TIZEN�T�DIK FEJEZET. Hogy megtudjuk, mi�rt k�ldetett Krisztus az Aty�t�l s mit hozott nek�nk, h�rom dolgot kell legink�bb benne szeml�ln�nk: pr�f�tai tiszt�t, kir�lys�g�t �s paps�g�t.

1. Helyesen mondja Augustinus, hogy b�r az eretnekek hirdetik Krisztus nev�t, mindamellett nem k�z�s alapjuk ez nekik a hiv�kkel, hanem Krisztus megmarad az egyh�z tulajdon�nak; mert ha gondosan megvizsg�ljuk mindazt, ami Krisztusra vonatkozik, Krisztus csak neve szerint lelhet� n�luk, val�s�ggal azonban nincs k�zt�k jelen. �gy manaps�g a p�pist�kra, b�r ajkukon sz�ntelen hangzik, hogy Isten fia a vil�g megv�lt�ja, mindamellett, mivel a n�v �res emleget�s�vel megel�gedve, erej�t�l �s m�lt�s�g�t�l megfosztj�k, val�ban r�illik P�lnak az a szava, hogy a f� hi�nyzik n�luk (Kol. 2:19). Hogy teh�t Krisztusban a hit az �dv�ss�g szil�rd alapj�t megtal�lja s �gy benne megnyugodj�k, fel kell �ll�tanunk azt az alapelvet, hogy az a tiszts�g, melyet az Atya re� bizott, h�rom r�szb�l �ll. Mert �t nek�nk Isten pr�f�t�nkul, kir�lyunkul �s papunkul adta, j�llehet, ezeknek a neveknek tud�sa nem nagy haszonnal j�rna r�nk n�zve, ha hozz�juk nem j�rulna c�ljuknak �s hasznuknak ismerete. Mert ezeket a neveket a p�p�sok is hangoztatj�k, de hidegen �s nem nagy haszonnal, mert ott nem tudj�k, hogy a nevezettek k�z�l melyik mond�s mit foglal mag�ban. Megmondottuk fentebb, hogy b�r Isten a n�pet sohasem hagyta hasznos tudom�ny n�lk�l �s mind an�lk�l, ami az �dv�ss�gre el�gs�ges, mert szakadatlan sorozatban k�ld�tte pr�f�t�it, egyiket a m�sik ut�n: a kegyeseknek lelke m�gis el volt telve azzal a meggy�z�d�ssel, hogy az �rtelem teljes vil�goss�g�t v�g�l a Messi�s elj�vetel�vel kell rem�ln�nk. �gy annyira, hogy ez a v�leked�s eg�szen a samarit�nusokig eljutott, akik el�tt pedig az igaz vall�s sohasem volt ismeretes. Nyilv�nvat� ez a sam�riai asszony eme szavaib�l: „A Messi�s, mikor elj�vend, mindenekre megtan�t minket” (J�n. 4:25). S ezt a zsid�k nem csak �gy ok n�lk�l vett�k esz�kbe, hanem �gy hittek, amint a biztos j�slatok tan�tott�k �ket. Egyebek k�zt kiv�l� �zsai�s v�leked�se (�zs. 55:4): „�me nemzets�g bizonys�g�ul adtam �t, vez�r�l �s tan�t� mester�l a nemzets�geknek”. Aminthogy m�s hely�tt angyalnak s Isten nagy tan�csa megmagyar�z�j�nak mondotta (�zs. 9:6). Enn�lfogva az apostol az evang�liumi tudom�ny t�k�letess�g�t magasztalva, mid�n azt mondotta, hogy Isten r�gente sok rendben �s sokk�pen sz�lott az aty�knak a pr�f�t�k �ltal, menten hozz�csatolja, hogy az �jabb id�kben sz�lott nek�nk az � szeretett Fia �ltal (Zsid. 1:1). Mivel pedig a pr�f�t�knak k�z�s feladatuk volt, hogy az egyh�zat j� rem�nys�gben tarts�k �s t�mogass�k a k�zbenj�r� elj�vetel�ig, ez�rt azt olvassuk, hogy a hivek sz�tsz�rts�gukban keservesen panaszkodtak afelett, hogy ett�l a rendes j�t�l megfosztatnak s �gy sz�lnak: „A mi jeleinket nem l�tjuk, nincsen imm�r pr�f�ta �s nincs k�z�tt�nk, aki tudn�, meddig tart ez” (Zsolt. 74:9). Mikor pedig m�r nem nagyon messze volt a Krisztus, D�niel sz�m�ra id�pont volt meghat�rozva a l�tom�s �s pr�f�t�l�s megpecs�tel�s�re, nemcsak az�rt, hogy az akkor sz�ban forg� j�sl�snak szil�rd tekint�lye legyen, hanem, hogy a h�vek egy ideig nyugodt l�lekkel n�lk�l�zz�k a pr�f�t�kat, mivel minden kijelent�snek teljess�ge �s bez�rul�sa k�zel volt.

