pen, azt�n meg elk�s�rt�k õket gyalog az �llom�sra. Gal�nta csak tizenegy kilom�terre van Szelitõl. Minthogy fõ�tvonalon fek�dt Gal�nta, l�ttuk a katonaszerelv�nyeket. Nekem a csal�dban csak az egyik unokab�ty�m halt meg, õ is m�r a h�bor� legv�g�n. 1945. febru�r 13-�n volt az utols� bevonul�s, akkor m�r mindenkit, a levent�ket is vitt�k. Õk nem �rtek el m�g Pozsonyig sem, ott kaptak egy l�git�mad�st, s ott halt meg. Holttest�t hazahoztuk, otthon temett�k el õt.

A zsid�kra is j�l eml�kszem, nagyon j�l eml�kszem. Az Alszeren egy csal�d sem �lt. Suttonyban laktak a M�llerek, az egyik Lajos, a m�sik nem tudom, mi volt a neve. Azt�n a Malommal szemben, a Sz�l utc�n lakott a m�sik M�ller, meg a Deutschok a K�tsor utc�n. A M�llerek elõsz�r marhakereskedõk voltak, s amikor elvett�k az ipart tõl�k, a K�rti Dezsõ lett a kereskedõ, s az õ nev�n folyt tov�bb a keresked�s. Azt hiszem v�gig, mert hogy õket azt�n elvitt�k. Nem voltak gazdag zsid�k. Azt�n volt, aki mentette õket, aki szolg�lt n�luk, persze nem �gy, hogy elrejtett�k volna õket, hanem az �rt�keiket, ha �tvitt�k a szomsz�dokhoz, megõrizt�k. Mink nem nagyon voltunk vel�k k�zelebbi kapcsolatba, mert õk ugye a katolikus iskol�ba j�rtak. De a h�bor� ut�n Dunaszerdahelyen tal�lkoztam az egyik M�ller-l�nnyal. Õ t�l�lte. Meg az egyik Deutsch is hazaj�tt. Azt�n volt a Steckler N�ci, annak a fia nagyon j� futballista volt. Nem tudom, hogy õ hazaj�tt-e. A szeli zsid�k mind kiskerekedõk voltak. A Deutschok f�lddel is dolgoztak, a M�llerek meg marhakeresked�ssel foglalkoztak. Vett�k a tehenet, borj�t, azt�n tov�bb adt�k. De eml�kszem a zsid� munkaszolg�latosokra is, mert Szeliben az �j hidat p�ld�ul õk �p�tett�k.

Azt�n igazi h�bor�s �lm�nyem is volt. �desap�mnak volt egy cs�plõg�pe, k�z�s volt, de nem lehetett m�r petr�t kapni. Ez�rt azt�n el kellett menni Szõnybe. Este elindultunk, reggelre ott voltunk. Olyan �ri�si bomb�z�s volt, hogy azon a harminc–negyven hekt�ros ter�leten, mindenhol csak bombat�lcs�rek voltak.  Mikor oda�rt�nk, �ppen f�jt�k a l�giriad�t. Ott azt�n l�ttuk, mennyi rengeteg zsid� munkaszolg�latos volt.

A h�bor� legv�g�n azt�n minket is elvittek. 1945 legelej�n eg�szen D�v�ny�jfaluig jutottunk, mink, szeli levent�k. A parancsnokunk a katolikus Szûcs tan�t� volt. Azt�n – mert kegyetlen hideg volt – n�h�nyan �gy d�nt�tt�nk, hogy mink ink�bb hazamegy�nk. Haza is �rt�nk, otthon voltunk h�rom h�tig. Azt�n megint elvittek benn�nket. Nagyl�gre. Ott volt k�t sz�p kast�ly, de ott m�r a nyilasok parancsoltak.

