TIZENHARMADIK FEJEZET. Krisztus l�nyeg szerinti, igazi testet �lt�tt mag�ra.

1. Krisztus istens�g�r�l, melyet egyeb�tt vil�gos �s er�s bizony�t�kokkal mutattunk ki, most ha nem csal�dom, felesleges volna ism�t t�rgyalni. H�tra van teh�t annak megvizsg�l�sa, hogy test�nket fel�ltve, mi m�don t�lt�tte be k�zbenj�r�i tiszt�t. Val�s�gos emberi term�szet�t ugyan r�gente �gy a manichaeusok, mint a marcionit�k tagadt�k. S ezek k�zel az ut�bbiak azt koholt�k, hogy Krisztus teste csak l�tsz�lagos volt, az el�bbiek pedig azt k�pzelt�k, hogy Krisztus mennyei testet vett mag�ra. De a Szentir�snak mindakett� ellen�ben sok �s er�s bizony�t�ka van. Mert Isten a maga �ld�s�t nem mennyei magban, vagy l�tsz�lagos emberi arc alatt ig�ri, hanem �brah�m �s J�k�b magv�ban (I. M�z. 22:18 �s 26:4). S nem valami �gi embernek ig�rtetik az �r�k tr�n, hanem D�vid fi�nak �s az � �gy�ka gy�m�lcs�nek (Zsolt. 45:7). Ez�rt mikor testben megjelent is, D�vid �s �brah�m fi�nak hivatik (M�t� 1:1). Nemcsak az�rt, hogy b�r a Szentl�lek �ltal nemzetve sz�znek m�h�b�l sz�letett, hanem mivel P�l magyar�zata szerint (R�m. 1:3) test szerint D�vid magv�b�l sz�rmazott, amint m�s hely�tt ugyanez az apostol azt tan�tja, hogy a zsid�k k�z�l val� volt (R�m. 9:5). Ez�rt maga az �r nem el�gedv�n meg az ember nevezettel, gyakran nevezi mag�t ember fi�nak is, vil�gosabban akarva jelezni, hogy � igaz�n ember magv�b�l sz�rmazott ember. Mivel a Szentl�lek ennyiszer, ennyi eszk�z �ltal, ily nagy szorgalommal �s egyszer�s�ggel adta el� ezt a dolgot, mely mag�ban sem hom�lyos, ki gondolta volna, hogy lesznek valaha oly szem�rmetlen emberek, akik ennek a dolognak elhom�lyos�t�s�t is meg merj�k kis�relni? �s vannak m�g m�s bizony�t�kok is, ha t�bbet akarunk felhozni. Ilyen P�l ama kijelent�se (Gal. 4:4), amely szerint Isten elbocs�totta fi�t, aki asszonyt�l sz�letett. Sz�mtalan bizony�t�k van arra n�zve, hogy Krisztus �hs�gnek, szomj�s�gnak, hidegnek �s term�szet�nk egy�b gy�nges�geinek al� volt vetve. De e sok bizony�t�k k�z�l csak a legkiemelked�bbeket kell kiv�lasztanunk, melyek legink�bb szolg�lhatnak arra, hogy a l�lek az igaz bizalomban er�s�dj�k. Ilyen pl. az a bizony�t�k (Zsid. 2:16), melynek �rtelm�ben Krisztus az angyalokat nem tisztelte meg annyira, hogy azoknak term�szet�t vette volna f�l, hanem a mienket vette f�l, hogy h�sban �s v�rben val� hal�l �ltal d�ntse meg azt, akin�l a hal�l hatalma volt. Ugyancsak itt olvassuk (2:11), hogy az � vele val� k�z�ss�g�nk�rt testv�reinek tartatunk. Itt olvassuk azt is (4:15), hogy az � testv�reihez az�rt kellett hasonl�v� lennie, hogy irgalmas legyen �s h�s�ges k�zbenj�r�; mert nem oly f�papunk van, ki er�tlens�g�nk �rz�s�n meg ne ind�lna s t�bb eff�le. Ide tartozik az is, amit kev�ssel ezel�tt �rintett�nk, hogy t. i. b�neinknek test�nkben kellett megengeszteltetni�k, amit P�l vil�gosan tan�t (R�m. 8:3). �s bizony�ra az�rt vonatkozik r�nk mindaz, amit csak az Atya Krisztusra ruh�zott, mivel Krisztus a f�, amelyb�l az eg�sz test izek �ltal �sszek�tve n�vekv�st veszen (Ef. 4:16). S�t k�l�nben az az �ll�t�s sem �llhatna meg (J�n. 1:16 �s 3:34), hogy neki a Szentl�lek m�rt�k n�lk�l adatott, hogy mi mindny�jan az � teljess�g�b�l mer�ts�nk, mivel nincs k�ptelenebb gondolat, mint hogy Isten az � val�s�g�ban idegen aj�nd�kkal gyarapodn�k. Ez�rt mondja maga Krisztus egyeb�tt (J�n. 27:19): „�n �rett�k szentelem meg magamat”.

