A magyarországi romák létszáma régiónként

Régió L Cigány lakossághoz Cigány lkossághozviszonyított arány (%)

                                                    1971          1994        1971        1994            1971       1994

Északkelet-                          65 ezer 119 ezer    20,4           24,3            6,5      9,0

Magyarország

Keleti régió	75-80ezer	90ezer	23,0	19,8	5,0	6,3
Alföld	50 ezer	55 ezer	16,0	12,0	3,0	4,1
Budapesti iparvidék	60 ezer	83 ezer	19,0	18,2	2,0	2,4

Dél- Dunántúl                      65 ezer 104 ezer     20,0             22,8          4,0           6,5

Észak- Dunántúl                   5 ezer   13 ezer        1,4              2,9           1,3         2,0

Forrás: Kemény—Havas, 1996. 354—355.

Lakásviszonyok

1971-ben a telepek többsége spontán módon keletkezett és főként a saját kivitelezésű "putris" építkezési mód túlsúlyával voltak jellemezhetők, a telepi lakások 44 százalékában nem volt villany és csak 8 százalékában volt vezetékes víz, addig 1994-re a romáknak már csak 13,7 százaléka élt elkülönült telepeken.

Cigány telepen élők aránya 

Forrás: Kemény – Havas – Kertesi, 1994

A fejlődés ellenére jelentős részük ma is – ha nem is telepen - szegregált lakókörülmények között él: 1994-ben 60 százalékuk élt szegregált területen és 30 százaléka homogén roma környezetben. Az elszegényedő aprófalvakban egyre gyakoribb, hogy az elvándorlások következtében a települések lakosságának többségét, sőt túlnyomó többségét romák alkotják. Még a jobb helyzetű cigány lakosok is igyekeznek elhagyni ezeket a falvakat, és szinte kizárólag súlyosan hátrányos helyzetűek maradnak ott.

A cigányok lakáskörülményei jelentősen javultak. 1971-ben a romák lakásainak 61 százaléka volt földes padlójú, 1994-ben ez a lakások 10,1 százalékára igaz. 1971-ben a romák lakásainak csak 56,1 százalékában volt villany, 1994-ben 97,9 százalékában. 1971-ben a romák lakásainak 38,8 százalékában 100 méteren túlról kellett hordani a vizet, 1994-ben ez az arány 5,3 százalék.

A lakásnagyságban még mindig jelentősek a különbségek. A roma lakásállományban a lakások 32,8 százaléka egyszobás, 42,7 százaléka kétszobás, és 24,4 százaléka három vagy több szobás. A teljes magyar lakásállományban 15,4 százalék az egyszobás, 43,4 százalék a kétszobás, és 40,2 százalék a három és több szobás lakások aránya. A romák lakásainak adatai 1985-ben jellemezték az összlakosság legalacsonyabb jövedelmű csoportjainak lakásait.

A közelmúltban előfordultak a lakhatási diszkrimináció esetei is. A kilencvenes évek gazdasági átalakulása a magyarországi romák tömeges munkanélkülivé válása mellett azt is magával hozta, hogy a települések jelentős része megpróbált szabadulni a lakbér- vagy közüzemi díjhátralékossá vált romáktól. Az elmúlt évtized sok tekintetben a gettóügyek és a romákkal szembeni nyílt helyhatósági fellépések évtizede volt: hosszan sorolhatók azok az esetek, amikor a helyi hatalom – később gyakran kiderült: törvénytelenül – próbálta a településről eltávolítani, vagy be sem engedni oda a romákat. A szándékok nyíltságára és széles körű elterjedtségére utal, hogy a Társadalomkutató Intézet (TÁRKI) 1998-as kutatásában a válaszoló helyhatóságok 43%-a vállalta nyíltan, hogy nem szeretne több romát a településen. A jogvédő szervezetek, nem utolsó sorban a kisebbségi ombudsman fellépésének köszönhetően ilyen súlyú esetek az elmúlt egy-két évben nem fordultak elő.