2. Meg kell tov�bb� jegyezn�nk, hogy Krisztus (= felkent) neve erre a h�rom tisztre vonatkozik. Mert tudjuk, hogy a t�rv�ny alatt szent olajjal kent�k meg �gy a pr�f�t�kat, mint a papokat �s kir�lyokat. S ez�rt adt�k ez �nnep�lyes Messi�s nevet is a megig�rt k�zbenj�r�ra. Megvallom ugyan, hogy Krisztust kiv�lt kir�lyi tiszt�re val� tekintettel mondott�k Messi�snak (amint ezt egyeb�tt is kimutattam), mindamellett pr�f�tai �s papi f�lken�se is megtartja jelent�s�g�t �s egyiket sem szabad elhanyagolnunk. Ami a pr�f�tai kenetet illeti, arr�l vil�gosan sz�l �zsai�sn�l ezekkel a szavakkal (61:1): „Az �r Istennek lelke van �n rajtam, az�rt kent meg engem az �r, elk�ld�tt engem, hogy a szeg�nyeknek eveng�liumot hirdetn�k, hogy a foglyoknak szabadul�st hirdetn�k, hogy az �r j�kedv�nek esztendej�t hirdetn�m”, stb. Ime l�tjuk, hogy pr�f�tai l�lekkel volt megkenve, hogy hirn�ke �s tan�ja legyen az Atya kegyelm�nek �s pedig nem a k�z�ns�ges szok�s szerint, mivel a t�bbi tan�t�kt�l, akiknek hasonl� feladatuk volt, meg van k�l�nb�ztetve. Azt is meg kell jegyezn�nk, hogy � a kenetet nemcsak mag�rt vette el, hogy a tan�t�i hivatalban elj�rjon; hanem az � eg�sz test��rt is, hogy az evang�lium folytonos hirdet�s�ben a l�lek ereje is megmaradjon. F�lt�tlen�l igaz azonban az, hogy az �ltala hozott tudom�ny t�k�letess�g�vel minden pr�f�ci�nak v�get vetett, �gy, hogy Krisztus tekint�ly�n �tnek csorb�t mindazok akik az evang�liummal meg nem el�gedve, valami k�ls�s�get toldoznak ahoz. Mert az a sz�zat, amely az �gb�l hallatszott al�: „Ez az �n szerelmes fiam, �t hallgass�tok” (M�t. 3:17), kiv�l� el�joggal emelte �t mindeneknek rendje f�l�. Azt�n ez a kenet mag�r�l a f�r�l a t�bbi tagokra sz�t�radott, amint azt J�el megmondotta (J�el 3:1): „Pr�f�t�lnak a ti fiaitok �s le�nyaitok, a ti ifjaitok l�t�sokat l�tnak”, stb. Amit pedig P�l mond (I. Kor. 1:30), hogy t. i. Krisztus nek�nk b�lcses�g�nk�l adatott �s m�sutt, hogy � benne vannak elrejtve a tud�snak �s �rtelemnek minden kincsei, annak valamivel m�s �rtelme van: hogy t. i. kiv�l�tte nincs, amit megismern�nk �rdemes volna, �s mindazok, akik hittel ismerik meg, hogy milyen �, a mennyei javaknak minden teljess�g�t magukhoz veszik. Ez�rt m�sutt ezt irja (I. Kor. 2:2): „Nem v�geztem magamban egyebet tudni ti k�ztetek, hanem a J�zus Krisztust, azt pedig, aki megfesz�ttetett”. �s ez a legteljesebbb m�rt�kben igaz, mivel az evang�lium egyszer�s�g�n t�l haladni nem szabad. �s Krisztus pr�f�tai tiszte arra ir�nyul, hogy tudjuk, hogy annak a tudom�nynak �sszeg�be, amelyet � tan�tott, bele van foglalva az eg�sz t�k�letes b�lcses�g.

