4. Roma kultúra

„Amikor átfogóbb értelemben cigány kultúráról beszélünk, egy Indiából származó népre gondolunk, amely körülbelül ezer évvel ezelőtt indult el Európa irányába.

Megállapítható, hogy a cigányságot mind a mai napig számos kötelék fűzi Indiához. Ennek legfőbb bizonyítéka az a tény, hogy a cigányok nem igyekeztek asszimilálódni, lemondani szokásaikról, életmódjukról, sajátos tulajdonságaikról.”(Heinz Mode)

A cigányság nem ment át a nemzetté válás folyamatán, ezért kultúrája elsősorban az egyes közösségek szintjén vizsgálható. A cigány közösségek hagyományosan szolgáltató jellegű ipari és kereskedelmi foglalkozásokból éltek. A közösségek neveinek nagy része is foglalkozási csoportot jelöl.

Magyarországon az oláhcigány csoportoknál maradtak fenn a hagyományos foglalkozás nevek: pl. lovara (’lókereskedők’) csurara (’rostakészítők’), kelderara (’üstkészítők’), colara (’ruha/szőnyegkereskedők’) stb.

A magyar cigányok között jellemző a vályogvető, a kovács és a szolgáltató zenész foglalkozás. A kulturális szolgáltatások végzése következtében a cigány közösségek szellemi kultúrája rendkívül nyitott. Kelet-, Közép- és Dél-Európában a népi narratív műfajok (hősi ének, ballada, népmese) és rítusok (esővarázslás, egyházi ünnepek népi rítusai) szolgáltatói éppúgy nagyrészt közülük kerültek ki, mint a hivatásos szórakoztatók (állattáncoltatók, mutatványosok, zenészek). Szerepük ezért a befogadó népek kulturális életében sokrétű: nemcsak a régibb, feledésbe merült hagyományok őrzői, hanem az újkori nemzeti kultúrák képének kialakításához is hozzájárultak, s kulturális közvetítőként is jelentős helyet foglalnak el. Ugyanakkor az eltérő környezetben az egyes cigány közösségek belső használatra szánt hagyományai sokban különböznek egymástól.

4.1. Cigány nyelvű irodalom.

A cigány nyelv irodalmi változata megalkotásának első kísérletei gyakorlatilag a 20. században kezdődtek, elsősorban nem cigány származású papok és cigánykutatók bibliai fordításaival. A cigány származású nyelvújítók száma egyelőre (Magyarországon és külföldön egyaránt) csekély. Munkájuk egy részét szent könyvek, illetve híres, európai költők és írók műveinek cigányra való átültetése, más részét pedig saját irodalmi alkotásaik teszik ki. A bibliafordítások közül a legkiemelkedőbb Trifun Dimic (Újvidék, Jugoszlávia)

Az 1980-as években több jugoszláviai cigány író kezdett foglalkozni színdarabok írásával. A leghíresebb szerbcigány költő a modern verseket író Rajko Djuric. Moszkvában az oláhcigány Roman Sztyepanovics Demeter vált ismertté. Lengyelország legismertebb lírai költőnője Papusza.

Magyarországon először a Habsburg József által támogatott Nagy-Idai Sztojka Ferenc l890-ben kiadott magyar-cigány szótára, és ennek függelékében található saját költeményei keltettek figyelmet.

A cigány nyelvű irodalom rendszeres művelése azonban csak az 1970-es években, Choli Daróczi József munkássága nyomán kezdődött. Elsősorban híres költők (József Attila, Ady Endre) verseit ülteti át az oláhcigány nyelvjárás lovári aldialektusára. Ő maga többnyire népies verseket alkot. Az utóbbi években a Biblia lefordításával is foglalkozott. Követői: Rostás-Farkas György, Nagy Gusztáv és Farkas Zoltán. Ettől a körtől függetlenek Bari Károly cigány nyelvű versei.

1970-ben jelenik meg a 18 éves Bari Károly első verseskötete (Holtak arca fölé) címmel. Az ő személyében kivételesen egyéni tehetség jelentkezett, s ezt a magyar irodalomkritika is felismerte. Költészete mellett a cigány nyelvű népköltészet programszerű gyűjtésével, cigány szövegek magyar műfordításával is foglalkozik.

