5. Hívő, fiatal, tragikus baleset Fil 1,21
5./ HÍVŐ, FIATAL, TRAGIKUS BALESET KRISZTUSSAL ÉLNI ÉS MEGHALNI
„Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Fil 1,21).
Bevezetés
Elköltözött Testvérünk rettenetes és végzetes balesetet szenvedett. Fiatalon, egyik pillanatról a másikra kiragadtatott az életünkből. Valamennyien tudjuk, hogy olyan nagy volt a sérülése, hogy reménykedés, aggódás és imádság után, nem sokkal a szörnyű balesetet követően eltávozott közülünk. Ilyen gyorsan, hirtelen és váratlanul vehet fordulatot a mi életünk is. Bizonyára még nem vettük úgy kontrol alá az életet, mint ahogy azt gyakran tervezzük. Ebben a nehéz helyzetben hangzik ez a fontos és reményteli bibliavers, amely eddig is meghatározta életeteket: „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Fil 1,21).
1./ Krisztussal
Testvérünk élete kifejezetten megváltozott attól kezdve, mettől keresztyén lett. Ettől a naptól elmondhatta: Nekem az élet Krisztus! Éppen olyan kevéssé volt tökéletes ember, mint mi, de szerette Jézust, és szívesen követte. Talán azt gondolják most néhányan, miért kellett neki olyan korán meghalnia, ha így bízott Jézusban és szoros közösségben élt Istennel? Miért nem őrizte meg Isten ettől a balesettől? Miért nem lett legalább újra egészséges?
Ezekre a kérdésekre sajnos nem tudok nektek válaszolni. Isten egyik keresztyént sem biztosítja arról, hogy egészséges marad és megöregszik. Keresztyének is meghalnak betegségek, balesetek miatt, katasztrófákban és háborúkban ugyanúgy, mint olyan emberek, akik nem hisznek Jézusban. Azonban a keresztyének számára, akár fiatalon akár idős korban halnak is meg, a halál nem jelent veszteséget, hanem ahogy ezt az idézett bibliavers kifejezi: „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Fil 1,21). Aki ennek a világnak az értékeire és gazdagságára alapozza az életét, az mindent elveszít a halálban. Aki azonban Jézusra épít, Jézusba veti a bizalmát, az mindent megnyer a halálban. Testvérünk hirtelen és sokkoló halálát nem magyarázhatjuk, de tanulhatunk belőle. Megragadhatjuk az alkalmat, hogy megfontoljuk, átgondoljuk életünket. Ahogy erről szól az egyik bibliavers: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! (Zsolt 90,12).
Tegyük fel a kérdést magunknak: Készen vagyok-e arra, hogy meghaljak, ha az ilyen hirtelen történne is? Válaszoltam-e az élet igazi kérdéseire? Tudom-e, mi vagy ki vár rám, mivel vagy kivel találkozom a túloldalon? Szerettetek minden kérdésre válaszolt. Krisztusban elrejtett életet folytatott. Hitt abban, amit Jézus mondott: „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe” (Jn 5,24).
2./ Gondolatok a családnak.
Meg vagyok győződve arról, hogy Testvérünk már azon a helyen van, ahol örömét leli. Mégis, őnélküle halad tovább a hitves és gyermekek élete. Egyáltalán nem lesz egyszerű ez az út. A következő időkben, amikor mindnyájan visszatérünk a hétköznapokba, folytatódik számotokra a gyász ideje. Lépésről lépésre kell búcsút vennetek tőle és elengedni őt. Egy ószövetségi igevers hadd mutassa nektek jó utat.
„Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk” (Jób 2,10). Legyetek hálásak azért, amit Isten ajándékozott, és vállaljátok, hordozzátok, amire Isten most bátorít. Természetesen könnyebb ezt mondani, mint majd az életben megvalósítani. De meg vagyok győződve arról, hogy sikerül megtennetek ezt az utat, amiben Jézus segít benneteket. Minden szenvedés és minden gyász ellenére továbbra is kövessétek Jézust és szolgáljátok őt. Úgy, ahogy ezt az alábbi igevers is kifejezésre juttatja: „Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!” (Zsolt 73,26). Nem hozhatjuk vissza elköltözött Testvérünket, de ti teljesen és egészen Istenre bízhatjátok magatokat. Ő a maga módján fog megvigasztalni titeket. Mert ami érvényes volt Testvérünkre, az rátok is érvényes: „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Fil 1,21).
Befejezés
Kedves Szerettetek befejezte földi életét. A hitet megtartotta. Aki szeretné ebben és példájában buzgón követni, az először adja át életét Jézusnak. Megteheti ezt egy egészen egyszerű imádsággal. „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk” (Róm 10,9k.) Testvérünk tudta, hogy halála nem az utolsó állomás. Mert az örök élet, amivel Isten megajándékozta, erősebb a haláltól. Ezért mondja Jézus: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él” (Jn 11,25). Az a vigasztalásunk: Szerettetek él, jóllehet meghalt. És valamennyien, akik vele együtt osztozunk ebben a hitben, látni fogjuk őt az örökkévalóságban a teremtő Istennél. - Ámen
|