TIZENKETTEDIK FEJEZET. Krisztusnak, hogy k�zbenj�r�i tiszt�t elv�gezhesse, emberr� kellett lennie. 1 - 7

TIZENKETTEDIK FEJEZET. Krisztusnak, hogy k�zbenj�r�i tiszt�t elv�gezhesse, emberr� kellett lennie.

1. Igen fontos volt az r�nk n�zve, hogy az, aki nek�nk k�zbenj�r�nk leend, egyar�nt Isten �s ember legyen. Ha az ember ennek sz�ks�ges volt�t vizsg�lja: nem volt ez a dolog term�szet�b�l foly�, vagy (mint k�z�ns�gesen szokt�k mondani) felt�tlen, hanem abb�l a mennyei rendel�sb�l eredt, melyt�l az emberek �dv�ss�ge f�gg�tt. Egy�bk�nt kegyelmes aty�nk azt hat�rozta, ami re�nk n�zve legjobb volt. Mert mikor v�tkeink, melyek olyanok voltak, mint valami felh�, k�z�tt�nk �s Isten k�z�tt, minket a mennyeknek orsz�g�t�l teljesen elidegen�tettek, senki sem lehetett b�kes�g�nk visszaszerz�s�nek sz�sz�l�ja, csak az, aki eg�szen felhathatott hozz�. De h�t ki hathatott volna fel hozz�? Vajjon valaki �d�m fiai k�z�l? De ezek sz�l�j�kkel egyetemben mindannyian rettegtek Isten szine el�tt. Tal�n valaki az angyalok k�z�l? Hiszen nekik szint�n egy f�re volt sz�ks�g�k, akinek k�zbej�tte �ltal t�k�letesen �s zavartalanul ragaszkodhassanak Isten�kh�z. Hogyan �ll teh�t a dolog? Bizony�ra minden veszni t�rt volna, ha mag�nak Istennek fens�ge nem sz�llt volna le hozz�nk, mivel nek�nk hozz� nem volt f�lmenetel�nk. Igy sz�ks�ges volt, hogy Istennek fia r�nk n�zve Immanuel, azaz vel�nk az Isten legyen �s pedig azzal a rendeltet�ssel, hogy az � istens�ge �s az emberi term�szet a k�lcs�n�s �sszek�ttet�s �ltal egym�s k�z�tt �sszeforrjon. Mert egy�bk�nt nem lett volna el�g k�zeli a szomsz�ds�g �s el�g er�s a rokoni k�tel�k arra n�zve, hogy Istennek vel�nk val� lakoz�s�ra rem�nys�g�nk t�madhatott volna. Ily nagy volt a mi r�ts�gunk �s Isten t�k�letes tisztas�ga k�z�tt a k�l�nbs�g! B�r hogyha minden mocsokt�l tiszt�n maradt volna is az ember, m�gis sokkal alantasabb volt �llapota, semhogy k�zbenj�r� n�lk�l Istenhez emelkedhetett volna. Mit tehetett volna teh�t, mikor a v�gzetes roml�s folyt�n hal�lba �s pokolba s�lyedt; mikor annyi szenny mocskolta be; mikor roml�sa miatt oly fertelmes volt s mikor mindenf�le �tok elbor�totta. Nem ok n�lk�l mondja teh�t P�l oly vil�gosan, mikor Krisztust, mint k�zbenj�r�t, akarja el�nk �ll�tani, hogy � ember. „Egy az Isten – �gymond – (I. Tim. 2:5) – egy a k�zbenj�r� is Isten k�z�tt �s az emberek k�z�tt, az ember Krisztus J�zus.” Nevezhette volna Istennek is �t, vagy kihagyhatta volna legal�bb az ember nevezetet is �p �gy, mint az Isten nevet, de mivel a Szentl�lek, aki az � ajaka �ltal sz�lott, a mi er�tlens�g�nket igen ismeri, hogy az ilyesminek idejekor�n elej�t vegye, igen hasznos eszk�zt haszn�lt, mikor Istennek fi�t, mint valami k�z�l�nk val�t, bizalmat kelt�leg �ll�totta k�z�nk. Hogy teh�t senki mag�t azzal ne gy�t�rje, hogy a k�zbenj�r�t hol kell keresnie, vagy hogy mely �ton kell hozz� eljutnia, figyelmeztet minket, embernek nevezve �t, hogy hozz�nk k�zel van, s�t k�zt�nk egy�ltal�n nincs t�vols�g, mivel a k�zbenj�r� test�nkb�l val� test. Ezzel ugyanazt jelezte, ami m�sutt b�vebben ki van fejtve, hogy t. i. nek�nk nem oly f�papunk van, ki er�tlens�g�nket �t nem �rezhetn�, mivel a mi f�papunk hasonl� mi hozz�nk a b�n kiv�tel�vel �s megk�s�rtetett mindenekben (Zsid. 4:15).

