13./ IDŐS, HÍVŐ, PRÓBÁKBAN, REMÉNYSÉGBEN - VAN HELY JÉZUSNÁL

„És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (Jn 14,3).

a./ Amikor eljönnek a nem szeretem napok.

Testvérünk az utóbbi években egyre gyengébb lett. Meg kellett tanulnia, lépésről lépésre elengedni e látható világban való életet. Igen, így van ez a Bibliában: „Gondolj teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket!” (Préd 12,1).

Ezeket az utolsó éveket elköltözött Testvérünk igen nehezen viselte. Szokatlan volt neki, hogy másokra legyen utalva. Ő, aki olyan szívesen segített másoknak, hirtelen mások segítségére szorult.  Soha nem akart mások terhére lenni. Inkább a szobájában maradt, minthogy bárki terhére legyen. Jelentős változás történt az életében az, amikor gondozásra szorult. Nem titkolta, hogy ez nehezére esett, de elfogadta ezt a szituációt, mivel tudta, ez az egyetlen lehetséges út számára. Senkinek nem tett szemrehányást emiatt, bár sokszor nehezen viselte helyzetét. Egyrészt elszomorodhatott megpróbáltatásai miatt, másrészt készséges volt arra, hogy ezt úgy fogadja, amint volt. Elfogadta azokat a napokat és éveket, amik nehezek voltak számára.

b./ Testvérünk szorgalmas és hitvalló életet élt.

Elköltözött Testvérünk szorgalmas volt hivatásában. Ugyanolyan aktív és elkötelezett volt egyházunkban is. Szívesen részt vett a másokért való szolgálatban. Közbenjáró imádságaival Isten előtt hordozta a gyülekezeti és a világmisszió ügyét is. Szívén viselte az ébredést és a gyülekezet tagjainak lelki megújulását is. Tevékenyen részt vállalt, míg tehette több gyülekezeti szolgálatban. Szívesen végzett volna még többet Jézusért, ez azonban egyszerűen nem volt lehetséges, ami különösen nehezére esett. Meg kellett tanulnia, hogy akkor is elrejtettségben lehet Jézusnál, ha nem tud sokkal több látható dolgot tenni érte. Ezt ugyan tudta már, de ha az ember ideig eljut, ezt még mindig tanulnia kell.

1./ Van hely Jézusnál.

Figyeljünk most arra, hogy hangzik Jézus tanítványainak mondott egyik kijelentése:

„És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (Jn 14,3). Testvérünk Isten gyermekeként sokszor kifejezésre juttatta, hogy mennyire elrejtett volt Jézusban, és hogyan érvényesítette a hit reménységét gyengeségében. Vizsgáljuk meg közösen ezt a jézusi kijelentést. Jézus megmagyarázta övéinek, hogy eltávozik tőlük, de nem örökre. Atyjához megy a mennybe, és ott előkészíti a helyet azoknak, akik hisznek benne. Jézus itt arról a helyről beszélt, ahol mindazok élnek majd, akik elfogadták őt Megváltójuknak ebben az életben.

Isten megváltott gyermeke kifejezni ezzel az igével, hogy nem a földön van a hazája, hanem az örökkévalóságban Jézusnál. Nem ezért a világért élt, hanem az új világért. Úgy, ahogy ezt az Újtestamentumban olvasható: „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük” (Zsid 13,14).

Testvérünk is sóvárgott ezért a jövendő városért, ahová tartott. Úgy gondolta rá, mint az a dolgozónő, aki egy tehetős férfi kertjében dolgozott. Megnézhette szép, új házát is. Egy pompás villát, nagyarányú és csodaszép, berendezett szobákkal. A gazdag ember pompás háza fölötti örömében megkérdezte az asszonyt: „Nos, mit gondolsz a házamról, hogy tetszik?” Ekkor ez a szegény nő azt mondta: „Mindez nagyon szép, és hálásan megköszönöm, hogy körülvezetett benne; de ez egyáltalán nem olyan lakás, amibe hamarosan beköltözni szándékozom.”

„Ej, de hát milyen az a ház?”, kérdezte a gazdag ember nagy csodálkozással? Akkor az asszony kivette a zsebéből újszövetségét és felolvasta, amit Jézus mondott: „Az én Atyám házában sok lakóhely van” (Jn 14,2).

