„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
3. Illés útja Kármeltől Isten dicsőségére fordította Dr Pótor Imre
„Amikor az ÚR föl akarta vinni Illést forgószélben az égbe, Illés és Elizeus elment Gilgálból. Illés ezt mondta Elizeusnak: Maradj itt, mert engem Bételbe küldött az ÚR. De Elizeus így felelt: Az élő ÚRra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! Elmentek tehát Bételbe. A bételi prófétatanítványok odamentek Elizeushoz, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy az ÚR ma elragadja mellőled uradat? Ő így felelt: Én is tudom, de hallgassatok! Akkor ezt mondta neki Illés: Maradj itt, Elizeus, mert engem Jerikóba küldött az ÚR. Ő azonban így felelt: Az élő ÚRra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! És megérkeztek Jerikóba. A jerikói prófétatanítványok odaléptek Elizeushoz, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy az ÚR ma elragadja mellőled uradat? Ő így felelt: Én is tudom, de hallgassatok! Azután ezt mondta neki Illés: Maradj itt, mert az ÚR a Jordánhoz küldött engem. Ő így felelt: Az élő ÚRra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! Így mentek ketten együtt. Velük ment ötven prófétatanítvány is, és amikor ők ketten megálltak a Jordánnál, azok is megálltak tőlük távol. Illés fogta a palástját, összegöngyölte, és ráütött vele a vízre, mire az kettévált, ők pedig mindketten szárazon mentek át rajta. Amikor átmentek, Illés ezt mondta Elizeusnak: Kérj valamit, megteszem, mielőtt elragadnak tőled. Elizeus így felelt: Jusson nekem a benned működő lélekből kétszeres rész! Ő ezt mondta: Nehezet kértél. Ha látsz engem, amikor elragadnak tőled, akkor úgy lesz; de ha nem, akkor nem lesz úgy. Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe. Elizeus látta ezt, és így kiáltozott: Atyám! Atyám! Izráel harci kocsijai és lovasai! Azután nem látta őt többé. Ekkor megragadta a ruháját, és két darabra szakította. Majd fölemelte Illés leesett palástját, és megint odaállt a Jordán partjára. Fogta Illésnek a leesett palástját, ráütött azzal a vízre, és így szólt: Hol van az ÚR, Illés Istene, hol van Ő? Amikor ráütött a vízre, az kettévált, Elizeus pedig átment rajta.”2Kir 2,1-14.
a./ Csodálatos eseményeket tudunk meg igeszakaszunkban Illés utolsó földi napjairól és óráiról, amik bátoríthatnak minket. Illés élete vége diadal volt, ragyogó győzelem. Isten egészen különöset tervezett vele, olyat, amit rajta kívül csak Énók élt át.
(Lásd: 1Móz 5,24: „Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten;”
Zsid 11,5: „Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt az Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves.”)
b./ Olvastuk, ahogy Illés színre lépései újra és újra hirtelen fellángoló tűzzel voltak összekapcsolva, amik jelek voltak arra vonatkozóan, hogy a szent és élő Isten jelen volt. Erre utalnak számunkra a tüzes szekér és tüzes paripák is, amiket azért küldött Isten, hogy dicsőségébe vegye Illést.
c./ Már Illés mellett volt Elizeus, az Isten által kiválasztott utód. És Elizeus egészen végig feltétlenül atyai barátja mellett akart maradni. Utolsó közös vándorlásukon (gyalogtúra) Illés arra gondolt, hogy hátrahagyja utódját; ő azonban hallani sem akart erről. „Vannak emberek, akikkel kapcsolatban azt akarjuk, hogy jobb lenne, ha nem jönnének velünk vagy legkevésbé szeretnénk, hogy a végpontig elkísérjenek” (H. Lamparter). Illés ilyen ember volt.
d./ Illés és Elizeus közösen tette meg visszafelé azt az utat, amelyen Isten egykor bevezette népét az ígéret földjére: Gilgál (az a hely, ahol új élet kezdődött Izráel számára); Béthel (az imádkozás helye, ott épített Ábrahám Istennek egy oltárt); Jerikó (a győzelem helye) – Isten népével való történelmének kiemelkedő helyei.