Azt�n j�tt egy-k�t katonatiszt, az erõsebbeket kiv�lasztott�k katon�nak. Az elsõ p�nc�lgr�n�tos hadoszt�lyhoz tartoztunk Somorj�n, Szemeten volt a kik�pz�s�nk. M�rcius 15-�n esk�dt�nk f�l Sz�lasira. Olyan kik�pz�s volt, hogy csak �gy r�pk�dtek az �les gr�n�tok. �n meg r�di�s voltam. Azt�n nagycs�t�rt�k�n elindultunk N�metorsz�gba. A tisztek azt mondt�k, hagyjunk ott mindent, dob�ljuk ki a sonk�kat a h�tizs�kb�l, mert N�metorsz�gban minden lesz… H�rom nap m�lva m�r �hezt�nk. Linzig jutottunk, ott m�r teljes volt a felfordul�s. (…)

Rengeteg kaland, vesz�ly ut�n valamikor 1945. j�nius legelej�n, a Dun�n kereszt�l, Dunaszerdahelyen, Tall�son kereszt�l haza�rt�nk. Tall�son az utols� �jjel m�r olyan f�radtak voltunk, hogy Varga Ferinek volt ott egy rokona, s õ vitt benn�nket haza egy rossz l�val. Az azt�n nagy �r�m volt! Mindenki j�tt, k�rdezt�k, mi van, mit l�ttunk, mit tudunk errõl meg arr�l, de h�t mi csak azt tudtuk, amit mi magunk �t�lt�nk. A faluban kev�s baj t�rt�nt, tal�n a Sz�l utc�ban lõttek be egy h�zba, de azt l�ttuk, hogy majd minden szomsz�d faluban a templom torny�t sz�tlõtt�k a ruszkik.

Szeliben nem sok v�ltoz�s volt, a k�rtv�lyesi f�ldeket m�r sz�tosztott�k. A kommunist�k k�z�l a V�gh�k, Pukkai�k, Tak�cs Zsig��k lettek a hangad�k, de mindenki �r�lt a f�ldnek. Arra eml�kszem, hogy a ny�r v�g�n m�r volt k�z�s cs�pl�s, �n is ki lettem rendelve a k�z�s cs�pl�sre. Az embereket b�k�ben 29 hagyt�k. Azt�n persze a csehek elvitt�k a h�bor�s bûn�s�ket. Persze Szeliben kev�s nyilas volt. Vitt�k õket dolgozni a partiz�nok.

�rdekes volt, ahogy Csehorsz�gba vitt�k az embereket. Az volt az �rdekes, ahogyan kiv�lasztott�k õket, mert nem a gazdagokat vitt�k, mert õk lettek a h�bor�s bûn�s�k. Ink�bb a szeg�nyeket vitt�k.

Amikor N�dszegrõl vitt�k õket Csehorsz�gba, olyan h�vihar volt 1946 tel�n, hogy valaki �ll�t�lag meg is halt. A szelieket meg kirendelt�k az utakat tiszt�tani, mert nem tudt�k a n�dszegieket aut�val sz�ll�tani.*

Nekem a rokonomat Taksonyr�l elvitt�k, s �n a nagyb�ty�mmal, aki tudott egy kicsit szlov�kul, elment�nk hozz�juk. Õk csak egy ty�kot, malacot vihettek magukkal, de a h�zban mindent ott kellett hagyni. Amikor Szeli sorra ker�lt, akkor valami t�rt�nt. A falu m�r be volt ker�tve. Mink ezt pontosan l�ttuk, mert mitõl�nk az �t�dik h�z m�r hat�r volt: a P�tl�k. A falu be volt ker�tve. K�d�s reggel volt. Hozt�k ki a pap�rokat, hogy kit visznek el. Egyszer csak �gy t�z �ra fele azt mondj�k, hogy mennek el a csendõr�k. �gy a Szeli meg�szta, nem vitt�k el a szeg�nyeket. De azut�n j�tt a kitelep�t�s.

Nekem sohasem siker�lt megtudnom, kik �ll�tott�k �ssze a n�vsorokat. Mert Szelibõl sem a szeg�nyek nem mentek, sem a gazdagok nem mentek, hanem ink�bb azok, akik a k�z�pr�teghez tartoztak, 15-20 holdig. Mert a t�tkoml�siakat �gy szervezt�k, hogy �g�rtek mindent nekik. De ott meg �gy volt, hogy elõsz�r nem akartak elj�nni. Azt�n a legt�bb olyan volt, hogy az apa otthon marad, s elk�ldte a fi�t.