3. �tt�rek a Krisztus kir�lys�g�ra, amelyr�l haszontalanul folyna a sz�, ha az olvas�kat eleve nem figyelmeztetn�k annak lelki term�szet�re, mert csak ebb�l �rthetj�k meg, min� jelent�s�ge van annak, min� haszonnal j�r r�nk n�zve s csak ebb�l ismerhetj�k meg eg�sz hatalm�t �s �r�kk�val�s�g�t. Azt az �r�kk�val�s�got pedig, melyet D�nieln�l (2:44) az angyal Krisztus szem�ly�nek tulajdon�tott, az angyal Luk�csn�l m�lt�n alkalmaztatja a n�pnek �dv�ss�g�re (Luk. 1:33). De ez is k�tf�le, vagy kett�s m�don �llap�tand� meg. Mert az egyik �r�kk�val�s�g az egyh�z eg�sz test�re vonatkozik, a m�sik pedig minden egyes tagnak saj�tja. Az els�re vonatkozik az, amit a zsolt�rban olvasunk (89:36 stb.): „Egyszer megesk�dtem D�vidnak az �n szents�gemre, nem hazudom. Az � magva �r�kk� megmarad �s az � kir�lyi sz�ke mint a nap �n el�ttem �s mint hold megmarad �r�kk� �s mind az ezekben val� t�k�letes bizonys�gok.” Mert k�ts�gtelen, hogy Isten e helyen arra n�zve tesz ig�retet, hogy fia �ltal lesz �r�k korm�nyz�ja �s v�delmez�je az egyh�znak. Mert ennek a j�slatnak igazs�ga nem tal�lhat� m�sutt, mint Krisztusban. Mivel Salamon hal�la ut�n menten nagyobb r�szben sz�tomlott a kir�lyi m�lt�s�g �s D�vid csal�dj�nak sz�gyen�vel mag�nemberre sz�llott, azt�n fokr�l-fokra lassank�nt kisebbedett, mig v�gre gy�szos �s sz�gyenletes pusztul�ssal �rt v�get. Ugyanily jelent�s�ge van �zsai�s ama felki�lt�s�nak is (�zs. 53:8): „Az � nemzets�g�t kicsoda besz�lhetn� meg?” Mert �gy jelenti ki, hogy Krisztus a hal�l ut�n is �lni fog, hogy �sszek�ti �t az � tagjaival. Valah�nyszor teh�t azt halljuk, hogy Krisztus �r�k hatalommal fegyvereztetett fel, mindig gondoljuk meg, hogy e seg�ts�g az egyh�z �r�kk�val�s�g�t t�mogatja, hogy zavaros viszontags�gai k�z�tt, melyek folytonosan zaklatj�k, azok k�z�tt a s�lyos �s f�lelmes mozgalmak k�z�tt, melyek sz�mtalan vesz�llyel fenyegetik, m�gis ment maradjon. �gy, mid�n D�vid az � (Zsolt. 2:2) ellens�gei vakmer�s�g�t neveti, akik Istennek �s az � Krisztus�nak ig�j�t le pr�b�lj�k szaggatni �s azt mondja, hogy a kir�lyok �s n�pek hi�ba l�zadoznak, mivel t�mad�saik megt�r�s�re el�g hatalmas az, aki az �gben lakozik, a kegyes lelkeket az egyh�z �r�k megtartat�s�r�l biztos�tv�n, a j� rem�nys�gre biztatja �ket, valah�nyszor l�tj�k, hogy az egyh�z szorongattatik. �gy m�sutt (Zsolt. 