(Lásd: Józs 4,19k.: „Az első hónap tizedikén jött fel a nép a Jordánból, és tábort ütött Gilgálban, Jerikó keleti határán. Azt a tizenkét követ, amelyet a Jordánból vettek ki, Gilgálban állíttatta föl Józsué;”
Józs 5,2: „Abban az időben mondta az ÚR Józsuénak: Csinálj kőkéseket, és végeztesd el újból Izráel fiai között a körülmetélést;”
1Móz 13,3k.: „A Délvidékről továbbvonult előző szállásai mentén egészen Bételig, addig a helyig, ahol korábban is sátorozott Bétel és Aj között;”
Józs 6,1-2: „Jerikó olyan alaposan be volt zárva Izráel fiai miatt, hogy se ki, se be nem mehetett senki. Ekkor azt mondta az ÚR Józsuénak: Lásd! A kezedbe adom Jerikót és királyát vitéz harcosaival együtt.”)
e./ Vannak a mi személyes életünkben is és Jézus gyülekezete életében is fontos helyek és események, amelyekre hálásan emlékezhetünk. Ezek új bátorságot ajándékozhatnak a továbbhaladáshoz, miközben ezek életben tartják az Isten hűségére való emlékezést a szívünkben.
(Vö.: Zsolt 111,1-10: „Dicsérjétek az URat! Hálát adok az ÚRnak teljes szívből! a becsületes emberek körében és közösségében. Nagyok az ÚR tettei, kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne. Munkája fenséges és ékes, igazsága örökre megmarad. Emlékezetessé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az ÚR. Eledelt adott az istenfélőknek, örökké emlékezik szövetségére. Hatalmas tetteit kijelentette népének, nekik adta a pogányok birtokát. Kezének munkái igazak és jogosak, rendelkezései maradandóak, rendíthetetlenek mindörökké, igazán és helyesen vannak megalkotva. Gondoskodott népe megváltásáról, örökre elrendelte szövetségét, szent és félelmes az ő neve. A bölcsesség kezdete az ÚR félelme. A józan eszűek mind eszerint élnek. Az ő dicsérete örökre megmarad;”
2Móz 17,14: „Akkor így szólt az ÚR Mózeshez: Írd meg ezt a dolgot emlékezetül egy könyvben, és vésd Józsué emlékezetébe, hogy Amáléknak még az emlékét is eltörlöm az ég alól!;”
2Tim 2,8: „Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül. Erről szól az én evangéliumom.”)
10./ Elizeus végig Illés mellett marad
„Amikor az ÚR föl akarta vinni Illést forgószélben az égbe, Illés és Elizeus elment Gilgálból. Illés ezt mondta Elizeusnak: Maradj itt, mert engem Bételbe küldött az ÚR. De Elizeus így felelt: Az élő ÚRra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! Elmentek tehát Bételbe. A bételi prófétatanítványok odamentek Elizeushoz, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy az ÚR ma elragadja mellőled uradat? Ő így felelt: Én is tudom, de hallgassatok! Akkor ezt mondta neki Illés: Maradj itt, Elizeus, mert engem Jerikóba küldött az ÚR. Ő azonban így felelt: Az élő ÚRra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! És megérkeztek Jerikóba. A jerikói prófétatanítványok odaléptek Elizeushoz, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy az ÚR ma elragadja mellőled uradat? Ő így felelt: Én is tudom, de hallgassatok! Azután ezt mondta neki Illés: Maradj itt, mert az ÚR a Jordánhoz küldött engem. Ő így felelt: Az élő ÚRra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! Így mentek ketten együtt. Velük ment ötven prófétatanítvány is, és amikor ők ketten megálltak a Jordánnál, azok is megálltak tőlük távol. Illés fogta a palástját, összegöngyölte, és ráütött vele a vízre, mire az kettévált, ők pedig mindketten szárazon mentek át rajta. Amikor átmentek, Illés ezt mondta Elizeusnak: Kérj valamit, megteszem, mielőtt elragadnak tőled. Elizeus így felelt: Jusson nekem a benned működő lélekből kétszeres rész! Ő ezt mondta: Nehezet kértél. Ha látsz engem, amikor elragadnak tőled, akkor úgy lesz; de ha nem, akkor nem lesz úgy. Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.”2Kir 2,1-11.
