KILENCEDIK FEJEZET. Krisztus, b�r a t�rv�ny alatt a zsid�knak ismeretes volt, m�gis v�g�l az evang�liumban jelentetett ki.

1. Mivel Isten hajdanta nem ok n�lk�l akarta mag�t, mint Aty�t, kijelenteni az engesztel�sek �s �ldozatok �ltal, s mivel a v�lasztott n�pet nem ok n�lk�l szentelte mag�nak, minden k�ts�gen kiv�l m�r akkor ugyanazon �br�zatban volt ismeretes, melyben most teljes ragyog�sban jelenik meg el�tt�nk. Ez�rt Malaki�s, miut�n megparancsolta a zsid�knak, hogy M�zes t�rv�ny�re nagy gondot ford�tsanak �s az ir�nta val� buzgalomban kitartsanak, (mivel hal�la ut�n bizonyos ideig megszak�t�s volt be�lland� a pr�f�tai tisztben), kijelenti, hogy az igazs�g napja nemsok�ra fel fog t�madni (Mal. 3:20). Ezekkel a szavakkal arra figyelmeztet, hogy a t�rv�ny igazi jelent�s�ge abban �ll, hogy a hiveket az elj�vend� Krisztus v�r�s�ban megtartsa; azonban az � elj�vetel�vel m�g sokkal nagyobb vil�goss�got kell rem�ln�nk. Ez�rt mondja P�ter, hogy a pr�f�t�k k�rdez�sk�dtek �s szorgalmasan tudakoz�dtak az �dv�ss�g fel�l, mely most az evang�lium �ltal nyilv�nval�v� lett �s hogy az nekik ki is jelentetett, nem az�rt t�rt�nt, hogy maguknak, vagy koruknak, hanem hogy nek�nk szolg�ltass�k azokat a dolgokat, melyeket nek�nk az evang�lium hirdet (I. P�ter 1:10–12) Nem az�rt, mivel tudom�nyuk a r�gi n�pre n�zve haszontalan volt, vagy mivel r�juk n�zve se volt semmif�le haszonnal, hanem mivel az a kincst�r, melyet Isten szolg�latuk �ltal nek�nk juttatott, nem volt birtokukban.

Mert manaps�g az a kegyelem, melyr�l �k bizonys�got tettek, teljes vil�g�t�sban adatik el�nk s mig �k azt csak egy kiss� izlelhett�k, nek�nk ann�l b�s�gesebb �lvez�se ny�jtatik. Ez�rt Krisztus, ki azt �ll�tja, hogy bizonys�ga M�zest�l eredt (J�nos 5:46), mindamellett magasztalja a kegyelemnek azt a m�rt�k�t, mellyel a zsid�kat f�l�lmuljuk. Mert mikor tan�tv�nyait megsz�l�tja, �gy besz�l (M�t� 13:16): „A ti szemeitek pedig boldogok, hogy l�tnak �s f�leitek, hogy hallanak, mert bizony mondom n�ktek, hogy sok pr�f�t�k �s igazak kiv�nt�k azt l�tni, amelyeket ti l�ttok �s nem l�thatt�k �s hallani, amelyeket ti hallotok �s nem hallhatt�k” (Luk. 10:18). Ez nem csek�ly dics�rete az evang�liumi kijelent�snek, hogy minket t�bbre m�ltatott Isten azokn�l a szent aty�kn�l, akik kiv�l� kegyess�g�kkel t�ntek ki. Ezzel a kijelent�ssel a legkev�sbb� sem ellenkezik az a m�sik szentir�si hely (J�n. 8:56), melyben az van mondva, hogy �brah�m l�tta Krisztus napj�t �s �r�lt rajta. Mert �mb�r a t�vol es� dolgot csak hom�lyosan szeml�lte, de teljesen biztos volt a j� rem�nys�gben s ebb�l t�madt az a nagy �r�m, mely a szent p�tri�rk�t eg�szen hal�l�ig kis�rte. Ker. J�nosnak ezen besz�de (J�n. 1:18): „Az Istent soha senki nem l�tta, hanem annak egyetlen egysz�letett fia, ki az Aty�nak kebel�ben vagyon, az besz�lte