110:1), mikor Isten nev�ben ezt mondja: „�lj az �n jobb kezem fel�l, miglen vetem a te ellens�geidet zs�molyul a te l�baid al�”, arra figyelmeztet, hogy b�rmily sok �s hatalmas ellens�g esk�szik is �ssze az egyh�z megostroml�s�ra, m�g sincs el�g hatalmuk arra, hogy Isten v�ltozhatatlan rendelet�vel megm�rk�zhetn�nek, mellyel fi�t �r�k kir�lly� rendelte. Ebb�l k�vetkezik, hogy az �rd�g a vil�g minden fegyverzet�vel se k�pes arra, hogy valaha megsemmis�tse az egyh�zat, mely Krisztus �r�k kir�lyi sz�k�n alapul. Ami pedig az egyes hivek k�l�n haszn�t illeti, kell, hogy ez az �r�kk�val�s�g a boldog halhatatlans�g rem�ny�re ind�tson benn�nket. Mert l�tjuk, hogy minden, ami f�ldi s ebb�l a vil�gb�l val�, ideiglenes, s�t muland�. Krisztus teh�t, hogy rem�nys�g�nket az �gig emelje, azt hirdeti, hogy az � orsz�ga nem ebb�l a vil�gb�l val� (J�n. 18:36). Egy sz�val, mihelyt k�z�l�nk valaki azt hallja, hogy Krisztus orsz�ga lelki, ez ige �ltal ind�ttatva jusson el a jobb �let rem�nys�g�re s mivel most Krisztus keze oltalmazza, a j�v� vil�gban v�rja ennek a kegyelemnek teljes gy�m�lcs�t.

4. Azt mondottuk, hogy Krisztus kir�lys�g�nak erej�t �s haszn�t fel nem foghatjuk m�sk�nt, csak ha elismerj�k, hogy lelki orsz�g. Ebb�l is el�gg� nyilv�nval�, hogy mivel eg�sz �letp�ly�nkon a kereszt alatt kell harcolnunk, a mi �llapotunk kegyetlen�l nyomorus�gos. Mit haszn�lna teh�t nek�nk, hogy e mennyei kir�ly uralma al� gy�jtet�nk, ha ennek gy�m�lcse nem a f�ldi �let hat�r�n t�l v�rna r�nk. S ez�rt tudnunk kell, hogy mindaz a boldogs�g, ami nek�nk Krisztusban ig�rtetik, nem k�ls� javakban rejlik, hogy t. i. vig �s nyugodalmas �letet �lj�nk, f�ldi javainkban dusk�lkodjunk, minden bajt�l mentek legy�nk s azokban a gy�ny�r�s�gekben b�velkedj�nk, melyeket a test szokott kiv�nni, hanem mindezek az ig�retek tulajdonk�pen a mennyei �letre vonatkoznak. Valamint pedig ezen a vil�gon a n�p boldog �s kiv�natos �llapota egyr�szt minden javak b�s�g�ben s a bens� b�k�ben, m�sr�szt azokban az er�s v�delmi eszk�z�kben �ll, melyek minden k�ls� er�szak ellen biztosan megv�dik, �gy Krisztus is meggazdag�tja �v�it mindazokkal a javakkal, melyek a lelkek �r�k �dv�ss�g�hez sz�ks�gesek �s ell�tja er�vel, melynek k�vetkezt�ben megingathatlanul �llanak a lelki ellens�gek b�rmin� rohamaival szemben. Ebb�l meg�rtj�k, hogy Krisztus �gy k�ls�leg, mint bels�leg ink�bb uralkodik a mi javunkra mint a mag��ra, hogy t. i. a l�lek aj�nd�kaival, melyek term�szetszer�leg hi�nyoznak bel�l�nk, amennyiben Isten r�nk n�zve hasznosnak tudja, eltelve, ezekb�l az els� zseng�kb�l �rezz�k, hogy mi Istennel val�ban �sszek�ttett�nk a teljes boldogs�gra. Tov�bb�, hogy ugyanannak a l�leknek erej�ben b�zva ne k�telkedj�nk abban, hogy az �rd�g, a vil�g �s b�rmin� �rtalom ellen mindig gy�ztesek lesz�nk. Ide c�loz Krisztusnak az a v�lasza is, melyet a farizeusoknak adott (Luk. 17:21): „Mivel Isten orsz�ga k�z�tt�nk van, nem j� �gy el, hogy valaki esz�be vehetn�”. Mert hihet�, hogy mivel mag�t oly kir�lynak vallotta, aki