2. M�g vil�gosabb lesz ennek �rtelme, ha meggondoljuk, hogy mennyire nem k�z�ns�ges volt az a feladat, amelyet a k�zbenj�r�nak kellett v�geznie, t. i. hogy minket Isten kegyelm�be ak�nt helyezzen vissza, hogy az emberek fiaib�l Isten fiaiv� tegyen, a gyehenna �r�k�seib�l a mennyek orsz�g�nak �r�k�seiv�. Ki tehette volna ezt, ha Istennek fia embernek fi�v� nem lett volna s nem vette volna mag�ra, ami a mienk, hogy r�nk ruh�zza azt, ami az �v� �s ami term�szet szerint az �v� volt, azt a mienkk� tegye kegyelemb�l? Ebben a z�logban bizva teh�t hisz�nk abban, hogy mi Istennek fiai vagyunk, mivel Istennek term�szetes fia test�nkb�l val� testet, husunkb�l val� hust �s csontunkb�l val� csontot �lt�tt mag�ra, hogy vel�nk ugyanaz legyen. Nem volt terh�re, hogy ami nek�nk tulajdonunk volt, mag�ra vegye, hogy viszont, ami az � tulajdona volt, az a mienk is legyen �s �gy � vel�nk egy�tt mind Istennek, mind embernek fia legyen. Inn�t van az a szent testv�ri viszony, melyet ajakaival aj�nl, mid�n ezt mondja: „Felmegyek az �n aty�mhoz �s a ti aty�tokhoz, az �n Istenemhez �s a ti Istenetekhez” (J�n. 20:17). Ez�rt bizonyos r�nk n�zve a mennyei orsz�gnak �r�ks�ge, mivel Istennek egysz�l�tt fia, kinek ez �r�ks�g a maga teljess�g�ben tulajdona volt, minket testv�rei�l fogadott: „hogyha atyafiak, teh�t �r�k�s t�rsak is” (R�m. 8:17). Ezenfel�l igen-igen hasznos volt a k�vetkez� okb�l is, hogy aki ama k�zbenj�r�nk leendett, igazi Isten �s igazi ember legyen. Az � tiszte volt, hogy a hal�lt elnyelje; ki tehette ezt, ha nem az �let? Az � tiszte volt, hogy a b�nt legy�zze. Ki tehette ezt, ha nem maga az igazs�g? Az � tiszte volt, hogy e vil�gnak �s leveg� �gnek hatalmait lesujtsa. Ki tehette ezt, hanemha az az er�, mely mind e vil�gn�l, mind a leveg��gn�l hatalmasabb? Kin�l van pedig az �let, igazs�g, vagy mennyei hatalom �s uralkod�s, hanemha egyed�l mag�n�l Istenn�l? A v�gtelen kegyelm� Isten �nmag�t tette teh�t egysz�l�tt fi�nak szem�ly�ben megv�lt�nkk�, mikor minket meg akart v�ltani.

3. Istennel val� megb�k�l�s�nknek m�sodik f�pontja az volt, hogy az ember, aki mag�t �nn�n engedetlens�ge folyt�n elvesztette, orvosszer gyan�nt viszont engedelmess�get mutasson, Isten it�let�nek eleget tegyen s a b�nnek b�ntet�s�t megfizesse. El�j�ve h�t az igaz ember, a mi Urunk, fel�lt�tte �d�mnak szem�ly�t �s f�lvette nev�t, hogy az atya ir�nt val� engedelmess�gben az�rt helyt �lljon, hogy a mi test�nket az el�gt�tel dij�ul Isten igaz it�lete el� �ll�tsa �s ugyanabban a testben elszenvedje a b�ntet�st, amelyet mi meg�rdemelt�nk. V�gezetre, mivel Isten �nmag�ban a hal�lt el nem szenvedhetn�, az ember pedig �nmag�ban le nem gy�zhetn�, az emberi term�szetet az istenivel k�t�tte �ssze, hogy az egyiknek gyenges�g�t a hal�lnak al�ja vesse b�n�nknek elt�rl�s�re, a m�siknak erej�vel a hal�llal a harcot meg�llja s a gy�zedelmet nek�nk megszerezze. Akik teh�t Krisztust ak�r istens�g�t�l, ak�r ember volt�t�l megfosztj�k, vagy fens�g�t �s dics�s�g�t kisebb�tik meg, vagy j�s�g�t hom�lyos�tj�k el. De nem kev�sbb� b�nnak gonoszul m�sr�szt az emberekkel szemben sem, akiknek hit�t �gy megingatj�k �s megrontj�k; mert ez a hit csak erre az alapra t�maszkodva k�pes meg�llani. Vegy�k ehez, hogy annak a megv�lt�nak elj�vetel�ben kellett rem�nykedni, aki �brah�mnak �s D�vidnak fia s akit Isten a t�rv�nyben �s pr�f�t�kban megig�rt. Inn�t a kegyes lelkeknek az a tov�bbi hasznuk van, hogy �pen az eredet rendje elvezeti �ket �brah�mhoz �s D�vidhoz �s �gy bizonyosabban megismerik, hogy Krisztus val�ban az, akit annyi j�vend�l�s hirdetett.