1996 májusában Ricse községből a közeli Sátoraljaújhelyre költözött négy roma család, hamarosan azonban összetűzésbe kerültek a város más roma családjaival. 1997. június 20-án az önkormányzat rendkívüli ülése a helyi cigány kisebbségi önkormányzat kezdeményezésére úgy döntött: “Sátoraljaújhely város képviselőtestülete a jövőre nézve elhatározza, hogy a város életébe beilleszkedni nem tudó, a közbiztonságot megsértő és veszélyeztető személyeket nemkívánatos személyeknek nyilvánítja, és a jövőben mindent megtesz annak érdekében, hogy ezen személyek elköltözését a városból a törvény eszközeivel elérje." 1997 júliusában a polgármester, Lackó Károly egy televízió-műsorban genetikai okokkal magyarázta, a családok a város közrendjét veszélyeztető magatartását. Augusztusban lezárult a kisebbségi ombudsman vizsgálata is: Kaltenbach Jenő a sátoraljaújhelyi ügyet lokális apartheidnek nevezte, és megállapította, hogy a romákat kitelepítő határozat alkotmányellenes, mert sérti a szabad költözködéshez való jog gyakorlását, az ártatlanság vélelmét.

1997 végén a székesfehérvári „gettóügy” (amelynek során 13 jogcím nélküli családot az önkormányzat előbb a város szélén felhúzandó szükséglakásokba, majd “ideiglenesen” lakókonténerekbe költöztetni) lezárásaként a város vezetése végül 30 millió forintot szánt arra, hogy a családoknak a környékbeli falvakban vásároljon lakást. A vidékre költözés azonban meghiúsult, mert az érintett települések tiltakoztak a roma családok beköltözése ellen.

Az elmúlt években Magyarország több településén is aláírásgyűjtéssel próbálták megakadályozni romák beköltözését vagy szociális lakásépítési programokat. A Vas megyei Celldömölk-Alsóságon 1997 elején 400 helyi lakos tiltakozott nyílt levélben az önkormányzat szociális lakásépítési terve ellen, 1997 júniusában Eger Felnémeti városrészében próbálták a helyiek megakadályozni három, hátralékossá vált roma család ideiglenes elhelyezését. A levél aláírói azzal érveltek, hogy “ezek a kitelepített emberek nem veszik figyelembe sem az írott, sem az íratlan szabályokat (...), a társadalmi normákat elfogadó beilleszkedő családokat (...) nem kell kitelepíteni bármilyen ok miatt, békétlenség, rendzavarás, közösséget zavaró viselkedés jellemző a roma családokra"¹.

A Borsod megyei Muhiban 1996-ban az önkormányzat és a helyi lakosság nem engedett bejelentkezni, illetve beköltözni egy roma családot frissen vásárolt házába. A településre bejelentkezni akaró családnak a polgármesteri hivatalban azt mondták: “a hivatal testületi szabályzata alapján megbízható család költözhet a községbe -- kizárt az etnikai kisebbségből való beköltözés." A család végül kénytelen volt eladni házát az önkormányzatnak².

Hasonló esemény történt a Heves megyei Heréden is, ahol négy ózdi roma család a szociálpolitikai támogatásból építetett társasházat. Az önkormányzat mégsem engedélyezte bejelentkezésüket, mondván, a szennyvízelvezetést nem oldották meg. A hatóság elzárkózásának spontán lakossági akciók adtak bevert ablakok, vasrudak, parittyakövek, valamint verés formájában nyomatékot. A családoknak menniük kellett – vissza Ózdra.

Voltak olyan önkormányzatok is, amelyek nem engedtek a lakossági tiltakozásnak. Balassagyarmaton az önkormányzat annak ellenére adta áldását és biztosított telkeket a helyi kisebbségi önkormányzat szociális lakásépítési programjához, hogy a környéken élők aláírásgyűjtésbe kezdtek az építkezések megakadályozására.