alatt Isten legf�bb �ld�s�t kellett v�rni, g�nyb�l felsz�l�tott�k �t, hogy hozza el� jelv�nyeit. � pedig, hogy Isten orsz�g�t balga m�dra ne keress�k k�ls� f�nyben (mert a f�ldi dolgokra an�lk�l is hajland�bbak voltak a kellet�n�l) felhivja �ket, hogy hatoljanak be saj�t lelkiismeret�kbe, mivel Isten orsz�ga igazs�g, b�kess�g �s �r�m a Szentl�lekben (R�m. 14:17). Ezekb�l tanuljuk meg r�viden, hogy Krisztus orsz�g�nak min� haszna van r�nk n�zve. Mivel ugyanis nem f�ldi, vagy testi orsz�g, hogy roml�snak volna al�vetve, hanem lelki: az �r�k �letre emel fel minket, hogy e mi �let�nket a nyomor�s�gokban, �hs�gben, fagyban, megvet�sben, gyal�zatban s egy�b neh�zs�gek k�z�tt t�relemmel hordozzuk mindenkor, megel�gedve azzal az egy vigasztal�ssal, hogy minket a mi kir�lyunk soha �gy el nem hagy, hogy nyomor�s�gaink k�z�tt seg�ts�g�nkre ne j�nne, mig v�gre harcainkat befejezv�n, diadalra nem hiv minket. Mert az � korm�nyz�s�nak m�dja az, hogy vel�nk mindazt k�z�lje, amit az Aty�t�l vett. Mivel az�rt imm�r fel�lt�ztet �s felfegyverez minket hatalm�val, fel�kes�t tisztess�ggel �s dics�s�ggel, meggazdag�t javaival, ebb�l el�g, s�t igen b� okunk van a dicsekv�sre, s�t m�g bizalommal is meger�s�ttet�nk, hogy retteg�s n�lk�l harcoljunk az �rd�ggel, b�nnel �s hal�llal. V�g�l, hogy az � igazs�g�ba fel�lt�zve, b�tran legy�zz�k a vil�g minden szidalm�t �s valamint � minket aj�nd�kaival b�kez�leg el�raszt, �gy mi viszont gy�m�lcs�t teremj�nk az � dics�s�g�re.

5. Enn�lfogva nem olyan kir�lyi felkenet�s�t adja el�nk a Szentir�s, mely olajb�l �s egy�b f�szerekb�l k�sz�lt, hanem Isten F�lkentj�nek neveztetik, mivel a b�lcses�g, tud�s, tan�cs, er� �s Isten f�lelm�nek lelke � rajta nyugodott meg (�zs. 11:2). Ez az �r�m olaja, mellyel a zsolt�r szerint (45:8) megkenetett az � t�rsai el�tt. Mert hogyha benne ilyen kiv�l�s�g nem lett volna, valamennyien nyomor�ltak �s �hez�k voln�nk. Mert (amint megmondatott) nem �nmag��rt volt gazdagg� t�ve, hanem hogy gazdags�ggal az �hez�ket �s elepedteket el�rassza. Meg van irva, hogy az Atya a fi�nak nem m�rt�k szerint adta a lelket (J�n. 3:4) s ezzel nyilv�n ki van fejezve az a c�l is, hogy mi valamennyien az � b�s�g�b�l vegy�nk kegyelmet is a kegyelem�rt (J�n. l:16). Ebb�l a forr�sb�l sz�rmazik az a b�kez�s�g, amelyet P�l eml�t, (Ef. 4:7) s melynek �rtelm�ben a kegyelem a hiveknek k�l�nb�z�k�pen osztogattatik, Krisztus aj�nd�koz�s�nak m�rt�k�hez k�pest. Mindez a legteljesebb m�rt�kben bebizony�tja, amit mondottam, hogy t. i. Krisztus kir�lys�ga l�lekben �s nem f�ldi gy�ny�r�s�gekben �s k�ls� f�nyben �ll s ez�rt, hogy e kir�lys�gnak r�szesei lehess�nk, a vil�gr�l le kell mondanunk. Ennek a szent