Mindamellett azt kell kiv�ltk�pen szem el�tt tartanunk, amit el�bb fejtettem ki, hogy t. i. a k�z�s term�szet z�loga Isten fi�val val� t�rsas�gunknak; s hogy Isten fia a mi test�nket �lt�zve fel, gy�zte le a b�nnel egy�tt a hal�lt, hogy a diadal �s a gy�zelem �gy a mienk legyen s hogy a testet, melyet t�l�nk vett, �ldozatra az�rt adta, hogy a kiengesztel�st elv�gezv�n, elt�r�lje a mi b�n�nket �s lecsillap�tsa aty�nk m�lt� haragj�t.

4. Aki ezeket, amint m�lt�, alaposan megfontolja, k�nnyen megvetheti azokat a hi�baval� gondolatokat, amelyek a k�nnyelm� �s �js�gra v�gy� lelk�ket magukhoz ragadj�k. Ef�le gondolat az, hogy Krisztus emberr� lett volna, m�g akkor is, ha az emberi nem megv�lt�sa c�lj�b�l nem lett volna is sz�ks�g orvosszerre. Megvallom ugyan, hogy a teremt�snek els� rendj�ben �s a term�szetnek m�g �p �llapot�ban fej�v� volt t�ve az angyaloknak �s az embereknek s P�l ez�rt mondja (Kol. 1:15), hogy minden teremtm�ny k�z�tt els�sz�l�tt, de mivel az eg�sz Szentir�s azt hangoztatja, hogy testbe az�rt �lt�z�tt, hogy megv�lt� legyen, ahoz, hogy m�s okot, vagy m�s c�lt k�pzelj�nk, felett�bb nagy vakmer�s�g sz�ks�ges. Hogy Isten Krisztust kezdett�l fogva mely c�lra ig�rte, el�gg� ismerj�k, hogy t. i. �jj� alkossa az elbukott vil�got �s az elveszett embereknek seg�ts�g�kre siessen. Enn�lfogva a t�rv�ny alatt az � k�pe az �ldozatokban volt a n�p el� adva, hogy a hiv�k rem�lj�k, hogy Isten hozz�juk irgalommal lesz, miut�n a b�n�k kiengesztel�se ut�n megb�k�l. Bizony�ra, mivel a k�zbenj�r� minden id�ben m�g a t�rv�ny kihirdet�se el�tt is, soha v�r n�lk�l nem volt ig�rve, ebb�l meg�rtj�k, hogy Isten �r�k tan�cs�b�l az emberek fertelm�nek megtiszt�t�s�ra volt rendelve, mivet a v�ront�s jelk�pe az engesztel�d�snek. A pr�f�t�k �gy hirdett�k �t, hogy egy�ttal Isten �s ember megb�k�ltet�j��l ig�rt�k. Minden egy�b bizony�t�k helyett el�g lesz �zsai�snak ama kiv�l� bizony�t�ka (53:4–5), melyben j� el�re megj�solja, hogy neki Isten kez�t�l a n�p v�tkei�rt kell megveretnie, hogy a b�kess�gnek ostora van rajta, hogy oly pap �, ki mag�t aj�nlja �ldozat�l, hogy az � sebeib�l lesz gy�gyul�suk egyebeknek �s hogy mivel mindenek t�velyegtek �s mint a juhok elsz�r�dtak, Istennek �gy tetszett, hogy �t megsanyargassa �s mindeneknek v�tkeit re� vesse. Mid�n azt halljuk, hogy Krisztust tulajdonk�pen az�rt ig�rte Isten, hogy a nyomor�lt b�n�s�knek seg�ts�get hozzon, mindaz, aki e c�lon t�l m�st keres, t�ls�gosan szabadj�ra ereszti balga kiv�ncsiskod�s�t. M�r mikor � megjelent, elj�vetele c�lj�ul azt jelentette ki, hogy Istent megb�k�tv�n, minket a hal�lb�l az �letre gy�jts�n �ssze. Ugyanezt bizony�tott�k fel�le az apostolok is. Igy J�nos, miel�tt azt tan�tja, hogy az Ige testt� lett, elbesz�li az ember elp�rtol�s�t (J�n. 1:9–10). De mindenek el�tt mag�t Krisztust kell hallanunk, mikor tiszt�r�l nyilatkozik. „�gy szeret� Isten – �gymond (J�n. 3, 6) – e vil�got, hogy az � egyetlen egysz�l�tt fi�t adn�, hogy minden, valaki hiszen � benne, el ne vesszen, hanem �r�k �letet vegyen”. Ugyancsak � mondja (J�n. 5:25) ezt is: „Elj� az id�, mikor a halottak hallj�k az Isten fi�nak szav�t �s akik hallandj�k, �lnek”. Ism�t: „�n vagyok a felt�mad�s �s az �let, aki �n bennem hiszen, ha meghal is, �l” (J�n. 11:15). „Az embernek fia az�rt j�tt, hogy megtartsa azt, ami elveszett vala” (M�t� 18:11). „Az eg�szs�ges emberek nem sz�k�lk�dnek orvos n�lk�l” (M�t� 9:12). Ha minden bizony�t�kot f�l akarn�k sorolni, soha v�g�re nem jutn�k azoknak. Az apostol�k is egy �rtetemmel hivnak ehez a k�tf�h�z.

