TIZENNEGYEDIK FEJEZET. A k�zbenj�r� k�t term�szete mint alkot egy szem�lyt.

1. Tov�bb�, amit a Szentir�s mond (J�n. 1:14), hogy az Ige testt� l�n, ezt nem �gy kell �rteni, mintha vagy testt� v�ltozott volna, vagy zavarosan testtel vegy�lt volna, hanem mivel a Sz�znek m�h�b�l vett emberi testet mag�ra templomul, hogy abban lakozz�k; �s �, ki Isten fia volt, ember fi�v� l�n, de nem a l�nyeg �sszezavarod�sa, hanem a szem�ly egys�ge �ltal. Azt �ll�tjuk ugyanis, hogy istens�ge az emberi term�szettel ak�nt k�ttetett �ssze �s �gy egyes�lt, hogy mind e k�t term�szet k�l�n-k�l�n megtartotta a maga val�di saj�ts�g�t s m�gis a kett�b�l egy Krisztus lett. Ha az emberi dolgokban lehet valami hasonl�t lelni ehez a nagy titokhoz, �gy l�tszik, hogy az emberr�l vett hasonl�s�g �ll ehez legk�zelebb, kir�l l�tjuk, hogy k�t val�s�gb�l van �sszet�ve, de ezek k�z�l egyik sem vegy�lt el annyira a m�sikkal, hogy a maga term�szet�nek saj�toss�g�t meg ne �rizte volna; mert sem a l�lek nem test, sem a test nem l�lek. Ez�rt �ll�thatunk k�l�n a l�lekr�l olyat, ami a testre semmik�pen nem vonatkozhatik, viszont a testr�l olyat, ami a l�lekre n�zve semmi m�don meg nem �ll s ez�rt mondhatunk az eg�sz emberr�l is olyat, amit sem a l�lekr�l k�l�n, sem a testr�l a j�zan �sznek megfelel�leg nem fogadhatunk el. V�g�l a l�lek saj�ts�gait �t szokt�k vinni a testre s a test saj�ts�gait a l�lekre, mindamellett a testb�l �s l�lekb�l �ll� l�ny csak egy ember �s nem t�bb. Az ilyen sz�l�sm�dok pedig egyr�szt azt jelentik, hogy az ember csak egy szem�ly, aki a k�t k�l�nb�z� val�s�gb�l van alkotva, m�sr�szt, hogy k�t k�l�nb�z� term�szet az, mely ezt az egy szem�lyt alkotja.

Igy sz�l a Szentir�s Krisztusr�l is, mert n�ha oly dolgokat tulajdon�t neki, melyeket egyszer�en emberi term�szet�re kell vonatkoztatnunk, m�skor ism�t olyanokat, amelyek kiv�l�lag isteni term�szet�t illetik meg, majd megint oly dolgokat, melyek mind a k�t term�szetet magukban foglalj�k, de k�l�n egyikre sem illenek el�gg�. �s a k�t term�szetnek Krisztusban val� egyes�l�s�r�l oly tiszt�n �s vil�gosan sz�l az Ir�s, hogy szerinte a k�t term�szet a maga tulajdons�gait n�ha egym�ssal k�zli, gyakran �ssze is cser�li; s ezt a k�pesbesz�det a r�giek Communicatio idiomatum (a tulajdons�gok k�zl�se) szavakkal szokt�k kifejezni.

2. Mindez azonban nem volna oly bizonyos, ha a Szentir�snak igen sok l�pten-nyomon szem�nkbe �tl� kifejez�se nem bizony�tan�, hogy nincs benn�k semmi, amit ember tal�lt volna ki. Amit Krisztus mag�r�l mondott: „Minekel�tte �brah�m volna, �n vagyok” (J�n. 8:58), semmik�pen sem illik ember volt�ra. J�l tudom, min� fecseg�ssel szokt�k elferd�teni ezt a helyet a t�velyg� lelk�ek, hogy t. i. Krisztus minden id�kn�l el�bb megvolt, mivel m�r akkor eleve elismertetett Megv�lt��l �gy az Aty�nak tan�cs�ban, mint a kegyes embereknek elm�j�ben. Mivel azonban az � testben val� megjelen�s�nek napja �s �r�k l�nyege k�z�tt oly nyilv�nval� megk�l�nb�ztet�st tesz �s kifejezetten r�gi eredet�re akarja a maga hatalm�t alap�tani, mellyel m�g �brah�mot is f�l�lmulja, ezzel nyilv�n olyasmit tulajdon�t mag�nak, ami az isteni term�szetnek saj�tja. Hogy P�l azt mondja fel�le (Kol. 1:15), hogy minden teremt�s k�z�tt els�sz�l�tt, ki miden dolog el�tt l�tezett �s aki �ltal j�tt l�tre minden s hogy � maga is azt mondja mag�r�l (J�n. 17:5), hogy neki a vil�g teremt�se el�tt dics�s�ge volt az Aty�n�l s � az Aty�val egy�tt munk�lkodott (J�n. 5:17) ez sem vonatkozik semmivel sem ink�bb emberi term�szet�re. Bizonyos teh�t, hogy ezeket �s a