meg nek�nk” – sem rekeszti ki a kegyeseket, akik azel�tt meghaltak, a tud�s �s vil�goss�g ama k�z�ss�g�b�l, mely Krisztus szem�ly�ben t�nd�klik, hanem azoknak sors�t a mienkkel �sszehasonl�tva azt tan�tja, hogy azok a titkok, melyeket ezek az emberek m�g csak p�ld�zatok alatt l�ttak hom�lyosan, nek�nk vil�gosan kijelentettek; amint a zsid�khoz irott lev�l szerz�je helyesen kifejti (1:1), hogy r�gente Isten sokszor �s sokf�lek�pen sz�lott a pr�f�t�k �ltal, v�gezetre pedig ez utols� id�ben az � szerelmes Fia �ltal. B�r teh�t amaz egysz�l�tt Fi�, aki ma el�tt�nk az Atya Isten dics�s�g�nek f�nye �s l�nyeg�nek b�lyege, hajdan a zsid�k el�tt ismert volt, – mint egyeb�tt P�l ir�s�b�l id�zt�k, hogy a r�gi megszabadul�snak vez�re volt, – mindamellett igaz, mit ugyancsak P�I tan�t m�s hely�tt (II. Kor. 4:6), hogy Isten, ki a vil�goss�got a s�t�ts�gb�l el�hozta, t�nd�kl� f�nyt adott az evang�lium �ltal sziv�nkbe, hogy vel�nk l�ttassa dics�s�g�t a J�zus Krisztusnak �br�zat�ban. Mivel, miut�n ebben az � alakj�ban megjelent, valamennyire l�that�v� tette mag�t ahoz k�pest, hogy annakel�tte hom�lyos �s �rnyszer� volt arculata. Ann�l r�tabb �s k�rhozatosabb teh�t azoknak h�l�tlans�ga �s gonoszs�ga, akik itt a d�li napf�nyben is vakoskodnak. Ez�rt mondja P�l, hogy az ilyeneknek �rtelm�t a S�t�n hom�lyos�totta el, hogy ne l�ss�k Krisztus dics�s�g�t, mely az evang�liumban minden lepel n�lk�l ragyog�n t�nd�klik el�nk.

2. Az evang�lium sz� alatt pedig Krisztus titk�nak vil�gos megjelent�s�t �rtem. Bizony�ra megvallom, hogy amennyiben P�l az evang�liumot a hit tudom�ny�nak nevezi, r�szei�l tarthat�k mindazok az �g�retek a b�n�k ingyen kegyelemb�l val� megbocs�t�s�r�l, amelyek l�pten-nyomon szem�nkbe �tlenek a t�rv�nyben s amelyek �ltal Isten megengesztel�dik az emberekhez. Mert P�l azon a helyen a hitet azzal a f�lelemmel �ll�tja ellent�tbe, mely a lelkiismeretet akkor gy�tri �s mardossa, ha az �dv�ss�get a cselekedetekben akarja keresni. Ebb�l az k�vetkezik, hogy az evang�lium sz�ban, ha azt t�gasabb �rtelemben vessz�k, benne vannak mindazok a bizony�t�kok, melyeket hajdan Isten, az � irgalma �s atyai szeretete jegyeik�pen adott az aty�knak. �n azonban azt mondom, hogy az evang�lium sz� kiv�l�tag a Krisztusban megjelent kegyelem kihirdet�s�re alkalmazand� �s ezt nem csup�n a k�zszok�s fogadta el �s szentes�ti, hanem Krisztus �s az apostolok tekint�lye is (M�t� 4:17, 9:35, II. Tim. 1:10). Ez�rt tulajdon�tj�k saj�tlag Krisztusnak, hogy � a mennyek orsz�g�nak evang�lium�t hirdette. M�rk els� szavai is ezek (M�rk 1:1): „J�zus Krisztus evang�lium�nak kezdete”. Nincs azonban sz�ks�g arra, hogy szentir�si helyeket gy�jts�nk �ssze oly dolog bizony�t�s�ra, ami teljesen ismeretes. Elj�vetel�vel teh�t az �letet �s a halhatatlans�got jelentette ki Krisztus az evang�lium �ltal.

