NYOLCADIK FEJEZET Az erk�lcsi t�rv�ny magyar�zata. 51 - 59.

 

51. Nem lesz most m�r neh�z d�nten�nk arra n�zve, hogy az eg�sz t�rv�ny mire vonatkozik, t. i. az igazs�gnak teljess�g�re, hogy az ember az � �let�t az isteni t�k�letess�g p�ld�ja szerint alak�tsa. Isten ugyanis az � szellem�t a t�rv�nyben �gy lerajzolta, hogy ha valaki mindazt v�ghezvinn� cselekedeteivel, ami abban parancsoltatik, bizonyos tekintetben Isten k�p�t mutatn� fel �let�ben. Ez�rt M�zes (V. M�z. 10:12), mikor a t�rv�nynek summ�j�t az izraelit�k elm�j�be akarta v�sni, �gy sz�lt: „Most annakok��rt, �h Izrael, mit kiv�n a te Urad Istened t�led egyebet, hanem, hogy f�ljed a te Uradat Istenedet �s hogy j�rj minden � utain �s hogy szeressed �tet teljes szivedb�l �s teljes lelkedb�l �s �rizd meg az � parancsolatait”. �s valah�nyszor a t�rv�ny c�lj�t kellett a n�p el�tt kifejtenie, nem sz�nt meg ennek �jra meg �jra hangoztat�s�t�l. A t�rv�ny tudom�nya teh�t arra ir�nyul, hogy az embert �lete szents�ge k�vetkezt�ben Isten�vel k�sse �ssze �s amint M�zes egyeb�tt mondja, hozz� ragaszkod�v� tegye. Szents�g�nek t�k�letess�ge pedig a m�r id�zett k�t f� parancsolaton alapszik, hogy t. i. szeress�k az �r Istent teljes sziv�nkb�l, teljes lelk�nkb�l, minden er�nkb�l �s szeress�k felebar�tunkat, mint �nmagunkat. �s �gy az els� feladat az, hogy lelk�nk az Isten ir�nt val� szeretettel minden r�sz�ben eltelj�k. Ebb�l azt�n �nk�nt k�vetkezik a felebar�tunk ir�nt val� szeretet. Ezt mutatja ki az apostol (I. Tim. 1:5), mikor azt irja, hogy a parancsolatnak v�ge a j� lelkiismeretb�l �s az igaz szivb�l val� szeretet. L�tni val�, hogy itt mint egy f� helyre van �ll�tva a lelkiismeret �s a tiszta hit, azaz egy sz�val az igazi kegyess�g; s a szeretet ebb�l van levezetve. Csal�dik teh�t, aki azt gondolja, hogy az igazsagnak csak n�mi kezdet�t �s elemeit adja el� a t�rv�ny, melyek az embert csak az els� l�p�sekben vez�rlik, de a j�cselekedetek igaz c�lj�hoz el nem juttatj�k, mivel M�zesnek el�bbi s P�lnak ut�bbi nyilatkozat�n fel�l a legteljesebb t�k�letess�ghez semmit nem kiv�nhatsz. Mert, k�rlek, hov� akar iparkodni az, aki ezzel az oktat�ssal meg nem el�gszik, mely az embert Isten f�lelm�re, a lelki tiszteletre, a parancsolatok ir�nt val� engedelmess�gre, Isten �tj�nak igazi k�vet�s�re, v�g�l a tiszta lelkiismeretre, tettet�s n�lk�l val� hitre �s szeretetre megtan�tja? Ebb�l er�s�ttetik meg a t�rv�nynek ama magyar�zata, mely a kegyess�gnek �s szeretetnek minden tiszt�t a t�rv�ny parancsolataiban kutatja �s tal�lja fel. Mert akik csak a puszta, �res ig�ken nyargalnak, mintha a t�rv�ny Isten akarat�t csak feler�szben tan�tan�, semmik�pen el nem jutnak az apostol tanus�ga szerint ahoz, hogy a t�rv�ny c�lj�t meg�rts�k.

