FORM�L�D�S �p�t�s �s k�zdelem

Amikor K�lvin h�rom �v eltelt�vel el�sz�r �jb�l felment a Szent P�ter templom sz�sz�k�re, az �sszesereglett n�p arra sz�m�tott, hogy k�vetkezik a sz�m�z�tt nagy lesz�mol�sa. Ez azonban a legnagyobb csod�lkoz�sukra elmaradt. Ehelyett a pr�dik�tor a Bibli�nak ugyanatt�l a hely�t�l folytatta az igehirdet�st, amelyn�l 1538 h�sv�t vas�rnapj�n meg�llt, mintha k�zben mi sem t�rt�nt volna. Szem�lyes �gyeit teljesen al�rendelte Isten Ig�je hirdet�s�nek, ami a feladata volt. Nem hallgatott a radik�lis „guillerminist�kra” sem, akik sz�vesen bossz�t �lltak volna �s azt v�rt�k a visszat�r�t�l, hogy kedv�k szerint befoly�solja majd a v�ros zaklatott hangulat�t.

Ehelyett rengeteg munka v�rt r�, mindenekel�tt az egyh�zi �let rendbehozatala. K�lvin visszat�r�sekor kik�t�tte, hogy az egyh�z rendj�t �gy form�lhassa, ahogy Isten Ig�je szerint helyesnek tartja. Halad�ktalanul munk�hoz is l�tott a reform�tor egy tan�csi bizotts�g seg�ts�g�vel. H�sz nap alatt elk�sz�lt a tervezet, amit azonban m�g a politikai hat�s�goknak is j�v� kellett hagyniuk. Ezt meg is tett�k, nem csek�ly v�ltoztat�sokkal.

Az "Ordonances ecclesias�tiquies"-t /egyh�zi rendtart�s/ 1541. november 20-�n �nnep�lyesen felolvast�k, �s k�zfelki�lt�ssal elfogadt�k a Szent P�ter templomban. Ez a rendtart�s eg�szen biztosan nem az volt minden r�szlet�ben, amit K�lvin tan�tott �s akart, mivel az �llami hatalom �rezhet� s�lya miatt sok helyen engedm�nyeket kellett tennie, azonban l�nyeg�t tekintve a reform�tor zseni�lis munk�j�ra vall. H�sz �vvel k�s�bb azut�n elk�sz�tette kib�v�tett �s v�g�rv�nyes form�j�t. J�llehet, ez csup�n Genf sz�m�ra volt k�telez�, igen hamar sok m�s egyh�znak is mint�ul szolg�lt. Nem csak az eg�sz vil�gon l�tez� reform�tus egyh�zak szil�rd form�j�t teremtette meg, hanem presbiteri��lis �s zsinati elemei m�lyrehat�an befoly�solt�k a nyugati vil�gban a demokratikus t�rsadalmi �s �llami berendezked�s fejl�d�s�t is.

E rendtart�s gondolata, mint K�lvin eset�ben oly gyakran megt�rt�nt, eredetileg nem t�le sz�rmazott. K�zvetlen el�k�pe Martin Butzer egyh�zi rendtart�sa, amit Strasbourgban ismert meg. Az Ordonances eccl�siastiques k�z�ppontj�ban a n�gy tiszts�gr�l sz�l� tan�t�s �ll. Alapj�ul az a teol�giai gondolat szolg�l, hogy az egyh�z, mint Krisztus teste, lelki szervezet, ahogy K�lvin az Instit�ci�ban mondja: „Ilyen form�n minden v�lasztott Krisztussal van

 K�lvin portr�ja. Ismeretlen mester festm�nye. 3. k�p/

Nikolaus Cop rektorbesz�d�nek a t�red�ke K�lvin k�z�r�s�val. /4. k�p/ 

�sszekapcsol�dva, �gy mindny�jan egy f�t�l f�ggenek, hogy egy testt� is egy�tt n�vekedjenek. Azok v�ltak val�ban eggy�, akik Isten egyazon Lelke �ltal �lnek egym�ssal.” A szervezetet �tfog� L�lek gondoskodik annak egys�g�r�l, de soksz�n�s�g�r�l is. Az egys�get a L�lek �gy szavatolja, hogy a szervezet minden tagj�t megk�l�nb�ztet�s n�lk�l bet�lti. A test soksz�n�s�ge az elt�r� szolg�latokb�l k�vetkezik, amelyekkel az egys�ges tagok vannak megb�zva a szervezeten bel�l.

Ezt a teol�giai felismer�st pr�b�lta K�lvin Genfben Egyh�zi Rendtart�s�ban megval�s�tani. A gy�lekezet minden h�v� egyetemes paps�gak�nt j�n l�tre, amelyet egyed�l Isten Ig�je �s Lelke ir�ny�t. Egys�ge erre �p�l. Azonban a test tagoz�d�sa ig�nyli a k�ls� rendet is, amit K�lvin az �jtestamentum mint�ja szerint meghat�rozott szolg�latok r�v�n alak�tott ki. A gy�lekezetben n�gy tiszts�g m�k�dik: a lelkip�sztorok�, tan�t�k� /dok�torok�/, a presbitere- k� �s a diak�nusok�. R�juk van b�zva az egyh�z f�ldi vezet�se. A tiszts�gek bet�lt�i nem �llnak a gy�lekezet f�l�tt, hanem Krisztus test�nek lelki egys�ge deleg�lja azokat a saj�tos szolg�latokat, amik ilyen m�don a „Szentl�lek szervei”. A gy�lekezet azzal, hogy megb�zza �ket e szolg�latokkal, megvallja, hogy a L�lek vezet�se szerint �l.