E szavakkal nem azt akarja kifejezni P�l, hogy az aty�k a hal�l s�t�ts�g�be mer�ltek, mig az Isten fia testet nem vett mag�ra, hanem az�rt tartja ily kiv�l� tiszteletben az evang�liumot, mert azt tan�tja, hogy az az �zenetk�ld�snek �j �s szokatlan neme volt, mely �ltal Isten minden �g�ret�t bev�ltotta, hogy az �g�retek az � fi�nak szem�ly�ben teljesedjenek be. Mert b�r a h�vek mindig tapasztalt�k P�l amaz �ll�t�s�nak igazs�g�t (II. Kor. 1:20), hogy a Krisztusban minden ig�retek igazak �s �menek, mivel az � sziv�kben meg voltak pecs�telve, mindaz�ltal, mivel idvez�t�s�nk minden r�sz�t test�ben vitte v�ghez, m�lt�, hogy a dolgok ezen �l� megbizony�t�sa �j �s kiv�l� elnevez�st kapott. Ez�rt mondja Krisztus is (J�n. 1:52): „Ennekut�nna megl�tj�tok az eget megnyilatkozni �s az Istennek angyalit felmenni �s lesz�llani az embernek fi�ra”. Mert b�r �gy l�tszik, mintha ezekkel a szavakkal arra a l�tr�ra c�lozna, mely J�k�b p�tri�rk�nak l�tom�sban megjelent, mindamellett a saj�t elj�vetel�nek fontoss�g�t emeli ki ezzel a megjegyz�ssel, hogy f�lnyitotta el�tt�nk a mennyeknek kap�j�t, hogy oda min�k�nk szabad bemenetel nyilj�k.

3. Mindamellett �rizkedn�nk kell Servet �rd�gi v�leked�s�t�l, aki, mikor Krisztus kegyelm�nek nagys�g�t akarja magasztalni, vagy legal�bb hazudja, mintha akarn�, az ig�reteket teljesen elt�rli, mintha a t�rv�nynyel egy�tt ezek is v�get �rtek volna. �r�gy�l azt hozza fel, hogy az evang�liumba vetett hit mag�val hozza sz�munkra minden ig�retnek teljes�l�s�t. Mintha bizony k�zt�nk �s Krisztus k�z�tt semmi k�l�nbs�g nem volna. Fentebb ugyan figyelmeztettem az olvas�t arra, hogy Krisztus abb�l, ami �dv�ss�g�nkre sz�ks�ges, semmit el nem hagyott, de ebb�l fon�kul vonj�k le azt a k�vetkeztet�st, hogy az �ltala l�tre hozott j�t�tem�nyek m�r mind birtokunkban vannak, mintha hamis volna P�l amaz �ll�t�sa, hogy a mi �dv�ss�g�nk a rem�nys�gben van elrejtve. Megvallom ugyan, hogy mi, ha a Krisztusban hisz�nk, a hal�lb�l menten �tmegy�nk az �letre. De mindamellett figyelemben tartand� J�nosnak ama kijelent�se (I. J�n. 3:2), hogy b�r tudjuk, hogy Isten fiai vagyunk, de ez mindaddig nem lesz nyilv�nval�v�, mig hozz� hasonl�k nem lesz�nk, t. i. mig meg nem l�tjuk �t szinr�l-szinre, amilyen � val�j�ban. B�r teh�t Krisztus a lelki javaknak teljess�g�t aj�nlja nek�nk az evang�liumban, ezek �lvez�se m�gis mindaddig a rem�nys�g oltalma alatt rejt�zik, mig a romland� testet levetk�zv�n, �t nem alakulunk annak dics�s�g�re, aki miel�tt�nk megyen. M�sr�szt azt is megparancsolja a Szentl�lek, hogy az �g�retekben nyugodjunk meg. A Szentl�lek tekint�ly�nek pedig el�tt�nk el kell nyomnia ama tiszt�talan ebnek ugat�s�t, mert P�l tanus�ga szerint (I. Tim. 4:8) a kegyess�gnek �gy a j�v�, mint a jelen �letre n�zve van �g�rete, az�rt dicsekszik azzal, hegy Krisztus apostola az �letnek amaz ig�rete szerint, amely � benne van (II. Tim. 1:1). �s m�shely�tt figyelmeztet (II. Kor. 7:1), hogy mi ugyanazoknak