ILL�S �TJA K�RMELT�L ISTEN DICS�S�G�BE[1]

Elias Gebet um Regen wurde erh�rt…

Bibellesezettel des Diakonissenmutterhauses Aidlingen

http://www.bibel.com/BLZ/index-111.html

Ford�totta:

dr. P�tor Imre.

V�s�rosnam�ny, 2010.

----
 

II./ ILL�S V�LS�GBAN, MAJD TALPRA �LL�T�SA (2-5.r.)

2./ Ill�s v�ls�gos �llapotban

„Amikor Ah�b elmondta Jez�belnek mindazt, amit Ill�s tett, �s hogy a pr�f�t�kat meg�lte karddal, Jez�bel k�vetet k�ld�tt Ill�shez ezzel az �zenettel: �gy b�njanak velem az istenek most �s ezut�n is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal t�rt�nt!Ill�s megijedt, elindult �s elment, hogy mentse az �let�t, �s el�rkezett a j�dai Be�rseb�ba. Leg�ny�t ott hagyta,� pedig elment a puszt�ba egynapi j�r�f�ldre. Oda�rve egy rekettyebokorhoz, le�lt al�, meghalni k�v�nt, �s ezt mondta: El�g most m�r, URam! Vedd el �letemet, mert nem vagyok jobb el�deimn�l! Azut�n lefek�dt, �s elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal �rintette meg, �s ezt mondta neki: Kelj f�l, egy�l!Amikor f�ltekintett, l�tta, hogy a fej�n�l forr� k�v�n s�lt l�ngos �s egy kors� v�z van. Evett �s ivott, majd �jra lefek�dt. Az �R angyala m�sodszor is visszat�rt, meg�rintette, �s ezt mondta: Kelj f�l, egy�l, mert er�d felett val� �t �ll el�tted! � f�lkelt, evett �s ivott, �s annak az �telnek az erej�vel ment negyven nap �s negyven �jjel az Isten hegy�ig, a H�rebig. Itt bement egy barlangba, �s ott t�lt�tte az �jszak�t. Egyszer csak �gy sz�lt hozz� az �R ig�je: Mit csin�lsz itt, Ill�s?� �gy felelt: Nagyon buzg�lkodtam az �R�rt, a Seregek Isten��rt, mert Izr�el fiai elhagyt�k sz�vets�gedet, lerombolt�k olt�raidat, pr�f�t�idat pedig fegyverrel �lt�k meg. Egyed�l �n maradtam meg, de az �n �letemet is el akarj�k venni. Az �R ezt mondta: J�jj ki, �s �llj a hegyre az �R sz�ne el�! �s amikor elvonult az �R, nagy �s er�s sz�l szaggatta a hegyeket, �s t�rdelte a szikl�kat az �R el�tt; de az �R nem volt ott a sz�lben. A sz�l ut�n f�ldreng�s k�vetkezett; de az �R nem volt ott a f�ldreng�sben. A f�ldreng�s ut�n t�z t�madt; de az �R nem volt ott a t�zben. A t�z ut�n halk �s szel�d hang hallatszott. Amikor Ill�s ezt meghallotta, pal�stj�val eltakarta az arc�t, kiment, �s meg�llt a barlang bej�rat�n�l. Egy hang pedig �gy sz�lt hozz�: Mit csin�lsz itt, Ill�s? � �gy felelt: Nagyon buzg�lkodtam az �R�rt, a Seregek Isten��rt, mert Izr�el fiai elhagyt�k sz�vets�gedet, lerombolt�k olt�raidat, pr�f�t�idat pedig fegyverrel �lt�k meg. Egyed�l �n maradtam meg, de az �n �letemet is el akarj�k venni. Ekkor azt mondta neki az �R: Menj, kelj ism�t �tra a puszt�n �t, Damaszkuszba, �s amikor oda�rsz, kend fel Haz��lt Ar�m kir�ly�v�. Azut�n J�h�t, Nimsi fi�t kend fel Izr�el kir�ly�v�; Elizeust, az �b�l-meh�l�i S�f�t fi�t pedig kend fel pr�f�t�v� a magad hely�be! �s aki majd megmenek�l Haz��l kardj�t�l, azt J�h� �li meg, �s aki megmenek�l J�h� kardj�t�l, azt Elizeus �li meg. De meghagyok Izr�elben h�tezer embert: minden t�rdet, amely nem hajolt meg a Baal el�tt, �s minden sz�jat, amely nem cs�kolta meg azt.” 1Kir19, 1-18.