Aztán felnyitotta a Bibliát egy másik helyen is, a Jelenések könyvét, ahol az Ige még pontosabban ábrázolja és részletezi Isten megváltotta örök hajlékát és otthonát. Akkor azt mondta az asszony ennek a gazdag embernek: „Igazán sok örömöt és boldogságot kívánok önnek az új házában; Mégis tudnia kell, hogy nem fog mindig lakni itt, én azonban örökre ott maradok abban a csodálatos házban, amelyet Jézus készített el.”

Ezt ugyanígy Testvérünk is elmondhatta volna. Azt, hogy tud egy másik, és mindenek előtt egy jobb helyről.

2./ Jézus Krisztus az út.

Miután Jézus elmagyarázta tanítványainak, hogy lakóhelyet fog készíteni számukra, még ezt is mondta nekik: „Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat” (Jn 14,4).

A tanítványok mégsem tudták, hogyan vezet oda az út. Ekkor felállt Tamás, egy a tanítványok közül és megkérdezte: „Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?” (Jn 14,5).

Fogalmuk sem volt, hogy néz ki az az út, ahová még Jézus megy. Útleírást akartak Jézustól. Ezért Jézus világos és váratlan választ adott nekik: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Jn 14,6). Jézus tehát az Atyához ment, az ő országába. Oda azonban nem követhették tanítványai. Ha el akarnak jutni oda, ez csak Jézussal lehetséges.

Jézus az út. Az Atyához, vagy másként is mondhatjuk: a mennybe. A mennybe csak Jézus által juthatunk be. Nem úgy, ahogy Jézus, aki meghalt a bűneinkért a golgotai kereszten, és harmadik napon feltámadt, és aztán Atyjához ment.

Tulajdonképpen azt mondta tanítványainak: Számotokra egyáltalán nincs más út arra, hogy bejussatok Isten országába, csak általam. Én vagyok az út, az igazság és az élet. Semmiféle vallásos erőfeszítés nem juttat el az Atyához. Csak a Jézusba vetett hit. Itt válaszol Jézus arra a kérdésre, hogy hogyan juthatunk a mennybe. Az út maga Jézus Krisztus. Ez sokak számára az evangélium legmegbotránkoztatóbb pontja. Jézus, aki magát egyetlen útnak nyilvánította ki az ember megváltására.

Ebben a világban ténylegesen sok út van, amik ígéretesek és megfelelőek. Sokféle módon próbálnak értelmet és célt adni az emberek értelmének. Azonban az eredmény a döntő. A példabeszédek könyvében olvashatjuk: „Van út, amely az ember előtt egyenesnek látszik, de végül a halálba vezet” (Péld 16,25).

Aki azonban hisz Jézusban, arra az út végén nem a halál és a pusztulás vár, hanem örök élet. Ahogy Jézus mondta evangéliumában: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16).

Elköltözött Testvérünk bízott Jézusban. Döntött Jézus Krisztus mellett és maga választotta a Jézus követése útját. Életét meghatározta a Jézussal való élő közösség, és hálás volt azért az elrejtettségért és reménységért, amit a Jézusba vetett hit által kapott.

Befejezés:

Testvérünk befejezte földi életét. Hitvalló élete példát ad mindnyájunknak, és arra bátorít, hogy Jézussal éljünk. Hogy akik még nem ismerik közülünk Jézust, fogadják életükbe őt, hogy mindnyájan örvendezhessünk ennek az új lakóhelynek. Hogy valamennyien közösségben élhessünk Jézussal.

Az út egyszerű. Ha ugyanis még nem él Jézus valaki életében, csak egy imádság választja el tőle. Egy egyszerű imádsággal bárki megvallhatja bűnét, és behívhatja Jézust az életébe. Úgy, ahogy elköltözött Testvérünk is megtette egykor, és akkor ugyanazzal az elrejtettséggel és reménységgel élhet tovább, ahogyan ő élt.

Elköltözött Testvérünk tudta, hogy halála nem az utolsó állomás, mert az örök élet, amivel megajándékozta Isten, erősebb a halálnál. Ezért mondja Jézus: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él” (Jn 11,25). Az a vigasztalásunk: Testvérünk él, jóllehet meghalt. És valamennyien, akik osztozunk vele ebben a hitben, viszontlátjuk őt az örökkévalóságban a teremtő Istennél. - Ámen