�s bizony�ra, ha nem Isten megengesztel�se v�gett j�tt volna, semmiv� lenne papi tiszte, mivel a pap Isten �s az emberek k�z�tt k�zvet�t��l van rendelve Isten megk�rlel�se v�gett (Zsid. 5:1). Nem lenne a mi igazs�gunk, mivel �rt�nk �ldozat�l adatott, hogy Isten nek�nk ne tulajdon�tsa v�tkeinket (II. Kor. 5:19). Egysz�val ek�nt mindazokt�l a magasztal�sokt�l megfosztatn�k, melyekkel �t a Szentir�s �kes�ti. Megd�lne P�l ama mond�sa is (R�m. 8:3): „Ami a t�rv�nynek lehetetlen vala, mivelhogy er�telen a test miatt, az Isten az � fi�t elbocs�tv�n, a b�n�s testnek hasonlatoss�g�ban a b�n�rt, k�rhoztat� az � test�ben”. Nem �llna meg az sem, amit egyeb�tt tan�t (Tit. 2:11), hogy Istennek j�s�ga �s az emberek ir�nt val� v�gtelen szeretete abban a t�k�rben mutatkozott kiv�ltk�pen, mikor Krisztus megv�lt��l adatott nek�nk. Egysz�val a Szentir�s sehol m�s c�lt nem jel�l, hogy mi�rt akarta Isten fia a mi test�nket mag�ra f�lvenni s mi�rt kapta ezt a parancsot az Aty�t�l, mint azt, hogy �ldozat tegyen az Aty�nak ir�ntunk val� kiengesztel�se v�gett. Igy van az megirva �s �gy kellett Krisztusnak szenvednie s az � nev�ben b�nb�natnak hirdettetnie (Luk. 24:26). „Annakok��rt szeret engem az Atya, mert az �n �letemet let�szem a juhok�rt, hogy ism�t felvegyem azt” (J�n. 20:17). „Mik�pen felemelte M�zes a k�gy�t a puszt�ban, ak�pen kell felmagasztaltatni az ember fi�nak” (J�n. 3:14). M�sutt: „Aty�m, tarts meg engem ez �r�t�l; de az�rt j�ttem ez �r�ra”. „Aty�m, dics��tsd meg a te fiadat” (J�n. 12:27–28). �s itt vil�gosan jelzi f�lvett test�nek hal�l�t, t. i., hogy �ldozat �s engesztel�s legyen a b�n�k elt�rl�s�re. Ugyanez okn�l fogva mondja Zakari�s (Luk. 1:79), hogy Krisztus az aty�knak tett ig�ret szerint j�tt el, hogy megvil�gos�tsa azokat, akik a hal�l �rny�k�ban �ltek. Eml�kezz�nk r�, hogy mindezt P�l egy m�sik szentir�si helyen hirdeti Isten fi�r�l, mikor bizonys�got tesz arr�l, hogy minden �rtelemnek �s b�lcses�gnek kincsei Krisztusban vannak elrejtve s azzal dicsekszik, hogy � rajta kiv�l semmit se tud.