2. Amely szentir�si helyeket pedig t�velyg�s�k igazol�s�ra felhoznak, azokon nagy er�szakot tesznek �s semmit nem �rnek el l�ha elm�ncked�s�kkel, mikor azokat a dolgokat pr�b�lj�k megsemmis�teni, melyeket r�sz�nkr�l m�r felhoztam. Marcion azt k�pzeli, hogy Krisztus test helyett valami t�nem�nyt �lt�tt mag�ra, mivel egy hely�tt azt mondja az Ir�s, hogy hasonlatos lett az emberhez �s alakj�r�l ismert�k meg, hogy ember. De �gy egy�ltal�n nem veszi fontol�ra, hogy P�l az eml�tett helyen mit vitat.

Mert az olvas�t nem arra akarja tan�tani, hogy Krisztus min� testet vett fel, hanem hogy mikor istens�g�t joggal kimutathatta, nem �gy viselkedett, hanem csak �gy, mintha elvetett �s megvetett ember volna. Mert, hogy p�ld�j�val al�zatoss�gra buzd�tson minket, azt mutatja meg, hogy dac�ra istens�g�nek s dac�ra annak, hogy dics�s�g�t azonnal nyiltan megmutathatta volna a vil�gnak, jog�b�l m�gis engedett �s mag�t �nk�nt meg�res�tette, t. i. szolgai alakot �lt�tt mag�ra �s ezzel az alacsony �llapottal megel�gedve, engedte, hogy a test leple elrejtse isteni mivolt�t. E helyen bizony�ra nem arra tan�t, hogy mi volt Krisztus, hanem, hogy mik�nt viselkedett. S�t az eg�sz sz�vegb�l k�nny� meg�rten�nk, hogy Krisztus az igazi emberi term�szetet �gy vette mag�ra, hogy mag�t meg�res�tette. Mert mit akar kifejezni ezekkel az ig�kkel: „Olyannak tal�ltatott � az � �br�zat�ban, mint ember”, ha nem azt, hogy egy ideig isteni dics�s�ge nem t�nd�kl�tt, hanem csak az emberi alak mutatkozott hitv�ny �s megvetett �llapot�ban. Nem �llana meg m�sk�nt P�ternek ama kijelent�se sem (I. P�t. 3:18), hogy Krisztus testben meghalt �s l�lekben ism�t megelevenedett, ha Isten fia az emberi term�szetben er�tlen nem lett volna. Ezt P�l m�g vil�gosabban megmagyar�zza, mikor azt mondja, hogy Krisztus a test er�tlens�ge szerint szenvedett (II. Kor. 13:4). �s ide tartozik a f�lmagasztaltat�s is, mivel nyilv�n ki van mondva, hogy Krisztus �j dics�s�get nyert, miut�n mag�t meg�res�tette, ami pedig egy�ltal�n nem illen�k m�sra, csak testtel �s l�lekkel felruh�zott emberre. A manichaeus valami l�gies testet form�l, mivel a Szentir�s azt mondja, hogy Krisztus m�sodik �s �gi �d�m az �gb�l (I. Kor. 15:47). De maga az apostol itt sem tulajdon�t neki mennyei l�nyeget, hanem olyan lelki er�t, mely Krisztusb�l ki�radva, minket megeleven�t. Ezt pedig, amint l�tjuk, �gy P�ter, mint P�l k�l�n v�lasztja az � test�t�l. S�t ink�bb ebb�l a helyb�l igen j� meger�s�t�st nyer az a tudom�ny, mely a Krisztus test�r�l az igaz hiv�k k�z�tt �rv�nyben �ll. Mert, ha Krisztusnak teste szerint nem volna ugyanaz a term�szete mint nek�nk, hi�baval� volna az az okoskod�s, melyet P�l oly h�vvel folytat (I. Kor. 15:13): „Ha a halottaknak f�lt�mad�suk nincsen, a Krisztus is nem t�madott f�l s ha Krisztus f�lt�madott, mi is f�lt�madunk”. B�rmin� mened�ket keressenek teh�t a r�gi manichaeusok, vagy azoknak �j tan�tv�nyai, mit sem nyernek vele.

