A teol�giai alap

K�lvin soha nem tanult teol�gi�t. Akad�miai k�pzetts�ge szerint jog�sz volt, �s mint ilyen, Genfben is el�gg� gyakran �s k�zmegel�ged�ssel tev�kenykedett. Ennek ellen�re mindenekel�tt �s els�dlegesen teol�gus volt �s ez�rt �letm�ve is csak teol�giailag �rthet� meg. A teol�gia volt az a forr�s, ami ismeretetekkel t�pl�lta �let�t �s meghat�rozta m�ve form�l�s�t. Ez�rt nem bizonyos elv szerint v�zolta fel teol�gi�j�t; m�g az sem mondhat�, hogy egy meghat�rozott teol�giai vonatkoz�si pontra �sszepontos�tott volna, mint Luther a megigazul�s-tanra reform�tori kibontakoz�sa sor�n.

K�lvin a m�sodik nemzed�k tagja volt, s mint ilyen, k�ts�g k�v�l Luther tan�tv�nya, aki azonban nem annyira a reform�ci� �tt�r�s�t, mint ink�bb megszil�rd�t�s�t tartotta szem el�tt, �s nagyobb szabads�got is ig�nyelt tov�bbi teol�giai elemek beiktat�s�ra a helyt�ll� igazs�gok meg�rz�se �rdek�ben. Az els� nemzed�k reform�ci�j�n�l �tfog�bb m�don �gy jutott kifejez�sre m�v�ben a Szent�r�s, teljes terjedelm�ben. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy K�lvinn�l az egyes tant�telek �sszef�gg�s n�lk�l sorj�zn�nak egym�s ut�n, sem azt, hogy a kompromisszumok teol�gusa lett volna. „� az �tl� teol�gusa” /Bo�ha�tec/, aki k�szs�ges volt a fesz�lts�geket er�v� �talak�tani an�lk�l, hogy annak hat�s�t r�vidz�rlat hat�stalan�totta volna. Ez�rt volt k�pes, mint az �rvacsora-tan eset�ben is t�rt�nt, megszil�rdult teol�giai ellent�teket feloldani �s bel�l�k valami �jat teremteni. Bizonyos m�rt�kben siker�lt a reform�ci� teol�giai term�s�t �sszefoglalnia, azt minden k�l�nb�z�s�ge �s soksz�n�s�ge ellen�re impon�l� egys�gben megfogalmaznia, �s olyan modern form�ba �ntenie, hogy az m�ig d�nt�en hat Nyugat-Eur�pa �s �szak-Amerika fejl�d�s�re.

Azonosult K�lvin els�sorban a reform�ci� k�z�s felismer�seivel. Luther tan�tv�nyak�nt a Szent�r�s tekint�lye volt eg�sz teol�gi�j�nak el�felt�tele, mert teol�gi�t �s „igaz vall�st” csak az m�velhet, aki „el�bb az �r�s tan�tv�nya lesz. Az igazi megismer�s kezdete: ha h�dolattal elfogadjuk azt, ahogyan Isten a Bibli�ban saj�t mag�r�l tan�bizonys�got tesz” /Inst. 1,6,2/. Isten el�tt az ember megigazul�sa egyed�l kegyelemb�l t�rt�nik meg, �s a kereszty�n ember ez �ltal nyeri el szabads�g�t. E k�t tan�t�s volt pr�dik�ci�j�nak �s tan�t�s�nak rend�thetetlen alapja.

K�lvin szokatlanul nagy helyet szentel teol�gi�j�- ban az Isten megismer�se probl�m�j�nak, mivel ez ekkor m�r k�rd�sess� v�lt az �t k�r�lvev� vil�gban. Az �kori megismer�s-elm�letek figye- lembev�tel�vel egy term�szeti teol�gia lehet�s�- ge is foglalkoztatta. Szerinte Istent ugyanakkor az ember egyed�l Ig�je �ltal ismerheti meg, aki a Jn 1,14 szerint: J�zus Krisztus. Krisztus pr�f�tai tiszt�nek teol�giai felismer�se nem csak a reform�tus, hanem a luther�nus �s r�mai katolikus dogmatik�t is befoly�solta. A Szent�r�s elfogulatlan �s k�z�s alapon t�rt�n� szeml�let- m�dja lehet�v� tette sz�m�ra, hogy a t�rv�nyt �s az evang�liumot k�zelebb hozza egym�shoz ann�l, ahogy ezt a lutheranizmus tette, �s ennek alapj�n fogalmazza meg Istennek az emberrel k�t�tt egys�ges kegyelmi sz�vets�ge alapgondolat�t, ami nemcsak az �dvt�rt�neti gondolkod�st, hanem ezen t�l az idealista �s a materialista t�rt�nelemszem�l�letet is form�lta.