hasonl� mond�sokat egyed�l csak isteni term�szet�re lehet vonatkoztatni. Hogy pedig �t az Ir�s az Atya szolg�j�nak nevezi (�zs. 42:1 �s m�s helyeken), hogy fel�le az van mondva, hogy �letkorban �s b�lcses�gben Istenn�l �s emberekn�l n�vekedett (Luk. 2:52), hogy saj�t �ll�t�sa szerint nem keresi a maga dics�s�g�t (J�n. 8:50), nem tudja az utols� napot (M�rk. 13:32), hogy nem mag�t�l besz�l (J�n. 14:10 �s 6:38), hogy nem a saj�t akarat�t teszi, hogy �t l�tt�k �s k�zzel �rintett�k (Luk. 24:39): mindez egyed�l ember volt�ra vonatkozik. Mert amennyiben � Isten, semmi dologban nem n�vekedhetik, mindent mag��rt cselekszik, el�tte semmi rejtve nincs, mindent saj�t akarata it�lete szerint int�z s emellett l�thatatlan �s k�zzel �rinthetetlen. Mindezeket a dolgokat nem tulajdon�tja k�l�n az � emberi term�szet�nek, hanem �gy veszi mag�ra, mint amelyek a k�zbenj�r� szem�ly�re tartoznak. A tulajdons�gok k�zl�se pedig az, amit P�l mond (Csel. 20:28), hogy t. i. Isten az � v�re �ltal szerezte az anyaszentegyh�zat s hogy a dics�s�g Ura fesz�ttetett keresztre (I. Kor. 2:8). Ugyanily �rtelme van annak is, amit J�nos mond (I. J�n. 1:1), hogy t. i. az �letnek besz�d�t a mi kezeinkkel tapasztaltuk. Istennek bizony�ra nincsen v�re, nem szenved �s k�zzel nem �rinthet�, hanem, mivel az, aki igaz Isten �s ember volt, a Krisztus, kiontotta az � v�r�t �rett�nk a keresztf�n, azok a dolgok, melyek az � emberi term�szet�ben mentek v�gbe, b�r nem tulajdonk�pen, de m�gis nem ok n�lk�l vitetnek �t isteni term�szet�re. Hasonl� p�lda, mikor J�nos azt tan�tja (I. J�n. 3:16), hogy Isten �let�t adta �rett�nk. Ezen a helyen is az emberi term�szet saj�ts�ga k�z�ltetik a m�sik term�szettel. Viszont, mikor Krisztus m�g a f�ld�n volt �s azt mondta (J�n. 3:13), hogy senki a mennybe fel nem ment, csak az embernek fia, ki az �gben vala, bizony�ra akkor m�g emberi mivolta �s a test szerint, melyet fel�lt�tt, nem volt az �gben, hanem, mivel maga egy�ttal Isten �s ember volt, a kett�s term�szet egyes�l�se folyt�n az egyik term�szetnek tulajdon�totta azt, ami a m�sikat illette.

3. De Krisztus igaz val�s�g�t legvil�gosabban azok a szentir�si helyek fejezik ki, melyek egyszerre mindk�t term�szet�t �sszefoglalj�k, amin�ket J�nos evang�lium�ban igen sokat tal�lunk. Mert sem isten-volt�nak, sem ember-volt�nak k�l�n nem tulajdon�thatjuk, hanem egyszerre mindakett�nek, amit az evang�liumban olvasunk, hogy t. i. az Aty�t�l hatalmat vett a b�n�k megbocs�t�s�ra, a halottak felt�maszt�s�ra, az igazs�g, szents�g �s �dv�ss�g osztogat�s�ra, hogy � az igaz bir�, aki az elevenek �s holtak felett �ll, hogy �t olyan tisztelet illeti, mint az Aty�t, v�gre hogy a vil�g vil�goss�g�nak, a j� p�sztornak, az egyetlen ajt�nak, az igazi sz�l�t�nek neveztetik (J�n. 1:29 �s 5:21 stb., 9:5 �s 10:7 stb., 15:1 stb.). Mert Isten fia ily kiv�l�s�gokkal �s el�jogokkal volt felruh�zva, mikor testben megjelent, melyeket noha a vil�g teremtse el�tt az Aty�val egy�tt birt, mindazon�ltal nem oly m�don s nem oly alakban, mint azut�n s amelyeket senkinek, aki csak puszta ember volt, nem lehetett volna adni. Ugyanily �rtelemben kell venn�nk, amit P�ln�l olvasunk (I. Kor. 15:24), hogy t. i. Krisztus, miut�n az it�letet v�grehajtotta, az uralmat viszaadja Istennek �s az Aty�nak. Mert Isten fia uralm�nak, amint kezdete sohasem volt, �gy v�ge sem lesz soha, hanem amint a testi alacsony �llapotba rejt�z�tt �s mag�t meg�res�tette (Fil. 2:7) szolgai alakot vev�n mag�ra �s fens�ge k�ls� f�ny�t levetv�n, az Aty�val szemben engedelmesnek mutatta mag�t �s az ily