A tervek szerint 2001 őszén lépett volna hatályba az a kormányrendelet, amely a cigány telepek felszámolására illetve felújítására fordítandó állami támogatási rendszert szabályozza. Egy 1997-ben készített felmérés adataira támaszkodva a kormány mintegy 96 ezer ember otthonául szolgáló, 19 ezer lakás felszámolásával és “kiváltásával” illetve felújításával számolt. Tervek szerint 5 év alatt 43 milliárd Ft-t fordítanának erre a célra: egyharmadát a meglévő telepek fejlesztésére, vízvezeték és szilárd burkolatú úthálózatának kiépítésére költenék, kétharmadát pedig a bontandó lakások pótlására. A kalkulációk szerint a 19 ezer lakás mintegy felét bontanák le és pótolnák szociális bérlakással, külön forrást elkülönítve a telepi lakások pótlására. A koncepció azzal számolt, hogy az új lakások jó része nem lakáscélú ingatlanok, laktanyák, ipari épületek, volt munkásszállók átépítése, vagy komfort nélküli lakások, volt uradalmi cselédlakások, szolgálati lakások stb. felújítása révén keletkezne. A döntés a települési önkormányzatok kezében lesz.

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) a cigánytelepek felszámolását célzó roma programját 2001. októberben elégtelenre értékelte a középtávú cselekvési terv koordinálására felállított tárcaközi bizottság, miután négy év és többszöri határidő módosítás után sem készített elfogadható tervezetet. Hosszú távú roma stratégiájában a kormány középtávon mintegy 50 Mrd Ft bevonását tervezi a programba.

A kormány 2001 végén az Országos Cigány Önkormányzat részvételével 300 milliós lakásépítési programot indított. Ez a program a jelenlegi áron 50-60 bérlakás felépítésére elegendő, a becslések szerint viszont 15.000 család él nyomortelepeken és további 30-40 ezer roma családnak súlyosak a lakásproblémái.

Az adatok azt bizonyítják, hogy a magyarországi romák lakhatási feltételei 1971 és 1994 között jelentősen javultak. Ám ehhez az is hozzájárult, hogy sokan a munka reményében a városokba költöztek, ahol vagy rokonok/ismerősök lakásában találtak lakhatást, vagy önkényes beköltözők lettek.

A rendszerváltás előtt vagy közvetlen környékén kedvezményes lakásépítési kölcsönnel építkező cigány és nem cigány családok súlyos helyzetbe kerültek, amikor 1992-ban jelentősen megemelték a havi törlesztő részleteket, amit a családok jó része már nem tudott megfizetni – például azárt, mert elvesztették munkahelyüket. A becslések szerint a roma családok több mint negyedének van 1988 január elseje előtt felvett kedvezményes építési vagy házvásárlási kölcsönből származó tartozása. A kormányzat 2001-ben olyan többrétegű adóskonszolidációs programot indított el, amely az önhibájukon kívül fizetni nem tudóknak a tartozás egy részének elengedését vagy átütemezését teszi lehetővé.

Bár a két reprezentatív felmérés adatait összevetve az egy háztartásban élők száma a roma háztartásokban is jelentősen csökkent 1971 és 1993 között, a nem roma háztartásokhoz képest azonban változatlanul jóval magasabb. Az általában rosszabb minőségű, kisebb alapterületű és komfortfokozatú roma lakásállományra vetítve mindezt a zsúfoltság változatlanul nagy a roma lakóhelyeken.

Az egy háztartásban élők aránya országosan és a magyarországi cigányság körében

Időpont	országos átlag	Cigányság
1971	3,18 fő	5,6
1993	2,8 fő	4,5
1996	2,6 fő	nincs adat

Forrás: Kemény – Havas – Kertesi, 1996

Egy 1998-ban született felmérés szerint ” a zsúfoltságnak ez a foka bármilyen meleg családi légkör esetén is elfogadhatatlan, egészségtelen fizikai és mentális értelemben egyaránt. A felnőttek számára lehetetlenné teszi a pihenést, a gyerekek nyilvánvalóan képtelenek megfelelő elmélyültséggel tanulni, ez pedig rontja későbbi életesélyüket” (Bánlaky – Kevy, 1998).

