II. Akarsz-e meggyógyulni képzelgéseid rabságából?

Amikor Jézus Krisztus megkérdezi a bethesdai beteg embert: Akarsz-e meggyógyulni? - milyen természetes volna a válasz: - Hogyne akarnék!?... Ilyen természetes például Bartimeus válasza Jézus kérdésére: - Mit akarsz, hogy cselekedjem véled?... - Hogy lássak! (Mk 10,51)

Ez az ember a Bethesda tavánál ki se tudja mondani ezt a szót: Akarok. Mert az akarata volt beteg. Sőt onnan eredhetett az a bűne is, ami végül harmincnyolc éven át ágynak döntötte. De az akarat megbetegedése vagy tartós betegsége mindig következmény. Ha valakinek bénulni kezd fél-arca, vagy szája, lába, az orvos tudja, hogy ezt a bénulást egy kis vérrög okozhatja az agyban. Nem a végtagokkal van a baj, hanem feljebb és beljebb van a baj oka. Ha a vérrög esetleg felszívódik, a végtagok is gyógyulni kezdenek. Így van az akarattal is: ha az beteg, a lélek orvosa tudja, hogy feljebb, beljebb, a gondolattal, a képzeletvilággal van baj. Mert igen nagy jelentőségű, hogy miről gondolkodunk, fantáziálunk. Valószínű, hogy nem azok vagyunk, AMINEK gondoljuk, képzeljük magunkat! (Például: nem vagyunk olyan népszerűek vagy jó hírűek, emberek előtt kedvesek, stb.) De az biztos, hogy azok vagyunk, AMIT gondolunk, képzelgünk!

Gondolataink, képzelgéseink adják meg lelkünk alapszínét. Ahogy két egyforma pohár azonnal "más" lesz, ha az egyikbe vörösbort, a másikba sósavat öntünk; így töltenek ki bennünket gondolataink és adják meg lényünk jellegét. Gondolataink, képzelgéseink éppúgy átcsillannak

rajtunk, mint a poháron a folyadék. Láttunk-e már csúnya arcot szépnek? Szép arcot – visszataszítónak? Öreg arcot - megfiatalodva, kisimulva? Fiatal arcot - napok alatt megöregedni?... - A gondolat- és képzeletvilág "varázsa" ez! De nemcsak nappal, még éjjel is hatnak gondolataink, képzeletvilágunk.

Bekúsznak álmainkba és befolyásolják éjszakánkat, pihenésünket. Nem mindegy, milyen gondolatokkal, fantáziálással alszunk el. Tisztákkal vagy tisztátalanokkal-e? Gyűlölettel, vagy csöndes, békés derűvel? Elalvás előtt való gondolataink ugyanis álomnyitó gondolatok. Azokhoz társulnak a tudatalattinak különböző mély rétegeiből feltörő álmok. Nem mindegy tehát, hogy gyilkosságról szóló detektívregénnyel alszunk-e el, vagy az Igével! Haragosunk arcával, vagy Jézusra gondolva. Egész éjszakánkat, sőt annak következményeképpen egész másnapunkat befolyásolja, mert álmainkra esetleg nem emlékezünk, de hangulata bennünk maradhat egész nap, ingerültség vagy derültség formájában.

Ma már a tudomány is gyakran beszél arról, hogy agyunk afféle hallatlanul finom ultra-mikrohullám leadó, tehát továbbsugározza gondolatainkat, képzelgéseinket. Ma még fel sem tudja mérni a tudomány, hogy gondolatokkal mit lehet ártani! (Jézus már beszél erről: "Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében. " Mt 5,28)

Hogy gondolataink tov

ábbsugároznak, arról sok kedves, öreg házaspár is beszélhetne, akik már úgyannyira egymás "hullámhosszára" hangolódtak, hogy olykor az egyik ki nem mondott kérdésére hangosan válaszol a másik. És ma már számos tanulmányt ismerünk a csecsemő-lélektan területéről, arról például: miért sír fel éjjel a kisgyermek - édesanyja gonosz gondolataíra, tisztátalan képzelgéseire! És jól tudjuk, milyen feszült lehet egy családi légkör, anélkül, hogy egy szó is elhangzanék. A gondolat sugárzik, mint a rádium: öl vagy gyógyít.