megal�zkod�st v�grehajtv�n, v�g�l dics�s�ggel �s tisztess�ggel megkoron�ztatott (Zsid. 2:7) �s felemeltetett a legf�bb uralomra, hogy el�tte minden t�rd meghajoljon (Fil. 2:10), �gy akkor azt a nevet, a dics�s�gnek azt a koron�j�t s mindazt, amit az Aty�t�l csak vett, az Atya hatalma al� adja, hogy Isten legyen minden mindenekben (I. Kor. 15:28). Mert mely c�lra volt adva neki a hatalom �s az uralkod�s, ha nem arra, hogy az Atya az � kez�vel korm�nyozzon minket? Ez �rtelemben mondja az Ir�s azt is, hogy � az Atya jobbj�n �l. Ez pedig csak bizonyos ideig tart, mig istens�g�t k�zvetlen szeml�lettel �lvezz�k. �s ezen a helyen nem lehet menteni a r�gieknek t�velyg�s�t, akik mid�n a k�zbenj�r� szem�ly�re nincsenek figyelemmel, majdnem teljesen elhom�lyos�tj�k annak az eg�sz tan�t�snak eredeti �rtelm�t, amelyet J�nos evang�lium�ban olvasunk �s magukat mindenf�le hurkokba bonyol�tj�k. A helyes �rtelmez�snek teh�t az legyen a kulcsa r�nk n�zve, hogy mindaz, ami a k�zbenj�r� tiszt�re vonatkozik, sem nem kiz�r�lag az isteni term�szetr�l, sem nem kiz�r�lag az emberi term�szetr�l van mondva. Krisztus teh�t mindaddig uralkodik, mig csak a vil�g it�l� bir�jak�nt meg nem jelenik, amikor is er�tlens�g�nk csek�ly m�rt�ke szerint minket az Aty�val egyes�t. Mikor pedig mi, mint az �gi dics�s�g r�szesei, megl�tjuk Istent, amin�, akkor a k�zbenj�r� tiszt�t elv�gezve, megsz�nik az Atya k�vete lenni �s megel�gszik azzal a dics�s�ggel, amely meg volt n�ki m�r a vil�g teremt�se el�tt. S az �r elnevez�st sem tulajdon�thatjuk saj�tlag Krisztus szem�ly�nek, hanem csak annyiban, amennyiben k�z�p helyet foglalt el Isten k�z�tt �s k�z�tt�nk. Erre vonatkozik P�l eme mond�sa (I. Kor. 8:6): „Egy Isten�nk van, akit�l mindenek �s egy Urunk van, aki �ltal mindenek vagynak”, akire t. i. az ideiglenes uralkod�st az Atya r�bizta, mig szinr�l-szinre l�that� nem lesz az � isteni fens�ge s akinek, ha ezt a hatalmat az Aty�nak visszaadja, annyira nem lesz kisebbs�g�re, hogy m�g t�nd�kl�bben jelenik meg. Mert akkor azt�n Isten is megsz�nik Krisztus feje lenni, mivel mag�nak Krisztusnak istens�ge �nmag�b�l fog t�nd�k�lni, mig ez ideig mintegy f�tyollal volt bevonva.

4. �s ez a megfigyel�s igen alkalmas lesz sok neh�zs�g megold�s�ra, ha az olvas�k helyesen alkalmazz�k azt. Mert csod�latos, hogy nemcsak a tanulatlanokat, hanem m�g azokat is, akiknek m�gis van valami k�pzetts�g�k, mennyire gy�trik, kinozz�k az oly sz�l�sm�dok, melyekr�l azt l�tj�k, hogy Krisztusnak tulajdon�ttatnak, de sem istens�g�re, sem emberi mivolt�ra kell�en nem alkalmazhat�k, mert nem veszik fontol�ra, hogy az ilyen kifejez�sek az � szem�ly�re, amelyben Isten �s ember gyan�nt jelent meg �s k�zbenj�r�i tiszt�re vonatkoznak. �s �ltal�ban l�tni val�, hogy mindezek az egyes kifejez�sek mily sz�pen �sszef�ggenek egym�ssal, csak legyen j�zan magyar�z�juk, aki ezeket ily nagy titkokhoz illend� vall�sos buzg�s�ggal vizsg�lja.* Nincs azonban semmi, amit a d�h�ng� �s �nfej� szellemek �ssze ne zavarn�nak. El�kapj�k az emberi mivolt�ra vonatkoz� jelz�ket, csak az�rt, hogy istens�g�t elt�r�lj�k; viszont azokat a jelz�ket, melyek istens�g�re vonatkoznak, arra haszn�lj�k, hogy ember-mivolt�t megsemmis�ts�k. Amit pedig az Ir�s mindk�t term�szetre vonatkoz�lag oly szoros �sszef�gg�sben mond, hogy k�l�n egyik term�szetre sem illik, azt mindk�t term�szet megsemmis�t�s�re haszn�lj�k. Ez pedig mit jelent egyebet, mint azt vitatni, hogy Krisztus nem ember, mivel Isten, nem Isten, mivel ember, se nem ember, se nem Isten, mivel ember is, Isten is egyuttal?

