12./ ID�S, GONDOLKOD� - TAN�TS MEGFONTOLNUNK, HOGY MEG KELL HALNUNK

”�let�nk ideje hetven esztend�, vagy ha t�bb, nyolcvan esztend�, �s nagyobb r�sz�k hi�baval� f�rads�g, olyan gyorsan elt�nik, mintha rep�ln�nk… Tan�ts �gy sz�ml�lni napjainkat, hogy b�lcs sz�vhez jussunk!” (Zsolt 90,10.12).

Elk�lt�z�tt testv�r�nk rendk�v�l magas �letkort �rt meg. Ebben az esztend�ben lett volna …… �ves. M�gis, ahogy egyre hosszabb lett �lete, ann�l ink�bb korl�toznia kellett �lettere ig�nyeit. �, aki sz�vesen kelt �tra �s szeretett gyalogt�r�zni, hirtelen h�zhoz �s v�g�l �gyhoz k�t�tt �llapotba ker�lt. Igen k�l�n�s egy�nis�g volt. Nagyon bar�ts�gos �s szeretetre m�lt� embert�l vesz�nk most b�cs�t. Figyelemre m�lt� ember volt, aki tudott foglalkozni m�sok k�rd�seivel, de sz�vesen vissza is h�z�dott �s gondolkodott az �leten. De nem csak az �leten, a hal�lon �s gondolkodott. Ez igen figyelemre m�lt�, mivel gyakran kit�rnek az emberek a hal�l val�s�ga el�l. Testv�r�nk el�be akart menni ennek az utols� �tszakasznak. Nyilv�nval�an nem akart kit�rni az utols� k�rd�sek el�l. Erre tan�t az ige is minket: ”�let�nk ideje hetven esztend�, vagy ha t�bb, nyolcvan esztend�, �s nagyobb r�sz�k hi�baval� f�rads�g, olyan gyorsan elt�nik, mintha rep�ln�nk… Tan�ts �gy sz�ml�lni napjainkat, hogy b�lcs sz�vhez jussunk!” (Zsolt 90,10.12).

F�r�sz

Elk�lt�z�tt Testv�r�nk teh�t tudat�ban volt annak, hogy a hal�l pr�bat�tel, �s hogy akkor m�r nem elm�lkedhet az ember az �letr�l, ha elhalv�nyul az utols� �llom�s. Az�rt vagyunk teh�t itt, hogy b�cs�t vegy�nk Szerettetekt�l. De nem csak egyszer�en elb�cs�zunk egy kedves �s �rt�kes embert�l, hanem azt is �rz�kelj�k, hogy az meg a mi feladatunk, hogy meg�lljunk az �let muland�s�g�nak val�s�ga el�tt. Mert egyszer mindny�junknak meg kell tenni �let az utols� szakasz�t is. �gy Testv�r�nk hal�la �ltal h�tk�znapjaink l�zas tev�kenys�g�ben hirtelen szembes�l�nk az �let�nk �rtelm�t �s c�lj�t illet� k�rd�sekkel. Mi �rtelme van az �let�nknek, minden igyekezet�nknek, minden k�zdelm�nknek �s �ns�g�nknek, minden boldogs�gunknak �s �r�m�nknek, ha a v�g�n m�gis mindent h�tra kell hagynunk? Mi h�t akkor az �let�nk? Erre a k�rd�sre is a Bibli�ban tal�ljuk meg a v�laszt. Mi az �letetek? A v�lasz �gy hangzik: „Mert a ti �letetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig l�tszik, azt�n elt�nik” (Jak 4,14).