Saját verseit, s a népköltészeti alkotásokat rajzaival maga illusztrálja. Bari magányos farkasként, nagy szigorral és színvonaligénnyel tevékenykedik pályája kezdete óta.

1975-ben újabb irodalmi szenzáció Lakatos Menyhértnek a regénye, „Füstös képek” címmel. Jelentősége, hogy első olyan mű a cigányságról, amit cigány író írt. A mű Lakatos méltán legnépszerűbb műve, 16 nyelvre fordították le. Ő viszont kapcsolatteremtő személyiség.

Choli-Daróczi Józseffel, Péli Tamással, és Kovács Józseffel megalkotják a roma művészek első jelentős csoportosulását.

Balogh Gyula „Dunától a Gangeszig” Alapítványnál dolgozik, valamint a Cigányfúró művészeti folyóiratot szerkeszti.

Első verseskötete, Lendítem lábamat, a második pedig a Versek.

Glonczi Ernő tíz éve ír verseket, prózát, öt éve publikál rendszeresen. Önálló kötete A vízesés zajához címmel jelent meg.

Holdosi József tanár, író. Önálló kötetei: Kányák (regény) Glóriás-Dac (kisregény) Cigánymózes (kisregények)

Horváth Gyula első verseskötete a Megfagyott ország, második, a Szégyen gyalázat, a harmadik, válogatott verseket tartalmazó önálló kötete, Az árvaság anatómiája

Jónás Tamás húszévesen jelentkezett első verses kötetével, aminek címe: Az út szélén.

Kalányos Mónika jelenleg a képzőművészeti Főiskolára jár. Versei a Phralipe és Rom Som folyóiratokban jelentek meg.

Nagy Gusztáv jelenleg a Rom Som három nyelvű roma folyóirat Főszerkesztője és a Kalyí Jag Nemzetiségi Szakiskola Irodalmi Színpadának vezetője. Írásait anyanyelvén írja.

Osztojkán Béla költő, író, lapszerkesztő. Jelenleg a Phralipe Országos Cigány Szervezet vezetője, a Phralipe Művészeti és Közéleti folyóirat főszerkesztője. Megjelent önálló művei: Halak a fekete citerában, Hóesés hűségben, Nincs itthon az Isten, Átyin Jóskának nincs, aki megfizessen (regény)

Rigó József így ír magáról: Verset muszáj írnom.

Szécsi Magda kilenc éves korában megnyert egy országos mesepályázatot, azóta rendszeresen ír. Eddig megjelent kötetei: Az aranyhalas lószem tükre, A fekete bálvány birodalma, Madarak aranyhegedűn.

Szepesi József önálló kötetei: Versek, Elszórtan, mint a gyom, A mámor templomában, Pogány ima, Putrik és paloták

Népköltészet

A cigányok népköltészete gazdag és sokrétű. Mesekincsében felbecsülhetetlen információt hordoz múltjáról, a cigány társadalom szerkezetéről. A cigány népköltészeti hagyományok verses anyaga túlnyomó részben dallammal kísért énekekből áll. Az élő előadásban szembetűnő a szövegek laza szerkezete. Az énekes előadók gyakran rögtönöznek, a vers szövegét saját hangulatuknak, egyéniségüknek megfelelően formálják. A sajátos népköltészeti típusokat az eltérő versforma elkülöníti egymástól.

A cigány népköltészet verses anyagának jellegzetessége a felkiáltás és a sóhaj. A cigány vers zeneisége a verssorok hangsúlyos, ütemes lejtésén alapszik.

Népmese

A cigányok között a mesemondás ma is elevenen élő szokás. A cigány népmeséket az ősi mesemondók őrizték meg, hagyományozták át és fejlesztik tovább. A mesélés nem pusztán szórakozás, hanem tudásanyaguk, ismereteik továbbadására szolgál, valamint a mesék által oldódnak fel bennük félelmeik, szorongásaik. A cigányok úgy tartják, hogy a mesélés a műveltség részét képezi

A cigányok mesélései szokásai nem kötődnek kollektív munkaalkalmakhoz (fonáshoz, tollfosztáshoz, stb.). Különböző alkalmakkor meséltek. Régi vásárokon fizetségért, szegénység esetén élelemért, halott felett virrasztáskor, család előtt szórakoztatásból.

Mikor mesét mondtak, a gyerekek is jelen voltak, így már 10-12 éves korukra tudtak meséket.

