11./ IDŐS, ÉLETVIDÁM - ISTEN A REMÉNYSÉGEM

„Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szo­mor­kodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel“ (1Thess 4,13-18).

Bevezetés

a./ Amikor most elköltözött Testvérünktől búcsút veszünk, visszaemlékezünk arra, hogy tudott nagyon vidám és megnyerő lenni. Szívesen volt ott, ahol lüktetett az élet.

b./ Egészen nehéz szakasza volt életének az, amikor lakásából az Idősek Otthonába költözött. Mégis olyan lépés volt ez, ami helyesnek bizonyult. Hiszen így tudott továbbra is örvendező lenni és így lehetett társaságban.

c./ Másrészről azonban nagyon is búnak tudta adni a fejét. Tudott ujjongani is, de tudott halálosan szomorú is lenni. Ebben a feszültségben élt Testvérünk, és emiatt gyakran szenvedett. Most már immár megnyugodott ez a gazdag, sokrétű, tevékeny élet.

d./ Boldog az az ember, aki az élet minden küzdelmében újra és újra elrejtettséget talál a Jézus Krisztusban való hitben. Aki tudja és hiszi, amit Jézus Krisztus mondott:

„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él“ (Jn 11,25).

Főrész

Elköltözött testvérünk halála nem csak azért döbbentett meg bennünket, mivel nélküle kell tovább élnünk, de azért is, mivel:

a./ Halála az élet lényeges kérdéseihez vezet minket.

Amiről a Prédikátor könyvében így olvashatunk:

„Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint olyanba, ahol mulatnak, hiszen így lesz vége minden embernek. Szívlelje meg ezt, aki él! Többet ér a bánat, mint a nevetés, ha a szomorú arc mellett jobbá lesz a szív. A bölcsek a gyászolók házára gondolnak, az ostobák pedig a vigadozók házára“ (Préd 7,2-4).

(1.) Nemcsak arról van szó, hogy el kell viselnünk a szenvedést, és nem örvendezhetünk, hanem a prédikátor ezzel azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy ahol gyászolnak, ott töprengeni kell az élet valóságáról.

(2.) Ahol gyászolnak, ott szembesülünk saját mulandóságunkkal. Életünk elemi kérdései törnek fel bennünk.

(3.) Például az, hogy mi célból élünk, ha a végén mindent itt kell hagynunk? Hát megéri akkor az életünkben véghezvitt sok fáradozás? Mi hát akkor az életünk célja?

b./ Boldog az, aki válaszolni tud ezekre a kérdésekre élete vonatkozásában.

Jézus Krisztus segít mindnyájunknak válaszolni ezekre a kérdésekre.

(1.) Ő mondja:

„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Jn 14,6).

(2.) Azt mondja tehát Jézus Krisztus, hogy ő az egyetlen út, aki az Atyához vezet. Az Atyához menni ugyanazt jelenti, hogy a mennybe menni. Senki sem juthat tehát a mennybe, csakis, egyedül Jézus által.

(3.) Miért? Mivel Jézus oldotta meg az ember fő problémáját: a bűn kérdést.

Jézus halt a meg a bűneink miatt. Így írja le ezt Pál apostol:

„És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és bűnös valótok körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett megbocsátva nekünk minden vétkünket. Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára” (Kol 2,13k.).

(4.) Ez által szerzett nekünk Jézus engesztelődést az Atyával. A Jézus Krisztussal való élő közösségben ezt boldogan hisszük, és megvalljuk bűneinket.

(5.) Ha Jézusban hiszünk, és neki szolgálunk, akkor megvigasztalódhatunk amiatt is, hogy el kell távozzunk ebből a földi létből. Pál apostol írta le a római gyülekezet tagjainak azt, hogy miként engesztelődhetik meg az ember Istennel:

„Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk” (Rm 10,9k.). Ez a hit, a Krisztusba vetett hit ment meg a kárhozattól, és ez által kapunk Istentől kegyelemből, ingyen örök életet.

Befejezés

Testvérünk befejezte földi életét. - Aki Jézus Krisztus által közösségben van Istennel, az tudja, hogy halála nem az utolsó állomás, mert az örök élet, amivel Isten megajándékozta, erősebb, mint a halál. Ezért mondta Jézus: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él” (Jn 11,25). Ez a mi vigasztalásunk. És mindenki, aki osztja Isten gyermekeinek ezt a hitét, találkozunk, viszont látjuk egymást az örökkévalóságban a Teremtő Istennél. - Ámen