a./ Ez a t�rt�net olyan �letkr�zis mintak�pe, amire m�ig r�bukkanunk �jra �s �jra �nmagunkban is. R�m�let, b�tortalans�g �s embert�l val� f�lelem fogta el a pr�f�t�t. J�llehet Ill�s �llhatatos pr�f�ta volt, aki sokat k�vetelt mag�t�l, de nem volt „fels�bbrend� ember”. Isten embere tapasztalatokat szerzett azzal kapcsolatban, hogy milyen a csal�d�s, cs�gged�s, mag�noss�g, kimer�lts�g �s leverts�g.

b./ Isten orsz�ga t�rt�net�ben nem kev�s embert tal�lunk, akik Ill�shez hasonl� dolgokat �ltek �t. „Isten szolg�in�l is csak egy kis l�p�s van az �ll�st�l a buk�sig. Mint Isten valamennyi szolg�j�t, akikr�l a Szent�r�s besz�l, Ill�st is emberk�nt �br�zolja; nem csin�lt festett szentet bel�le.” (H. Lamparter).

c./ Isten nem fels�bbrend� emberekkel �p�ti az orsz�g�t, hanem sebezhet�, t�r�keny emberekkel. Egyik magyar�z� ezt �rja e bibliai szakasszal kapcsolatban: „T�r�kenys�g�nk annyira nyilv�nval� �s k�zzelfoghat�, annyira konkr�t �s szem�lyre szabott, hogy alapj�ban el sem lehet k�pzelni, hogy t�l sok m�s egyebet lehetne r�la gondolni. Izr�el fejedelmei �s pr�f�t�i, akiket kiv�lasztottak �s �ld�sban r�szes�ltek, mindny�jan t�r�keny �letet folytattak.”

(Ehhez l�sd: Zsolt 34,19: „K�zel van az �R a megt�rt sz�v�ekhez, �s a sebzett lelk�eket megseg�ti;

Zsolt 51,19: „Isten el�tt a t�redelmes l�lek a kedves �ldozat. A t�redelmes �s megt�rt sz�vet nem veted meg, Istenem!;”

�zs 57,15: „Ezt mondja a magasztos, a fels�ges, aki �r�k hajl�k�ban lakik, szent az � neve: Magass�gban �s szents�gben lakom, de a megt�rttel �s al�zatos lelk�vel is. Fel�d�tem az al�zatosak lelk�t, fel�d�tem a megt�rtek sz�v�t.”)

d./ Elgondolkozunk azon, vajon mi�rt �ppen a K�rmel hegyen t�rt�nt hatalmas gy�zelem ut�n jutott Ill�s ilyen s�lyos �ns�gbe? El�sz�r gondolkozzunk el azon az �t indokon, amik Ill�st ebbe a neh�z helyzetbe hozt�k. Azt�n vegy�nk szem�gyre az �r seg�t� t�mogat�sait, amik v�ltoz�sokhoz vezetnek.

/1./ Ill�s m�r nem gondolkozott re�lisan, m�r nem is rendelkezett vil�gos el�retekint�ssel (1-2.v.);

/2./ Lemondott az er�s�t� �s b�tors�got ad� kapcsolatokr�l (3.v.);

/3./ Egy nagy gy�zelem ut�hat�s�ban �rezte mag�t (1Kir 18, 45k.);

/4./ Testileg kimer�lt �s �rzelmileg kil�goz�dott (4.v.);

/5./ �nsajn�lat�ban t�v�tra jutott (4b. v.).