A magyarországi cigányság mesekészletének döntő részét kalandokban és fantasztikumokban bővelkedő novellamesék és varázsmesék képezik.

A mese jellemzői:

A mese mindig fohászkodással kezdődik, áldást és szerencsét kérnek Istentől.

A mese tömör, egyhangú, ezt az egyhangúságot a mesemondók kifejező gesztikulációkkal és arcjátékkal ellensúlyozzák.

Terjedelmét a hallgatósághoz szabják.

A kapcsolatot mesélő és hallgatóság között kiszólásokkal teszik emberközelivé. A nagyobb gyerekek már részt is vesznek a dialógusokban.

A cigányok meséiben megjelenő mesealakok megtalálhatók más népek meséiben is, mint pl.: szegény ember, sárkány, sárkányölő mesehős, Hamupipőke, ólomvitéz, tündérek, ördög.

A legendabeli alakok közül: Isten, Mária, Szent Péter.

A mesékben mindig győz a főhős, vagy azért, mert okos, vagy azért, mert a sors így rendelte el.

A cigány mesékben megtalálható főbb stílusjegyek: kegyetlenség, emberközpontúság, hős elárultatása, álomlátás, boszorkányság.

Különböző műfajú cigány mesékkel találkozhatunk (Görög Veronika 1993)

Tündérmesék, Tréfás mesék, Anekdoták, Igaz történetek, Formula mesék, Vallásos mesék, Állatmesék

A cigány népköltészet osztályozása (Karsai Ervin 1994):

A) Népmesék. 1.Tündérmesék, 2. Tréfás mesék, 3 Állatmesék

B) Mondák. 1. Népmondák, 2. Hiedelemmondák, 3. Eredetmondák

C) Népdalok, románcok, balladák.

D) .Szólások, közmondások, mondókák, köszöntők, varázsszövegek.

E) Találós kérdések, tréfák, viccek.

4.2. Zenekultúra

A cigány közösségek zenekultúrája Magyarországon a szolgáltatott zenével szemben szinte kizárólag vokális, s a magyar- és az oláhcigányoknál sok hasonlóságot mutat. Két fő műfaja a lassú, lírai dal és a táncdal. A lassú, lírai dalok stílusa egységes, és ez a műfaj egyben a népköltészet fő hordozója is. A táncdallamok jellemzője a virtuóz, sokszólamú, hangszerszerű előadásmód, amely szoros kapcsolatban áll a környező világ hangszeres zenéjével.

A beás cigányok zenéje ettől jelentősen eltér, s a paraszti kultúrákhoz hasonlóan a zenei stílusok és történeti rétegek sokfélesége jellemzi. A balkáni cigányság zenéjének egyik fő műfaja a ballada. A táncdalokat számos közösségben szintén hangszerszerűen adják elő. Hanghatásuk természetesen nem azonos a magyarországival: a mintát a balkáni környezet hangszeres együttesei jelentik. Ez az előadásmód számos, Európa különböző pontján élő cigány csoport zenekultúráját köti össze.

A zenekultúra fontos részét képezik a népköltészethez tartozó dalok. Ezek a következők:

• Kesergők, szegénység-dalok: szomorú, panaszos hangú, a nép sorsa idéződik fel benne

• Rabnóták, szabadság-dalok: a börtönéletről szólnak, a szabadulás vágyát fejezik ki

• Szerelmi dalok: mondanivalója a párválasztás, a lányeladás, jelképei a virágok, a zöld rét, virágos mező

• Táncdalok szellemes tréfás helyzetek találhatók benne, mindig táncos mozgással éneklik

• Bordalok: vidám, mulató énekek, a szövegben fontos a ló, kocsi

• Balladák: erkölcsi tanulságokat fogalmaznak meg, párbeszédes előadásmód, tömörség, drámai fokozódás jellemzi

• Siratóének: fontos szerepe van a gajdolásnak, általában megszólítják, vagy megszólaltatják azt, akit siratnak

A népzenében kétféle előadásmód létezik: lassú, elbeszélő éneklés és eleven ritmikájú dalolás.

Ünnepek alkalmával nem múlik el a nap ének, tánc nélkül. A legjobb énekes, vagy a házigazda kezd bele egy lassú dalba, mely az ünnephez kötődik. Majd lassan a többiek is kezdenek vele énekelni. A lassú dal után mindig egy gyors dal, táncdal következik.