52. Mivel azonban a t�rv�ny summ�j�nak feleml�t�s�ben Krisztus �s az apostolok n�ha mell�zik az els� t�bl�t, igen sokan megt�vednek abban, hogy azoknak szavait mind a k�t t�bl�ra akarj�k vonatkoztatni. Krisztus M�t�n�l (23:23) azt mondja, hogy a t�rv�nyben f� dolog az irgalmass�g, it�let �s a hit. A hit sz� alatt, amint el�ttem k�ts�gtelen, az emberek ir�nt val� igazs�got �rti. De hogy ezt az �ll�t�st az eg�sz t�rv�nyre kiterjessz�k, n�melyek az Isten ir�nt val� vall�sos tisztelettel veszik azt egy jelent�s�g�nek. De bizony�ra helytelen�l. Mert Krisztus azokr�l a cselekedetekr�l sz�lt, melyekkel az embernek a maga igaz volt�t kell megmutatnia. Ha ezt az okot figyelembe vessz�k, megsz�n�nk csod�lkozni is a felett, hogy Krisztus annak az ifjunak, ki t�le azokat a parancsolatokat k�rdezte, melyeknek megtart�sa �ltal elnyerj�k az �r�k�letet, csak ezeket eml�tette fel (M�t� 19:18): „Ne �lj, ne par�zn�lkodj�l, ne orozz, hamis tanus�got ne t�gy, tiszteljed aty�dat �s any�dat �s szeressed felebar�todat, mint tenmagadat”. Az els� t�bla ir�nt val� engedelmess�g vagy a sziv �rz�s�ben, vagy n�ha csak a szertart�sok megtart�s�ban �llott. A sziv �rz�se nem jutott napf�nyre; a k�pmutat�k a szertart�sokat szorgalmasan v�gezt�k, de a szeretet cselekedetei olyanok, hogy a val�di igazs�got ezekkel tanus�thatjuk. Ez pedig olyannyira l�pten-nyomon szem�nkbe �tlik a pr�f�t�kn�l, hogy m�g az el�tt az olvas� el�tt is ismeretesnek kell lennie, aki csak n�mileg j�rtas is a Szentir�sban. Mert csaknem mindig, valah�nyszor b�nb�natra biztatnak, az els� t�bl�t mell�zv�n, hitet, it�letet, irgalmat �s igazs�got k�vetelnek. S ilyet�nk�pen nem mell�zik az istenf�lelmet, hanem annak jelekkel val� komoly bebizony�t�s�t k�vetelik. Ismeretes ugyanis, hogy mikor a t�rv�ny megtart�s�r�l besz�lnek, �k t�bbnyire a m�sodik t�bl�val foglalkoznak, mivel az igazs�gra �s t�k�letess�gre val� t�rekv�s abban l�tszik meg legink�bb. Nincs sz�ks�g arra, hogy szentir�si helyeket soroljak fel, mivel annak igazs�g�t, amit mondok, b�rki mag�t�l is k�nnyen �szreveheti.

53. Vajjon teh�t – mondhatn�k – t�bbet �r az igazs�g teljess�g�re n�zve, ha az emberekkel �rtatlanul �l�nk, mintha az Istent kegyesen tisztelj�k? �pen nem; de mivel a szeretetet minden r�sz�ben senki csak �gy k�nnyed�n meg nem �rizheti, ha Istent komolyan nem tiszteli, ez�rt helyesen lehet ezt alkalmazni a kegyess�g bizony�t�s�ra is. Ehez j�rul, hogy az �r, mivel j�l tudja, hogy mi neki semmi j�t�tem�nyt nem juttathatunk, (amint ezt a pr�f�ta �ltal is bizony�tja, Zsolt. 16:2), nem azt kiv�nja, hogy vele szemben cselekedj�nk j�t, hanem az embert�rsainkkal szemben val� j�cselekedetekben gyakorol minket. Enn�lfogva nem ok n�lk�l helyezi az apostol (Ef. 3:19) a szenteknek eg�sz t�k�letess�g�t a szeretetbe. S ugyancsak e szeretetet nem helytelen�l nevezi m�sutt (R�m. 13:8) a t�rv�ny bet�lt�s�nek, hozz� adv�n, hogy aki szereti felebar�tj�t, a t�rv�nyt bet�lt�tte. Ugyancsak � (Gal. 5:14) �gy sz�l: „Az eg�sz t�rv�ny egy kifejez�sbe foglaltatik be, ebbe t. i.: szeressed felebar�todat, mint magadat”. Mert nem tan�t m�st, mint maga a Krisztus, mid�n �gy sz�l (M�t� 7:12): „Valamit akartok, hogy cselekedjenek az emberek tiveletek, azont cselekedj�tek ti is azokkal, mert ez a t�rv�ny �s a pr�f�t�k”. Bizonyos, hogy a t�rv�nyben �s a pr�f�t�kban els� helyen �ll a hit �s mindaz, ami Isten t�rv�nyes tisztelet�hez tartozik, a szeretetnek viszont csak m�sodik hely jut; de az �r �gy �rti ezt, hogy a t�rv�ny azt szabja el�nkbe, hogyan tartsunk it�letet �s igazs�got az emberek k�z�tt, hogy ez �ltal gyakoroltassunk az ir�nta val� kegyes f�lelemnek kimutat�s�ra, ha ebb�l van benn�nk valami.