�s amikor 1946 õsz�n ki volt adva, hogy lesz a kitelep�t�s, akkor sokan m�g mindig nem hitt�k el. A Stark tan�t� fia p�ld�ul, aki hogy meg volt-e fizetve vagy sem, nem tudom, csin�lt egy gyûl�st a faluban, ahol azt mondta: vessenek nyugodtan, nem lesz kitelep�t�s. Mink meg azt�n legt�bben sz�pen elvetett�k az �rp�t. Sz�val ez m�r hazugs�g volt.

Azt�n kiosztott�k a feh�rlapokat. �s ment a pakol�s. Az �regek nem hitt�k, meg m�sok sem, m�g m�rciusban, �prilisban is vetett�nk. M�jus 11-�n meg m�r elj�tt�nk. Nek�nk volt lucern�nk.

Minden este mulattunk, �r�m�nkben, b�natunkban. A kitelep�t�s elõtt p�r nappal a lucern�b�l kasz�ltam, amikor j�tt a cseh csendõr, akivel elõzõ este egy�tt ittunk. Be kellett mennem a k�zs�gh�zra, a lucern�t meg lerakatt�k velem a Pancza Dezsõ h�z�n�l. Elmondtam nekik, hogy nincs a teheneknek mit enni. Olyan rendes volt, hogy m�snap nekem visszaadt�k, amit este elvettek tõlem. Biztos neki is kellett etetni este, s nem volt otthon lucern�ja.

Az elsõ szeli transzport T�tkoml�sra ment, de olyan kicsi h�zakat kaptak, hogy az utc�n rakt�k le a holmijukat, mert nem f�rt be. S akkor j�tt a sv�b telep�t�s: nagyobb r�szt Tolna, Baranya. Mink nem az elsõ transzport voltunk, hanem a m�jus 17-i m�sodik. Az egyik haver �rta, egy Karika nevû herceghalmi ember, hogy k�pzelj�k el, az ist�ll�ban tehenek voltak, meg minden van. Mi m�g otthon voltunk, amikor ezt a lev�l Sz�kelyszabarb�l meg�rkezett. �rja, hogy teli vannak az ist�ll�k, meg minden van. Ki az az õr�lt, aki ezt elhiszi, hogy egy sv�b mindent ott hagy. Ezt persze Szeliben sem hitt�k, de k�zben j�ttek a h�rek.

A t�tkoml�si szeliek panaszkodtak. Volt, aki visszasz�k�tt. Kicsi h�zak voltak ott, meg minden. A mi transzportunkban sok, harmincegy vagy h�ny vagon volt, mert t�bb gazda j�tt: a Boross�k j�ttek, a Pat�cs�k j�ttek benne, a Dezsõ b�ty��k. De lehetett mindent hozni, az �llatokat, teny�szbik�t, tehenet, a b�torokat, g�peket.

S akkor itt �llami kirendelts�g volt Szak�lyban, s a mieinket elhozt�k Z�vodra meg Zomb�ra. Zomb�t szebbnek l�tt�k, ink�bb idej�ttek. Mink Z�vodra ment�nk, nagyon sz�p h�zat kaptunk, majdnem a legszebb h�z volt, benne t�nyleg mindennel. Mikor meg�rkezt�nk, akkor ellett az egyik sv�b teh�n. Ap�m, szeg�ny �reg, azt mondta, hogy nek�nk nem k�ll, vigy�k el. Azt hitte szeg�ny, hogy meg kell fizetni.

Azt�n j�ttek a sz�kelyek, �r�ltek, s azok persze elvitt�k. Z�vodon is kaptunk f�ldet, meg szõlõt is. De azt�n l�ttam, hogy a f�ldek j�val szeg�nyebbek, mint itt, Zomb�n, s mert lehetett, ink�bb �tk�lt�zt�nk ide 1947 õsz�n.