az ig�reteknek vagyunk birtok�ban, amelyekkel hajdan az Aty�k aj�nd�koztattak meg. V�g�l teljes boldogs�gnak azt tartja, hogy megvagyunk pecs�telve az ig�retnek Szentlelk�vel. �s bizony�ra Krisztust m�sk�nt nem �lvezhetj�k, csak ha �t befogadjuk �gy, amint �g�reteivel fel van ruh�zva. Innen van, hogy � ugyan sziveinkben lakozik �s mi m�gis idegenek vagyunk t�le, mivel hit �ltal �s nem l�t�s �ltal j�runk. S ez a k�t dolog eg�szen j�l �sszeegyez: hogy t. i. Krisztusban minden�nk megvan, ami a mennyei �let t�k�letess�g�re sz�ks�ges �s a hit m�gis oly dolgoknak l�t�sa, melyek nem l�ttatnak. Csak meg kell jegyezn�nk a k�l�nbs�get az ig�retek term�szet�ben, vagy min�s�g�ben, mivel az evang�lium ujjal mutatja azt, amit a t�rv�ny csak p�ld�zatokkal (typis) �br�zol ki.

4. Inn�t bebizonyul azoknak a t�velyg�se is, akik a t�rv�nyt soha m�sk�nt az evang�liummal �ssze nem hasonl�tj�k, mint hogy a cselekedetek �rdem�t a kegyelem ingyenval� betud�s�val �ll�tj�k szembe. Ez az ellent�t ugyan egy�ltal�n nem utas�tand� vissza, mivel P�l a t�rv�ny elnevez�s alatt gyakran �rti az igaz �letnek szab�ly�t, mellyel Isten azt kiv�nja t�l�nk, ami az �v�, az �let semmi rem�ny�vel nem biztatva, ha e szab�lyt minden r�sz�ben meg nem tartjuk s viszont ha att�l a legkisebb m�rt�kben is elhajlunk, �tkot tesz hozz�, t. i. mid�n azt vitatja, hogy mi kegyelemb�l vagyunk kedvesek Isten el�tt s a megbocs�t�s �ltal it�ltet�nk igazaknak, mivel sehol nem lelhet� a t�rv�nynek olynem� megtart�sa, melyre jutalom ig�rtetett. P�l teh�t helyesen �ll�tja ellent�tbe a t�rv�nyb�l �s az evang�liumb�l val� megigazul�st. De az evang�lium nem �gy j�tt az eg�sz t�rv�ny hely�re, hogy valami elt�r� m�don hozza mag�val az �dv�ss�get, s�t ink�bb hogy szentes�tse �s meger�s�tse mindazt, amit a t�rv�ny ig�rt s hogy �sszek�sse a val�s�got a p�ld�zatokkal. Mert Krisztus, mikor azt mondja, hogy a t�rv�ny �s a pr�f�t�k J�nosig voltak, ezzel az aty�kat nem veti �tok al�, mely al�l a t�rv�nynek szolg�i meg nem menek�lhetnek, hanem jelzi, hogy azokn�l a Krisztus ismeret�nek csak legelemibb tud�sa volt meg, �gy, hogy az evang�liumi tudom�ny magass�g�nak nagyon alatta maradtak. Ez�rt P�l, mikor az evang�liumot Isten hatalm�nak nevezi minden hiv�knek �dv�ss�g�re (R�m. 1:16), mindj�rt hozz� teszi, hogy ez �ll�t�snak a t�rv�nyb�l �s a pr�f�t�kb�l bizonys�ga van. Ugyane lev�l v�g�n pedig, b�r a J�zus Krisztusr�l sz�l� igehirdet�st nevezi ama titok kijelent�s�nek, mely �r�k id�t�l fogva el volt rejtve, mindaz�ltal ezt a mond�st a hozz�csatolt magyar�zattal enyh�ti, azt tan�tv�n, hogy Krisztust a pr�f�tai iratok is kijelentett�k. Ebb�l meg�rtj�k, hogy mid�n az eg�sz t�rv�nyr�l van sz�, az evang�lium csak a vil�gos kijelent�s tekintet�ben t�r el att�l; egy�bk�nt a kegyelemnek megbecs�lhetetlen b�s�ge folyt�n, mely nek�nk a Krisztusban oszt�lyr�sz�l adatott, nem ok n�lk�l mondj�k, hogy Istennek mennyei orsz�ga Krisztus elj�vetel�vel �ll�ttatott fel a f�ld�n.