54. Szil�rdan megmaradjunk teh�t amellett, hogy a mi �let�nk Isten akarat�val �s a t�rv�ny parancs�val akkor van legjobb �sszhangban, ha felebar�tainkra n�zve minden tekintetben a lehet� leggy�m�lcs�z�bb. Az eg�sz t�rv�nyben pedig egyetlen sz�tag nem olvashat�, mely az ember sz�m�ra azokr�l a dolgokr�l adna szab�lyt, melyeket saj�t test�nek jav�ra kellene cselekednie, vagy mell�znie. �s bizony�ra, mivel az emberek ak�nt sz�lettek, hogy az �nszeretetre a kellet�n�l sokkal is hajland�bbak �s azt a szeretetet, b�r az igazs�gt�l elszakadnak is, mindv�gig meg�rzik, semmi sz�ks�g nem volt oly t�rv�nyre, mely ezt a mag�t�l is t�ls�gos szeretetet m�g ink�bb felt�zelje.* Ebb�l vil�gosan kitetszik, hogy nem a magunk szeretet�ben, hanem Isten �s felebar�tunk ir�nt val� szeretetben �ll a parancsolatok megtart�sa �s hogy legjobban �s legszentebb�l az �l, aki mag��rt a lehet� legkevesebbet �l �s munk�lkodik; s hogy viszont senki ann�l rosszabbul �s b�n�sebben nem �l, mint aki csak mag��rt �l �s munk�lkodik s csak a maga haszn�t keresi �s csak arra gondol. S�t hogy Isten ann�l vil�gosabban kimutassa, mennyire k�teless�g�nk igaz vonzalommal szeretni felebar�tainkat, a magunk ir�nt val� szeretetet adja el�nk szab�lyk�nt, mivel enn�l hevesebb �s er�sebb �rz�st nem hozhatott f�l. �s szorgalmasan fontol�ra kell venn�nk ennek a kifejez�snek jelent�s�t. Mert e kijelent�snek nem az az �rtelme, melyet n�mely �lb�lcsek balgatag�l �lmodnak, hogy t. i. Isten az els� helyet az �nszeretetnek adta �s m�sodrangu szerepet sz�n a felebar�ti szeretetnek, hanem ink�bb azt a szeret� �rz�letet, mellyel term�szet szerint viseltet�nk �nmagunk ir�nt, viszi �t m�sokra. Ez�rt �ll�tja az apostol (I. Kor. 13:5), hogy a szeretet nem keresi a maga haszn�t. Nem kell hajsz�lnyi �rt�ket sem tulajdon�tani azok v�leked�s�nek, kik azt �ll�tj�k, hogy a szab�lyozott dolog mindig als�bbrend� a szab�lyn�l. Mert az �nszeretetben nem oly szab�lyt adott Isten, melynek a m�sok ir�nt val� szeretetet al� kell rendeln�nk, hanem azt mutatja meg, hogy annak a szeretetnek, mely a term�szetes romlotts�g k�vetkezt�ben benn�nk szokott sz�kelni, ezt�n m�shov� kell �radnia, hogy �pp oly gyorsan, �pp oly buzg�n, �pp oly kedvvel �s gonddal legy�nk ezt�n k�szek felebar�tainkkal j�t tenni, mint �nmagunkkal.