A n�metek k�z�l a volksbundist�kat igen hamar elvitt�k, mikor mink idej�tt�nk, õk m�r nem voltak itt. Õket mind kivitt�k nyugatra. Azt�n volt itt egy nagy gyûjtõt�bor Lengyelben, ahova elõsz�r �sszeszedt�k a sv�bokat, majd onnan vitt�k õket tov�bb. Amikor mink idej�tt�nk, a sz�kelyek m�r itt voltak, õk val�sz�nûleg r�gt�n a h�bor� ut�n ideker�ltek, a n�metek egy r�sze pedig m�g szint�n itt volt, amikor mink ide�rkezt�nk.

Vel�nk, f�lvid�kiekkel pr�b�ltak nagyon rendesen b�nni. Mert mikorra mink elfoglaltuk a nek�nk kijel�lt h�zakat, amelyek igen sz�pek voltak, mert itt gazdag, j�m�d� sv�bok �ltek, akkorra m�r a b�z�t is * V�. Danajka Lajos talulm�ny�val. 30 learatt�k. Nem volt teh�t gabon�nk, ez�rt azt Mucsf�r�l hoztak nek�nk. Nemcsak vetõgabon�t, hanem lisztnek �s takarm�nynak val�t is. F�ldet is, h�zat is hasonl�t adtak ahhoz, amilyet otthon hagytunk, illetve kinek milyet siker�lt. Gyûl�lk�d�s nem igen volt, mert mindenki �r�l annak, hogy h�zat kapott, meg azt�n sokan nem is hitt�k, hogy ez most m�r mindig �gy marad. Volt egy szomsz�dunk, õ ki sem akart pakolni, mert azt hitte, hogy hamarosan indulhat vissza. N�lunk persze ap�mat az eg�sz nagyon megviselte.

Adtak egy h�zat. Kint �llt a nagyb�ty�m az utc�n, a fel�gyelõvel besz�lgett�nk. Õk mondt�k, hogy itt is, ez a h�z is �res. J� lesz ez neked? J� lesz, mondtam, s megkaptam a h�zat, vele egy�tt 22 hold f�ldet. K�t h�t m�lva j�n a hegyrõl a kert felõl egy �reg b�csi, azzal, hogy õ kor�bban itt lakott. Sz�p h�z volt ez akkor is, az egyik legszebb a Fõ utc�n. A h�z v�g�ben meg volt egy r�gebbi �p�let. Az �reg, a r�gi tulajdonos azt k�rdezte, nem maradhatna-e itt: „Dehogynem papa, maradjon itt!”

Az olyan ember volt, mintha az ap�m lett volna. Hantifinger G�sp�rnak h�vt�k.. Itt �lt vel�nk, tal�n m�g egy-k�t �vig, vagy volt az m�g n�gy is. Ott is halt meg. Mikor j�tt a rendszerv�lt�s, akkor azt k�rdeztem, hogy ki �l most a m�sik h�z�ban: �n a sv�b h�zban vagy õk az eny�mben. Azt�n hazaj�tt a fia is, a M�ty�s, egy-k�t h�nappal k�sõbb õ m�r elõker�lt, csak elb�jtak a kitelep�t�sek elõl. Akkor m�r, akik okosabb volt a sv�bok k�zt, azok m�r mentettek, amit lehet, eladt�k az �llatokat, b�z�t, mindent: vagy elvitt�k a magyarokhoz megõrz�sre.

A k�vetkezõ �vben azt�n kevesebb f�ldet kaptunk: 15 hold j�rt volna, de �n annyit sem kaptam, mert a szõlõt felszorozt�k �tsz�r�sre. De �n akkor is ink�bb meghagytam a szõlõt, mert az �reg nagyon sajn�lta volna, ha elveszik a szõlõt. Hisz õ telep�tette, õ dolgozott benne eg�sz �let�ben, meg azt�n a fia. Gy�ny�rû nagy pinc�j�k is volt.