3./ Ill�s menti az �let�t

„Amikor Ah�b elmondta Jez�belnek mindazt, amit Ill�s tett, �s hogy a pr�f�t�kat meg�lte karddal, Jez�bel k�vetet k�ld�tt Ill�shez ezzel az �zenettel: �gy b�njanak velem az istenek most �s ezut�n is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal t�rt�nt! Ill�s megijedt, elindult �s elment, hogy mentse az �let�t, �s el�rkezett a j�dai Be�rseb�ba. Leg�ny�t ott hagyta.” 1Kir 19, 1-3.

a./ Ill�s megijedt, elindult �s elment, hogy mentse az �let�t. Majd meg�rkezett a j�dai Be�r�seb�ba. Leg�ny�t ott hagyta. Ill�s megijedt Jez�bel hal�los fenyeget�s�t�l, �s bizony�ra nem vette sz�m�t�sba, hogy ez az asszony melyik t�borb�l val�. Nem tudott t�rgyilagosan reag�lni, mivel foglyul ejtett�k a fenyeget�sek, �s nem volt Ill�s sz�m�ra egy�rtelm�, hogy nem Isten volt az, aki ilyen borzalmasan megfenyegette.

b./ Ki volt Jez�bel kir�lyn� Isten szem�ben? Ki uralkodott val�j�ban? Ez az asszony vagy a mindenhat� Isten?

(L�sd: Zsolt 145,13: „Orsz�god �r�kk�val� orsz�g, uralkod�sod nemzed�kr�l nemzed�kre tart”;

Zsolt 8,2: „�, URunk, mi Urunk! Mily fels�ges a te neved az eg�sz f�ld�n, az �gen is megmutattad fens�gedet!”)

T�mad�sban �s k�s�rt�sben hasznos, ha feltessz�k magunknak ezeket a k�rd�seket. Nem mondhatott volna-e Ill�s bizalomteljes im�ds�got Istennek ahelyett, hogy elfusson �s elhideg�lj�n Istent�l? Nem kellett-e tudnia saj�t tapasztalata alapj�n, hogy Istenn�l val�ban semmi sem lehetetlen?

(V�.: Lk 1,37: „Mert az Istennek semmi sem lehetetlen;”

1M�z 18,14: „Van-e valami lehetetlen az �R sz�m�ra? Egy esztend� m�lva visszat�rek hozz�d, �s fia lesz S�r�nak”;

Jer 32,27: „�n vagyok az �R, minden �l�nek az Istene. Van-e sz�momra lehetetlen?”)

Minden lehets�ges k�rd�st szeretn�nk Ill�s fej�hez v�gni �s szem�re vetni: Te vagy a b�n�s ez�rt az �sszeoml�s�rt! Hiszen tudhattad volna…

c./ Isten azonban nem tesz szemreh�ny�st k�vet�nek, semmif�le ad�ss�g-kivet�st nem nyilv�n�t. El kell ismern�nk, „hogy a nagy tapasztalatok is, a leger�sebb hit sem jelent semmif�le biztons�got a m�lypontokkal, a depresszi�val, a legs�lyosabb k�telked�sekkel �s a legkem�nyebb k�s�rt�sekkel szemben” (H. Lamparter).

d./ Mikor Ill�st elfogja az embert�l val� f�lelem, menek�lni kezd. Ez bizony�ra nem volt h�stett, de ki tudja garant�lni mag�nak, hogy nem hasonl�k�ppen j�rt volna el. Egyszer m�r Ill�s „elmenek�lt”, mindenesetre Isten utas�t�s�ra („Eredj el innen, menj kelet fel�, �s rejt�zz el a Ker�t-patak mellett, a Jord�nt�l keletre!” 1Kir. 17,3). Most ezt �nhatalm�lag teszi. „Min�l tov�bb viszik a l�bai, ann�l s�lyosabb teherr� v�lik sz�m�ra ez a k�rd�s: Elhagyhatom-e most a helyemet, most, ahol az sz�m�t, hogy az eg�sz orsz�gban �jb�l �rv�nyes�lj�n az igaz istentisztelet” (H. Lamparter). Ismerj�k mi is a k�nz� lelkiismeretet, ami lecsap, ha �nhatalm� d�nt�seket hozunk? Ezek nem Isten k�zel�be visznek, hanem elt�vol�tanak t�le