5. Ha valaki azt veti ellen�nk, hogy mindezek k�z�l egyik sem akad�ly arra n�zve, hogy ugyanaz a Krisztus, aki az elk�rhozottakat megv�ltotta, szeretet�t ne tanus�totta volna az �pek �s s�rtetlenek ir�nt azzal, hogy azok test�t fel�lt�tte, erre r�vid v�laszom ez: mivel a Szentl�lek azt mondja, hogy Isten �r�k tan�cs�ban e kett� �ssze volt foglalva, hogy Krisztus a mi megv�lt�nk �s term�szete a mi�nkkel azonos, nem szabad ezt hosszasabban vizsg�lni. Mert akit valami tov�bbi tud�sv�gy ingerel s Isten megv�ltozhatlan rendel�s�vel meg nem el�gszik, az ilyen ezzel megmutatja azt is, hogy m�g azzal a Krisztussal sem el�gszik meg, aki nek�nk v�lts�gunk dij�ul adatott. �s bizony�ra P�l nemcsak azt sorolja fel, hogy Krisztus mely c�lb�l k�ldetett, hanem az eleve-elv�laszt�s f�ls�ges titk�ig emelkedve, kell�en megzabol�zza az emberi szellem minden f�ktelens�g�t �s szilajkod�s�t. Elv�lasztott minket Krisztusban az Atya a vil�g teremt�se el�tt, hogy az � akarat�nak tetsz�se szerint fiaiv� fogadjon �s az � szeretett fi�ban kedvelt minket, akiben vagyon megv�lt�sunk az � v�re �ltal (Ef. 1:4). E helyen bizony�ra nincs f�lt�telezve �d�m esete �gy, mintha az id�re n�zve el�bb lett volna az elv�laszt�sn�l, hanem az van megmutatva, hogy mit hat�rozott Isten az �r�k id�k el�tt, mikor az emberi nem nyomorus�g�n seg�teni akart. Ha ellenfel�nk ism�t azt veti szem�nkre, hogy Istennek ez a terve az ember roml�s�t�l f�gg�tt, melyet � el�re l�tott, r�m n�zve a legteljesebb m�rt�kben el�g az, hogy mindazok, akik Krisztus ut�n val� kutat�sukban tov�bb mennek, vagy fel�le t�bbet kiv�nnak tudni, mint amennyit Isten titkos tan�cs�val elrendelt, istentelen vakmer�s�ggel t�rnek arra, hogy �j Krisztust k�ltsenek. �s P�l, mikor Krisztusnak eme saj�tos tiszt�r�l ek�nt besz�lt, m�lt�n k�ri az ef�zusiak sz�m�ra (3:16 stb.) az �rtelemnek lelk�t, hogy meg�rts�k, hogy mekkora a hosszas�ga, magass�ga, sz�less�ge �s m�lys�ge, t. i. a Krisztus szeretet�nek, mely minden �rtelmet f�l�lm�l; mintha szorgalmasan k�r�l akarn� korl�tokkal venni elm�inket, hogy a kiengesztel�d�s kegyelm�t�l egy hajsz�lnyira se t�vozzunk el, valah�nyszor Krisztusr�l eml�t�s t�tetik. Ez�rt mivel teljesen megbizhat� az az ige, melyben P�l arra tan�t (I. Tim. 1:15), hogy Krisztus a b�n�s�k megv�lt�s�ra j�tt, �n ebben szivesen megnyugszom. �s mivel ugyanez az apostol m�sutt azt tan�tja, hogy az a kegyelem, mely most az evang�liumban kijelentetett, Krisztusban minden id�knek el�tte adatott nek�nk (II. Tim. l:9), azt tartom, hogy ebben mindv�gig �llhatatosan meg kell maradnunk.

Ennek a m�rs�kletnek m�ltatlan�l t�mad ellene Osiander, aki a sz�ban forg� k�rd�st, melyet el�bb n�melyek csak k�nnyed�n �rintettek, manaps�g ism�t szerencs�tlen�l el�r�ncig�lta. Elbizakodotts�ggal v�dolja azokat, akik azt mondj�k, hogy Istennek fia testben nem jelent volna meg, ha �d�m el nem esett volna, mivel ezt a hazug �ll�t�st a Szentir�snak egyetlen bizony�t�ka sem utas�tja vissza. Mintha bizony a fon�k kiv�ncsis�got nem zabol�zn� meg P�l, mikor a Krisztus �ltal szerzett megv�lt�sr�l besz�lve, menten megparancsolja, hogy az ily balga k�rd�seket ker�lj�k (Tit. 3:9). N�melyek �rj�ng�se annyira megy, mikor balga m�dra �les elm�j�eknek akarnak l�tszani, hogy m�g azt is k�rd�s t�rgy�v� teszik, hagy Istennek fia a szam�r term�szet�t f�lvehette volna-e. Ezt a sz�rny�s�get, amelyt�l minden kegyes l�lek m�lt�n borzad vissza, mint valami ut�latoss�gt�l, azzal az �r�ggyel mentegeti Osiander, hogy a Szentir�s sehol ezt vil�gosan meg nem c�folja. Mintha bizony P�l, mikor semmit tud�sra m�lt�nak, vagy �rt�kesnek nem tart a keresztre fesz�tett Krisztuson kiv�l (I. Kor. 2:2), megengedn�, hogy valami szam�r legyen az �dv�ss�gnek szerz�je. Enn�lfogva az, aki egyeb�tt azt tan�tja, hogy Krisztus az Atya �r�k tan�cs�b�l rendeltetett f�v�, hogy mindent ism�t helyre hozzon (Ef. 1:22), ann�l kev�sbb� ismer el ilyen gyan�nt m�st, mert a megv�lt�s tiszt�nek semmi r�sze m�sra r� nem ruh�ztatott.