Gyal�zatos menekv�s az, mikor azt hazudj�k, hogy Krisztus csak annyiban neveztetik ember fi�nak, amennyiben embereknek ig�rtetett. Mert nyilv�nval�, hogy a zsid� besz�dm�d szerint az igazi ember neveztetik ember fi�nak. Krisztus pedig minden bizonnyal megtartotta anyanyelv�nek kifejez�si m�dj�t. Hogy �d�m fiai alatt mit kell �rten�nk, vita t�rgy�t nem k�pezheti. �s hogy tov�bb ne menj�nk, a nyolcadik zsolt�rnak az a helye, melyet az apostolok Krisztusra vonatkoztatnak, b�ven el�gs�ges lesz sz�munkra (Zsolt. 8:5): „Micsoda az ember, hogy megeml�kezel r�la, vagy az embernek fia, hogy megl�togatod �tet”. E sz�l�sm�d nyilv�n kifejezi el�tt�nk Krisztus igazi ember volt�t, mivel, b�r nem haland� atya nemzette k�z�ns�ges m�don, mindamellett eredete �d�mt�l sz�rmazott. Nem �llna meg m�sk�nt az sem, mit fentebb id�zt�nk (Zsolt. 2:14), hogy t. i. Krisztus testben �s v�rben r�szes�lt, hogy mag�hoz gyermekeket gy�jts�n az Isten ir�nt val� engedelemre. Ezek a szavak nyilv�n vel�nk egy�tt ugyanazon term�szet r�szes�nek mondj�k Krisztust. Ez �rtelemben mondja az apostol azt is, hogy �gy a megszentel�s szerz�je, mint azok, akik megszenteltetnek, ugyanatt�l az egyt�l sz�rmaznak. Mert, hogy ez a term�szetben val� k�z�ss�gre vonatkozik, a sz�vegb�l bebizony�l, mivel menten hozz� csatolja e szavakat is (Zsid. 2:11): „Ez�rt nem sz�gyenli azokat atyafiainak nevezni ”. Mert, ha el�bb azt mondotta volna, hogy a hiv�k Istent�l sz�rmaznak, ebben a nagy m�lt�s�gban min� oka lett volna Krisztusnak arra, hogy minket sz�gyelljen? De, mivel Krisztus v�gtelen kegyelm�b�l a fertelmes �s gyal�zatos emberekkel egy t�rsas�gba adja mag�t, az�rt mondja az Ir�s, hogy nem sz�gyenlette �ket. Hi�ba vetik azt is ellen�nk, hogy �gy az istentelenek is testv�reiv� lesznek Krisztusnak, mivel tudjuk, hogy Isten fiai nem testb�l �s v�rb�l, hanem a l�lekb�l sz�letnek hit �ltal. Ek�nt a testv�ri �sszek�ttet�st nemcsak a test teszi. J�llehet az apostol ezt a tisztess�get csak a hiv�knek tulajdon�tja, hogy Krisztussal egy�tt azon egyb�l sz�rmaznak, mindamellett sem k�vetkezik, hogy a hitetlenek test szerint nem ugyanazon eredet�ek. Mint mikor azt mondjuk, hogy Krisztus az�rt lett emberr�, hogy minket Isten fiaiv� tegyen, ez a kijelent�s m�g nem terjed ki b�rkire, mivel k�zbe van vetve a hit, mely minket lelkileg Krisztus test�be beolt. Az els�sz�l�tt n�vr�l is civ�d�st kezdenek tudatlanul. Mert azt mondj�k, hogy Krisztusnak mindj�rt kezdetben �d�mt�l kellett volna sz�letnie, hogy az atyafiak k�z�tt els�sz�l�tt legyen. Mert az els�sz�l�tts�g nem a korra, hanem a tisztelet fok�ra �s az er�ny kiv�l�s�g�ra vonatkozik (R�ma 8:29). Semmivel sem k�l�nb az, hogy Krisztusr�l azt fecsegik, hogy az�rt vett f�l emberi alakot �s nem az angyalok�t, mivel az emberi nemet fogadta kegyelm�be. Mert az apostol, hogy megmutassa, min� tisztess�g volt az, amelyre minket Krisztus m�ltatott, az angyalokhoz hasonl�t, akik e tekintetben alattunk �llottak (Zsid. 2:16). �s ha M�zes bizonys�g�t, ahol azt mondja, hogy az asszonynak magva megrontja a kigy�nak fej�t (I. M�z. 3:15), helyesen �rtelmezz�k, mindenf�le vit�nak azonnal v�ge szakad. Mert ezen a helyen nem csak Krisztusr�l, hanem az eg�sz emberi nemr�l van sz�. Mivel sz�munkra a gy�zelmet Krisztusnak kellett megszereznie, ez�rt mondja Isten �ltal�noss�gban, hogy az asszony marad�kai gy�zedelmet vesznek az �rd�g�n. Ebb�l k�vetkezik, hogy Krisztus az emberi nemzets�gb�l sz�rmazott, mivel Istennek az volt a sz�nd�ka, hogy �v�t, akit megsz�l�t, j� rem�nys�ggel felemelje, hogy k�ts�gbe ne ess�k.