Ez volt K�lvin elgondol�sa. A genfi gyakorlat azonban m�sk�nt festett. A tan�cs t�bb ter�leten fenntartotta mag�nak az int�zked�s jog�t, �gy a lelkip�sztorok kinevez�se tekintet�ben is. A lelkip�sztorok csak javaslatot tehettek a v�laszt�sra. El�sz�r 1561-ben siker�lt K�lvinnak el�rnie, hogy a jel�lteket legal�bb bemutass�k a gy�lekezetnek. A tan�cs elutas�totta az egyh�zi felszentel�s k�zr�t�tellel t�rt�n� �jsz�vets�gi szertart�s�t is, mivel �gymond, az a vall�s-gyakorlatban a var�zsl�ssal kapcsolatos megnyilv�nul�sokhoz vezethet. Ehelyett a megv�lasztott lelkip�sztoroknak a tan�cs el�tt kellett esk�t tenni�k: hogy Isten Ig�j�t f�lelem �s embereknek val� tetszeni v�gy�s n�lk�l, Isten dics�s�g�re �s Isten n�pe haszn�ra akarj�k hirdetni, hogy a tan�cs �s a v�ros haszn�t �s megbecs�l�s�t el�seg�tik, �s a v�ros t�rv�nyeit �s rendeleteit megtartj�k, �s azokat magukra n�zve k�telez�nek ismerik el. K�lvin megpr�b�lta az esk�form�hoz hozz�csatolni a k�vetkez� z�rad�kot: „ameddig azt szolg�latom megengedi, azaz �gy, hogy nem korl�toz�dhat ama szabads�gunk, amelyre sz�ks�g�nk van, hogy az ig�t Isten parancsa szerint hirdethess�k, �s azt tehess�k, amire tiszt�nk k�telez”.

A tan�t�k� a m�sodik tiszts�g. Ezt azok a tan�rok �s professzorok viselik, akik a lelk�szeket k�pezik. �ket is a tan�cs nevezte ki. E hivatal gyakorl�s�t iskolai rendtart�ssal szab�lyozt�k, ami 1559-ben a h�res akad�mia megalap�t�s�hoz vezetett.

A harmadik tiszts�g a v�nek� /presbiterek/ volt. Ez a tiszt a k�lvini egyh�zalkotm�ny legfontosabb ismertet� jele, mert a v�nekr�l, az �jtestamentumi presbiterek megfelel�j�r�l kapta a reform�tus egyh�z neve �s alkotm�nya jelz�j�t: presbiteri. Azonban pontosan ez a tiszts�g okozta Genfben a legt�bb neh�zs�get �s keltette K�lvinnak az elk�pzelhet� legrosszabb h�r�t. A presbit�riumra ruh�zt�k a gy�lekezet f�l�tti fel�gyeletet �s az egyh�zfegyelem gyakorl�s�t. E t�ren messze elt�volodott egym�st�l az elm�let �s a gyakorlat.

K�lvin szerint a fegyelmez�s az �jtestamentum p�ld�ja alapj�n lelki hatalomgyakorl�s, ami a gy�lekezetben kiz�r�lag az Ige hirdet�se �s a s�kramentumi jegyek kiszolg�ltat�sa eszk�z�vel t�rt�nik. „Ennek gyakorl�sakor mindenekel�tt k�t dolgot kell tekintetbe venni: el�sz�r ezt a lelki hatalmat teljesen �s eg�szen el kell v�lasztani a kard fels�bbs�get megillet� jog�t�l, �s m�sodszor, hogy annak gyakorl�sa nem egyesek bel�t�sa szerint, hanem csakis t�rv�nyes gy�l�s �ltal t�rt�nhet. Ezt elegend� er�szak �s tettlegess�g alkalmaz�sa n�lk�l, Isten Ig�je hatalm�val gyakorolni” /Inst. IV,11,5/.

A Mindenhat� szav�nak fegyelmez� ereje sohasem egyesek kez�be van let�ve, legyen az illet� p�sp�k vagy lelkip�sztor, mivel �k ezzel zsarnoki m�don vissza�lhetnek, hanem a fegyelmez�s mindenkor a gy�lekezet eg�sz�nek tev�kenys�ge. Ez �rv�nyes mindenekel�tt az egyh�zfegyelmez�s legv�gs� eszk�z�re, a kik�z�s�t�sre: „Visszatasz�t�k lenn�nek Krisztus �s apostolai rendelkez�sei az egyh�z rendje ir�nt �s m�lt�nyoss�g vonatkoz�s�ban, ha az �t�lethozatalra val� jogosults�g egy ember v�llait terheln�, aki saj�t meg�t�l�se szerint rendelhetn� el a kik�z�s�t�st. Itt azt a m�rt�kad� form�t kell szem el�tt tartani, hogy a fegyelmez�si jogot a v�nek tan�csa �s a n�p gy�lekezete k�z�sen gyakorolja; ez a zsarnoks�ggal szembeni orvoss�g.” Az egyh�zfegyelem K�lvin sz�m�ra a lelkigondoz�s saj�tos form�ja volt, amit az eg�sz gy�lekezetnek az eg�sz gy�lekezet �rdek�ben kellett gyakorolnia.

A genfi gyakorlatban azonban m�sk�nt alakultak a dolgok. Sz� sem lehetett a lelki �s vil�gi hatalom sz�tv�laszt�s�r�l, amint azt K�lvin az Instituti�ban ig�nyelte. A presbit�riumot Genfben nem a gy�lekezet v�lasztotta �s iktatta be, hanem a tan�cs. Ebb�l k�vetkez�leg a tan�cs csak saj�t soraib�l v�lasztott presbitereket: az a polg�r, aki nem volt tagja a tan�csnak, nem lehetett gy�lekezeti el�lj�r� sem. Csup�n 1555-ben b�v�tett�k ki a v�laszthat�s�g jog�t.

Az eln�ki tisztet mindig az egyik polg�rmester t�lt�tte be, aki 1560-ig �lland�an jogar�val a kez�ben vezette az �l�seket. Ezen a m�don Genf vall�si �s k�z�ss�gi �let�t majdnem teljesen a polg�ri hat�s�gok fel�gyelete al� vont�k. K�lvin sem tudta megakad�lyozni, hogy ezzel egy�tt a gy�lekezetet illet� jogszolg�ltat�sok is az �llami hat�s�gok illet�kess�g�be ker�ljenek. B�r a reform�tor akarata ebben a tekintetben nem �rv�nyes�lt, ami Genfben a gyakran kifog�solt k�r�lm�nyekhez vezetett, ezt a rendet sokan m�gis helytelen�l, „teokratikus dikta�t�r�”-nak nevezik. K�ts�gtelen, hogy a konziszt�rium /egyh�ztan�cs/ munkam�dszere a polg�roknak a mi fogalmaink szerint elviselhetetlen ellen�rz�s�- hez �s olykor nevets�ges int�zked�sekhez is vezetett. Ez az�rt t�rt�nhetett meg, mert a refor- m�tor nem v�dekezett el�gg�, vagy nem tudott v�dekezni az �llami joghat�s�gokkal szemben. Mivel a genfi konziszt�rium t�bb�-kev�sb� politikai hat�s�g volt, a lelki elemet, ami elv�laszthatatlan az egyh�zfegyelemt�l, olyan szervre ruh�zt�k, amely kriminalisztikai ravaszs�ggal �s �llami hatalommal volt felfegyverezve. K�lvin maga is tudta ezt, hi�ba folytatott szenved�lyes �s sz�v�s k�zdelmet a konziszt�rium �llami gy�mkod�s�b�l val� kiszabad�t�s��rt, ezt a harcot teljesen �s eg�szen elvesz�tette.