Mink meg persze nem nagyon �rtett�nk a szõlõh�z, hiszen a F�lvid�ken nem igen volt szõlõ. A sz�kelyek sem �rtettek a szõlõh�z. �gy, hogy azt�n kialakult az a rend, hogy a sv�bok mûvelt�k tov�bb a szõlõj�ket, mi meg tett�k, amihez �rtett�nk. �n lovas kocsival dolgoztam. Az �reg minden este megv�rt, b�rmilyen k�sõn is j�ttem haza, kifogta a lovakat, megetette õket, �gy b�nt vel�k, mintha saj�tjai lettek volna. Fi�val h�rmasban mindent megbesz�lt�nk, hisz �n m�g k�ly�knek sz�m�tottam, �gy h�t õk ir�ny�tottak engem. Ap�m, aki 1877-ben sz�letett, akkor m�r nem nagyon dolgozott, elm�lt hetven �ves, amikor mi itt elkezdt�nk gazd�lkodni.

B�ty�m k�zben bevonult katon�nak, �gy h�t a mi r�sz�nkrõl �n voltam az elsõ. Meg ezekkel a sv�bokkal mink �gy voltunk, mint a testv�rek. Adtam nekik egy darab f�ldet, hogy azon maguk is gazd�lkodhassanak. Azt�n 1948 tavasz�n elvitt�k a magyarsv�bokat. Az �reget �n vittem ki lovas kocsival Szak�lyba, de õ minden �ron itthon akart maradni, mert nagy magyar volt. Mentette mag�t, hogy õ magyar, magyar. De a n�metnek sem kellett, mert m�r hetven �ves volt. �gy azt�n m�g ugyanaznap �jjel visszahozt�k õt, egy m�sik ember visszahozta.

Ez az utols� elvitel m�r nem volt olyan szigor�: j�tt a csendõr, hogy hol az �reg. H�t, mondom, �n nem tudom, biztos itthon van. De ahogy mondtam, v�g�l is nem vitt�k el õt, itthon maradt, itthon is halt meg a h�zban. A fia pedig szint�n sokat dolgozott nek�nk, napsz�mba. Igen erõs ember volt. Eml�kszem egyszer, f�l napot kasz�ltunk egy�tt, egy perc meg�ll�s n�lk�l, �tsz�z m�ter hossz� f�ld�n, a k�tezer �let d�lre lekasz�ltuk. De dolgozott õ mindenf�l�t n�lunk.

Az �regeket nagyon megviselte az eg�sz kitelep�t�s. Engem nem annyira, hiszen m�g h�sz�ves sem voltam: Z�vodon is sok j�k�pû sv�b l�ny volt, hamar megismerkedt�nk vel�k. Azt�n meg itt Zomb�n gyorsan egym�sra tal�ltunk a mam�val, aki ideval�si magyar l�ny volt. Csakhogy azt�n ebbõl lett a mi nagy bajunk. Ap�m ugyanis megmondta: „Ha katolikus templomban lesz az esk�võd, takarodnod kell a h�zamb�l.” 1950. �prilis 15-�n esk�dt�nk, s az asszony ugyan ide j�tt v�g�l menyecsk�nek, de az ap�m soha t�bbet �t nem j�tt hozz�nk.

Ide Zomb�ra az als�szelieken k�v�l ker�ltek szenciek, de�kiak, �jbarsiak, kom�romszentp�teriek. Az �regek m�r nem tudt�k megszokni ezt a sokf�les�get. Mink fiatalok gyorsan megb�k�lt�nk. Nekem szerencs�m volt, j� k�der voltam, mert a f�ldek az ap�m nev�n voltak. 1951-ben elmentem katon�nak, S�megen, majd P�p�n szolg�ltam.

1950. �prilis 15-�n esk�dt�nk a tan�csh�z�n, de a gyerek a katonas�g h�napjaiban �gy sz�letett, hogy m�g nem volt templomi esk�võnk. Feles�gem csal�dja, meg a helybeli pap is mindent elk�vettek, hogy a gyerek sz�let�se ut�n meglegyen v�gre a templomi esk�võ is. Hisz Zomba igen katolikus falu volt, ahol ilyesmi nem fordulhat elõ. Mink azt�n nagy titokban egyik este t�nyleg megesk�dt�nk. Valaki persze kifigyelt, �gy, hogy mikor ment�nk haza, ap�n ott �llt a vasvill�val, s k�rdezte tõlem, hogy megesk�dtem-e?