3. Azokat a bizony�t�kokat, melyekben Krisztus �brah�m magv�nak �s D�vid �gy�ka gy�m�lcs�nek neveztetik, �ppoly balg�n, mint gonosz�l k�pes-besz�deknek mondj�k. Mert, hogyha a mag sz� k�pletesen haszn�ltatott volna, P�l ezt bizony�ra nem hallgatta volna el, mikor tiszt�n �s k�pes-besz�d n�lk�l er�s�ti (Gal. 3:16), hogy �brah�m fiai k�z�l nincs t�bb megv�lt�, hanem csak az egy Krisztus. Semmivel sem �r t�bbet az, amit felhoznak ellen�nk, hogy Krisztus nem egy�b�rt mondatik D�vid fi�nak, hanem mivel megig�rtetett �s a maga idej�ben meg is jelent. Miut�n ugyanis P�l Krisztust D�vid fi�nak nevezte (R�m. 1:3), menten ut�na teszi, „hogy test szerint” s ezzel bizony�ra a term�szetet jel�li. Igy a kilencedik r�szben is (5. v.), mikor Krisztust �ldott Istennek nevezi, k�l�n megjegyzi, hogy � test szerint a zsid�kt�l sz�rmazott. M�r most, ha val�j�ban nem D�vid magv�b�l sz�rmazott, mit �r az a besz�d, hogy � a D�vid �gy�k�nak gy�m�lcse leszen? Mit jelent ez az ig�ret (Zsolt. 132:11): „A te �gy�kodnak gy�m�lcs�b�l sz�rmazik az, ki mindig megmarad a te kir�lyi sz�kedben?” Krisztus nemzets�g-t�bl�j�t is, amint az M�t�n�l el� van adva, �lb�lcsek m�dj�ra magyar�zz�k. Mert, b�r e lajstrom nem M�ri�nak, hanem J�zsefnek �seit sz�ml�lja el�, m�gis, mivel oly dologr�l besz�l, mely akkor �ltal�nosan ismert volt, el�gnek tartja megmutatni, hogy J�zsef D�vidnak magv�b�l sz�rmazott, mivel el�gg� ismert dolog volt az is, hogy M�ria ugyanebb�l a csal�db�l eredt. M�g nyomat�kosabban mondja ezt Luk�cs, mikor azt tan�tja, hogy a Krisztus �ltal hozott �dv�ss�g az eg�sz emberi nemzets�ggel k�z�s, mivel Krisztus, az �dv�ss�gnek szerz�je, �d�mt�l, minden emberek k�z�s atyj�t�l sz�rmazott. Elismerem ugyan, hogy a nemzets�g-lajstromb�l m�sk�nt nem lehet megmagyar�zni, hogy Krisztus D�vidnak fia, hanem csak annyiban, amennyiben a sz�zt�l sz�letett. De az �j marcionit�k t�velyg�s�k elpal�stol�sa v�gett, t. i., hogy bebizony�ts�k, hogy Krisztus az � test�t semmib�l nyerte, felett�bb b�szk�n vitatj�k, hogy az asszonyok magtalanok; �s �gy a term�szetet mag�t forgatj�k f�l. Mivel azonban ez a vita voltak�pen nem theol�giai s f�lhozott bizony�t�kaik oly hitv�nyak, hogy minden f�rads�g n�lk�l megc�folhat�k; azt, ami a b�lcs�szetre, vagy orvosi tudom�nyra vonatkozik, nem �rintem s megel�gszem annak megc�fol�s�val, amit a Szentir�sb�l hoznak fel ellen�nk, hogy t. i. �ron �s Jojada a Juda-t�rzs�b�l vettek feles�get �s �gy ha az asszonyban nemzets�gszerz� mag volna, a nemzets�gek egym�ssal �sszeelegyedtek volna. De h�t el�gg� ismert dolog, hogy ami a polg�ri rendet illeti, a f�rfi�i magb�l sz�rmaz�k neveztetnek ut�doknak, de