K�lvin mindenesetre, mint m�r 1538-ban is, egy vonatkoz�sban engedetlen maradt az �llammal szemben: abban, hogy kit enged �rvacsor�val �lni, �s kit nem. J� p�ld�t szolg�ltat erre egy esem�ny, amely jellemzi egy�ttal K�lvinnak az egyh�z �llamt�l val� szabads�g��rt v�gzett k�zdelm�t is. Philibert Berthelier, egy tekint�lyes genfi polg�rcsal�d fia meglehet�sen kicsapong� �letm�dot folytatott. A konziszt�rium fenyeget�seit elviselhetetlennek tartotta. S mivel ezeket nem vette figyelembe, eltiltott�k az �rvacsor�t�l.

Mivel 1553-ban K�lvin ellenfelei m�g mindig t�bbs�gben voltak a v�rosi tan�csban, siker�lt az egyh�z d�nt�s�t kij�tszania �s a tan�cst�l enged�lyt szereznie a s�kramentummal val� �l�shez. A reform�tor a gy�lekezet lelki hat�sk�r�be val� ilyen beavatkoz�st nem tudta elfogadni. Azonban a tan�cs ragaszkodott saj�t d�nt�s�hez, „figyelembe nem v�ve azokat az indokokat �s ellenvet�seket, amelyeket K�lvin �r ezekkel szemben felhozott”, amint azt a jegyz�k�nyv k�zli. K�lvin elhat�rozta, hogy szembeszeg�l a tan�ccsal.

Igehirdet�s ut�n kifejezetten azzal a sz�nd�kkal l�pett az �rasztal�hoz, hogy megtagadja Bertheliert�l az �rvacsor�t. Bethelier azonban nem jelent meg. A tan�cs ugyanis el akarta ker�lni a kellemetlens�get, ez�rt titokban figyelmeztette a f�rfit, hogy �nk�nt mondjon le a r�szv�telr�l. J�llehet K�lvin gy�z�tt, d�lut�n, amint �jb�l a sz�sz�ken �llt, kijelentette: „Meg kell mondanom, nem tudom, nem ez-e az utols� pr�dik�ci�m, amelyet Genfben tartok; nem mintha �nk�nt akarn�k elt�vozni, de ha olyan dologra k�nyszer�tenek, amit Isten nem engedett meg, azt nem teljes�thetem.” Az 1538. �vi esem�nyekkel ellent�tben ekkor K�lvin meg tudta v�deni az egyh�z f�ggetlens�g�t az �llami t�lkap�ssal szemben. Sok kritikus �ppen ezt a magatart�st nevezi „teokratikus diktat�r�”-nak. Azonban mindenk�ppen m�lt�nyosabb a J�zus Krisztus gy�lekezet�nek aj�nd�kozott szabads�g meg�rz�s�r�l �s bizony�t�s�r�l besz�lni.

Az egyh�z �letrendj�hez tartozik, mint negyedik tiszts�g a diak�nusok�. A diak�nusok akkoriban m�g nem voltak a konziszt�rium tagjai, azonban a tan�cs �ket is ugyan�gy tagjai sor�b�l jel�lte ki, mint a presbitereket. Kett�s feladatuk volt. Egyr�szt az egyh�zi adom�nyok szeg�nyek, r�szorultak �s betegek k�z�tti eloszt�s�ra kellett fel�gyelni�k, m�sr�szt az � dolguk volt a k�rh�zak, szeg�ny- �s �rvah�zak, valamint az �tutaz� szeg�nyek sz�m�ra val� mened�kh�zak �s j�rv�nyk�rh�zak igazgat�sa is. Az �rvah�zban egy tan�t�t alkalmaztak, ezen k�v�l az Egyh�zi Rendtart�s k�t �llamilag fenntartott orvosi �ll�st is l�tes�tett a szeg�nyek k�z�tti munk�ra. A genfi diakon�tus int�zm�nye els�rend� t�rsadalmi tett volt. A betegek, r�szorultak �s szeg�nyek tervszer� gondoz�sa csakhamar sz�ks�gtelenn� tette a koldul�st, amit ezt k�vet�en b�ntettek is. Az Egyh�zi Rendtart�s a kereszts�gre �s az �rvacsor�ra, a h�zass�gk�t�sre �s a temet�sre vonatkoz� utas�t�sokkal, a betegek �s a foglyok l�togat�s�nak elrendel�s�vel z�rult.

Amit K�lvin az Egyh�zi Rendtart�ssal is el akart �rni, vagyis az egyh�z �llamt�l val� elv�laszt�s�t, az egy�ltal�n nem, vagy csak r�szben siker�lt. Nem tudta az egyh�z f�ggetlens�g�t �rv�nyes�teni a politikai hatalommal szemben a v�laszt�sban, rendtart�sban �s alkotm�nyban. Ez azonban nem csak az 1555-ig t�bbs�g�ben K�lvin ellenes be�ll�totts�g� tan�cs magatart�s�nak, hanem a konziszt�rium tev�kenys�g�nek is volt a k�vetkezm�nye, amely sz�mos fegyelmi v�ts�g �gy�ben egy�ttm�k�d�tt az �llami hat�s�gokkal. A legvitatottabb k�rd�s tov�bbra is �jra meg �jra a kik�z�s�t�s k�rd�se volt. A tan�cs eredetileg mag�nak akarta fenntartani a s�kramentumt�l val� eltilt�s jog�t, �gy, hogy a konziszt�rium dolga csak annyi legyen, hogy a hat�rozatot helybenhagyja.