A reform�ci� ilyen �s m�s k�z�s felismer�sei mellett jellemz�k m�g K�lvin teol�gi�j�ra azok a saj�tos, st�lus�t meghat�roz� gondolatok, d�nt� jelent�s�g� szempontok, amelyekr�l tal�n elmondhat�, hogy ezek azok a lelki alapok, amelyeken a reform�ci� m�v�nek hatalmas �p�tm�nye nyugszik, �s amelyek n�lk�l ez a m� �rhetetlen.

Az els� ilyen gondolat a Szentl�lek bels� tan�s�gt�tele. K�lvinnak mindig az volt a v�lem�nye, hogy az ember tehetetlen�l �ll szemben Isten igazs�g�val, akarat�val, Ig�j�vel �s munk�j�val. Az embernek ezt a fajta megk�t�z�tts�g�t Isten Lelke oldja fel, Aki n�lk�l Isten szava sem k�pes semmit sem v�ghezvinni. „Soha t�bb� nem csatlakozhatunk Isten igazs�g�hoz, s mivel eltompult �rtelm�nk van, �gy nem ragadjuk meg a f�nyt. Ez�rt a Szentl�lek megvil�gos�t�sa n�lk�l az ige semmit sem visz v�ghez” /Inst. III,2,33/.

Ez a L�lek maga Isten, a Szenth�roms�g harmadik szem�lye. �nmaga k�zl�se egyed�l akarata szabads�g�n alapszik. Az ember ez�rt ezt semmif�le int�zm�nyhez nem k�theti, amint ez a r�mai katolikus egyh�zban t�rt�nik. Cseleke- deteiben Isten szabad. Amint a L�lek tev�keny cselekv�se kiterjed az eg�sz teremt�sre, amely azonnal visszas�llyedne a teljes z�rzavarba, ha Isten megvonn� t�le a Lelk�t, ugyan�gy az emberre is, aki ugyancsak Isten Lelke lehelet�b�l �l, �s k�l�n�sen az egyh�zra, amelyet elvezet minden igazs�gra. Csak e felismer�s r�v�n nyeri el az ember a vigasztal� megtapasztal�st, hogy nem valamilyen kozmikus oks�gi f�gg�s�gben �l, hanem Isten sz�ntelen, �rz� gondvisel�se alatt. Az ember ezt az Ige �ltal tapasztalja meg, amit viszont csak Isten Lelke tehet �rthet�v�. „Mert amint Isten Ig�j�ben az egyetlen teljes �rv�ny� tan� �nmag�r�l, �gy ez az Ige nem tal�l hitre az ember sz�v�ben, am�g el nem pecs�telte azt a L�lek bels� tan�s�gt�tele” /Inst. I,7,4/. Isten az ember l�t�t az Ig�ben �s L�lekben v�gbemen� cselekv�se �ltal kapcsolja �nmag�hoz �s teszi egyidej�leg szabadd� minden m�s tekint�lyt�l �s megk�t�tts�gt�l.

K�lvin Szentl�lekr�l sz�l� tan�t�sa egy tov�bbi gondolathoz vezet - amely n�lk�l nem lehet meg�rteni teol�giai �letm�v�t, a predestin�ci�r�l /Isten eleve elrendel�se/ sz�l� h�res �s vitatott tan�t�s�hoz. Csak a Szentl�lek aj�nd�koz az embernek rend�thetetlen bizonyoss�got, hogy Isten kiv�lasztotta. A k�lvinista predestin�ci�s tan K�lvin megv�lt�stan�nak a r�sze. Ez az Instituti�ban a f� reform�tori dogm�nak, az ember egyed�l kegyelem �ltal val� megigazul�s tan�nak a lez�r�sa, amelyet gondos form�ba �ntve �r le. Ez ism�t Isten szabads�g�t el�felt�telezi a kegyelem gyakorl�s�t illet�en: azt meg is adhatja, meg is tagadhatja. Ennek c�lja az ember �r�k kiteljesed�se, amelyhez kiv�lasztotts�ga tudat�- ban most m�r igazodik.