a f�rfinemnek ez az els�bbs�ge m�g sem akad�lyozza azt, hogy a nemz�sben az asszonynak magva k�zre ne munk�ljon. Ez a megfejt�s az �sszes nemzets�g-lajstromokra kiterjed. Gyakran, mikor a Szentir�s az emberek lajstrom�t adja el�, puszt�n a f�rfiakat nevezi meg, de h�t ez�rt azt kell-e mondanunk, hogy az asszonyok semmik? Hisz a gyermekek is tudj�k, hogy az asszonyok a f�rfiak neve al� vannak foglalva. Ez�rt mondj�k, hogy az asszonyok sz�lnek az � f�rjeiknek, mivel a csal�d nev�t mindig a f�rfiak adj�k meg. Amint az�rt a f�rfi-nemnek kiv�l�s�g��rt Isten megengedte, hogy a fiak az aty�k �llapota szerint tartassanak nemeseknek, vagy nemteleneknek, �gy a rabszolgas�gban sz�letett a jogtud�sok szerint anyj�t k�veti. Ebb�l meg�llap�thatjuk, hogy a sarjad�k az anyai magb�l is sz�rmazik s a nemzetek k�zszok�sa r�gen elfogadta m�r, hogy az any�kat sz�l�-any�knak (genetrix) nevezz�k s ezzel Isten t�rv�nye is �sszhangban van, mely egy�bk�nt helytelen�l tiltan�, hogy a nagyb�tya n�testv�r�nek l�ny�t vegye feles�g�l, mivel k�z�tt�k semmi v�rrokons�g nem volna. S a f�rfi�nak is szabad volna saj�t anyj�t�l val� hug�t is h�zast�rs�l venni, ha azt m�s atya nemzette. Amint az�rt elismerem, hogy az asszonyoknak a nemz�sben szenved�leges er�t kell tulajdon�tanunk, �gy �ll�tom, azt is, hogy amit az Ir�s a f�rfiakr�l mond, ugyanazt mondja r�luk is. Mert Krisztusr�l mag�r�l sem mondja az Ir�s (Gal. 4:4), hogy asszony �ltal lett, hanem, hogy asszonyt�l. �s n�melyek a marcionit�k k�z�l minden szem�rmet f�lret�ve, vakmer�en azt merik k�rdezni, hogy azt akarjuk-e mondani, hogy Krisztus a Sz�znek tiszt�talan magv�b�l sz�rmazott? Mert �n viszont azt k�rdem, hogy nem az � anyj�nak v�r�ben n�tt-e fel, amit �k k�nytelenek elismerni. M�t� szavaib�l teh�t igen helyesen lehet k�vetkeztetni, hogy Krisztus, mivel M�ri�t�l sz�letett, annak magv�b�l is sz�rmazott, amint mikor arr�l van sz�, hogy Bo�z R�kh�bt�l sz�letett (M�t� 1:5), ez hasonl� m�don val� nemz�st jelent. �s bizony�ra M�t� nem �gy sz�l itt a Sz�zr�l, mint valami csatorn�r�l, melyen Krisztus �thaladt, hanem megk�l�nb�zteti a sz�l�snek ezt a csod�latos m�dj�t a k�z�ns�gest�l, mivel Krisztus M�ria �ltal sz�letett D�vid magv�b�l. Mert ugyanazon okb�l ami�rt azt mondjuk, hogy Izs�k �brah�mt�l, Salamon D�vidt�l �s J�zsef J�k�bt�l sz�letett, mondjuk azt is, hogy Krisztus az � anyj�t�l sz�letett. Mert a besz�d rendj�t az evang�lista �gy sz�tte egybe �s mikor azt akarja bizony�tani, hogy Krisztus eredet�t D�vidt�l vette, megel�gszik azzal az eggyel, hogy M�ri�t�l sz�letett. Ebb�l k�vetkezik, hogy �ltal�nosan ismert dolognak vette, hogy M�ria J�zsefnek rokona volt.