felken�snek l�that� jelk�pe is megmutattatott Krisztus kereszts�g�ben, mikor � rajta nyugodott meg a Szentl�lek galamb alakj�ban (J�n. 1:32; Luk. 3:22). Hogy pedig a l�lek �s annak aj�nd�kai felken�s n�vvel neveztetnek (I. J�n. 2:20), ez sem �jnak, sem k�ptelens�gnek nem t�nhetik fel, mert er�nket innen kapjuk s nem egyeb�nnen. Ami pedig kiv�ltk�pen a mennyei �letet illeti, arra n�zve nincs benn�nk egy cseppnyi egy�b er� sem, mint amit a Szentl�lek bel�nk csepegtet, aki sz�khely�t Krisztusban v�lasztotta, hogy bel�le b�ven �radozzanak r�nk azok az �gi kincsek, melyekben mi oly szeg�nyek vagyunk. Ez�rt, mivel egyr�szt a hivek az � kir�lyuknak erej�be fel�lt�zve gy�zhetetlen�l �llnak, m�sr�szt, mivel az � lelki kincsei azokra b�ven ki�radnak, nem ok n�lk�l neveztetnek kereszty�neknek. Egy�bk�nt annak az �r�kk�val�s�gnak, amelyr�l sz�ltunk, egy�ltal�n nem mond ellent P�lnak ez a mond�sa (I. Kor. 15:24–28), hogy Krisztus a kir�lys�got egy id�ben �tadja Istennek �s az Aty�nak; hogy maga a Fi� is al� leszen rendelve s ek�nt Isten leszen minden mindenekben, mert e szavak nem akarnak egyebet jelenteni, csak azt, hogy a kir�lys�g korm�nyz�sa ama t�k�letes dics�s�gben nem olyan lesz, amilyen most. Mert az Atya minden hatalmat a fi�nak adott, hogy � �ltala korm�nyozzon, t�pl�ljon s tartson meg benn�nket, hogy az � v�delme alatt �vjon �s seg�tsen benn�nket. �gy b�rmennyire elbolyongunk is Istent�l, Krisztus k�z�nk �s Isten k�z� �ll, hogy lassank�nt elvezessen az Istennel val� szil�rd �sszek�ttet�sre. S az is, hogy az Atya jobbja fel�l �l, bizony�ra �ppen annyit jelent, mintha az volna mondva, hogy � az Atya k�vete, akin�l az uralkod�s teljes hatalma van, mivel Isten az � szem�ly�ben akarja k�zvetve (hogy �gy sz�ljak) az egyh�zat korm�nyozni �s v�delmezni. �pen �gy magyar�zza P�l is a dolgot az efezusiakhoz irott lev�l els� r�sz�ben (20. v. stb.), mikor azt mondja, hogy Krisztus az Atya jobbja fel�l helyeztetett, hogy az egyh�znak, mely az � teste, feje legyen. Ide c�loz az is, amit egyeb�tt tan�t (Fil. 2:9), hogy t. i. Krisztusnak adatott oly n�v, mely minden egy�b n�vn�l f�ljebbval�, hogy Krisztus nev�re minden t�rd meghajoljon �s minden nyelv az Atya dics�s�g�nek vallja �t. Mert ezekben a szavakban is oly rendj�t mutatja Krisztus orsz�g�nak, mely jelen er�tlens�g�nk mellett nek�nk sz�ks�ges. �gy helyesen k�vetkezteti P�l, hogy Isten �nmaga lesz akkor az egyh�z fej�v�, mivel akkorra bet�lt�tte Krisztus a maga tiszt�t az anyaszentegyh�z oltalmaz�s�ban. Ugyanez�rt nevezi az Ir�s l�pten-nyomon �rnak, mivel Isten azzal a rendeltet�ssel �ll�totta �t f�l�nk, hogy uralm�t �ltala gyakorolja. „Mert, j�llehet sok uras�g van a