K�lvin ezzel szemben a v�gs�kig v�delmezte a gy�lekezet kik�z�s�t�si jog�t, j�llehet, � maga soha egyetlenegy kik�z�s�t�si hat�rozatot sem mondott ki. E jogk�r v�delmez�se eredm�nyezte 1538-ban Genfb�l val� el�z�s�t, 1553-ban pedig K�lvin �s a tan�cs k�zti kem�ny �ssze�tk�z�s lett a k�vetkezm�nye. Azonban K�lvin is hozz�j�rult ahhoz, hogy a legs�lyosabb egyh�zfegyelmi eseteket a tan�cs el� terjessz�k, tov�bbi int�zked�sek c�lj�b�l. A jogk�r�k ilyen tiszt�zatlan sz�tv�laszt�sa, amit pedig K�lvin az Instituti�ban elm�letileg kiv�l�an megalapozott, Genfben �vekig kellemetlen s�rl�d�sokhoz vezetett.

A genfi viszonyok jogos kritik�ja mellett sem szabad azonban megfeledkezni arr�l, hogy az Egyh�zi Rendtart�sban p�ratlan form�l� er� rejlik. Bevezet�s�vel a k�lvinista protestantizmus k�t fontos d�nt�se val�sult meg.

El�sz�r: ezzel a k�z�pkori egyh�z s�kramentumon alapul� szerkezete, - ami a papok �s vil�giak k�z�tti k�l�nbs�gben jutott kifejez�sre, a tan�t�knak, a presbitereknek �s a diak�nusoknak az egyh�z vezet�s�be bevon�sa r�v�n - a gyakorlatban megsz�nt.

M�sodszor: az egyh�zi alkotm�ny lelki alapgondolata az �llam-egyh�z sz�tv�laszt�s�t k�sz�tette el�. Sz� sincs arr�l, hogy K�lvin szigor� egyh�zszervezet�vel az egyh�z �llam f�l�tti uralm�ra t�rekedett �s Genfben ezt r�szlegesen meg is val�s�totta volna, amikor megv�dte az egyh�zk�zs�g kik�z�s�t�si jog�t a politikai hat�s�gokkal szemben. Val� igaz, hogy a tiszts�gekkel kapcsolatos tan�t�s�nak gyakorlati megval�s�t�s�val annyira meger�s�tette a gy�lekezet �n�ll�s�g�t, hogy az n�lk�l�zhette az �llam v�delm�t. Ez volt a k�ls� felt�tele annak, hogy Franciaorsz�gban �s Hollandi�ban a k�lvinista gy�lekezetek, amelyeknek ezekben az orsz�gokban evang�lium-ellenes fels�bbs�ggel kellett szemben�zni�k, az �llam n�lk�l, s�t, az �llamhatalom ellen�re is fennmaradhassanak.

Az Egyh�zi Rendtart�st k�vet�en K�lvin �rt egy katekizmust is, hogy ezzel megtegye az els� l�p�st a teljesen elhanyagolt k�zoktat�s �jj��p�t�se �rdek�ben. Ezt a munk�t a szerz� saj�t vallom�sa szerint alig teny�rnyi sz�les pap�rszeletekre �rta, amelyeken m�g meg sem sz�radt a tinta, m�ris kikapkodt�k a kez�b�l, hogy vigy�k a nyomd�ba. A megjelent tank�nyv l�nyegesen k�l�nb�zik az 1537-es k�t�t�l. Teol�giai fel�p�t�s�ben �s pedag�giai m�dszer�ben a reform�tor egyed�l�ll� munk�ja, ha nem is vetekedik a Heidelbergi K�t�val vagy Luther Kis K�t�j�val. M�gis, e vil�gos, laikusoknak sz�l� dogmatika alapj�n tan�tott�k a Bibli�t olvasni �s meg�rteni k�l�n�sen a francia gy�lekezetekben.

A gy�lekezeti �let tov�bbi �p�t�s�re 1542-ben jelentett�k meg a Genfi Istentiszteleti Rendtart�st, amelyet mint �gend�t /szertart�sk�nyvet/ K�lvin �ll�tott �ssze, de l�nyeg�ben nem � fogalmazta. Bizonyoss�ggal csak a keresztel�si formula sz�rmazik t�le, amelyet m�g Strasbourgban v�zolt fel. Egyes r�szek Farelt�l val�k. A zsolt�r-�nekl�s bevezet�s�vel �s egy�bk�nt csod�latra m�lt� egyszer�s�g�vel ez az �genda a reform�tus egyh�z istentiszteleti �let�t a mai napig meghat�rozza. Az �rvacsora havonk�nti meg�nnepl�s�t, amit K�lvin m�r Strasbourgban gyakorolt �s Genf sz�m�ra is el�ir�nyozott, a tan�cs �jb�l megtagadta, �s �rvacsorai alkalmak sz�m�t �vi n�gy istentiszteleti alkalomra korl�tozta.

A k�vetkez� �vekben K�lvinnak olyan teol�giai �r�sai is megjelentek gyors egym�sut�nban, amelyek nem csak a genfi gy�lekezet �p�l�s�t szolg�lt�k. Ezek k�z�tt tal�lhat� az a vitairat, amely a p�rizsi Sorbonne-n „Huszonnyolc hitt�tel a kereszty�ns�g sz�m�ra” c�mmel kiadott �r�s c�folata, amellyel K�lvin tev�kenyen beavatkozott a franciaorsz�gi hitvit�ba �s amivel Th�odore de Bèze v�lem�nye szerint nevets�gess� tette a sorbonnei tant�teleket. Ide tartozik az ugyanebben az �vben, 1543-ban megjelent cs�p�s �s mulattat� „K�nyvecske az erekly�k felkutat�s�r�l �s �sszegy�jt�s�r�l” is, amelyben a reform�tor Lutherhez hasonl�an, aki „Rajnai �j h�rlapj�ban” tette ugyanezt, az elfajzott ereklyeim�d�st veszi c�lba humorral teljes ir�ni�val. Vitairatai k�z�l a legjelent�sebb ebb�l az id�b�l az „Acta Synodi Tridentinae cum Antidoto” /A Tridenti Zsinat eredm�nyei ellenm�reggel/, amely 1547-ben jelent meg. Ebben alapos teol�giai meg�t�l�s �s c�folat t�rgy�v� teszi a Tridenti Zsinat els� h�t �l�sszak�nak hat�rozatait.