A Népjóléti Minisztérium 1996-ban készített felmérése szerint 674 háztartásos mintájában a lakások 26%- a minősült korszerűnek (panel vagy tégla, komforttényezőkkel jól ellátott, korszerű fűtésmódú), 52% kevésbé korszerűnek (alapozott vályog, komforttényezőkkel közepesen ellátott, fűtése kéményes egyedi) és 22% korszerűtlennek (vályog vagy egyéb, kevés komforttényező, kémény nélküli kályha).

Foglalkoztatás

A roma közösségek életesélyeinek legsokkolóbb változása a foglalkoztatás terén történt. Magyarországon, a rendszerváltást követő makrogazdasági változások sokkhatásként

érték a magyar munkaerőpiacot. 1990 és 1997 között 1,5 millió fővel nőtt a munkanélküliek száma (Csaba, 1999). A munkanélküliség mértéke 1992-1993-ban érte el mélypontját: a gazdaságilag aktív népességben (1990-ben a munkanélküliségi ráta országosan 2,7%, 1993- ban 11,2% volt).

Míg a szocializmus évtizedeiben a romák és nem romák foglalkoztatása alig tért el egymástól, a nyolcvanas évek közepétől a cigányok drámai gyorsasággal vesztették el munkahelyüket. A foglalkoztatottságukkal kapcsolatban rendelkezésre álló utolsó adatok az 1993-ból származnak, de a tendencia érzékeltetésére alkalmasak: arra ugyanis, hogy a közel teljes foglalkoztatás állapotából zuhant a cigány közösség a súlyos munkanélküliségbe.

A munkaképes korú (15-59 éves) roma és nem roma férfiak gazdasági aktivitása

teljes népesség (%) romák (%)  

aktív keresők	87,7	85,2
inaktív keresők (munkaképtelenek, tanulók, egyéb eltartottak )	13,4	13,3
Összesen	100	100

Forrás: Havas – Kemény, 1997. pp. 153-169

A munkaképes korú (15-59 éves) férfi foglalkoztatottak aránya a teljes népességben és a romák között 1994 első negyedévében

Életkor	teljes népesség (%)	Romák(%)
15-19	12,9	17,7
20-29	68	35
30-54	76,9	33,8
55-59	43,1	15,4
Összesen	63,4	30,8

Forrás: Havas – Kemény, 1997. pp. 153-169

1993-ra a munkaképes korú romák 70%-a szorult ki a munkaerőpiacról, a 30 éven felüli roma férfiak csaknem 65 százaléka több mint tíz éves folyamatos munkaviszonyt követően vált munkanélkülivé, vagy lett inaktív kereső, (rokkantnyugdíjas, járadékos, rendszeres szociális segélyezett). Az 54 éven felüli, de a nyugdíjkorhatárt még el nem érő roma férfiak kétharmada pedig 20 évet is meghaladó folyamatos munkaviszony után került hasonló helyzetbe. Többségük korábban betanított vagy segédmunkásként dolgozott a nehéziparban és a különböző építkezéseken, így arányukat ezeknek a szektoroknak az összeomlása, és a romák általában alacsony képzettsége is magyarázza, de nem magyarázza kizárólag, és ebben közrejátszanak a munkaerőpiaci diszkrimináció változatos esetei is. Az ezek mértékével kapcsolatban ez idáig született egyetlen számítás szerint a munkanélküliségi esélyekben szerepet játszik az alacsonyabb iskolázottság és az, hogy lakóhelyüket és tipikus munkahelyeiket tekintve erőteljesen koncentrálódnak az ország válság sújtotta régióiban és iparágaiban. (Kertesi, 1995.)

A különböző előítélet-kutatások alapján a többség hajlik arra, hogy a romákat magukat hibáztassa a munkanélküliségért. A “cigány munkanélküliség”, akárcsak a “cigány bűnözés” egyfajta címkévé vált a 90-es években Magyarországon, olyan kifejezéssé, melynek tartalmát a társadalom csak látszólag, az előítéletek szűrőjén keresztül ismeri, és amit hajlamos a szőnyeg alá söpörni azzal az indokkal, hogy ez nem a többségi társadalom problémája, a megoldás sem az ő feladata – írja a Delphoi Consulting Kft tanulmányában

(www.delphoi.hu).