Meg�llap�tjuk teh�t, hogy Krisztus, mint Isten �s ember, aki k�t egyes�lt, de nem �sszezavart term�szetb�l �ll, a mi Urunk �s Istennek igazi fia emberi mivolta szerint is, b�r nem emberi mivolta k�vetkezt�ben. T�vol kell teh�t magunkt�l tartanunk Nestorius t�velyg�s�t, aki azzal, hogy Krisztus k�t term�szet�t ink�bb sz�tszak�tani, mint elk�l�n�teni akarta, kett�s Krisztust koholt; mivel l�tjuk, hogy az Ir�s nyiltan ellene mond ennek a t�velyg�snek, mid�n az Isten fi�nak nev�t annak tulajdon�tja, aki a sz�zt�l sz�letik �s mag�t a sz�zet is a mi Urunk anyj�nak nevezi (Luk. 1:32.43). �vakodnunk kell az Eutyches-f�le �rj�ng�st�l is, hogy mig a szem�ly egys�g�t akarjuk bizony�tani, mindk�t term�szetet le ne romboljuk. Mert annyi bizony�t�kot hoztunk m�r eddig fel, melyekben az isteni term�szet az emberit�l el van v�lasztva, annyi m�s fordul el� az ir�sban l�pten-nyomon, hogy m�g azok sz�j�t is bedughatn�k, akik legjobban szeretnek vit�zni. Nemsok�ra felhozok n�h�nyat ezek k�z�l, melyek ezt a koholm�nyt m�g alaposabban megd�ntik. Jelenleg el�g lesz egy szentir�si hely. Mert Krisztus bizony�ra nem nevezte volna test�t templomnak, ha az istens�g abban k�l�n nem lakozott volna (J�n. 2:19). Ez�rt, amint az ef�zusi zsinaton m�lt�n k�rhoztatt�k Nestoriust, szint�gy m�lt�n k�rhoztatt�k ut�bb a konstantin�polyi �s chalcedoni zsinaton Eutychest is, mivel Krisztus k�t term�szet�t �ppoly kev�ss� szabad �sszezavarni, mint sz�tszak�tani.

5. A mi korunkban is t�madott azonban egy �ppily vesz�lyes sz�rnyeteg, Servet Mih�ly, aki Isten fi�nak hely�be egy koholt alakot �ll�tott, melyet Isten l�nyeg�b�l, l�lekb�l, testb�l �s h�rom nem teremtett elemb�l rakott �ssze. Els� sorban is tagadja, hogy Krisztus valami egy�b ok miatt volna Isten fia, hanemha az�rt, mert a Sz�z m�h�b�l �s a Szentl�lekt�l sz�letett. Ez az agyafurts�g arra t�r, hogy Krisztus kett�s term�szet�nek megk�l�nb�ztet�s�t megd�ntve Krisztus valami vegy�l�k legyen Istenb�l �s emberb�l, de az�rt sem Istennek, sem embernek ne legyen tarthat�. Mert eg�sz eszmemenete annak bebizony�t�s�ra szolg�l, hogy miel�tt Krisztus testben megjelent, Istenben csak �rnyszer� alakok voltak, melyeknek val�s�ga vagy hat�sa csak akkor l�pett el�t�rbe, mikor az az ige, mely erre a tisztess�gre el volt rendelve, val�s�ggal Isten fia kezdett lenni. Mi is valljuk ugyan, hogy a k�zbenj�r�, aki a Sz�zt�l sz�letett, tulajdonk�pen Istennek fia. Az ember-Krisztus nem is volna Isten megbecs�lhetetlen kegyelm�nek t�kre, ha nem volna r� ruh�zva az a m�lt�s�g, hogy Isten egysz�l�tt fia legyen �s annak neveztess�k. Emellett azonban szil�rdan meg�ll az egyh�znak ama meghat�roz�sa, hogy Krisztust Isten fi�nak az�rt tartjuk, mivel az az ige, mely az id�knek el�tte az Aty�t�l sz�letett, �gy vette f�l az emberi term�szetet, hogy azt az � isteni term�szet�vel szem�ly�ben egyes�tette (unio hypostatica). A szem�lyi egyes�l�sen pedig oly �sszek�ttet�st �rtettek a r�giek, mely k�t term�szetb�l egy szem�lyt alkotott. Ezt a kifejez�st Nestorius �rj�ng�s�nek megc�fol�s�ra tal�lt�k ki, mivel � azt k�lt�tte, hogy Isten fia �gy lakozott a testben hogy m�gsem volt ember.