Azonban K�lvin nem szor�tkozott csak arra, hogy irodalmilag igazolja a reform�ci� sz�ks�gszer�s�g�t �s jogosults�g�t s megv�dje azt a r�mai egyh�zzal szemben, hanem igyekezett figyelemmel k�s�rni annak el�rehalad�s�t is, �s el�mozd�tani, hogy szerepet kapjon a politikai d�nt�sekben. A n�met hitvit�kban val� r�szv�tele k�vetkezt�ben megismerte, milyen z�rzavaros a vall�s �s a birodalmi politika viszonya.

A negyvenes �vekben folytatott intenz�v levelez�s�ben nem csak a n�met reform�ci� viszontags�gai t�kr�z�dnek, hanem az is, hogy szem�lyesen is sz�v�n viselte annak sors�t. Megpr�b�lta Hermann, wiedi �rsek reform�ci�s k�s�rleteit Melanchthon �s Butzer r�v�n befoly�solni. Sz�ntelen�l egys�gre buzd�totta a schmal�kaldeni sz�vets�g tagjait �s �vta �ket a cs�sz�r �lnok politik�j�t�l. Melanchthonnal megt�rgyalta azokat a k�vetelm�nyeket �s lehet�s�geket, amelyek lehet�v� tett�k, hogy az 1554. �vi speyeri orsz�ggy�l�sen az evang�lium �gy�t hat�konyan k�pviselhess�k. Amikor itt a cs�sz�r t�r�k�kt�l �s a franci�kt�l szorongatva k�relmeik j�indulat� elint�z�s�t helyzete kil�t�sba a protest�nsoknak, egy hitv�delmi irattal – „Megjegyz�sek III. P�l p�pa V. K�rolyhoz �rott level�hez” – K�lvin is nyilv�nosan beavatkozott a tan�cskoz�sba. A p�pa egy br�v�ben szigor�an el�t�lte a cs�sz�ri engedm�nyeket, K�lvin viszont nyomat�kosan kifejtette �r�s�ban egy cs�sz�ri vezet�ssel t�rt�n� semleges zsinat �sszeh�v�s�nak fontoss�g�t. Ez ut�n a hitv�delmi irat ut�n K�lvin azonnal megjelentetett egy m�sik iratot is, amelyben arra sz�l�totta fel a cs�sz�rt �s a birodalmi rendeket, hogy tekints�k legs�rg�sebb feladatuknak a reform�ci� v�grehajt�s�t.

Az „Al�zatos figyelmeztet�s a speyeri orsz�ggy�l�s alkalm�val a legy�zhetetlen V. K�roly cs�sz�rhoz, a f�m�lt�s�g� fejedelmekhez �s a t�bbi rendekhez” c�m� irat m�g 1543-ban megjelent. Ez a reform�ci� r�szletesen �s kit�n�en meg�rt igazol�sa volt, amellyel K�lvin nagy elismer�st aratott. A n�met luther�nusok val�ban nem is k�v�nhattak volna �gy�knek jobb �gyv�det.

Azonban a cs�sz�r zavartalanul j�rta a saj�t �tj�t. Az orsz�ggy�l�s bez�r�s�t k�vet�en, majd miut�n a protest�nsok seg�tett�k a cs�sz�r Franciaorsz�g elleni hadj�rat�t, K�lvin k�ts�gbeesett az evang�likus birodalmi rendek ilyenfajta politikai magatart�sa miatt. Ezt k�vet�en pontosan az k�vetkezett be, amit a n�met hitvit�k kezdete �ta sejtett. 1545 m�rcius�ban elkezd�d�tt a Tridenti Zsinat, ahol igazol�st nyert K�lvin v�lem�nye, hogy tudniillik a kereszty�ns�g m�r kett�v�lt. Egy �vvel k�s�bb, miut�n a cs�sz�rnak alkalma ny�lt a franci�k �s t�r�k�k elleni t�mad�sra, elkezd�d�tt a schmalkaldeni h�bor�.

Az ellens�gesked�sek megkezd�se ut�n a reform�tor azonnal sv�jci k�rutaz�sra indult, hogy legal�bb itt vegye r� az evang�liumi rendeket k�z�s ellen�ll�si front kialak�t�s�ra. K�lvin a h�bor� folyam�n �s k�l�n�sen annak kimenetele l�tt�n kimondhatatlanul szenvedett; azonban m�lys�ges hit�vel er�s�tette, vigasztalta �s b�tor�totta a megfenyegetetteket �s el�z�tteket.

Amint azt�n l�tta, hogy az evan�g�liumi N�metorsz�g nagyobbik r�sz�nek legal�bb ideiglenesen l�tsz�lag meg kellett hajolnia a cs�sz�r hatalmi �rdekei el�tt, ism�t tollat fogott �s hozz�l�tott, hogy az 1549-b�l val� „Inte�rim Adultero-Germanum” /A germ�nok ideiglenes h�zass�gt�r�se/ c�m� irat�val �jra megv�delmezze a megal�zott n�met luther�nuss�got. Szolg�lat�t azonban nem h�l�lt�k meg. Az iratot a sz�ls�s�ges luther�nusok csakhamar �jra kinyomtatt�k, de kihagyt�k bel�le, illetve megv�ltoztatt�k a s�kramentumokkal kapcsolatos tan�t�st azzal az indokkal, hogy itt s�lyos eretneks�gr�l van sz�, amit tilos terjeszteni. �gy lett ez az utols� �r�s, amellyel K�lvin t�mogatta a n�met luther�nuss�g t�rekv�seit. M�lys�ges sajn�lat�ra itt is �j front ny�lt ellene. Felfoghatatlan volt sz�m�ra, hogy j�llehet, Luther tan�tv�ny�nak tartotta mag�t, Melanchthonnal pedig bens�s�ges bar�ts�got k�t�tt, �s a luther�nus egyh�z f� hitvall�s�t, az Augsburgi Con�fes�si�t, ak�rcsak a Wittenbergi Con�cor�di�t /megegyez�st/ j� lelkiismerettel al��rta, ez a szakad�s bek�vetkezett.