Következésképpen kimondhatjuk, hogy gondolat- és képzeletvilágunk: lelkünk hajtóereje, dinamikája. Nem mindegy tehát, hogy ez a dinamizmus, ez a döbbenetes erő mivel van megtöltve. Azaz nem mindegy, hogy gondolat- és képzeletvilágunk milyen töltésű. Szinte élet és halál kérdése; sőt az örök élet és örök halál kérdésévé is válhat. Lehet tiszta, jó érzelmekkel megtöltött, de lehet tisztátalan és gonosz érzelmekkel teli gondolat- és képzeletvilágunk. Így is mondhatnám: gondolat- és képzeletvilágunk lehet pozitív és negatív töltésű.

A pozitív töltés - pozitív embert formál. Dinamikus, lendületes, alkotó, építő, gyógyító egyéniséget.

A negatív töltés negatív embert alakít. Széteső, lágy, puha, tétova, gátlásokkal teli, vagy éppen romboló, rossz hatású egyéniséget. Negatív gondolat például: "Ez úgysem fog sikerülni!" - s a gondolat megtelik borúlátó, keserű érzelmekkel. És ha valaki gondolatban máris csődöt mondott, az saját bukását, sikertelenségét készíti elő.

Aki sasra vadászik, ne tartsa puskáját lefelé! Aki el akar érni valamit, annak a célra kell szegeznie a tekintetét, nem az akadályokra. Milyen megdöbbentően megelőzi ezt a mélylélektani tételt Jézus, amikor így szól a kapernaumi századoshoz: "Legyen neked a te hited szerint!" (Mt 8,13)

Mert mindaz, amiről eddig szó volt - hitkérdés is. Gondoljunk csak bele, ha hitetlenkedő, kesergő, borúlátó megjegyzéseinkre megszólalna mögöttünk Jézus: - Legyen neked a te hited szerin t!...Gondolataink, képzeletvilágunk nemcsak sorsunkra, életünkre, jövendőnkre hatnak ki, hanem testi egészségünket is befolyásolják.

Valaki a "kiborulás" szélén került lelki gondozóhoz. Orvosi leletei effélékről beszéltek: magas vérnyomás, szívzavar, fulladás, vastagbélhurut, halálfélelem... Reggel kimerülten ébred, éjjel nem tud aludni, nappal pedig folyton leragad a szeme. Már-már a leszázalékoltatás gondolatával foglalkozik, de ezt orvosi leletei nem teszik indokolttá, panaszai ellenére sem.

A beszélgetések során kiderül, hogy évek óta rögeszméje, kényszeresgondolata az: hogyan tudná majd egyszer a rajta esett sérelmeket megbosszulni?! Ezzel alszik el, ezzel kel, ezzel fekszik.Természetesen naponként kell találkoznia azokkal, akiket gyűlöl – sőt ilyenkor udvariasan kell mosolyognia éppen azokra, akiket képzelgéseiben megkínoz. Ez szinte kibírhatatlan feszültséget szül és sokféle gátlást, következésképpen testi zavart okoz, egészen a munkaképtelenségig. Mihelyt megértette a Miatyánknak ezt a mondatát: "Bocsásd meg... miképpen mi is megbocsátunk... " és azt az egyszerű tényt, hogy gondolatai, képzelgései egyedül csak neki ártanaak, s ezt a lelki beszélgetés során le tudta tenni: rohamosan megkezdődött testi gyógyulása is.

 Vagy: Egy ember, ahányszor csak szülővárosába utazik, hogy édesanyját meglátogassa, mihelyt messziről meglátja a templom tornyát, amelynek tövében valamikor égető megszégyenítés érte: asztmatikus rohamot kap, mert megrohanják régi szégyene emlékei. A rohamok csak akkor és ott jelentkeznek.