vil�gon, mindaz�ltal nek�nk egy Isten�nk vagyon, amaz Atya, akit�l mindenek vannak, mi is abban vagyunk �s egy urunk a J�zus Krisztus, ki �ltal mindenek vannak, mi is � �ltala”, mondja P�l (I. Kor. 8:5 stb.). Ebb�l k�nnyen meg�rthetj�k, hogy � ugyanaz az Isten, ki �zsai�s �ltal (33:32) kijelentette, hogy � az egyh�znak kir�lya �s t�rv�nyhoz�ja. Mert, b�r minden�tt az Atya j�t�tem�ny�nek �s aj�nd�k�nak nevezi mindazt a hatalmat, ami csak birtok�ban van, de ezzel nem jelent semmi egyebet, mint, hogy � isteni hatalommal uralkodik, mivel a k�zbenj�r� szem�ly�t az�rt �lt�tte mag�ra, hogy az Atya kebel�b�l �s a megfoghatatlan dics�s�gb�l lesz�llva, hozz�nk k�zeledj�k. Annyival m�lt�nyosabb teh�t, hogy mi valamennyien egy �rtelemben �vezz�k f�l magunkat engedelmess�gre �s minden szolg�latunkat a legnagyobb ser�nys�ggel szabjuk az � akarat�hoz. Mert, valamint a kir�ly �s p�sztor tisztj�t �sszecsatolja a hivekkel szemben, akik �nk�nt engedelmess�gre adj�k magukat, �gy viszont azt halljuk, hogy vasp�lc�t hordoz, mellyel minden engedetlent �gy megt�r, mint a fazekas cserepeit (Zsolt. 2:9). Halljuk azt is, hogy pog�nyoknak it�l� bir�ja lesz, hogy a f�ld szin�t holttestekkel bor�tja be s hogy minden vele szemben �ll� magass�got led�nt (Zsolt. 110:6). Ennek a dolognak n�mely p�ld�it manaps�g is l�tjuk, teljes val�sul�sa azonban az utols� it�let alkalm�val fog v�gbemenni, amit tulajdonk�pen �gy is lehet tekinteni, mint uralkod�s�nak utols� cselekedet�t.

6. A paps�gr�l r�viden azt kell tartanunk, hogy ennek az a c�lja �s haszna, hogy a k�zbenj�r� minden szepl�t�l tiszta lev�n, szents�g�vel kiengesztelje Istent ir�ntunk. Mivel azonban az Istenhez val� menetelt a meg�rdemlett �tok teszi lehetetlenn� �s Isten, mint it�l� bir� haragszik re�nk, hogy a pap az Isten haragj�t lecsendes�tse �s sz�munkra kegyelm�t megszerezze, sz�ks�ges, hogy engesztel� �ldozat j�jj�n k�zbe. Ez�rt, hogy Krisztus ezt a tisztet bet�ltse, �ldozattal kellett k�zre l�pnie. Mert a t�rv�ny alatt nem volt megengedve a papoknak, hogy a szent helybe v�r�ldozat n�lk�l l�pjenek be, hogy ebb�l meg�rts�k a hivek, hogy a pap, j�llehet k�zbenj�r� sz�sz�l�ul van rendelve, mindamellett Isten csak akkor lesz irgalmas, ha a b�n�k megengeszteltettek. Err�l a dologr�l b�s�gesen sz�l az apostol a zsid�khoz irott lev�l 7. r�sz�t�l a 10. r�sznek majdnem v�g�ig. El�ad�s�nak l�nyege m�gis az, hogy a paps�g tiszte egyed�l Krisztust illeti meg, mivel hal�l�nak �ldozat�val b�n�ss�g�nket elt�r�lte �s v�tkeink�rt eleget tett. Hogy pedig e k�r�lm�ny mily fontos, figyelmeztet arra minket Istennek �nnep�lyes esk�je, melyet �gy mondott, hogy soha meg nem b�n: „Te vagy �r�kk�val� pap, Melkis�deknek rende szerint” (Zsolt. 