(V�.: J�n 1,1-5: „�gy sz�lt az �R ig�je J�n�shoz, Amittaj fi�hoz: Indulj, menj Niniv�be, a nagy v�rosba, �s pr�dik�lj ott, mert feljutott hozz�m gonoszs�g�nak h�re! El is indult J�n�s, de az�rt, hogy Tars�sba menek�lj�n az �R el�l. Elment J�f�ba, tal�lt ott egy haj�t, amely Tars�sba k�sz�lt. Kifizette az �tik�lts�get, �s haj�ra sz�llt, hogy a rajta lev�kkel Tars�sba menjen az �R el�l. Az �R azonban nagy szelet bocs�tott a tengerre. Nagy vihar t�madt a tengeren, �s m�r azt hitt�k, hogy haj�t�r�st szenvednek. F�lelem fogta el a haj�sokat; mindegyik a maga isten�hez ki�ltott, �s a haj�ban lev� holmikat a tengerbe dobt�k, hogy �gy k�nnyebb� tegy�k azt. J�n�s pedig lement a haj� m�ly�be, �s ott fek�dt m�ly �lomba mer�lve.”)

4./ El�g most m�r, Uram!

„� pedig elment a puszt�ba egynapi j�r�f�ldre. Oda�rve egy rekettyebokorhoz, le�lt al�, meghalni k�v�nt, �s ezt mondta: El�g most m�r, URam! Vedd el �letemet, mert nem vagyok jobb el�deimn�l! Azut�n lefek�dt, �s elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal �rintette meg, �s ezt mondta neki: Kelj f�l, egy�l! Amikor f�ltekintett, l�tta, hogy a fej�n�l forr� k�v�n s�lt l�ngos �s egy kors� v�z van. Evett �s ivott, majd �jra lefek�dt.” 1Kir19, 4-6.

            a./ El�g nagynak kellett lennie Ill�s k�ts�gbees�s�nek, mivel h�trahagyta szolg�j�t, hogy m�g m�lyebbre jusson a puszt�ban. A f�lelemhez �s kimer�lts�ghez most az egyed�ll�t is csatlakozik. Elb�tortalanodott emberek gyakran mag�nyos emberek. Ill�s azonban nem csak mag�val nincs besz�l� viszonyban, mindezzel szemben azt is tudja, hogy mindent elmondhat Istennek (4.v.) „M�r az komoly vigasz �s f�l gy�zelem, ha egy ember �gy, mint Ill�s, az �r l�ba el� teszi le kudarcait �s cs�gged�seit” (H. Lamparter);

(V�.: 1M�z 21,14-17: „�brah�m f�lkelt reggel, fogott egy kenyeret meg egy t�ml� vizet, �s H�g�rnak adta. F�ltette azt az asszony v�ll�ra, �s elk�ldte �t a gyermekkel egy�tt. �gy ment el, �s bolyongott Be�rseba puszt�j�ban. Amikor kifogyott a v�z a t�ml�b�l, odatette a gyermeket az egyik bokor al�, maga pedig elment, le�lt vele szemben egy ny�ll�v�snyi t�vols�gban, �s ezt mondta: Ne l�ssam, amikor meghal a gyermek. Ott �lt vele szemben, �s hangosan s�rt. De Isten meghallotta a fi� hangj�t, Isten angyala pedig ki�ltott a mennyb�l H�g�rnak, �s �gy sz�lt hozz�: Mi van veled, H�g�r? Ne f�lj, mert meghallotta Isten a fi� hangj�t ott, ahol van.)

b./ A kimer�lts�gt�l elaludt a pr�f�t�t Isten er�s�t� �tellel lepi meg, nem pedig �t�letes pr�dik�ci�val. Ez egy�bk�nt k�tszer t�rt�nik meg. Isten eg�szen gyakorlatiasan t�r�dik „ki�gett” szolg�j�val.

c./ „Szok�s szerint azok a legsebezhet�bb pillanataink, amikor egy nagy gy�zelem ut�n vagyunk, k�l�n�sen, ha ez a gy�zelem olyan Istennel val� cs�cs�lm�ny, amelyben Ill�s is r�szes�lt” (C. Swindoll). A K�rmelen fordulatot jelent� esem�ny ut�n Ill�snek „elfogyott az ereje.” �gy elny�tt fizikai �s pszichikai ereje sodr�s�b�l a puszt�ba vonult.