A k�lvinista predestin�ci�-tanban az a r�csod�lkoz� �mulat jut kifejez�sre af�l�tt, hogy Isten megk�ny�r�l az emberen �s ugyanakkor feladattal b�zza meg, hogy szolg�lat�ban tev�kenykedjen. Isten el�tt minden ember egyar�nt b�n�s �s mindny�jan egyenl�k�ppen elvetettek, amint ezt K�lvin az Instituti�ban /III,23,3/ magyar�zza. Felfoghatatlan csoda sz�m�ra, hogy Isten az elveszett embereket v�lasztotta partner�v� v�gtelen szeretete szabads�g�ban, �s hogy ezt a kiv�laszt�st, mivel �r�kt�l fogva val�, soha sem vonja vissza. B�rmit tett, tesz vagy fog tenni az ember eszte- lens�g�ben, b�nben, v�tekben, hitetlens�gben, dacoss�gban: Isten �r�k tan�csv�gz�s�t nem �rv�nytelen�theti. A kiv�laszt�s eredete „abban �ll, hogy Isten t�k�letes j�indulat�t aj�nd�kozta �s megszerezte az �dv�ss�get J�zus Krisztus �ltal”, ami semmi �s senki �ltal meg nem k�rd�jelezhet� �s rend�thetetlen �dvbizonyoss�gg� lesz az ember sz�m�ra.

Az a gyakran megnyilv�nul� lelkigondoz�i megfontol�s, hogy valaki esetleg az elvetettek k�z� sorolja mag�t �s ek�zben k�ts�gbeesik, K�lvin el�tt sem volt ismeretlen, de n�la ez nem elvi jelent�s�g� k�rd�s. Az Istent�l elvetettekkel foglalkoz� bonyolult probl�m�t r�szletesen - �s amint azt kritikailag meg kell �t�lni, teol�giailag nem kiel�g�t�en - t�rgyalta, azonban soha nem besz�lt err�l sz�sz�ken. A pr�dik�ci� t�rgya egyed�l az Isten t�k�letes kegyelm�b�l val� kiv�laszt�s, amit k�zh�rr� kell tenni. E pr�dik�ci� abban er�s�ti meg az embert, hogy �nmag�ra nem, hanem egyed�l Istenre �s �r�k d�nt�s�re hagyatkozhat. Az ember az �dvbizonyoss�got nem tulajdon hite, befel� fordul� �rz�kel�se r�v�n nyeri el, hanem mik�zben �nmag�r�l J�zusra tekint, aki „kiv�laszt�sunk t�kre.”

Isten t�rs�v� v�lasztotta az embert. Ez vezet egy harmadik gondolathoz. A kiv�laszt�s abban a sz�vets�gben konkretiz�l�dik, amit Isten az emberrel k�t�tt. A sz�vets�g, amely m�r az �sz�vets�gi aty�kkal megk�ttetett, de csak J�zus Krisztusban teljesedett be, ami Isten szabad d�nt�se, form�ja azonban k�telez� szerz�d�s: „Izr�el minden nemzets�g�nek Istene leszek, �k pedig n�pemm� lesznek” /Jer 31,1/. Isten elk�telezi mag�t �s egy�ttal az embert is ebben a szerz�d�sben, amire p�ld�t adott az �brah�mmal val� sz�vets�gben. A szerz�d�s beteljes�t�je J�zus Krisztus, aki igaz Isten �s igaz ember az Ige eredeti �rtelm�ben, hogy Isten �s ember benne �s �ltala k�ss�n egyezs�get. „Isten Fi�nak �rett�nk kellett Imm�nuell� lennie, ami azt jelenti ’Vel�nk az Isten’, �spedig �gy, hogy istens�ge �s az emberi term�szet legbelsej�ben egyes�lt egym�ssal” /Inst. II,12,1/.

Ez a h�rom gondolat – a Szentl�lekr�l, a kiv�laszt�sr�l �s a sz�vets�gr�l – az egyh�zr�l val� tan�t�s teol�giai alapja, amelyben K�lvin teol�gi�ja v�g�l �sszegez�dik. Ebben van m�v�nek lelki alapvet�se, ami az egyh�z form�l�s�ban �s ezen t�l egy �j vil�gban val�sult meg.