31

Mondtam, hogy igen, mire õ azt mondta, hogy takarodjak a h�z�b�l. �n meg, mert hisz igaza volt az �regnek, mert megszegtem a szavamat, elj�ttem. Volt nagy s�r�s–r�v�s, de mink azt�n t�bbet nem besz�lt�nk egym�ssal. Csak mikor a hal�los �gy�n fek�dt, �zent, hogy l�tni akarja az unok�j�t, mert addig vele sem besz�lt. Az eg�szbõl nekem is sok bajom sz�rmazott: a csal�dban, meg a Boross tan�t� is sz�mon k�rt�k rajtam, hogy evang�likus szeli l�temre, hogyan vehettem katolikus l�nyt feles�g�l. Pedig az õ csal�dj�b�l is t�bben katolikusokkal h�zasodtak…

�n az eg�sz kitelep�t�srõl azt tudom mondani, hogy a f�lvid�kiek nagyobbik r�sze, itt Toln�ban j�l j�rt. Az �regek t�bbs�ge viszont nem tudott belenyugodni abba, hogy nekik el kellett otthonr�l j�nni�k. A csehek azt hitt�k, hogy a h�bor� ut�n mindent megtehetnek vel�nk, de nem volt igazuk. A lakoss�gcsere szerintem gazembers�g volt. Mert azok a szlov�kok, akik odaker�ltek Szelibe, azok nem a maguk feje szerint d�nt�ttek: r�besz�lt�k õket. Tiszta politika volt, hogy õk odamentek, sokan nem is voltak parasztok, �gy azt�n a legt�bb ott is hagyta Szelit, s bementek a v�rosokba, a gy�rakba. Ez az eg�sz teh�t nagyon nagy igazs�gtalans�g volt, mert hisz mink ezer �vig magyarok voltunk. Minket az orsz�g hagyott el, ott maradtunk a cseheknek, s mikor j�nn�nk kellett, akkor nem �nsz�ntunkb�l hagytuk el a sz�lõf�ldet.

Persze az idõ sok mindent betemet: a m�sodik �s a harmadik gener�ci�nak m�r nem f�jnak az eml�kek. Az �regek meghalnak, az �jabb gener�ci�k pedig lassan mindent elfelejtenek. Mink meg itten v�g�l is otthonra tal�ltunk: a sv�bok benn�nket elfogadtak, a sz�kelyekkel j�val t�bb bajuk volt, mint mivel�nk. A sz�kelyek �ltal�ban nagycsal�dosok voltak, a telep�t�sek õket nagyon megviselt�k, õk m�g ink�bb bizonytalanok voltak abban, maradhatnak-e itt v�gleg.

Az �tvenes �vek elej�n, az �llami gazdas�gok alakul�sa idej�n azt�n a kifosztott sv�bok, a nincstelen sz�kelyek, meg a kul�knak mondott �s egyre kem�nyebben szorongatott felvid�ki parasztok lassan egym�shoz szoktak. �gy, hogy m�ra itt Zomb�n kev�s nyoma van a r�gi ellent�teknek. A k�rp�tl�sok is rendben megt�rt�nnek, alig van egy-k�t nyitott eset: az itthon maradt sv�bok k�z�l tudom�som szerint csak egyetlen egynek nem siker�lt visszakapni a r�gi h�zat.

A kor�bbi vall�si ellent�teknek sincs m�r nyoma. Az evang�likusok h�zakn�l tartottuk az istentiszteleteket.

Olyan kevesen vagyunk, nagyon fogyunk, tizen�ten–tizennyolcan. A m�ltkor valamilyen �nneps�g volt, a mama is elj�r velem a templomba, s bar�ti alapon t�bb katolikus is elj�tt akkor. Nincs ennek m�r olyan jelentõs�ge, mint r�gen.

Lejegyezte: Szarka L�szl