Servet azzal r�galmaz minket, hogy mikor mi azt mondjuk, hogy az �r�k ige, m�g miel�tt a testbe �lt�z�tt volna, m�r Isten fia volt, kett�ss� tessz�k Isten fi�t; mintha mi valami m�st mondan�nk, mint, hogy Isten fia testben jelent meg. Mert ha az ige Isten volt, miel�tt emberr� lett, azut�n nem kezdett �j Istenn� lenni. Egy�ltal�n nem k�ptelen dolog az, hogy Isten fia megjelent testben, mert hiszen �r�kt�l val� sz�let�s�n�l fogva mindig meg volt az a saj�ts�ga, hogy Fiu. Ezt fejezik ki el�tt�nk az angyalnak M�ri�hoz int�zett szavai: „Az a szent, aki t�led sz�letik, Isten fi�nak neveztetik” (Luk. 1:35). Mintha csak azt mondan�, hogy az Isten fia elnevez�s, mely a t�rv�ny alatt hom�lyosabb volt, most nyilv�nval� �s �ltal�nosan ismert lesz. Ennek felel meg P�l ama mond�sa (R�m. 8:15): „Mivel most Krisztus �ltal Isten fiai vagyunk, szabadon �s bizv�st ki�ltjuk: Abba, azaz szerelmes Atya.” Nem sz�m�tott�k-� a r�gi aty�kat is Isten fiai k�z�? Hiszen �pen ebben bizakodva hivt�k Istent, mint atyjukat, seg�ts�g�l. Mivel azonban, ami�ta Istennek egysz�l�tt fia megmutattatott a vil�gnak, ama mennyei atyas�g vil�gosabban megismerhet� lett, P�l ezt Krisztus uralkod�s�nak mintegy el�jog�ul t�nteti fel. Mindamellett azonban �llhatatosan meg kell maradnunk amellett, hogy Isten soha nem volt atyja sem angyaloknak, sem embereknek, hanemha egysz�l�tt fi�ra val� tekintetb�l �s hogy kiv�lt az emberek, akik �nn�n hamiss�guk folyt�n voltak gy�l�letesek Isten el�tt, csup�n abb�l az ingyenval� kegyelemb�l fogadtattak fiakk�, mivel Krisztus term�szet szerint val� Fi�. S nem is a fi�s�t�st�l f�gg ez, mint Servet felhozza, melyet Isten mag�n�l elhat�rozott; mert itt nem k�pesbesz�dr�l van sz�, mint ahogyan a megengeszteltet�s a barmok v�r�vel volt p�ld�zva. Hanem mivel az aty�k a t�rv�ny alatt a dolog term�szet�hez k�pest nem lehettek Isten fiai, ha �r�kbe fogad�suk nem volt a f�re alap�tva, minden �szszer�s�gnek hij�n van a f�t�l azt vonni el, ami a tagokkal k�z�s volt. Tov�bb megyek: mikor a Szentir�s az angyalokat Isten fiainak nevezi (Zsolt. 82:6), kiknek e nagy m�lt�s�ga pedig a j�vend� megv�lt�st�l nem f�gg�tt, Krisztusnak a rendben sz�ks�gk�pen meg kell el�znie �ket, hogy �ket az aty�val �sszek�sse. R�viden ism�t megism�tlem a dolgot �s az emberi nemr�l ugyanazt teszem hozz�. Miut�n �gy az angyalok, mint az emberek, azzal a rendeltet�ssel voltak teremtve eredet�kt�l fogva, hogy Isten mindkett�j�knek k�z�s atyjuk legyen, ha igaz P�lnak az az �ll�t�sa (Kol. 1:15), hogy az �sszes teremtm�nyek k�z�tt mindig Krisztus volt a f� �s els�sz�l�tt, hogy az els�s�g mindenben az �v� legyen, �gy l�tom, hogy helyesen vonhatom le azt a k�vetkeztet�st, hogy Isten fia megvolt a vil�g teremt�se el�tt is.