Az�rt siker�lt nem csak fegyversz�netet, hanem tart�s b�k�t is k�tnie, �spedig egy olyan fronton, ahol ezt legkev�sb� felt�telezhette: megt�rt�nt a teol�giai kib�k�l�s a zwingli�nizmussal. K�lvin Zwinglir�l kinyilv�n�tott rosszall� v�lem�nyei sz�ges ellent�tben �lltak a n�met reform�torr�l elhangzott korl�tlan elismer�seivel. Ez�rt Z�richhel sokkal kevesebb es�ly volt a k�lcs�n�s meg�rt�sre, mint Wittenberggel. K�lvin t�rekv�sei azonban ebben a tekintet�ben m�gis el�rt�k c�ljukat. 1544 augusztus�ban Luther „R�vid hitvall�s a szent s�kramentumr�l Schwenkfelddel �s a sv�jciakkal szemben” c�m� m�v�vel m�rt utols� csap�st a zwingli�nizmus �rvacsoratana ellen, �s ezzel a marburgi hitvita 1528-ban nem t�l szorosra font k�tel�ke ism�t sz�tszakadt. Ez az �ssze�tk�z�s el�seg�tette Sv�jcban annak az �kumenikus sz�ks�gszer�s�gnek a felismer�s�t, hogy meg kell menteni az evang�liumi egys�gb�l azt, ami m�g menthet�.

Mivel az egyh�zat megoszt� harc �lland�an a s�kramentumokr�l adott megfogalmaz�sok miatt t�rt ki, itt kellett teol�giai megegyez�sre jutni. Ez a megfontol�s vezetett kiterjedt levelez�shez e t�m�r�l K�lvin �s Bullinger k�z�tt, aki Zwingli ut�dja lett Z�richben. Miut�n kifejtett�k �ll�spontjukat, �s k�lcs�n�sen k�zeledtek egym�shoz, K�lvin 1549 m�jus�ban Z�richbe utazott. Ez volt az �t�dik alkalom, hogy Zwingli v�ros�ban id�z�tt. Kevesebb, mint k�t�rai szem�lyes besz�lget�s megegyez�shez vezetett a zwingli�nus reform�ci�val. Ennek az eredm�nye volt a keletkez�si hely�r�l „Consensus Tigurinus”-nak /tigurinok meg�llapod�sa; Z�richi Egyezm�ny/ nevezett meg�llapod�s az �rvacsoratanr�l, amelynek a sz�vege a reform�tus egyh�z egyik, t�rt�nelmileg legfontosabb hitvall�sos irata lett. A Consensus Tigurinus akad�lyozta meg ugyanis a zwingli�nizmus �s a k�lvini teol�gia �s egyh�z fenyeget� sz�tv�l�s�t, �s megteremtette egy k�z�s tan- �s egyh�zfejl�d�s el�felt�tel�t.

Sz�ves fogadtat�sra tal�lt az egyezm�ny Sv�jcban, Franciaorsz�gban, Angli�ban �s Melanchthon r�sz�r�l is. Ugyanakkor a n�met lutheranizmussal megszakadt fonalat nem tudt�k �jb�l �sszek�tni, ami azut�n ism�t heves „�rvacsoratan-harc” okoz�j�v� lett. A Consensus Tigurinus m�gis a reform�tor egyik legnagyobb �kumenikus tette marad, mert ennek megval�sul�s��rt teol�giai n�zeteib�l n�h�nyat fel is kellett �ldoznia. K�lvinnak a teol�giai k�rd�sekben egy�bk�nt nemigen megmutatkoz� kompromisszumk�szs�ge itt a reform�ci� t�rt�net�ben eg�szen ritka, tart�s egys�get eredm�nyezett.

Emellett K�lvinnak v�ros�ban, Genfben a legkem�nyebb ellen�ll�ssal kellett megk�zdenie. Az 1553-ig terjed� �veket a reform�tor k�ts�gbeesett f�radoz�sai jellemzik annak �rdek�ben, hogy az erk�lcstelen v�rost Isten gy�lekezet�v� tegye. Az ellenz�k, amelynek ellen�ll�sa f�radoz�sa nyom�n m�g csak n�vekedett, �lland� vit�kra k�nyszer�tette, amelyek nyom�n �letm�ve folytonosan ki volt t�ve annak a vesz�lynek, hogy megsemmis�l. R�ad�sul nem csak arr�l volt sz�, hogy az el�kel� csal�dok megpr�b�lt�k ler�zni magukr�l a konziszt�rium kellemetlen fel�gyelet�t, hanem mindenf�le politikai praktik�kr�l is.

Ami Perrin polg�rmester a guillerminist�k egykori �s a k�lvinist�kkal szemben �ll� ellenz�k k�s�bbi vezet�je, �s K�lvin bar�tja Lorenz Maigret titokban, de egym�st�l f�ggetlen�l Franciaorsz�gban kerestek seg�ts�get a cs�sz�r esetleges t�mad�sa ellen. Amikor ez k�ztudott� lett, k�lcs�n�sen �rul�ssal v�dolt�k egym�st, p�rth�veik pedig egym�st m�lt�k fel�l a k�lcs�n�s v�daskod�sban. A gyanakv� berniek, akik befoly�suk �rdek�ben minden kapcsolatot igyekeztek megakad�lyozni Genf �s Franciaorsz�g k�z�tt, ink�bb hittek a polg�rmesternek, mint Maigretnek. K�lvin ki�llt bar�tja mellett, azonban ebben a politikai helyzetben az emberek term�szetesen ink�bb egy francia menek�lttel szemben tan�s�tottak bizalmatlans�got, mint egy �slakos genfi csal�ddal szemben.

Genfben ezek ut�n szab�lyszer� ellenz�ki p�rt alakult K�lvin ellen, amelynek tags�ga Perrin polg�rmester vezet�s�vel els�sorban a r�gi genfi csal�dokb�l ker�lt ki. Term�szetesen szerepet j�tszott ebben a francia idegennel szembeni nemzetis�gi elfogults�g is, aki r� akarta nyomni a b�lyeg�t a v�rosra, de akinek m�g csak polg�rjoga sem volt. Perrin polg�rmesternek, aki a Favre csal�dba h�zasodott �s els�sz�m� p�rth�v�nek, Philibert Bertheliernek siker�lt K�lvint fokozatosan olyan emberk�nt megb�lyegezni, aki a v�ros �rdekeivel szemben a francia emigr�nsokkal sz�vetkezik.