6. Az az elv, amelyet h�nytorgat, igen hitv�ny; azt akarja elhitetni, hogy az ember Isten k�p�re az�rt teremtetett, mivel az elj�vend� Krisztus �br�zat�ra form�ltatott, hogy hasonl� legyen ahoz, kir�l az Atya m�r elhat�rozta, hogy testet fog �lteni. Ebb�l azt k�vetkezteti, hogy ha �d�m els� �rtatlan �llapot�b�l soha ki nem esett volna is, Krisztus m�gis emberr� lett volna. Hogy azonban ez az �ll�t�s mennyire hazug �s er�ltetett, magukt�l bel�tj�k azok, kiket Isten j�zan �sszel aj�nd�kozott meg. Emellett azt gondolja, hogy � tal�lta fel el�sz�r, mi is az Isten k�pe, az t. i., hogy nemcsak azokban a kiv�l� aj�nd�kokban, melyekkel az ember f�l volt �kes�tve, t�nd�kl�tt Isten dics�s�ge, hanem Isten l�nyegileg abban lakozott. Ha megengedn�m is azonban, hogy �d�m, amennyiben Istennel �sszek�ttet�sben volt (ami a legt�k�letesebb m�lt�s�g), Istennek k�p�t hordozta, mindamellett azt �ll�tom, hogy az Istenhez val� hasonl�s�g nem egyeb�tt, hanem azokban a kiv�l� jegyekben keresend�, amelyekkel Isten �d�mot minden �llat f�l�tt fel�kes�tette. Hogy pedig Krisztus m�r akkor is Isten k�pe volt, egy �rtelemmel vallja mindenki �s ez�rt, ami kiv�l�s�ga csak volt �d�mnak, mind onn�t sz�rmazott, hogy az egysz�l�tt Fiu �ltal alkot�j�nak dics�s�g�hez k�zelebb j�rult. Az ember teh�t Isten k�p�re teremtetett, akiben a teremt� Isten �nn�n dics�s�g�t akarta szeml�ltetni mintegy t�k�rben. A dics�s�gnek erre a fok�ra az egysz�l�tt Fiu j�t�tem�nye folyt�n emelkedett; de hozz� teszem, hogy maga a Fiu �gy az angyaloknak, mint az embereknek k�z�s feje volt, �gy, hogy az embereknek adott m�lt�s�g az angyalokra is tartozott; mert mikor azt halljuk, hogy a Szentir�s (Zsolt. 82:6) Isten fiainak nevezi �ket, nem volna �sszer� tagadnunk, hogy bel�j�k is van adva valami, aminek k�vetkezt�ben hasonl�k az Aty�hoz. Hogyha teh�t Isten azt akarta, hogy dics�s�ge �gy az emberekben, mint az angyalokban mutatkozz�k �s mind a k�t term�szetben szeml�lhet� legyen, ostob�n hazudja Osiander, hogy az angyalok akkor al�bbval�k voltak az emberekn�l, mivel Krisztus alakj�t nem hordozt�k. Mert Isten sz�ntelen jelenval� szeml�l�s�t folytonosan nem �lvezhetn�k, ha nem voln�nak hozz� hasonl�k. �pen �gy tan�tja P�l (Kol. 3:10), hogy az emberek m�sk�nt meg nem �jhodnak Isten k�p�re, csak ha az angyalokkal ker�lnek t�rsas�gba, hogy �gy egy f� alatt egy�v� forrjanak �ssze. V�g�l, ha Krisztusnak hihet�nk, v�gs� boldogs�gunk az leszem hogy mid�n a mennyekbe befogadtatunk, olyanok lesz�nk, mint az angyalok. Ha az�rt Osiandernak megengedj�k azt a k�vetkeztet�st, hogy Isten k�p�nek legkiv�l�bb p�ld�nya az ember Krisztusban volt, ugyanezen az alapon b�rki azt is vitathatn�, hogy Krisztusnak az angyalok term�szet�ben r�szesnek kellett lennie, mivel Istennek k�pe r�juk is tartozik.