d./ �s m�gis ott volt az az egyetlenegy szem�ly, Aki meger�s�tette, �s Aki b�tors�got �nt�tt bele, �s Aki ism�t talpra �ll�totta. Isten t�rt�nete Ill�ssel folytat�dhatik. A m�lypontok az �r sz�m�ra nem v�gpontok, hanem meg�ll�si pontok. T�l fontosak vagyunk Isten sz�m�ra ahhoz, hogy „szak�tson vel�nk.”

e./ Ill�s testi �s lelki er�i kil�goz�dtak az Isten �s n�pe ir�nti ig�nyes szolg�latban. Az �r tudta ezt, �s �j tal�lkoz�st k�sz�tett szolg�j�nak �nmag�val. Az Istennel val� tal�lkoz�sban saj�ts�gos seg�ts�g van a kimer�lt emberek sz�m�ra.

(Ehhez v�.: 4M�z 23,4: „Isten tal�lkozott B�l�mmal, aki ezt mondta neki: H�t olt�rt �ll�tottam fel, �s bik�t meg kost �ldoztam mindegyik olt�ron;”

Zsolt 59,1-5: „A karmesternek: A ’Ne vesz�ts el’  kezdet� �nek dallam�ra. D�vid bizonys�gt�tele abb�l az id�b�l, amikor Saul embereket k�ld�tt, hogy tarts�k szemmel a h�z�t, �s �lj�k meg. Ments meg ellens�geimt�l, Istenem, v�dj meg t�mad�imt�l! Ments meg a gonosztev�kt�l, szabad�ts meg a v�rszomjas emberekt�l! Mert �l�lkodnak k�r�l�ttem, �letemre t�rnek a hatalmasok, pedig se b�n�m, se v�tkem, � URam! B�r nincs semmi b�n�m, sietnek, hogy r�m rontsanak. Serkenj f�l, j�jj ide, l�ss meg!”;

�m 4,12k: „Ez�rt b�nok �gy veled, Izr�el! �s mivel �gy b�nok veled, k�sz�lj Istened el�, Izr�el! Mert aki hegyeket form�l, �s szelet teremt, aki tudt�ra adja sz�nd�k�t az embernek, aki hajnalt �s alkonyatot alkot, �s a f�ld magaslatain l�pked, annak neve: az �R, a Seregek Istene.”

5./ Kelj fel!

„� pedig elment a puszt�ba egynapi j�r�f�ldre. Oda�rve egy rekettyebokorhoz, le�lt al�, meghalni k�v�nt, �s ezt mondta: El�g most m�r, URam! Vedd el �letemet, mert nem vagyok jobb el�deimn�l! Azut�n lefek�dt, �s elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal �rintette meg, �s ezt mondta neki: Kelj f�l, egy�l! Amikor f�ltekintett, l�tta, hogy a fej�n�l forr� k�v�n s�lt l�ngos �s egy kors� v�z van. Evett �s ivott, majd �jra lefek�dt. Az �R angyala m�sodszor is visszat�rt, meg�rintette, �s ezt mondta: Kelj f�l, egy�l, mert er�d felett val� �t �ll el�tted! � f�lkelt, evett �s ivott, �s annak az �telnek az erej�vel ment negyven nap �s negyven �jjel az Isten hegy�ig, a H�rebig. Itt bement egy barlangba, �s ott t�lt�tte az �jszak�t. Egyszer csak �gy sz�lt hozz� az �R ig�je: Mit csin�lsz itt, Ill�s?” 1Kir19, 4-9 5.

a./ Ott a bokor alatt tal�ljuk a pr�f�t�t a puszt�ban, �nsajn�lat�ba bonyol�dva, ahol ki�nt�tte a sz�v�t az �r el�tt. M�r csak meghalni akar. Isten teljes�ti k�v�ns�g�t, de nem �gy, ahogy Ill�s gondolta. Hanem �gy, kihozza ebb�l a szerencs�tlen helyzetb�l. A pr�f�ta olyan tapasztalatra tett szert a bokor alatt, ami nek�nk is ismer�s, ha mi is �nsajn�latba bonyol�dunk. Meg�llap�tjuk, hogy ez „eg�szs�gtelen” �rzelem, ami hat�rtalan, t�lz� �s becsap benn�nket.