Vagy: Ki ne ismerné azt a jelenséget, hogy elég egyeseknek egy nemszeretem ételre gondolni; máris csalánkiütést kapnak? A legújabb mélylélektani és orvosi irodalom szerint, huzamosan tartó, kellemetlen gondolatok, keserűségek és izgalmak övsömört vagy akár furunkulust is okozhatnak. A nagyon gyakran gondolt gondolatok és az ismételten elképzelt képzelgések úgynevezett kényszergondolatokká és kényszerképzetekké alakulhatnak. Amelyek már maguktól bukkannak fel. Amelyeket már "muszáj" megélni! Minden életörömét és lendületét elvehetik annak, aki fölött úrrá válnak. Ilyenek például a szadisztikus gondolatok, amikor valaki szüntelenül arra kell, hogy gondoljon, hogy valakit vagy valakiket meg kell kínoznia, szúrnia, ütnie vagy vágnia, vagy csak bele kell csípnie a másik karjába, és mármár alig képes visszatartani magát. - Ilyenek a parázna képzeletek, amelyekből alig lehet kiszabadulni.

Vagy valaki például azért nem jár templomba, mert mihelyt megkezdődik az istentisztelet, hangtalanul szidalmaznia kell Istent, az Igét, az igehirdetőt. Föl kell ugrania és ki kell futnia a templomból, hogy ez be ne következzék hangosan is. Természetesen ez már súlyos betegség és már nem lelkigondozói, hanem orvosi eset elsősorban. Íme, csak ennyit arról, hogy testünkre visszahatnak a gondolataink, képzelgéseink, és igen súlyosan hatnak vissza, ha azok érzelmi töltése negatív.

A mi generációnk egyik legnagyobb lélektani felfedezése, hogy az embernek megváltozik az élete, ha megváltoznak gondolatai. Ha más töltést kap a gondolat, akkor más irányt vesz az akarat, a cselekvés, hiszen cselekedeteink: láthatóvá vált gondolataink. Ha pedig más irányt vesz a cselekedet, más irányt vesz az élet is - és így másképpen alakul és alakít. Amit úgy tartanak számon, mint a "mi generációnk nagy felfedezését", azt jól ismeri Jézus Krisztus, amikor annyiszor hangsúlyozza: - Térjetek meg! (Mk 1,15) A megtérés az ősi szöveg szerint: metanoia, amelynek első jelentése a szótárban: a gondolkozás megváltoztatása. Minden megtérés gyökere ez. Ha ez nem történik meg, csak álmegtérés történhetik, valami érzelmi bizsergés, ami hamarosan elillan. De mindig az a nagy kérdés: hogyan változtathatjuk meg gondolkodásunkat, azaz: hogyan kezdődhetik meg bennünk a megtérés? Vagy ha már megtértünk, hogyan frissülhet és újulhat meg bennünk új-szövetségünk?

Azt tudjuk, hogy Jézus Krisztus a kezdeményező. - Hogy nem kereshetnénk Őt, ha Ő nem keresne bennünket. Hogy meg se találhatnánk, ha Ő már meg nem talált volna. De azt is tudjuk, hogy Jézus Krisztus senkit sem kényszerít semmire. És vannak lépések, amelyeket nekünk kell megtennünk Felé, ha csak néhány lépés is ez. Nos, van-e ilyen lépés kifelé - képzelgéseink rabságából?...

Az Ige különösképpen három lépést mutat; ezek elfogadása és átélése gyógyító erejű:

1. "Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani." (Ézs 55,7)

Elhagyni az utat?! Hogyan? Egy férfi Jézus Krisztus Igéjének hatása alatt abbahagyta az ivást. Időnként azonban újra és újra megrohanják a kísértések. A kívánság ereje letörve gyöngülő akaratot - többször elsodorja a kocsma közelébe, de ott megáll a sarkon, belefogódzik egy rozsdás csatornacsőbe, mint a fuldokló egy parti gyökérbe, lehunyja szemét és így szól Jézus Krisztushoz:

- Jézusom, aki velem vagy, akarsz inni velem egy fröccsöt? Ha ezt a kérdést felteszi, már el tudja engedni a görcsösen fogott csatornacsövet, akarata megújul és hátat tud forditani a kocsmának. Ahol mi már nem tudunk semmit "beleadni" gyöngülő akaraterőnkbe, Ő még mindíg bele tudja adni Önmagát!