A helyzet súlyosságát érzékelve a kormány foglalkoztatási és megélhetési programokat dolgozott ki, amelyek ugyan nem kizárólag romákat céloztak meg, de jelentős mértékben érintették őket is (a cigányok részvételi aránya a tárcák becslésén alapszik).

Foglalkoztatási és megélhetési programok 2000-ben Kormányzati Támogatás célja Támogatási összeg / szervezet Romák részvétele

Szociális és Családügyi Közmunka- programok (becsült) 40% 2,000.000 (romákra fordított arányos

Minisztérium költséghányad 800,000)

Munkaerő-piaci Alap Közhasznú foglalkoztatás (becsült) 10% 7,700.000 (romákra fordított

költséghányad 770,000)

Szociális és Családügyi Szociális földprogram (becsült) 50% 285,000 (romákra fordított becsült

Minisztérium költséghányad 142,500)

Összesen 1,712.500

Forrás: www.meh.hu/nekh

A Gazdasági Minisztérium (GM) legrészletesebbnek – és a szociális tárcától történt átcsoportosítás következtében a maga kétmilliárdos összegével a legbőkezűbbnek - számító programja alapján is csak becsülhetők, de pontosan nem meghatározhatók a romáknak jutó összegek. Így például a munkanélkülieknek szóló, 2000-ben összesen 7,7 milliárd forintos közhasznú-munkaprogramoknál sem regisztrálták (tilos is lenne) a résztvevők etnikai hovatartozását, hanem 8-9 százaléknyi romával számolva jött ki 750 millió forint.

A különböző átképző programokban hasonló arányokkal számolva 200-300 millió forintra taksálta a Gazdasági Minisztérium az “etnikai jellegű kiadásokat”. A Borsod–Abaúj– Zemplén Megyei Munkaügyi Központ szerint 2000-ben a becslések szerint a munkanélküliek átképző programjában mintegy kétszázötven roma vett részt. A támogatási periódus lejártakor azonban a legtöbbször nem kapnak újra munkát, s helyükbe olyanokat vesznek fel, akik után ismét igényelhető állami pénz (Kadét, 2001.).

Sajátos átmenetet jelent a foglalkoztatási és a megélhetési támogatások között a népjóléti tárca által 1992-ben elindított szociális földprogram. A válság-térségek számára kiírt, meghívásos pályázatok nyertesei illetve a résztvevő családok kedvezményesen kapnak termőföldet és mezőgazdasági szolgáltatásokat. Tekintettel arra, hogy a magyarországi romák 40 %-a kistelepülésen él, sokan bíztak abban, hogy az agrár támogatási programok, így a minisztérium szociális földprogramja, A Magyarország Cigányokért Közalapítvány (MCKA), az Országos Foglalkoztatási Alap (OFA) vagy az Autonómia Alapítvány agrár programja nagy segítséget nyújthatnak. Kezdetben a kormány abban bízott, hogy a szociális földprogram által támogatott családok többsége idővel képes lesz gazdaságát önellátóvá vagy piacképessé tenni. Ezek a remények csak ritkán igazolódtak. 2001-ben a Szociális és Családügyi Minisztérium a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal együttműködve 220 millió forintból szervezett szociális földprogramot, amelyben becslésük szerint jelenleg 38 százalékos arányban vesznek részt roma családok. Ám a földtörvény módosításának elhúzódása miatt évek óta vesztegel a program, így gyakorlatilag nem tudnak új pályázókat bevonni a támogatási rendszerbe (Kadét, 2001).

Miközben az Országos Foglalkoztatási Alap (OFA) támogatási összege 1999-hez képest 2000-ben (kb. 10%-kal) csökkent, elindított egy külön roma programot is. Beszámolója szerint a képzésre, munkahelyteremtésre fordított támogatásai többnyire 20-30 százalékban romákhoz is eljutottak. A komplex roma program hasonló elemekből áll, mint a nem roma programok. Minderre az OFA 2000-ben 136 millió forintot fordított, továbbá 25 millió forinttal támogatta az Autonómia Alapítvány hasonló projektjeit.