7. Nincs h�t m�rt f�lnie Osiandernak att�l, hogy �gy Istent hazugs�gban foghatn�k meg, ha gondolatj�ban el�bb nem volt volna meg szil�rd �s v�ltozhatatlan v�gz�se arra n�zve, hogy Fia testet �lts�n f�l. Mivel ha �d�mnak feddhetlens�ge meg nem sz�nt volna, hasonl� lett volna Istenhez az angyalokkal egy�tt, de mindamellett nem lett volna arra sz�ks�g, hogy Istennek Fia emberr�, vagy angyall� legyen. Hi�ba f�l att�l a k�ptelens�gt�l is, hogy ha Krisztus, nem mint megv�lt�, hanem mint els� ember, nem az�rt sz�letett, mert Isten a maga v�ltozhatatlan tan�cs�b�l ezt az ember teremt�se el�tt �gy rendelte, akkor elveszti m�lt�s�g�t (praerogativa), minthogy ez esetben csak esetlegesen �s alkalomszer�en az elveszett emberi nem helyre�ll�t�sa c�lj�b�l sz�letett volna; mert csak az�rt hozza ezt fel, hogy azt k�vetkeztethesse bel�le, hogy teh�t a Krisztus �d�m k�p�re teremtetett. Mert mi�rt borzad att�l, amit a Szentir�s oly vil�gosan tan�t (Zsid. 4:15), hogy t. i. Krisztus mindenben hasonlatos volt hozz�nk a b�n�n kiv�l? Hiszen Luk�cs �pen ez�rt nem habozik �t �d�m fia gyan�nt nemzets�glajstrom�ba foglalni (Luk. 3:38). Szeretn�m azt is tudni, hogy P�l (I. Kor. 15:47) mi�rt nevezi Krisztust m�sodik �d�mnak, ha nem az�rt, mivel el volt rendelve sz�m�ra az emberi �llapot, hogy �d�m ut�dait roml�sukb�l f�lemelje. Mert, ha ez a dolgok rendj�n a teremt�s el�tt j�rt volna, Krisztust els� �d�mnak kellett volna nevezni. Osiander biztosan �ll�tja, hogy mivel az ember-Krisztus m�r eleve ismert volt Isten lelk�ben, az emberek erre a mintak�pre form�ltattak. P�l pedig, mikor Krisztust m�sodik �d�mnak nevezi, az ember els� eredete �s �jj�alkot�sa k�z�tt, melyet Krisztus �ltal nyer�nk el, mintegy k�z�pre �ll�totta az esetet, melyb�l a term�szet el�bbi rendj�nek vissza�ll�t�s�ra vonatkoz� sz�ks�g �llott el�. Ebb�l k�vetkezik, hogy ugyanez volt az oka, ami�rt Isten fi�nak emberr� kellett lenni. Tov�bb� helytelen�l �s izetlen�l k�vetkezteti Osiander, hogy �d�m, ameddig �rtatlans�g�ban megmaradott volna, nem Krisztusnak, hanem �nmag�nak lett volna k�pe. Erre �n azt felelem, hogy, ha Isten Fia soha a testet f�l nem �lt�tte volna is, semmivel sem t�nd�kl�tt volna lelk�nkben �s test�nkben kev�sbb� Istennek k�pe, amelynek sugarain�l mindig megl�tszott, hogy Krisztus val�ban a f� �s az els�s�g mindenekben �t illeti. �s �gy semmiv� van t�ve az a haszontalan elm�ncked�s melyet Osiander fecseg, hogy az angyaloknak Krisztus soha fej�k nem lett volna, ha Isten el nem hat�rozta volna, hogy Fi�t m�g ekkor is testbe �lt�zteti, ha �d�m b�nbe nem esik. Mert f�l�tt�bb megfontolatlan�l ragadja meg azt, amit egy j�zan esz� ember sem fog megengedni, hogy t. i. Krisztust az angyalok f�l�tt az els�s�g nem illeti meg s azok �t fejedelm�knek nem tarthatj�k, csak amennyiben ember. De P�l szavaib�l (Kol. 1:15) k�nnyen kivil�glik, hogy Krisztus annyiban els�sz�l�tt minden teremtm�ny el�tt, amennyiben Istennek �r�k Ig�je, nem mivel teremtetett, vagy a teremtm�nyek k�z� kell sz�ml�ltatnia, hanem mivel a vil�g �p �llapot�nak, mely kezdett�l fogva a legnagyobb sz�ps�ggel vala �kes, nem volt m�s kezdete. V�g�l, amennyiben emberr� lett, csak annyiban els� zseng�je a holtaknak. Mert az apostol egyetlen r�vid mondatban mind a kett�t szem�nk el� �ll�tja (Kol. 1:16–18), hogy t. i. a Fiu �ltal teremtetett minden, teh�t � uralkodik az angyalokon, m�sr�szt, hogy emberr� az�rt lett, hogy Megv�lt�nk legyen. �pp ily tudatlans�g jele az is, mikor azt mondja, hogy Krisztus nem lett volna az emberek kir�lya, ha emberr� nem lett volna. Mintha bizony Istennek orsz�ga nem �llhatott volna fenn, ha Istennek �r�kk�val� fia, an�lk�l, hogy emberi testet �lt�tt volna fel, �sszegy�jtv�n az angyalokat �s embereket az � mennyei dics�s�g�nek �s �let�nek t�rsas�g�ba, maga uralkodott volna felett�k. De mindenkor abban a hamis elvben botlik meg �s azzal vak�tja el saj�t mag�t, hogy az egyh�z f� n�lk�l lett volna, ha Krisztus testben meg nem jelent volna. Mintha bizony �pp�gy, mint az angyalok felett uralkodott, nem uralkodhatott volna isteni erej�n�l fogva az embereken is �s nem t�pl�lhatta, gyarap�thatta volna �ket lelke titkos erej�vel saj�t teste gyan�nt, mig v�gre az �gbe gy�jtve ugyanazt az �letet nem �lvezhett�k volna, amit az angyalok! Ezeket a balgas�gokat, amelyeket eddig megc�foltam, Osiander a legszil�rdabb kijelent�seknek veszi ugyannyira, hogy az � saj�t elm�lked�sei �dess�g�t�l megr�szegedve, nevets�ges �s semmis izetlens�geket szokott el�hozni.