5. A t�rv�ny �s az evang�lium k�z� volt helyezve J�nos, ki mindkett�vel k�z�s �s hat�ros tisztet nyert. Mert b�r az evang�lium l�nyeg�t kifejezte, mikor Krisztust Isten b�r�ny�nak �s oly �ldozatnak nevezte, ki a b�n�ket kiengesztelte, mindamellett, mivel azt az �sszehasonl�thatatlan er�t �s dics�s�get, mely v�g�l a f�lt�mad�sban kivil�glott, meg nem magyar�zta, Krisztus tagadja, hogy az apostolokhoz hasonl� volna (M�t� 11:11). Ezt jelentik ugyanis szavai: „Bizony mondom n�ktek, hogy nem t�madott nagyobb Ker. J�nosn�l az asszonyokt�l sz�letettek k�z�l, de aki legkisebb a mennyeknek orsz�g�ban, nagyobb az � n�la.” Mert Krisztus itt nem az emberek szem�ly�t dics�ri. Hanem miut�n J�nost az �sszes pr�f�t�k f�l� emelte, legmagasabbra az evang�lium pr�dik�l�s�t helyezi, amelyet, mint egyeb�tt l�tjuk, a mennyek orsz�g�nak nevez. Hogy pedig J�nos maga fel�l azt mondja a jeruzs�lemi k�ld�tteknek, hogy � csak ki�lt� sz� (J�n. 1:23), mintha al�bbval� volna a pr�f�t�kn�l, ezt � nem tettetett al�zatoss�gb�l teszi, hanem arra akar tan�tani, hogy � r� nincsen valami k�l�nleges k�vets�g bizva, hanem csak a hirn�k tiszt�t teljes�ti, amint ezt Malaki�s el�re meg is mondta (Mal. 4:5): „Ime elbocs�tom n�ktek Ill�s pr�f�t�t, minekel�tte elj� az �rnak nagy �s rettenetes napja”. �s � az � eg�sz szolg�lat�nak ideje alatt nem is cselekedett egyebet, minthogy Krisztus sz�m�ra tan�tv�nyokat szerzett el�. Amint �zsai�sb�l meg is mutatja, hogy ezt a parancsolatot � a mennyb�l vette. Ez �rtelemben mondta Krisztus is (J�n. 5:35) �g� �s vil�g�t� sz�v�tneknek, mivel a teljes napvil�g m�g nem ragyogott fel. Mindaz�ltal ez nem akad�ly abban, hogy �t is az evang�lium hirdet�i k�z� ne sz�ml�ljuk, amint, hogy � is ugyanazt a kereszts�get haszn�lta, amelyet azt�n az �r az apostoloknak megparancsolt. De amit � elkezdett, az gyorsabban csak azut�n teljesedett be az apostolok �ltal, miut�n Krisztus a mennyei dics�s�gbe felv�tetett.