A Cigányügyi Tárcaközi Bizottság összegezése szerint a tárcák a kormányzati romaprogram részeként 2001-ben 2 400 millió, 2002-ben pedig 2 800 millió forintot fordítottak ilyen célokra. 

A kormányzati romaprogram központi forrásai (millió forint)

2001 2002

Összes központi költségvetési forrás 9 364 12 995

Ebből:

Gazdasági Minisztérium	2 300	2 500
Szociális és Családügyi Minisztérium	1 660	2 713
Igazságügyi Minisztérium	400	650*
Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium	353	588
Oktatási Minisztérium	142	290
Egészségügyi Minisztérium	136	236
Magyarországi Cigányokért Közalapítvány	350	550
Gandhi Gimnázium Közalapítvány	236	404
Cigány Kisebbségi Önkormányzatok támogatása	455	470
Országos Cigány Önkormányzat támogatása	171	188
Cigány kisebbségi oktatás támogatása	2 395	2 800

* Ebből 400 millió forint cigány fiatalok ösztöndíjára

Forrás: Cigányügyi Tárcaközi Bizottság; in: Heti Világgazdaság (HVG), 2002. március 16.

A megyei munkaügyi központok által 2000-ben indított, fiatal roma munkanélküliek munkába-állítását segítő többéves program a Szociális és Családügyi Minisztérium legnagyobb szabású vállalkozása. Eredményeit csak néhány év múlva lehet felmérni.

A fiatal roma munkanélküliek munkába állásának támogatási programja

Régió Célcsoport létszáma (fő) Futam idő Tervezett összköltség (ezer Ft.) Egy évre számított költség (ezer Ft.)

Budapest	50	2 év	31,959	15,979
Békés megye	283	3 év	197,000	65,600
Győr-Moson- Sopron megye	20	2 év	14,838	7,419
Hajdú-Bihar megye	700	3 év	258,042	86,014
Heves megye	250	3 év	288,349	96,116
Jász- Nagykun- Szolnok megye	20	3 év	21,735	7,245

Pest megye 270 2 év 63,190 31,595

Somogy megye 400 2 év 186,000 93,000

Összesen 061. 113 402,969

Forrás: A kormány összefoglalója a korábbi két év cigány kisebbséget érintő intézkedéseiről (2000. november 14.)

A kormány az elmúlt években az elmaradott régiók lakossága és a tartósan munkanélküliek foglalkoztatására is nyújtott támogatásokat. A programok jelentős hányada a legfeljebb néhány hónapos elhelyezkedési lehetőséget biztosító közmunka támogatására korlátozódott.

