8./ HÍVŐ, IGEN IDŐS, SOK PRÓBÁT HORDOZOTT -  NE FÉLJ!

„De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel:

Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!”( Ézs 43, 1.)

A felolvasott temetési igeverssel azt kívánjuk nyilvánvalóvá tenni, hogy milyen re­ménységet hagy ránk elköltözött Testvérünk. Életében kifejezésre juttatta, hogy egy jobb világot ismer. Azt a világot, amely a Jézus Krisztusba vetett hit által érhető el. Azt a bizonyosságot juttatja ez a kifejezésre, hogy el lehet jutni, meg lehet érkezni egy másik és jobb világba. Lehet élni itt és odaát Istennel élő közösségben.

1./ Először a szeretett Testvérünk miatti veszteséggel foglakozzunk.

Tudtunk ugyan szeretett testvérünk gyengeségeiről és megpróbáltatásairól, mégis meglepő volt e földi létből való eltávozása. Isten sokféle próbával látogatta meg. /Idős korral járó gyengeségek, betegségek, özvegység terhe, egyedüllét/. Vágyott arra, hogy meghaljon, mivel az utolsó években egyre több próbát kellett elviselnie, és nehézségekkel tele időket kellett átvészelnie. Hálásak lehetünk Istennek azért, hogy nem kellett tovább járnia a szenvedés útját. Sem neki, sem családjának nem voltak egyszerűek az elmúlt esztendők. És mégis most, mikor eltávozott Szerettetek, kitölthetetlen űrt hagyott maga után. Különösen családtagjainak nem volt egyszerű az elválás, akik példaadó módon gondoskodtak a jó szülőről.

2./ Foglalkozzunk azonban a halál okozta veszteséggel is.

a./ Hirtelen az élet realitása előtt állunk, hiszen a halál az élet része, aminek inkább kitérnénk az útjából. Mégis, most úgy kell foglalkozzunk ezzel a ténnyel, hogy egy közelálló elvesztése döbbent meg bennünket. Váratlanul állunk saját mulandóságunk előtt; mert így végérvényesen lezárul minden az életünkben. Ezért olvassuk a Bibliában: „Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint olyanba, ahol mulatnak, hiszen így lesz vége minden embernek. Szívlelje meg ezt, aki él! Többet ér a bánat, mint a nevetés, ha a szomorú arc mellett jobbá lesz a szív” (Préd 7,2-3). És a Zsoltárok könyvében azt olvassuk. „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” Zsolt 9,0,12.

b./ A bölcs ember megfontolja az életnek ezeket a dolgait. Tudja magáról, hogy nem térhet ki egyszerűen a halál elől. Tudja, hogy az élet és meghalás valósága előtt áll. Volt egyszer régen egy király, aki a kor szakása szerint udvari bolondot tartott. Ennek joga volt ahhoz, hogy megmondja az igazat a királynak és a fejedelmeknek akkor is, ha az keserűen esett nekik. Egyik nap a király egy arany csengettyűvel ellátott ezüst bohócpálcát ajándékozott a bolondnak és azt mondta: „Biztosan te vagy a legnagyobb bolond a világon. Ha egyszer egy tőled is nagyobb bolonddal találkozol, annak add tovább ezt a pálcát.” A bolond évekig használta a pálcáját – egészen addig, amíg megtudta: halálán van a király. Akkor szökdécselve bement a szobájába és azt mondta: „Királyom, hallom, hogy nagy utazásra akarsz menni.” „Nem akarok, muszáj” - válaszolta neki a király. „Óh, muszáj. Van tehát mégis egy olyan földi hatalom, amely fölötte áll a legnagyobbaknak is. - De biztosan nem sokára visszatérsz.” „Nem”, nyögött a király. „Ahova én utazom, onnan nem tért vissza senki.” „Nahát, nahát” – vélte a bolond higgadtan –„akkor biztosan jól felkészültél erre a hosszú útra. Bizonyára gondoskodtál arról, hogy királyi módon fogadjanak abban az országban, amelyikből nem lehet visszatérni.” A király csak csóválta a fejét. „Ezt elmulasztottam. Nem szántam elég időt arra, hogy felkészüljek erre az utazásra. - „De hát biztosan tudtad, hogy eljön a pillanat, amikor útra kell kelned.” „Igen, tudtam én ezt, de ahogy mondtam, nem szakítottam elég idő arra, hogy megfelelően törődjek a felkészüléssel.” Akkor a bolond letette a pálcáját a király ágyára, és azt mondta: „Egyszer megparancsoltad, hogy annak tovább adjam ezt a vesszőt, aki még tőlem is nagyobb bolond. Király, vedd a pálcát! Tudtad, hogy az örökkévalóságba kell térjél, és tudtad, hogy nem lehet onnan visszatérni. És mégsem gondoskodtál arról, hogy feltáruljanak előtted az örökkévalóságba vezető ajtók. Király! Te vagy a legnagyobb bolond!”

c./ Elköltözött Szerettetek azok közé az értelmesek közé tartozott, akik foglalkoznak az örök élet kérdésével és levonták ebből a következtetéseket. Testvérünk foglalkozott a hit kérdéseivel és megismerte Jézusban Megváltóját. Éppen úgy, ahogy a temetési igében is hallottuk: „De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” Ézs 43,1.

d./ Egy szép vers is jól kifejezi azt a reménységét, ami neki fontos volt: „Uram, Te ajándékoztál életet gyermekkoromtól kezdve a mai napig. Túl kicsiny vagyok ahhoz, hogy megénekeljem hűségedet és mindazt, amit máig tettél velem. Hálatelt lélekkel örvendezek jóságodnak, és örvendezem benned. Te adsz nekem képességet és erőt, hogy haladjon a munkám, és tiszta szívet teremtesz bennem. Tudom, kiben hiszek, és kérlek, halálomkor végy magadhoz ó Isten, üdvösségem. Bűnömtől megszabadultam, veled vagyok, kegyelmedben, az én részem a mennyekben van. Takarj be kegyelmeddel. A te nyugalmadba igyekezem; Legyen áldott a neved. Atyám! Kezedbe ajánlom életemet, halálomat és lelkemet."

e./ „Bűnömtől megszabadultam, veled vagyok, kegyelmedben, az én részem a mennyekben van!” Testvérünk hitt abban, amit Pál apostol írt egyik levelében: „És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és bűnös valótok körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett megbocsátva nekünk minden vétkünket. Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára” (Kol 2,13k.). Hitt ennek az igének a valóságában és rábízta életét arra a Jézusra, aki meghalt érte. Elhitte, hogy Isten Fiát adta értünk a világban. Ahogy János evangéliumában olvassuk: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16).

f./ Évek óta őrzött és naponként olvasott Testvérünk egy könyvet. Azt akarta, hogy mindenki más is olvassa, mindenek előtt azok, akik máig nem fordítanak figyelmet Jézusra. Ez a könyv, a Bibliája segített neki abban, hogy megtegye hitben a Jézushoz vezető lépést. Abban a reménységben szeretné nektek ajándékozni ezt a könyvet, hogy tudjátok: ő maga Istennel találkozott és a teremtő Istentől békességre talált. Ez tulajdonképpen röviden a Jézushoz vezető út. Pál apostol mondja: „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk” (Róm 10,9k.) Elköltözött Testvérünk befejezte földi életét. Célhoz érkezett. Családtagjainak nélküle kell tovább élni. Szerettetek tudta, hogy halála nem az utolsó állomás, mert az örök élet, amellyel Isten megajándékozta, erősebb, mint a halál. Ezért mondta Jézus: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él” (Jn 11,25). – Ámen