(V�.: J�n 4,1-11: „Ez azonban nagyon rosszul esett J�n�snak, �s megharagudott. �gy im�dkozott az �Rhoz: �, URam! Gondoltam �n ezt m�r akkor, amikor m�g haz�mban voltam! Az�rt akartam el�sz�r Tars�sba menek�lni, mert tudtam, hogy te kegyelmes �s irgalmas Isten vagy, t�relmed hossz�, nagy a szereteted, �s m�g a rosszat is megb�nod. Most az�rt URam, vedd el az �n �letemet, mert jobb meghalnom, mint �lnem! Az �R azonban ezt k�rdezte: Igazad van-e, hogy haragszol?! Azut�n kiment J�n�s a v�rosb�l, letelepedett a v�rost�l keletre, k�sz�tett ott mag�nak egy kunyh�t, �s oda�lt az �rny�k�ba, hogy l�ssa, mi t�rt�nik majd a v�rossal. Az �Risten pedig �gy int�zte, hogy egy bokor n�j�n J�n�s f�l�, �rny�kot tartva a feje f�l�tt, �s megv�dje a rosszull�tt�l. J�n�s nagyon �r�lt a bokornak. Isten azonban �gy int�zte, hogy m�snap hajnalhasad�skor egy f�reg megsz�rja a bokrot, �s az elsz�radjon. Amikor kis�t�tt a nap, Isten �gy int�zte, hogy tikkaszt� keleti sz�l t�madjon. J�n�s napsz�r�st kapott, �juldozott, a hal�lt k�v�nta mag�nak, �s azt mondta: Jobb meghalnom, mint �lnem! Akkor Isten ezt k�rdezte J�n�st�l: Igazad van-e, amikor haragszol emiatt a bokor miatt? � �gy felelt: Igazam van! Haragszom mindhal�lig! Az �R ezt mondta: Te sz�nod ezt a bokrot, amely�rt nem f�radt�l, �s amelyet nem te nevelt�l; amely egy �jjel feln�tt, m�sik �jjelre pedig elpusztult. �n meg ne sz�njam meg Niniv�t, a nagy v�rost, amelyben t�bb mint tizenk�tszer t�zezer ember van, akik nem tudnak k�l�nbs�get tenni a jobb �s a bal kez�k k�z�tt? �s ott a sok �llat is!”)

b./ Isten azonban ki akarja hozni embereit a cs�ggedts�g (leverts�g, deprim�lts�g, depressz�v �llapot) �s �nsajn�lat g�dr�b�l.

(1.) Az �r meg�rinti Ill�s f�j� pontjait. („(Ill�s) itt bement egy barlangba, �s ott t�lt�tte az �jszak�t. Egyszer csak �gy sz�lt hozz� az �R ig�je: Mit csin�lsz itt, Ill�s? � �gy felelt: Nagyon buzg�lkodtam az �R�rt, a Seregek Isten��rt, mert Izr�el fiai elhagyt�k sz�vets�gedet, lerombolt�k olt�raidat, pr�f�t�idat pedig fegyverrel �lt�k meg. Egyed�l �n maradtam meg, de az �n �letemet is el akarj�k venni.” 1Kir 19,9-10.v.)

(2.) A pr�f�ta kifejti, milyen odasz�ntan harcolt az �r�rt: �s titokban szem�re veti, hogy nem �ppen jogos, hogy �ppen �t, aki egyed�l h�s�ges maradt az �r ir�nt, hal�losan megfenyegett�k. Ill�s most m�g csak a negat�vumokat l�tja. A t�bbi h�v� kiker�lt a l�t�k�r�b�l.

(1Kir 18,3k: „Ekkor Ah�b h�vatta �badj�h�t, a palota fel�gyel�j�t. �badj�h� igen f�lte az URat. Mert amikor Jez�bel meg�lette az �R pr�f�t�it, �badj�h� mag�hoz vett sz�z pr�f�t�t, �s elrejtette �ket �tvenenk�nt egy-egy barlangba, �s ell�tta �ket keny�rrel �s v�zzel.”)

c./ Az �r kinyilatkoztatja mag�t Ill�snek, mint aki az egyetlen Isten.