Sehol nem szembes�l�nk olyan nyomat�kosan �s kiker�lhetetlen�l az �lettel, mint amikor a hal�llal tal�lkozunk. Ez�rt olvassuk a 90. zsolt�rban M�zes k�r�s�t: „Tan�ts �gy sz�ml�lni napjainkat, hogy b�lcs sz�vhez jussunk!” (Zsolt 90,12). Salamon, a b�lcs kir�ly �rja a Pr�dik�tor k�nyv�ben: „Jobb olyan h�zba menni, ahol gy�szolnak, mint olyanba, ahol mulatnak, hiszen �gy lesz v�ge minden embernek. Sz�vlelje meg ezt, aki �l! / T�bbet �r a b�nat, mint a nevet�s, ha a szomor� arc mellett jobb� lesz a sz�v. / A b�lcsek a gy�szol�k h�z�ra gondolnak, az ostob�k pedig a vigadoz�k h�z�ra” (Pr�d 7,2-4). Nem kell �let�nknek �lland� szomor�s�gban t�rt�nnie. De nem t�rhet�nk ki az �let�nk c�lj�t illet� k�rd�sek el�l. Alaposan foglalkoznunk kell muland�s�gunkkal, hogy b�lcsek legy�nk �s helyesen szab�lyozzuk �let�nket. Nem nyugodhatunk meg, am�g nem ismerj�k meg az �let�nkre vonatkoz� v�laszt, �s azokat az �rt�keket, amik fontosak a hal�lon t�l is.

Ezeket az �rt�keket J�zus �ltal kaphatjuk meg. � mondja mag�r�l: „Bizony, bizony, mondom n�ktek: aki hallja az �n ig�met, �s hisz abban, aki elk�ld�tt engem, annak �r�k �lete van; s�t �t�letre sem megy, hanem �tment a hal�lb�l az �letbe” (Jn 5,24).

A J�zus Krisztusba vetett hit teszi lehet�v�, hogy legy�zz�k a hal�lt. Mert az�rt j�tt J�zus a vil�gba, hogy mag�ra vegye a b�neink miatt minket illet� b�ntet�st. Ezt a kereszten v�gbement hal�l�val �rte el. Aki teh�t J�zusban hisz, �r�k �letet kap. Ebben van J�zus k�ldet�se �rtelme a vil�gban. Az emberek ir�nti szeretete �szt�n�zte Istent arra, hogy �rt�nk �ldozza fel Fi�t. �gy van a Bibli�ban: „Mert �gy szerette Isten a vil�got, hogy egysz�l�tt Fi�t adta, hogy aki hisz �benne, el ne vesszen, hanem �r�k �lete legyen” (Jn 3,16).

�s J�zus mondta M�ri�nak, aki nagyon szomor� volt testv�re hal�la miatt: „�n vagyok a felt�mad�s �s az �let, aki hisz �nbennem, ha meghal is, �l; �s aki �l, �s hisz �nbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?”” (Jn 11,25k.). Ezek a rem�nys�g �s �r�m szavai, amik a hal�l felett is �rv�nyesek. A mi egyetlen feladatunk, hogy higgy�nk J�zusban �s t�le f�gg� �letet �lj�nk.

Erre figyelmeztet egy igeverset H�se�s k�nyv�b�l: „T�rj h�t meg Istenedhez, tartsd meg h�s�gesen a t�rv�nyt, �s rem�nykedj sz�ntelen�l Istenedben!” (H�s 12,7). A 2Kor-b�l val� igevers pedig arra utal, hogy mi t�rt�nik akkor, ha az ember J�zus Krisztusba vetett hittel Istenhez fordul: „Ez�rt ha valaki Krisztusban van, �j teremt�s az: a r�gi elm�lt, �s �me: �j j�tt l�tre” (2Kor 5,17).

Befejez�s

Nem maradt m�s h�tra, mint hogy elb�cs�zzunk Testv�r�nkt�l. Mindenki, aki ismerte, szeretetre m�lt� embernek �rzi meg eml�kezet�ben. Csal�dtagjai �s a mi �let�nk is tov�bb halad. Azonban J�zus h�v�sa mindenki sz�m�ra �rv�nyes: „J�jjetek �nhozz�m mindny�jan, akik megf�radtatok, �s meg vagytok terhelve, �s �n megnyugv�st adok nektek. Vegy�tek magatokra az �n ig�mat, �s tanulj�tok meg t�lem, hogy szel�d vagyok, �s al�zatos sz�v�, �s megnyugv�st tal�ltok lelketeknek” (Mt 11,28k.) �MEN