Az ünnepek zenei szokásai csak igen kis mértékben térnek el egymástól.

Cigányzene

Nem a cigányok népzenéje, mégis ezen a néven emlegetik azt a zenei formát és stílust, amely a XIX. Század első felében Magyarországon kialakult. Ott voltak a cigánybandák az 1848-49-es szabadságharc katonái között. A századforduló társadalmában pedig a ”magyar nótára” sírva vigadó dzsentrik révén hatalmas kultusz alakult ki művészetük körül.

Műfajai: 1. csárdás, palotás az uraknak; 2. verbunkos, toborzó, kesergő a nép körében

Sok igen híres cigány művészről tehetünk említést: Rácz Aladár, Cziffra György, Szakcsi Lakatos Béla, Pege Aladár neve közismert, és feltétlenül meg kell említeni a világhírű Száztagú Cigányzenekart.

4.3. Tánckultúra

A cigány tánckultúra szervesen összefonódik az Európa keleti felében élő népekével.

A cigányok számára az egyik legfontosabb szórakozási forma: a tánc.

A magyarországi cigányok táncai közül a legfontosabbak:

1. cigánytánc, 2. cigánycsárdás, 3. cigánybotoló

A cigánytáncot csoportosan nem táncolják. A táncra az egyéni előadásmód, az improvizáció, a szabadon táncolás a jellemző. Formái: a szóló férfi, a szóló női és a páros tánc.

A fiatalok tánca gyorsabb, versenyjellegű. Alapmotívumaik: a kezdő, a trompf, a hátravágó, és a felverő.

Az idősebbek tánca lassabb, átgondoltabb.

A női tánc szolídabb, visszafogottabb a férfiakénál. Karjátékban gazdagabb, csípőmozgással teszi mozgását teljessé. Tánc közben nem néz partnerére, végig szemlesütve táncol. A nő és a férfi sosem érinti meg egymást, versengenek.

A cigánycsárdásra a cigányok azt mondják, hogy ez annyi, mint magyarul táncolni. Idegensége abból is kitetszik, hogy csak lakodalomban, cigányzenészek muzsikájára táncolják.

A harmadik tánc a cigánybotoló. A bottal való verekedés, a bot forgatása megszokott dolog volt. Villával, ásóval, lapáttal való hadakozás is előfordult. Szinte minden vásárban előfordultak ilyen összetűzések. A nők feladata a verekedés közben a bíztatás volt.

4.4. Képzőművészet

Az első alkotók a hatvanas évek végétől, a hetvenes évek elejéről kezdtek megjelenni.

Naív festők: az alkotó önmagából merít, képlátása van, nem kapcsolódik egy irányzathoz sem, a megjelenítés statikus, az állandóság szintjén jeleníti meg a mondanivalóját. Nincs távolságtartás.

Kiemelkedő művésze Balázs János.

Spontán expresszív kifejezésmód: a dolgokat a maguk változásában, mozgásában fejezi ki. Hasonlóan belső látású a művész és a kifejezésmód közvetlen. Az érzelmi indulati kifejezés, a gondolati hangsúly alakítja a formát és színvilágot.

Művészek: Oláh Jolán, Orsós Teréz, Kalányos Gyöngyi, Kún Pál.

Mellettük jelentkeztek olyan roma képzőművészek is, akik hasonlóan dolgoznak, de művészetük a hivatásos képzőművészet kifejezésmódjaival rokonítható. Ilyen művészek: Bada Márta, Dilinkó Gábor, Fenyvesi József, Szécsi Magda.

A magyarországi hivatásos képzőművészet legjelentősebb egyénisége Péli Tamás. A reneszánsz, majd a barokk hagyományokra támaszkodva, egyéni képi nyelvet teremtett, amely mitikus-szimbolikus magasságba emeli a cigányság sorsproblémáit.

A roma gyerekek kerülik az átmeneti színeket, erős alapszíneket és kontúrokat használnak a legtöbben igen tehetségesen. Legjobban a zsírkrétát szeretik, a grafitot pedig egyáltalán nem, mivel azzal nem lehet csak szürkén alkotni. A roma gyerekek többet és jobban használják a meleg színeket a nem cigány társaiknál.