A neuralgikus pont, �jra �s �jra az erk�lcsi fegyelmez�s �gye volt, ami kiv�ltotta a term�szeti embersz�v ellen�ll�s�t. Ezt tet�zte a berni �llam-egyh�z p�ld�ja, ami arra �szt�n�zte a vil�gi hat�s�gokat, hogy beleavatkozzanak a gy�lekezet �gyeibe. Hogy mik�nt �lltak a dolgok Genfben, azt K�lvin Farelhez �rt, 1548. szeptember 8-�n kelt level�ben egy p�ld�val �gy szeml�lteti: „A tan�cs az �nnep�lyesen megk�t�tt h�zass�got /Lorenz Maigret�t/ semmisnek jelentette ki, �s mindk�t felet feljogos�totta, hogy m�ssal k�ss�n h�zass�got. Az ok a h�zasfelek meglehet�sen t�voli rokons�ga. Maigret megboldogult feles�ge �s a l�ny anyja tudniillik unokatestv�rek voltak. Megk�rdeztem, milyen jogon enged meg ilyesmit a tan�cs mag�nak, �s err�l az eg�sz dologr�l komoly besz�det tartottam a v�rosh�z�n. M�gsem �rtem el vele semmit. S�t, m�g rendre is utas�tottak, mert �gymond, er�szakosan l�ptem fel Maigret mellett. �mde sok egy�bbel egy�tt ezt is le kell nyelni.”

�gy K�lvin helyzete Genfben ebben az �vben egyre nehezebb lett. A r�gi Genf megpr�b�lt ellenszeg�lni a reform�tor megalkuv�st nem ismer� jellem�nek. A tan�cs politikai cselsz�v�sekkel �s nyilv�nos zaklat�sokkal szeg�lt szembe K�lvin szigor� k�rlelhetetlens�g�vel, �s fokozatosan olyan l�gk�rt teremtett, hogy a reform�ci� m�ve �sszeoml�s�t�l lehetett tartani. Az Ameaux, Gruet, Perrin, Favre, Sept, Berthelier csal�dok sz�mos h�rhedt „egyh�zfegyelmi esete” az�rt sz�lt rossz v�rt, mert szoci�lis kiv�lts�gaikat szegezt�k szembe az isteni t�rv�nyekkel. �gy azt�n ezekr�l a k�rd�sekr�l egyre k�rlelhetetlenebb� v�l� vit�kat folytattak. Tal�l� Paul Wernel szabadelv� teol�gus v�leked�se: „A konfliktust az okozta, hogy K�lvin mind felfel�, mind legjobb bar�taival szemben, �s lefel� is ugyanazokat a k�vetelm�nyeket k�pviselte, �s Isten nev�ben semmik�ppen sem t�rt meg k�tf�le jogot.”

Amikor Perrin kiv�lts�gos politikai m�lt�s�g�ra val� hivatkoz�ssal vonakodott att�l, hogy megjelenjen a konziszt�rium el�tt, K�lvin levelet �rt neki, amelyben �gy foglalta �ssze �ll�spontj�t: „Hogy mi�rt nem jelent meg, nem tudom. De azt akarom, hogy tudja: mi nem haszn�lhatunk sem k�l�nb�z� s�lyokat, sem pedig nem egyenl�en m�r� m�rleget. Ha a vil�gi jog mindenkire egyenl�k�ppen �rv�nyes, akkor Isten egyh�z�ban v�gk�pp nem t�rhet� semmif�le egyenl�tlens�g. Hogy ki vagyok, azt �n tudja, legal�bb is tudnia kellene: olyan ember, aki mennyei Ur�nak a jog�t annyira a sz�v�n viseli, hogy ennek a jognak a leglelkiismeretesebb alkalmaz�s�t�l egyetlen ember kedv��rt sem hagyja mag�t elt�r�teni. Igen k�l�n�s lenne, ha �gy �t�ln�nk meg, hogy �n a mindenkire n�zve k�telez� jogrend al�l fel van mentve” /Lev�l 1546 �prilis�b�l/.

K�lvin �s a vagyonos el�kel� polg�ri csal�dok k�z�tti bizalom egyre ink�bb apadt. Ki�csinyes zaklat�sokkal nehez�tett�k meg a reform�tor �let�t. M�vei megjelentet�se �rdek�ben komplik�lt elj�r�st kellett lebonyol�tania a nyomtat�si enged�ly�rt, amit esetenk�nt hivatalosan fontoskod� m�don k�sleltettek vagy meg is akad�lyoztak. Az utc�n kif�ty�lt�k, �s egyes sz�l�k gyermekei a h�ta m�g�tt azt kiab�lt�k: „K�in, K�in”, ami nev�nek gy�l�lk�d� pa�ro�di�z�l�sa volt. K�lvin azonban nem hagyta mag�t megf�leml�teni. Sz�v�san �s elt�k�lten v�gezte feladat�t, a gy�lekezet �p�t�s�t. Ami b�n volt, azt b�nnek nevezte. Rend�thetetlen�l folytatta m�v�t, mik�zben � maga egyre ink�bb t�nkrement. Lausannebe �rta bar�tj�nak 1547. december 17-�n: „A gonoszs�g annyira �ltal�nosan elharap�dzott, hogy alig rem�lem m�r, hogy az egyh�z valaha is rendezett �llapotba ker�l, legal�bbis az �n szolg�latom r�v�n. Hidd el, �sszet�rt ember vagyok, ha Isten ki nem ny�jtja fel�m a kez�t.”

Az 1553-ig terjed� �vek voltak �lete legtragikusabb �s legk�zdelmesebb esztendei. A francia menek�lteknek, akik term�szetszer�en K�lvin p�rth�vei voltak, megtiltott�k a fegyvervisel�st. Bertheliers klikkje �jszak�nk�nt v�gigvonult az utc�kon �s K�lvin h�za el�tt zsolt�rdallamokra �rt tisztess�gtelen sz�vegeket �nekelt. A konziszt�rium fegyelmez�si int�zked�seit�l m�r nem f�lt senki. A tan�cs, amelyben Perrin ellenp�rtja m�g mindig t�bbs�gben volt, nem avatkozott bele a dolgokba vagy m�g t�mogatta is azokat. Ebben a helyzetben mondta K�lvin egy alkalommal: „Ha azt mondan�m d�lben, hogy vil�gos van, �k azt mondan�k: ez nem igaz.”