A középtávú intézkedési csomagban a kimondottan a cigányságot érintő speciális programok közül a közhasznú, többnyire kommunális foglalkoztatás volt a jellemző Bács- Kiskun, Jász—Nagykun—Szolnok, Tolna, Baranya, és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Ugyanakkor az is érzékelhető, hogy a kormány pénzt áldoz a tartósan munkanélküli romák átképzésére is: a speciális programok keretében közösségfejlesztő, munkaszervező asszisztenseket, szociális segítőket is képeztek. Több megyében házi betegápolók, egyházi szociális gondozók képzéséhez járult hozzá a munkaügyi szervezet, három megyében pedig cigány vállalkozóképző tanfolyamokat indítottak. Az átképző tanfolyamok hatásossága azonban kétséges: a képzéseket elvégzők számára sokszor továbbra sincs elhelyezkedési lehetőség. Ezt igazolja a Csongrád Megyei Munkaügyi Központ 2000 decemberében a Gazdasági Minisztérium számára írt beszámolója, amikor így ír: “a munkaadók többsége még a foglalkoztatáshoz kapcsolódó maximális támogatás biztosítása esetén sem kíván cigány munkavállalót felvenni. Azok a munkahelyek kivételek, ahol nem cigány származású munkaerőt nem tudnak foglalkoztatni (mivel nem vállalják a munkát), pl. húsfeldolgozó üzemek, temetői segédmunkák. A cigány származású munkakeresők részére szinte csak a közhasznú munka jelent egyedüli lehetőséget az elhelyezkedésre. Az önkormányzatok folyamatosan szerveznek közhasznú munkát, melyhez maximális támogatást nyújtunk.” A beszámoló alapján az előítéletek miatt csaknem kizárólag az állami/önkormányzati szektor az egyetlen potenciális foglalkoztatója a munkanélküli romáknak (Gere, 2001). A kormány hosszú távú stratégiájáról készült vitaanyag így ír: “célszerű lenne az önkormányzatoknak olyan programokat kidolgozniuk a tartósan munkanélküliek részére, amelyben a munkaügyi és képzési központok együttműködésére építve, a képzési programok és a közhasznú munkavégzés összekapcsolására törekednének” Ugyanakkor nem kap elegendő hangsúlyt a munkahelyi diszkrimináció, ami a legtöbbször már az alkalmazáskor megbénítja a munkaügyi központokat, mindössze fenntartja, hogy “pénzügyi kedvezmények biztosításával támogatni kell a romákat foglalkoztató munkáltatókat és képzőket”. A stratégiai elképzelés fontos eleme, hogy számol a már nem is regisztrált romákkal: “a tartós munkanélküliség megszüntetése érdekében nagyon fontos, hogy a munkaügyi központok ne csak a regisztrált munkanélküli romáknak nyújtsanak szolgáltatást, hanem vegyék fel a kapcsolatot a regisztráción kívüliekkel is”.

A foglalkoztatási diszkrimináció tényleges hatásának becslése nem könnyű, miként a diszkriminatív munkaadói magatartás eseteit sem könnyű tetten érni. Az elmúlt években voltak cégek, amelyek már a hirdetésben eleve kizárták a romák jelentkezését.

1998-ban az Expressz hirdetési újságban egy álláshirdetés feltételül szabta, hogy a jelentkező fehér bőrű és antialkoholista legyen. A hirdetést feladó építési vállalkozó a Roma Sajtóközpont megkeresésére akkor telefonon elismerte, hogy a romákat akarta a kikötéssel távol tartani, és úgy vélekedett: a hirdetés nem sért másokat. Azzal indokolta döntését: munkásai nem hajlandóak romákkal együtt dolgozni, és kuncsaftjai sem állnak szóba vele, ha velük jelenik meg. A kérdéssel kapcsolatos tudatosságra jellemző, hogy az Expressz munkatársa, úgy fogalmazott az ügyben: a szerkesztőség a hirdetések tartalmát rendszeresen ellenőrzi abból a célból, hogy az megsért-e valamely jogszabályt. Negatív jelzőkkel illetett megkülönböztetés náluk kizárt. A fehér bőrű jelzőt azért fogadták el, mivel ez véleményük szerint nem negatív megkülönböztetés. Viszont ha a hirdetésben az állt volna, hogy barna bőrűeket nem esznek fel, ez jogsértő lenne, és nem közölnék. Roma Sajtóközpont, 1998.

Bár az alkotmány és egyes törvények tiltják Magyarországon a hátrányos megkülönböztetést,

a munkaerő-piaci diszkrimináció esetében — annak ellenére, hogy bizonyításakor a magyar jog szerint megfordul a bizonyítási teher — nehéz bizonyítani a jogsértést. A kisebbségi ombudsman 1998-as és 2000-es vizsgálata a kérdésben több jogszabályi hiányosságot tárt fel. Az 1998-ban a hivatala által indított átfogó vizsgálat szerint “a látszólag súlyos, és elvileg kellő visszatartó hatással bíró szankciók a valóságban nem valósulnak meg. Megdöbbentő tényként állapítottuk meg, hogy nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozásra visszavezethető hátrányos megkülönböztetés miatt sem a vizsgálat évében sem az azt megelőző időszakban szabálysértési eljárást nem folytattak, és munkaügyi bírság kiszabására sem került sor”. A munkaügyi igazgatás ugyanazon minisztérium irányítása alatt álló két alapvető szervezete: a munkaügyi központok és a munkaügyi felügyelőségek között nem létezik a hátrányos megkülönböztetés kapcsán információáramlás. A kisebbségi biztos – aki jogszabály- módosítást kezdeményezett a munkaügyi felügyelőségi vizsgálat kiterjesztésére a megtagadott alkalmazás esetében – úgy fogalmaz: “a hatályos szabályok nem biztosítják a jogilag lehetséges védelmet a munkaviszony létesítésénél jelentkező előítéletességgel szemben.”