a./ Hiába várunk a két próféta közti részletes beszélgetés feljegyzésére. De bizonyára egyetlen haszontalan szót sem váltottak egymással. Illés felkészült belsőleg az Istennel való találkozásra, és Elizeus tiszteletben tartotta a hallgatását.
Isten vezetéseinem az emberi kíváncsiságot akarják kielégíteni, hanem ahhoz akarnak hozzájárulni, hogy még mélyebben bízzunk az Úrban. És nem utolsósorban arra valók, hogy engedelmességünk által tisztességet adjunk neki. Ez érvényes a prófétaiskolák „tanítványaira” is, akik az ország különböző területein működtek.b./ A prófétatanítványok rendszerint kisebb vagy nagyobb lakóközösségben éltek egymással. Megosztották életüket egymással egy bizonyos időtartamra, és iskola-közösséget is képeztek egymással. Illéstől, „próféta-atyjuktól” sokat tanultak Izráel Istenéről. Isten igéjével foglalkoztak, eszmecserét folytattak erről, és mindenekelőtt elsajátították (begyakorol, beletanul) azt az életet, amelyik Isten akaratán tájékozódik. Ebből Illés igazi példakép volt számukra.
c./ Vajon élete csodálatos végére is felkészítette őket Illés? Vagy Szentlélek által tudták meg, hogy anélkül veszi fel az Úr Illés dicsőségébe, hogy a próféta halált látna? (5.v.: ”A jerikói prófétatanítványok odaléptek Elizeushoz, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy az ÚR ma elragadja mellőled uradat? Ő így felelt: Én is tudom, de hallgassatok!”) Nem tudjuk, hogy csupán közölni akarták-e Illéssel ismeretüket vagy részletesen akartak-e vele beszélni e sajátságos eseményről? - Illés mindenesetre visszautasítja őket. Vannak dolgok, amire nem lehet vagy nem kell szót vesztegetni.
d./ Közös útjuk folyamán Illés és Elizeus eközben a Jordánhoz érkeztek. Elizeus hűséges maradt mesteréhez és barátjához. Kitartása (állhatatossága) talán Isten hűségének a példája. Isten akkor is mindig övéivel marad, ha az embereknek el kell válniuk egymástól. Isten állandó kísérőnk akar maradni, nappal és éjszaka is.
(Lásd: Zsolt 40,12: „URam, ne vond meg tőlem irgalmadat, szereteted és hűséged őrizzen szüntelen!;”
Zsolt 121,3: „Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ;”
Péld 3,26: „Mert az ÚRban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától.”)
e./ A Róm 1-4-ben Pál annak a kérdésnek jár utána: hogyan igazul meg az ember hit által. Először negatíve foglalkozik ezzel (1,18-3,20), majd pedig a pozitív oldalával (3,21-4,25). Az első négy fejezetben huszonötször fordul elő a „hinni” szó, azonban csupán kétszer az „élni” kifejezés. Az 5-8 fejezetek aztán a megigazultak hitből való életével foglalkoznak. Ezért a „hinni” kifejezés csak igen ritkán, ezzel szemben az „élni” szó huszonötször fordul elő.
------------------
[1] Fordította: dr. Pótor Imre. Vásárosnamény, 2010. - A bibliai idézetek a Magyar Biblia Tanács 1975-ben megjelent, 1990-ben javított protestáns új fordítású Biblia szövegéből valók.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
