15./ MISSZIÓS, BETEG, - HŰ GYERMEK TEMET - MEGAJÁNDÉKOZOTT ÉLET

„Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban“ (Róm 6,23).

Elköltözött testvérünk hálás volt azért az örök életért, amit ajándékba kapott Jézus Krisztus által. Ebben az elrejtettségben halt meg, mivel tudta, hogy rábízhatja magát az ember arra, amit Jézus Krisztus mond. Egyszer azt mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él” (Jn 11,25). Tehát testvérünk él, akkor is, ha meghalt!

Amikor Testvérünket kórházba kellett szállítani, gyermeke mindent példásan intézett.

Amint elköltözött Testvérünket felkerestem a sürgősségi osztályon azon a napon, amikor beszállították, kifejezésre juttatta, hogy egyre nehezebb számára az élet. Évek óta elszomorító volt egészségi állapota, és egyre kisebb lett a mozgástere. Le kellett mondania arról, hogy részt vegyen a gyülekezeti életben, amit annyira szeretett, és az imaórákra is, amiket szívesen látogatott, már alig tudott már eljönni. Nem volt életunt, mert örvendező és pozitív személyiség volt, a hit jelentette számára az életet, azonban fájdalmakkal és akadályoztatásokkal teherré lett számára az élet. Aki életben tartotta, az a gyermeke volt. Az akarta, hogy mindenben jelen legyen számára. Ő példaadóan gondoskodott édesanyjáról, aki hálás volt betegágyán is azért, mert gyermeke nagy áldás az életében.

A temetési ige Testvérünk életét teljes egészében meghatározta.

1./ A bűn ereje.

„Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban“ (Róm 6,23). Mert a bűn zsoldja a halál. Ez volt az, ami Testvérünket foglalkoztatta. Ez volt az egyik leglényegesebb indok, amiért szívén viselte a misszió ügyét: az a sok-sok ember, akik félelmetes reménytelenségben él. Ők elveszettek Isten számára. Akármilyen sok jót tesznek is. A Biblia világosan kifejezésre juttatja: „Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének” (Róm 3,23).

Nincsen olyan ember, akármilyen jó életet folytat is, aki saját erejéből olyan életet gyakorol, amelyik teszik Istennek. Mert Isten előtt mindenki, mindig, nagymértékben vétkezik. Talán nem úgy, hogy más is azonnal lássa, de úgy, hogy Isten látja. Vannak dolgok, amiket az ember nem lát meg azonnal, mint az önzés, féltékenység, irigység, veszekedés, büszkeség, felfuvalkodottság, stb. Mindez olyan, amikben nem gyönyörködhetik Isten.

Ez foglalkoztatta Testvérünket - jóllehet nem ez volt az egyetlen ok - amiért a szívén viselte a misszió és evangélizáció ügyét. Ha ugyanis ennek a bibliai versnek így lenne vége – „Mert a bűn zsoldja a halál”, akkor úgyis minden reménytelen lenne, akkor nem kellene misszióba menni.

 2./ A kegyelem ajándéka.

Az idézett igevers folytatása így hangzik: „Az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.”

Ez az ajándék motiválta Testvérünket, amit Isten készen tart az embereknek. Azt akarta, hogy a láthatóan reménytelen emberek halljanak Isten ezen nagyszerű ajándékáról, és részesüljenek abban az örök életben, amit ő maga már megkapott.

Kedves Testvérünk ezt a csodálatos üzenetet adta tovább mindenhol, ahol élt. Elmondta, hogy Isten szeretné őket megajándékozni. Nem a saját teljesítményükért. Nem különleges vallási teljesítményünk alapján lesz reménységük, és nem ezért teljesedik ki az életük.

Ehelyett Istentől kell elfogadnunk az örök életet, ajándékba. Hagynunk kell, hogy Isten megajándékozzon vele. Pál apostol így ír erről a római gyülekezet tagjainak: „Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte” (Róm 3,24k.).

Testvérünk szóval és tettel hangsúlyozta ezt a kiváló üzenetet azoknak, akiket szeretett: „Higgyetek Jézus Krisztusban, aki meghalt a bűnötökért a kereszten. Akkor gazdagon megajándékoz benneteket Isten, és a legfontosabbat ajándékozza nektek, amit valaha kaphat az ember: örök életet.”

3./ Bátorítás Testvérünk Gyermekének.

Testvérünk tehát békésen elaludt, mivel hitével szilárdan Jézusban gyökerezett és benne volt elrejtve. Mi itt maradunk és Szerettünk távozása mindenekelőtt gyermeke életében jelent mély fordulópontot. Gyermeke évekig közös háztartásban élt drága szülőjével. És amikor csökkent az ereje, gondoskodott róla, aki hálás volt iránta, és lelkendezve beszélt róla. Odaadással mondta, hogy milyen jól végzi a munkáját és szorgalmas.

Bizonyára hiányozni fog a kedves szülő. De nem csak az elismerése, hanem az a sok imádság is hiányozni fog, amiket Isten elé tárt. Senki sem pótolhatja a szülőt. Mi legfeljebb segíthetünk, őt azonban nem pótolhatjuk. De egyet lehet és érdemes tenni: követni a példáját, és minden helyzetben, örömben és szenvedésben bizalommal Jézusra tekinthetni. Úgy, ahogy ezt Zsoltárok könyvéből való igevers kifejezi: „Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk. Kiáltott a nyomorult; az ÚR meghallgatta, és minden bajából kiszabadította. Az ÚR angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket. Érezzétek, és lássátok, hogy jó az ÚR! Boldog az az ember, aki hozzá menekül“ (Zsolt 34,6-9).

Befejezés:

Testvérünk megelőzött minket, befejezte földi életét. A halál azonban számára nem az utolsó állomás, mivel tudta, hogy sokkal nagyobbat és pompásabbat fog kapni, amit nem kaphatott meg ebben a világban! Amivel Isten megajándékozta, azt senki és semmi, sem élet, sem halál nem veheti el tőle: Ez az örök élet, amivel Isten ajándékozta meg megtérésekor, élete legfontosabb órájában. Ez erősebb, mint a halál, mert Jézus mondja:  „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él“ (Jn 11,25).

Ez a mi vigasztalásunk: Testvérünk él, jóllehet meghalt. És mindnyájan, akik osztozunk vele ebben a hitben, újból viszontlátjuk őt az örökkévalóságban a Teremtő Istennél. –

Ámen.