A kisebbségi biztos a következőképpen folytatja: “azt a gyakorlatot, hogy a munkaügyi felügyelőségek elzárkóznak a munkaviszony létesítésének jogellenes megtagadása esetén való eljárástól, nem tartjuk elfogadhatónak. A hozzánk forduló panaszosok ugyanis az esetek többségében nincsenek abban a helyzetben, hogy jogi képviselőt vegyenek igénybe, és bírói úton kérjenek jogorvoslatot.”

Megélhetési stratégiák

Szalai Júlia (2001) a magyarországi szegények körében végzett kutatására alapozva rámutat arra, hogy “a cigány családok havi bevétele a gyerekszámtól függetlenül messze elmarad a nem-cigány családokétól, s ezen az elmaradáson belül rájuk — de csak rájuk — igaz, hogy a kisgyerekek számának emelkedésével párhuzamosan valamelyest még bővülnek is a családok rendelkezésére álló források.”

A roma és nem-roma családok megoszlása a 14 éven felüli, már nem tanuló családtagok által végzett munkák típusa szerint

A család etnikai hovatartozása A családtagok kereső munkái között Együtt

Legfeljebb alkalmi munka, napszám fordul Legfeljebb idöszaki szerződéses munka Legalább egy családtag esetében: rendszeres elő munkaviszony fordul elő

(Szegény) nem- roma család	27	8	64	100
(Szegény) roma család	46	19	35	100
Együtt	35	13	52	100

Forrás: Szalai Júlia (2001)

Szegénység: segélyre szorulva

A szegények, és különösen a roma szegények számára elérhető munkák oly rosszul fizetettek és bizonytalanok, hogy a család jövedelmének egészen kis hányadát tudják csak adni: “napszámból, kisebb-nagyobb megbízások elvállalásából, alkalmi utcai árusításból él a felnőtt cigányok 29 százaléka, s ennek éppen fele -14 százalék- az arány a nem-cigány családokban. A munkapiac e sajátos lefelé-szegmentálásából adódik azután, hogy a keresetek mindössze 4(!) százalékot tesznek ki a cigány családok havi összbevételében” (Szalai, 2001).

A nyugdíjminimum alatti, illetve feletti egy főre jutó jövedelemből élő cigány és nem- cigány háztartások egyes jellemzői

Szegény- csoportok A ház- Eltartott gyere- Van rendszeres munkavi- Legalább egy felnőtt munkanél- Van legalább Átlagos egy főre A csalá- dok tartás átla- középfokú végzettségg jutó havi száma gos nagy- sága kek átlagos száma szonyban lévő küli: a háztartások %-ában el rendelkező jövedele m (Ft) családtag: a háztartások %-ában családtag: a háztartások %-ában

Mély- 2,75 26,3 41,8 6,2 9921 194 szegénységben élő cigány 5,40 család

Mély- szegénységben élő nem-cigány 4,68 2,53 31,8 38,8 24,0 10785 129 család*

Szűkölködő cigány család 4,44 1,93 63,2 31,2 14,6 20621 41

Szűkölködő nem 4,10 1,84 84,4 7,5 65,3 24781 199

cigány család**

Együtt 563 *Mélyszegénységben élők: az egy főre jutó havi jövedelem nem éri el a nyugdíjminimumot ** Szűkölködők: az egy főre jutó havi jövedelem a nyugdíjminimum felett van. 4,71 2,32 51,5 28,2 31,8 16151