4. Azok a k�ptelens�gek, melyekkel minket terhelni akarnak, tele vannak gyermekes r�galmakkal. Azt gondolj�k, hogy Krisztusra n�zve gyal�zatos �s r�t dolog, ha eredet�t embert�l vette, mivel �gy nem vehet� ki a k�z�s t�rv�ny al�l, mely �d�mnak minden marad�k�t kiv�tel n�lk�l a b�n al� z�rja. Ezt a csom�t azonban k�nnyen megoldja az ellent�t, melyet P�ln�l olvasunk (R�m. 5:12): „Mik�pen egy ember �ltal j�tt a vil�gra a b�n �s a b�n �ltal a hal�l, �gy egy embernek igazs�ga �ltal gyarapodott meg a kegyelem is”. Ennek a mond�snak felel meg ama m�sik is (I. Kor. 15:47): „Az els� ember f�ldb�l val� �s f�ldi, a m�sodik mennyb�l val� �s mennyei”. Ez�rt, mid�n ugyanez az apostol m�sutt (R�m. 8:3) azt tan�tja, hogy Krisztus a b�n�s test hasonlatoss�g�ban az�rt k�ldetett, hogy a t�rv�nynek eleget tegyen, �t nyilv�n kiv�lasztja a k�z�ns�ges emberek sor�b�l, mint olyat, ki b�n �s roml�s n�lk�l val� igazi ember.

Itt ism�t gyermekesen fecsegnek s ezt mondj�k, ha Krisztus minden mocsokt�l tiszta �s a Szentl�lek titkos m�k�d�se �ltal sz�letett M�ria magv�b�l, akkor teh�t nem az asszonynak magva tiszt�talan, hanem a f�rfi�. Mert mi Krisztust nem az�rt mondjuk minden mocsokt�l mentnek, mivel csak any�t�l sz�letett f�rfi�val val� �rintkez�s n�lk�l, hanem az�rt, mivel a Szentl�lekt�l szenteltetett meg, hogy sz�let�se tiszta �s t�k�letes legyen, amin�nek �d�m esete el�tt kellett volna lennie. �ltal�ban jegyezz�k meg j�l, hogy valah�nyszor Krisztus tisztas�g�r�l besz�l az Ir�s, ezzel val�di emberi term�szet�t jelzi, mivel azt, hogy Isten tiszta, felesleges volna mondani. Annak a megszentel�snek sem volna helye az isteni term�szetben, melyr�l J�nos ev. 17. r�sz�ben van sz�. Azt sem mondjuk azonban, hogy �d�mnak kett�s magva volt, hab�r �ll�tjuk is, hogy Krisztushoz semmi szenny sem jutott el. Mert az ember sz�let�se mag�ban v�ve nem tiszt�talan, vagy b�n�s, hanem az � tiszt�talans�ga az eset k�vetkezt�ben csak esetleges, ez�rt nem csoda, ha Krisztus, aki �ltal �rtatlans�gunknak vissza kellett �llania, az �ltal�nos romlotts�gb�l kiv�tetett. Amit k�ptelens�g gyan�nt megint r�nk er�szakolnak, hogy t. i. ha Isten ig�je testet �lt�tt, teh�t a f�ldi testnek sz�k b�rt�n�be van rekesztve, ez is mer� nyelvesked�s, mivel b�r az ige v�gtelen l�nyege egy szem�lly� forrott �ssze az emberi term�szettel, de, hogy ez beb�rt�n�z�s volna, nem �ll�tjuk. Mert Isten fia csod�latosan sz�llt le az �gb�l, an�lk�l azonban, hogy az eget elhagyta volna; azt akarta, hogy a Sz�z csod�latosan hordozza m�h�ben, hogy csod�latosan j�rjon e f�ld�n s f�ggj�n a keresztf�n, hogy e vil�got, mint kezdett�l fogva, mindenkor bet�ltse.