R�ad�sul a reform�tor k�tes helyzete tanvit�k miatt is ki�lez�d�tt. Az els� viszonylag �rtalmatlan vit�ban K�lvinnak siker�lt Sebastian Castellioval szemben fel�lkerekednie. Cas�tel�lio is a franciaorsz�gi humanista reformmozgalomb�l �rkezett �s reform�tori felfog�sa miatt kellett menek�lnie haz�j�b�l. Strasbourgban K�lvin bar�tja �s lak�t�rsa volt, �s 1541-ben a latin iskola rektor�nak h�vt�k meg Genfbe. Kiemelked� k�pess�g� humanista �s kit�n� pedag�gus volt, nem volt azonban mentes a k�teked�sre val� hajlamt�l �s becsv�gyt�l. 1543-ban a lelk�szi szolg�latba val� felv�tel�rt folyamodott. K�lvinnak bizonyos k�telyei voltak Castellio teol�gi�j�nak er�teljes humanista jellege miatt, azonk�v�l, mert nyilv�nosan kritiz�lta az �sz�vets�gi k�nont, �s J�zus pokolra al�sz�ll�s�r�l is saj�tos felfog�st k�pviselt. Castellio megs�rt�d�tt �s Lausanneba t�vozott, egy�bk�nt K�lvin aj�nl�level�vel ell�tva, amelyben a reform�tor igazolta, hogy Castellio szabad akarat�b�l mondott le a gimn�zium rektori tiszt�r�l: „Ebben a tev�kenys�gben olyan magas szint� teljes�tm�nyt ny�jtott, hogy m�lt�nak tartottuk �t az Ige szolg�lat�ra. Nem az�rt nem vett�k fel, mert ennek �let�nek valamilyen sz�gyenfoltja lenne, vagy mert valamely sarkalatos hitt�telr�l istentelen�l tan�tana, hanem egyed�l kiz�r�lag azon okb�l, amit kifejtett�nk.”

Nem sokkal ezut�n Castellio ism�t Genfbe �rkezett, ahol egy biblia�ra alkalm�val elvesztette �nuralm�t �s heves szidalmakkal t�madta K�lvint a gy�lekezet el�tt. Ekkor a tan�cs k�zbel�pett �s pr�dik�ci�-tilalommal b�ntette Cas�telli�t, aki ilyen b�ntet�ssel s�jtva elhagyta a v�rost �s B�zelbe k�lt�z�tt, ahol azt�n a g�r�g nyelv professzora lett. Term�szetesen ezzel az �gy m�g nem fejez�d�tt be, mivel Castellio most irodalmi �s teol�giai harcot kezdem�nyezett K�lvin ellen, ami a k�vetkez� �vekben elvi vit�v� fejl�d�tt.

A m�sodik vita, amelybe K�lvint belevont�k, ugyancsak e a probl�ma k�r�l folyt. Ez�ttal Hieronymus Bolsec, az egykori karmelita szerzetes t�madta meg nyilv�nosan 1551-ben K�lvin predestin�ci�s tan�t. J�llehet kinyilv�n�totta, hogy egy�bk�nt azonos v�lem�nyen van K�lvinnal, a biblia�r�kat a reform�tor elleni szem�lyes t�mad�sra haszn�lta. Kijelentette, hogy minden lelkip�sztor hazug ember, �s azt tan�csolta a gy�lekezetnek, hogy ne hagyj�k magukat f�lrevezetni olyan csal�k �ltal, amilyen K�lvin is. Mivel itt szem�lyes r�galmaz�sr�l volt sz�, a fels�bbs�g k�zbel�pett �s Bolsecet �rizetbe vett�k. Ezt hosszadalmas elj�r�s k�vette, amelyben mindk�t f�l kifejtette �rveit sz�ban �s �r�sban is. Ez K�lvin ellenfeleinek kiv�l� alkalmat k�n�lt, hogy megingass�k a reform�tor helyzet�t. Hab�r a per Bolsec Genf fels�gter�let�r�l val� kiutas�t�s�val v�gz�d�tt, ez az �t�let nem jelentett gy�zelmet K�lvin sz�m�ra. Az egykori karmelita Franciaorsz�gba k�lt�z�tt, visszat�rt a r�mai egyh�zba, s 1557-ben f�lelmetes bossz�t �llt egy olyan K�lvin �letrajzzal, amelyben iszonyatosan torzk�pet rajzolt a reform�tor alakj�r�l, �s ezzel �vsz�zadokra kihat�an nagy befoly�st gyakorolt K�lvin t�rt�nelmi meg�t�l�s�re.

A Bolsec �gy K�lvin helyzet�t ezen t�lmen�en is tov�bb rontotta. Az egykori karmelita v�rosszerte elterjedt r�galmait K�lvin ellenfelei �gyesen kihaszn�lt�k a maguk jav�ra. Most m�r nem csak a konziszt�rium vele szembeni int�zked�sei terhel�dtek a reform�torra, �s nem csak a k�lf�ldi elleni politikai cselsz�v�s �s nemzetiesked� gy�l�lk�d�s, hanem az is, hogy a nagy teol�gus eddig kifog�stalan tekint�ly�t is rossz h�rbe kevert�k. Ebben a kev�sb� �g�retes helyzetben pedig r�ad�sul egy olyan esem�ny id�zte el� a k�lvini �letm� legs�lyosabb kr�zis�t, amelyet az ut�kor K�lvin �lete legs�t�tebb foltj�nak nevez: a Szenth�roms�g-tagad� Micha�el Servet kiv�gz�se.

Keveset seg�t itt az a t�ny, hogy a 16. sz�zadban a hitbeli �gyekben val� t�relmess�g ismeretlen volt. Az pedig m�g kev�sb� szolg�lt K�lvin ments�g�re, hogy maga Hironymos Bol��sec mondta Servetr�l, hogy: ”ez hitv�ny �s m�ltatlan volt arra, hogy emberek k�z�tt �ljen, �s �n is azt k�v�nn�m, hogy a hozz� hasonl�kat irts�k ki, �s teljesen tiszt�ts�k meg az egyh�zat az ilyen f�rgekt�l.” Servetnek mag�nak is az volt a meggy�z�d�se, hogy az eretneket ki kell v�gezni, term�szetesen �nmag�t nem sorolta ezek k�z�. Hogy azonban az evang�lium �jra felismert igazs�g�nak f�kly�ja a reform�ci� m�gly�j�t, m�g ha csak ezt az egyet is, meg tudta gy�jtani, ez a reform�tus �r�ks�g s�lyos traum�ja marad. A pert k�s�r� esem�nyek – b�r el�gg� k�ptelen�l hangzik - mindenesetre hozz� j�rultak ahhoz, hogy Genfben K�lvin jav�ra ford�ts�k a k�zhangulatot �s ezzel biztos�tott�k a reform�tor m�v�t �s v�gleges gy�zelm�t.