6. Ha Krisztus fiuv� t�tele (hogy �gy fejezzem ki magamat) akkor kezd�d�tt volna, mikor testben megjelent, ebb�l az k�vetkezn�k, hogy emberi term�szete szerint is Isten fia volt. Servet �s a hozz� hasonl� balg�k szerint az a Krisztus Isten fia, aki testben megjelent, mert e n�vvel testen kiv�l nem nevezhet�. Feleljenek meg nekem arra a k�rd�sre, hogy vajjon mindk�t term�szet szerint �s mindakett�re n�zve fiu-�? �k ugyan �gy fecsegnek, P�l azonban eg�szen m�sk�nt tan�t. Mi azt valljuk, hogy Krisztus az emberi testben nem akk�nt neveztetik fiunak, mint a hivek, t. i. csak fiuv� fogad�sb�l �s kegyelemb�l, hanem igaz�n �s term�szet szerint s �pen ez�rt egyetlen �gy annyira, hogy ez a jegy k�l�nb�zteti meg minden m�st�l. Mert minket is, akik �j �letre sz�lett�nk, a fiu elnevez�sre m�ltat Isten, de az igaz �s egysz�l�tt fiu elnevez�st egyed�l Krisztus sz�m�ra tartja fenn. Hogyan lehet pedig egyetlen fiu a testv�rek e roppant sereg�ben, ha nem �gy, hogy term�szet�n�l fogva birtok�ban van az, amit mi aj�nd�k gyan�nt kaptunk? S ezt a tisztess�get a k�zbenj�r� eg�sz szem�ly�re kiterjesztj�k, hogy val�ban �s saj�tk�pen legyen Isten fia az, aki sz�zt�l sz�letett �s a kereszten �ldozat�l adta mag�t az Aty�nak. Mindamellett azonban isteni term�szet�re val� tekintetb�l, amint P�l tan�t (R�m. 1:1 stb.), mikor azt mondja, hogy � elv�lasztatott Isten evang�lium�ra, amelyet azel�tt az � fi�r�l megig�rt, aki test szerint sz�letett a D�vid magv�b�l �s Isten fi�ul megbizony�ttatott hatalm�n�l fogva. Mi sz�ks�g volt arra, hogy mid�n test szerint vil�gosan D�vid fi�nak nevezi �t, m�g k�l�n kijelenti, hogy megbizony�ttatott Isten fi�ul, ha ezzel azt nem akarn� jelezni, hogy ez eg�szen m�st�l f�gg s nem mag�t�l a testt�l? Mert amely �rtelemben m�sutt azt mondja (II. Kor. 13:4), hogy a test er�tlens�ge szerint szenvedett �s felt�madott a l�lek erej�ben, �gy most megk�l�nb�ztet�st �ll�tott fel a k�t term�szet k�z�tt. Mindenesetre meg kell engedn�nk, hogy amint Krisztus anyj�t�l vette a term�szetet, mely szerint D�vid fi�nak neveztetik, �gy atyj�t�l van az a term�szete, melynek k�vetkezt�ben Isten fia �s hogy ez az emberi term�szett�l elt�r� �s k�l�nb�z�.

A Szentir�s kett�s n�vvel �kes�ti �t fel, mid�n v�ltogatva, majd Isten, majd ember fi�nak nevezi �t. A m�sodik elnevez�sre n�zve nem lehet vita, hogy � a k�z�ns�ges zsid� nyelvszok�s szerint neveztetik ember fi�nak, mivel t. i. �d�m marad�ka k�z�l val�. Ezzel szemben �ll�tom, hogy Isten fi�nak isteni mivolta �s �r�k l�nyege alapj�n neveztetik, mivel nem kev�sbb� �szszer�, ha az isteni term�szetre vonatkoztatjuk azt, hogy �t Isten fi�nak nevezik, mint, hogyha az emberi term�szettel hozzuk �sszef�gg�sbe azt, hogy ember fi�nak mondj�k. Egysz�val, azon a helyen, amelyet id�ztem, P�l �p�gy azt �rti, hogy az a Krisztus, aki test szerint D�vidnak magv�b�l sz�letett, megbizony�ttatott hatalommal Isten fi�ul, mint ahogyan m�s hely�tt (R�m. 9:5) azt tan�tja, hogy Krisztus, aki test szerint zsid�k k�z�l sz�rmazott, �ldott Isten �r�kk�n-�r�kk�. Ha teh�t a kett�s term�szet k�l�nbs�ge mindk�t helyen jelezve van, mi�rt akarj�k tagadni, hogy isteni term�szet�re val� tekintetb�l Istennek fia az, aki test szerint embernek fia is?