(1Kir 19,11 �s 13: „Az �R ezt mondta: J�jj ki, �s �llj a hegyre az �R sz�ne el�! �s amikor elvonult az �R, nagy �s er�s sz�l szaggatta a hegyeket, �s t�rdelte a szikl�kat az �R el�tt; de az �R nem volt ott a sz�lben. A sz�l ut�n f�ldreng�s k�vetkezett; de az �R nem volt ott a f�ldreng�sben. Amikor Ill�s ezt meghallotta, pal�stj�val eltakarta az arc�t, kiment, �s meg�llt a barlang bej�rat�n�l. Egy hang pedig �gy sz�lt hozz�: Mit csin�lsz itt, Ill�s?”)

Ez igaznak bizonyul akkor, amikor minden Isten ellenes hatalmass�got megremegtet �s megsemmis�t (sz�lv�sz, f�ldreng�s, t�z). Azonban saj�ts�gos l�ny�t, szeretet�t �s h�s�g�t a csendben akarja felt�rni Ill�s el�tt. Ha meg�rintheti sz�v�nket az �r szel�d hangja, szoross�gb�l t�gass�gba emel minket.

(L�sd: 2S�m 22,17-20: „Leny�lt a magasb�l �s f�lvett, a nagy vizekb�l kih�zott engem. Megmentett engem er�s ellens�gemt�l, gy�l�l�imt�l, b�r er�sebbek voltak n�lam. R�m t�rhetnek a veszedelem napj�n, de az �R az �n t�maszom. T�gas t�rre vitt ki engem, megmentett, mert gy�ny�rk�dik bennem.”

�zs 49,9b-10: „�tk�zben lesz �lelm�k, m�g a kop�r hegyeken is lesz legel�j�k. Nem �heznek �s nem szomjaznak majd, nem b�ntja �ket a nap heve, mert az terelgeti �ket, aki k�ny�r�lt rajtuk, az vezeti �ket forr�svizekhez.”)

d./ Az �r �j megb�zat�sokat k�sz�t el� Ill�s sz�m�ra.

(1Kir 19,15-19: „Ekkor azt mondta neki az �R: Menj, kelj ism�t �tra a puszt�n �t, Damaszkuszba, �s amikor oda�rsz, kend fel Haz��lt Ar�m kir�ly�v�. Azut�n J�h�t, Nimsi fi�t kend fel Izr�el kir�ly�v�; Elizeust, az �b�l-meh�l�i S�f�t fi�t pedig kend fel pr�f�t�v� a magad hely�be! �s aki majd megmenek�l Haz��l kardj�t�l, azt J�h� �li meg, �s aki megmenek�l J�h� kardj�t�l, azt Elizeus �li meg. De meghagyok Izr�elben h�tezer embert: minden t�rdet, amely nem hajolt meg a Baal el�tt, �s minden sz�jat, amely nem cs�kolta meg azt. Amikor elment onnan, r�tal�lt Elizeusra, S�f�t fi�ra, aki �ppen sz�ntott. Tizenk�t iga �k�r volt el�tte, � maga a tizenkettedikn�l volt. Amikor Ill�s elment mellette, r�dobta a pal�stj�t.”

Ill�s meg le se gy�zte a csal�d�s�t („� �gy felelt: Nagyon buzg�lkodtam az �R�rt, a Seregek Isten��rt, mert Izr�el fiai elhagyt�k sz�vets�gedet, lerombolt�k olt�raidat, pr�f�t�idat pedig fegyverrel �lt�k meg. Egyed�l �n maradtam meg, de az �n �letemet is el akarj�k venni” (1Kir 19,14), Isten m�r feloldja munkat�rs�t a b�k�tlens�gb�l, mik�zben �j megb�zat�sokat ad neki. Olyan ez, mintha azt mondta volna Isten k�vet�nek: Ne maradj magad mellett �llva. Haszn�lni akarlak; mert szeretlek.