110:4). Mert ezzel bizony�ra azt a f� hitcikket akarta meger�s�teni, amelyr�l tudta, hogy �dv�ss�g�nkre n�zve legfontosabb. Amint ugyanis megmondottuk, sem magunk, sem k�r�seink Istenhez nem j�rulhatnak, ha a pap, miut�n b�neinkb�l megtiszt�tott, meg nem szentel �s meg nem szerzi sz�munkra azt a kegyelmet, amelyt�l minket b�neinknek �s gonosz tetteinknek tiszt�talans�ga elz�r. �gy l�tjuk, hogy Krisztus hal�l�val kell kezden�nk, ha azt akarjuk, hogy az � paps�g�nak hat�sa �s haszna r�nk is kiterjedjen. Ebb�l az k�vetkezik, hogy Krisztus �r�kk�val� sz�sz�l�nk, kinek v�delme folyt�n kedvess�get szerz�nk. Ebb�l viszont nemcsak a k�ny�rg�s ir�nt val� bizalom, hanem az istenf�l�k lelkiismeret�re csendess�g is sz�rmazik, mid�n Isten atyai megbocs�t�s�ban megnyugosznak, teljesen meg l�v�n gy�z�dve afel�l, hogy Istennek mindaz tetszik, amit a k�zbenj�r� megszentelt. Mivel pedig Isten a t�rv�ny alatt azt parancsolta, hogy neki barmokkal �ldozzanak, az �ldoz�snak eg�szen m�s �s �j m�dja volt a Krisztusban, hogy t. i. az �ldozat ugyanaz, aki a pap. Mert sem a b�n�k�rt egy�b megfelel� el�gt�tel nem volt tal�lhat�, sem nem volt senki oly nagy tiszts�gre m�lt�, hogy egysz�l�tt fi�t �ldozhatta volna f�l Istennek. Krisztus pedig a papi tisztet viseli �s pedig nemcsak az�rt, hogy az engesztel�s �r�k t�rv�nye szerint kegyelmess� �s irgalmass� tegye vel�nk szemben az Aty�t, hanem az�rt is, hogy ennek a nagy tisztess�gnek t�rsas�g�ba minket is elh�vjon (Jel. 1:6).

Mert, b�r mi magunkban meg vagyunk fert�ztetve, benne m�gis papok vagyunk, magunkat �s minden�nket f�l�ldozzuk Istennek, az �gi szent�lybe szabadon megy�nk be, hogy kedvesek �s j�illat�ak legyenek Isten szine el�tt a t�l�nk ered� k�r�seknek �s magasztal�soknak �ldozatai. Krisztusnak ama mond�sa: „�rett�k szentelem �n m�g magamat” (J�n. 17:19), ily messzire terjed, mivel az � szents�g�vel el�rasztva, mikor minket mag�val egy�tt az Aty�nak �ldozott, akik egy�bk�nt gy�l�letesek vagyunk el�tte, akkor mint tiszt�k, �kesek, s�t szentek tetsz�st tal�lunk az �r el�tt. Erre vonatozik a szent helynek ama megken�se, melyr�l D�nieln�l van eml�t�s (9:24). Mert meg kell jegyezn�nk, hogy min� ellent�t van e k�zt a megken�s k�z�tt s ama m�sik, akkor gyakorlatban l�v� k�pletes, k�z�tt. Mintha az angyal azt akarn� mondani, hogy a p�ld�zatok elt�nt�vel Krisztus szem�ly�ben lesz vil�gos igazs�gg� a paps�g. Annyival k�rhozatosabb teh�t azoknak hazugs�ga, akik Krisztus paps�g�val meg nem el�gedve, �nmagukat mer�szelt�k felk�sz�teni Krisztus meg�ldoz�s�ra, amint ez naponk�nt t�rt�nik a p�pista egyh�zban, ahol a mis�t �gy tekintik, mint Krisztus fel�ldoz�s�t.