7. Bizony�ra l�rm�san pr�b�lgatj�k v�deni t�velyg�s�ket azzal, hogy az Ir�s szerint Isten tulajdon fi�nak nem kedvezett, s hogy Isten az angyalnak megparancsolta (Luk. 1:32), hogy aki a Sz�zt�l sz�letik, a Magass�gban lakoz� fi�nak neveztess�k. De hogy ezzel a sil�ny ellenvet�ssel felett�bb ne k�rkedjenek, vegy�k egy kiss� fontol�ra vel�nk, mennyit �r okoskod�suk? Mert ha helyesen k�vetkeztetn�k, hogy Krisztus a fogantat�st�l fogva kezdett Isten fia lenni, mivel a fiu nevet az hordozza, aki fogantatott, ebb�l az k�vetkezn�k, hogy az ige csak testben val� megjelen�s�t�l kezdett l�tezni, mivel J�nos (I. J�n. 1:1) azt mondta, hogy � az �letnek amaz ig�j�r�l ad hirt, melyet kezei megtapasztaltak. Hasonl�k�pen, amit a pr�f�t�n�l olvasunk (Mik. 5:2): „Te Betlehem, Juda f�ldje, b�r kicsiny vagy a Juda ezrei k�zt, bel�led sz�rmazik n�kem, aki uralkodik az Izraelen, akinek sz�rmaz�sa r�gi kelet�, az �sid� napjaib�l val�”, hogyan k�nyszer�lnek magyar�zni, ha ilyen m�don akarn�nak bizony�tani? Mert, hogy mi Nestoriussal, ki kett�s Krisztust koholt, nem vagyunk egy n�zeten, azt m�r bebizony�tottam, mert a mi tan�t�sunk �rtelm�ben minket Krisztus az atyafius�g erej�vel tett Isten fi�v�, mivel abban a testben, amelyet t�l�nk felvett, � Istennek egysz�l�tt fia. �s Augustinus* b�lcsen figyelmeztet arra, hogy Isten csud�s �s kiv�l� kegyelm�nek f�nyl� t�k�re az, hogy Krisztus, mint ember, oly tisztess�get nyert, melyet meg nem �rdemelhetett volna. Ez�rt Krisztus anyj�nak m�h�t�l fogva m�g test szerint is azzal a kiv�l�s�ggal volt fel�kes�tve, hogy � Isten fia.

Mindamellett a szem�ly egys�g�ben nem kell oly vegy�l�st koholni, mely az istens�gt�l elvegye a maga tulajdons�g�t. �p �gy abban sincs semmi k�ptelens�g, ha Isten �r�k ig�j�t �s Krisztust, a k�t term�szetet egy szem�lyben egyes�tv�n, k�l�nb�z� m�dokon Isten fi�nak nevezz�k, mint, ha k�l�nb�z� szempontok szerint most Isten, majd emher fi�nak nevezz�k. Nem ver le jobban benn�nket Servet m�sik r�galma sem, hogy t. i. Krisztus, miel�tt testben megjelent, soha sem neveztetett Isten fi�nak, legfelebb k�pletesen, mivel b�r akkor hom�lyosabb volt leir�sa, m�gis, mivel vil�gosan bebizonyult, hogy nem m�sk�pen �r�k Isten, hanem csak az�rt, mivel � az Aty�t�l �r�kt�l fogva sz�letett ige �s az a n�v, melyet felvett, nem illik egy�bk�nt a k�zbenj�r� szem�ly�re, hanem csak az�rt, mivel Isten jelent meg testben �s hogy Isten nem neveztetett volna kezdett�l fogva aty�nak, ha m�r akkor is nem �llott volna fenn fi�hoz val� k�lcs�n�s viszonya, akit�l sz�rmazik minden rokoni �s atyai �sszek�ttet�s a f�ld�n �s �gen ebb�l k�nny� levonnunk azt a k�vetkeztet�st, hogy Krisztus a t�rv�ny �s pr�f�t�k alatt is Isten fia volt, miel�tt ez a n�v az egyh�zban hiress� lett volna. Hogyha puszt�n a sz�r�l foly a vita, Salamon Istennek v�gtelen fens�g�r�l sz�lva azt �ll�tja, hogy �gy fia, mint maga megfoghatatlan (P�ld. 30:4): „Mondd ki nev�t, ha tudod – �gy mond – vagy fi��t”. Tudom, hogy a vit�zni szeret�k el�tt ennek a bizony�t�knak nincs nagy s�lya �s �n se helyezek r� nagy s�lyt, csak mivel bebizony�tja, hogy rosszakaratulag fecsegnek azok, akik azt mondj�k, hogy Krisztus csak annyiban Istennek fia, amennyiben emberr� lett. Tegy�k hozz�, hogy az �sszes r�gi ir�k egy sz�jjal �s egy szivvel oly vil�gosan bizony�tott�k ezt, hogy nem kev�sbb� nevets�ges, mint k�rhozatos azoknak a szem�rmetlens�ge, akik vel�nk szemben Irenaeust, vagy Tertullianust mer�szlik felhozni, j�llehet, mind a ketten megvallj�k, hogy Istennek fia, aki azt�n l�that�lag megjelent, l�thatatlan volt.