Elhagyni a gondolatokat?! Annyi mindent elhagytunk, s készek vagyunk elhagyni. Meg kell tanulnunk gondolatokat is elhagyni. Az elhagyásnak egyik módja a kibeszélés. Egyszer ki kell beszélnünk fojtogató gondolatainkat - a lelkigondozónak. Ahogy az a vérfolyásos asszony ott a kapernaumi utca porában elmondott Jézusnak "mindent, igazán" (Mk 5,33). Szüntelenül ki kell beszélnünk, ki kell mondanunk az Úrnak beteg gondolatainkat, hogy elvehesse tőlünk. Egy ismerősöm, ha este vagy éjjel gonosz indulatok rohanják meg, lelép az ágyáról, letérdel és Jézusra gondol. Így is mondhatnám: imádkozik. Próbáld meg egyszer! Milyen más gondolatok kísértenek fekve, és milyen más gondolataink támadnak, amikor térdepelünk! Mennyi minden "lemarad", s mennyi gondolatot el lehet hagyni ! Azt mondják: a gondolatok szállnak leggyorsabban. Megtapasztalhatod: térdeiden "röpülve" meg tudod előzni rossz és gonosz gondolataidat.

2. "...Foglyul ejtvén minden gondolatot... engedelmeskedjünk Krisztusnak" (2Kor 10,5/b).

Imádsággal meg lehet kötözni, sőt "be lehet kísérni" Jézus Krisztus elé gondolatainkat. Döntéseink előtt - gondolatban – megkérdezhetjük Tőle: - Te mit gondolsz, Uram? Van egy keleti közmondás: "Legokosabb a kígyót még tojásában megölni." Legokosabb, ha gondolatainkat még akkor ejtjük foglyul, mielőtt cselekedetté válhatnának. Ez a lázadó gondolatok legyőzésének módja.

3. Végül: "...testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!" (Fil 4,8-9) Röviden így mondhatnám: Gondoljunk többet Istenre, hogy az Ő akaratát cselekedhessük! Nehéz gyűlölködve vagy tisztátalanul gondolni valakire - s ugyanakkor Jézusra is gondolni... Gondolunk-e annyit az Úrra, mint egy haragosunkra?

Egy édesapa belép a szobába és sírva találja kislányát egy dolgozat felett: - Nem megy? kérdi szelíden. - Nem! - szipog a kislány. - Szedd össze csak az eszecskédet és az akaratodat, és menni fog. - Már mindent összeszedtem, édesapám, és nem megy. - Mindent? Igazán mindent összeszedtél? kérdezi az édesapa és belemosolyog a csodálkozó leányszembe. - Engem még "nem szedtél össze", nekem, látod, még nem szóltál. Mindent összeszedtél, mindent megkíséreltél - és mégsem megy?! Neki, Neki szóltál már? - Felé fordulva, megfordulva szóltál-e már? Nos: akarsz gyógyulni? Akarathiányodból, zilált testi-lelki állapotodból? Metanoia: Térj meg!

Változtasd meg gondolataidat! Az elmondott három lépés a te feladatod!

 1. Elhagyni. 2. Foglyul ejteni. 3. Ezekről - Róla - gondolkodni !

De mielőtt az első lépést megtennéd, arra gondolj: Mit és Kit hagyott el Jézus Krisztus érettünk? Hogyan esett foglyul érettünk? Hogyan gondol ránk, sőt van velünk szüntelen? Mert lehetséges olyan szimbiózis, együttélés is, mint a szőlőtő és a szőlővesszőé. Mi Őbenne Ő pedig mibennünk. "Aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni." "Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. " (Jn 15,5 és 16,24)