Azut�n kijelenti, hogy egy m�g sokkal er�sebb bizony�t�kot hoz fel, t. i. �d�m j�slat�t, aki feles�g�re tekintve ezt mondta (I. M�z. 2:23): „Ez az �n csontomb�l val� csont �s testemb�l val� test”. Honn�t bizony�tja azonban be, hogy e szavakban j�sl�s foglaltatik? Bizony�ra abb�l, mivel Krisztus M�t�n�l ugyanezt a besz�det Istennek tulajdon�tja. Mintha bizony mindaz, amit Isten emberek �ltal sz�lott, j�slatot tartalmazna! Ha Osiander ezt a m�dszert akarja haszn�lni, �m keressen a t�rv�ny egyes parancsolataiban is j�slatokat, mert ezekr�l bizonyos, hogy Istent�l sz�rmaztak, mint szerz�t�l. Vegy�k tov�bb� figyelembe, hogy mily durva �s f�ldies magyar�z� lett volna Krisztus, ha csak a bet� �rtelm�n cs�ng�tt volna; mert � nem sz�l arr�l a titkos egys�gr�l, melyre az egyh�zat m�ltatta, hanem puszt�n a h�zass�gi h�s�gr�l s ez�rt tan�tja, hogy Isten az�rt jelentette ki, hogy a f�rfi �s a n� egy testt� lesznek, nehogy valaki elv�l�ssal pr�b�lja sz�tszak�tani amaz elszak�thatatlan k�tel�ket. Ha ez az egyszer�s�g Osiander tetsz�s�t nem nyeri meg, �m dorg�lja meg Krisztust, hogy tan�tv�nyait a titokra el nem vez�rlette az �ltal, hogy az atyja mond�s�t alaposabban magyar�zta volna meg. Osiander balgas�g�t P�l semmik�pen nem t�mogatja, aki, miut�n kijelentette, hogy mi Krisztus test�b�l val� test vagyunk, menten hozz�teszi, hogy ez nagy titok (Ef. 5:30); mert � nem azt akarta kifejteni, hogy �d�m a fenti szavakat min� �rtelemben mondotta, hanem a h�zass�g alakj�ban �s hasonl�s�g�ban azt a szent �sszek�ttet�st akarta el�tt�nk f�lt�ntetni, mely minket Krisztussal eggy� tesz. �s az ig�k is ezt hangoztatj�k, ugyanis figyelmeztetve az olvas�t arra, hogy � ezt Krisztusr�l �s az egyh�zr�l mondja, helyreigaz�t�s gyan�nt a h�zass�g t�rv�ny�t�l megk�l�nb�zteti a Krisztus �s az egyh�z k�z�tt fenn�ll� szellemi �sszek�ttet�st. Az ily alaptalan besz�d teh�t k�nnyen f�stbe megy; ez�rt nem tartom sz�ks�gesnek, hogy minden hasonl� gyim-gyomot megc�foljak, mivel ebb�l a r�vid c�folatb�l mindannyinak haszontalans�ga k�nnyen megfoghat�. Isten fiainak val�di t�pl�ltat�s�ra b�ven el�gs�ges ez a j�zan �ll�t�s (Gal. 4:4): „Minek ut�na elj�tt a teljes id�, kibocs�t� Isten az � fi�t, aki asszonyt�l lett, aki a t�rv�ny al� adta mag�t, hogy azokat, akik a t�rv�ny alatt val�nak, megv�ltan�”.