8. J�llehet pedig Servet oly borzaszt� sz�rny�s�geket halmozott �ssze, melyeket tal�n m�sok nem helyeselnek, m�gis, ha k�zelebbr�l vizsg�ljuk a dolgokat, �szre vehetj�k, hogy mindazok, akik Isten fi�t csak testben ismerik, mindny�jan megengedik, hogy � nem m�sk�nt Isten fia, hanem csak az�rt, mivel a Sz�z m�h�ben a Szentl�lekt�l fogantatott. Ekk�nt hazudozt�k hajdan�ban a manichaeusok, hogy az ember az � lelk�t Isten nemz�s�b�l veszi, mivel azt olvass�k (I. M�z. 2:7), hogy Isten �d�mba �l� lelket lehelt. Mert oly moh�n kapnak a fiu n�v ut�n, hogy a k�t term�szet k�z�tt semmi k�l�nbs�get nem hagynak, hanem zavarosan kiab�lj�k, hogy az ember-Krisztus Isten fia, mivel emberi term�szete szerint Istent�l nemzetett. Ek�nt a b�lcsess�gnek �r�k nemz�se, melyr�l Salamon pr�dik�l, megsemmis�l �s vagy isteni term�szete nem marad meg a k�zbenj�r�ban, vagy emberi term�szete hely�be �ll�ttatik valami k�pr�zat. Servet durv�bb szemf�nyveszt�seit, melyekkel mag�t �s n�melyeket elb�v�lt, hogy e p�ld�n okulva, a kegyes olvas�k j�zans�gukat �s szer�nys�g�ket ann�l jobban meg�rizz�k, megc�folni hasznos dolog volna ugyan, mindamellett, mivel ezt egy k�l�n k�nyvben megtettem, feleslegesnek tartom. Okoskod�s�nak l�nyege az, hogy Isten fia kezdetben csak valami eszme volt �s m�r akkor el volt hat�rozva, hogy mint ember, Istennek val�s�gos k�pe legyen. Az isteni ig�t teh�t nem ismeri m�sk�nt, csak k�ls� csillog�s�ban. S azt mondja, hogy az volt az �r�k sz�let�s, hogy fia nemz�s�re �r�kt�l fogva meg volt Istenben az akarat, mely mag�ban a teremt�sben tettel is kifejez�sre jutott. E k�zben a Lelket �sszekeveri mag�val az ig�vel, mivel Isten a l�thatatlan ig�t �s Lelket sz�tosztotta a testbe �s l�lekbe. V�g�l Krisztus �br�zol�sa n�la a sz�let�s szerep�t t�lti be; de – �gy mond – aki akkor csak jelk�p �ltal jegyzett fiu volt, az sz�letett v�g�l az ige �ltal, melynek a mag szerep�t tulajdon�tja. Ebb�l az k�vetkezik, hogy a diszn�k �s kuty�k nem kev�sbb� Isten fiai, mivel Isten ig�j�nek eredeti magv�b�l teremtettek. J�llehet, Krisztust h�rom nem teremtett elemb�l alkotja �ssze, ami szerinte annyit tesz, hogy Isten l�nyeg�b�l sz�rmazott, mindamellett �gy koholja els�sz�lett volt�t a teremtm�nyek k�z�tt, hogy a k�veknek is ugyanaz a val�s�gos istens�g�k van a maguk rendje szerint. Hogy pedig oly szinben ne t�nj�k fel, mint aki Krisztust istens�g�t�l meg akarja fosztani, azt �ll�tja, hogy teste Istennel egyl�nyeg� �s hogy az ige az �ltal lett emberr�, hogy a test Istenn� v�ltozott. �gy, mid�n Krisztust m�sk�nt nem k�pes Isten fia gyan�nt felfogni, csak ha teste Isten l�nyeg�b�l sz�rmazott �s ism�t istens�gg� v�ltozott, megsemmis�ti az ige �r�kk�val� szem�ly�t s elveszi t�l�nk D�vid fi�t, aki nek�nk megv�lt�nkul ig�rtetett. Gyakrabban ism�tli ugyan, hogy a Fiu Istent�l sz�letett ennek tud�sa �s eleve elrendel�se �ltal, v�g�l pedig emberr� lett abb�l az anyagb�l, amely kezdetben Istenn�l t�nd�kl�tt a h�rom elemben s amely azt�n a vil�g els� vil�goss�g�ban, a t�zes felh�ben �s a t�zoszlopban megjelent. Hogy azonban ek�zben �nmag�val mily r�tul ellent�tbe jut, szerf�l�tt hosszadalmas volna elmondani.

Ebb�l a r�vid v�zlatb�l meg�rtik a j�zanesz� olvas�k, hogy ennek a tiszt�talan ebnek agyafurt csal�sai az �dv�ss�gre ir�nyul� rem�nyt eg�szen kioltott�k. Mert ha a test az istens�g maga volna, megsz�nn�k annak temploma lenni. Nem is lehet senki megv�lt�nk, aki nem �brah�mnak �s D�vidnak magv�b�l sz�letett s test szerint val�ban emberr� nem lett. Helytelen�l hivatkozik J�nosnak ama szavaira is: „Az ige testt� l�n”, mert e szavak, amint ellenkeznek Nestorius t�velyg�s�vel, �gy azt az istentelen hazugs�got sem t�mogatj�k, melynek szerz�je Eutyches volt, mivel az evang�list�nak nem volt m�s sz�nd�ka, mint, hogy megmutassa a k�t term�szetben a szem�ly egys�g�t.