55. Mivel Krisztus a samarit�nus p�ld�j�val megmutatta, hogy a felebar�t sz� alatt mindenki, m�g a legidegenebb ember is �rtend�, nincs ok, hogy a szeretetnek e parancs�t csup�n legk�zelebbi k�rnyezet�nkre szor�tsuk. Nem tagadom azt, hogy min�l k�zelebbi �sszek�ttet�sben �ll vel�nk valaki, ann�l nagyobb buzg�s�ggal kell szolg�latunkat annak f�lseg�l�s�re ford�tanunk. Mert az emberiess�g rendje �gy hozza mag�val, hogy az emberek menn�l k�zelebbi viszonyban �llnak egym�ssal a rokons�g, az egy csal�dhoz val� tartoz�s �s a szomsz�ds�g k�tel�kei �ltal, ann�l t�bb szolg�latban r�szes�ts�k egym�st. �s ez Isten minden megb�nt�sa n�lk�l t�rt�nik, akinek gondvisel�se k�nyszer�t benn�nket erre valami m�don. Hanem azt mondom, hogy az egyetemes emberi nemet kell minden kiv�tel n�lk�l szivb�l szeretni �s nem szabad k�l�nbs�get tenni, hogy az illet� g�r�g-e, vagy barb�r, m�lt�-e, vagy m�ltatlan, bar�t-e vagy ellens�g, mivel Istenben �s nem �nmag�ban kell �t tekinten�nk. Ha ett�l a szempontt�l elhajlunk, nem csuda, ha sok t�velyg�sbe kevered�nk. Ez�rt, ha a szeretet igazi m�rt�k�t �s m�dj�t meg akarjuk tartani, szem�nket nem az emberre kell ir�ny�tanunk el�sz�r, kinek l�t�sa gyakrabban gerjeszt benn�nk gy�l�ls�get, sem mint szeretetet, hanem Istenre, aki azt parancsolja, hogy azt a szeretetet, mellyel �t szeretj�k, az eg�sz emberis�gre kiterjessz�k. �gy, hogy mindig az legyen er�s fund�mentumunk, hogy az embert, b�rmin� is, m�gis szeretn�nk kell az�rt, mivel Istent szeretj�k.

56. Ez�rt d�gletes tudatlans�gnak, vagy rossz ind�latnak jele volt az, hogy a scholastikusok azokb�l a parancsolatokb�l, melyek a bossz��ll�st megtiltj�k s ellens�geink szeretet�t parancsolj�k s amelyeket Isten r�gente a zsid�knak, azt�n pedig �ltal�ban az �sszes kereszty�neknek hirdettetett, tan�csokat csin�ltak, mintha ezeknek engedelmeskedni, vagy nem engedelmeskedni szabads�gunkban �llana. Azoknak szigor� megtart�s�t pedig a szerzetesekre h�r�tott�k, akik �ll�t�lag csak az�rt igazabbak a k�z�ns�ges kereszty�nekn�l, mivel e tan�csok megtart�s�ra �nk�nt k�telezt�k magukat. Jelzik az okot is, hogy mi�rt nem veszik e parancsolatokat t�rv�ny�l, nevezetesen, mivel l�tsz�lag felett�bb terhesek �s s�lyosak, kiv�lt a kereszty�nekre n�zve, akik a kegyelem t�rv�nye alatt �llanak. H�t �gy mer�szelik elt�r�lni Istennek a felebar�tunk ir�nti szeretetr�l sz�l� �r�k t�rv�ny�t? Van-e a t�rv�ny valamelyik lapj�n ilyen megk�l�nb�ztet�s, vagy ink�bb nem l�pten-nyomon oly rendeletek akadnak-e szem�nkbe, melyek legszigor�bban k�vetelik t�l�nk az ellens�g�nk ir�nti szeretetet? Mert min� t�rv�ny �s parancsolat az, mely megparancsolja, hogy �hez� ellens�g�nknek enni adjunk (P�ld. 25:21), hogy annak �kr�t �s szamar�t, ha elt�velyedik, j� �tra vez�relj�k, ha a teher alatt �sszerogy, felseg�ts�k (II. M�z. 23:4)? H�t ellens�g�nk oktalan barmaival az � kedv��rt j�t tegy�nk, � hozz� mag�hoz meg semmi szeretettel �s j�akarattal ne legy�nk? Hogyan? H�t nem �r�kk�val� az �rnak e szava (V. M�z. 32:35): „eny�m a bossz��ll�s �s �n fizetek meg?” Ezt egyeb�tt m�g vil�gosabban kifejezi, mikor �gy sz�l (III. M�z. 19:18): „Bossz��ll� ne l�gy �s haragot ne tarts a te n�ped ellen”. Vagy t�r�lj�k ki ezeket a parancsokat a t�rv�nyb�l, vagy ismerj�k el, hogy Isten t�rv�nyad� volt �s ne hazudozz�k azt, hogy csak tan�csad� lett volna!

57. �s mit jelentenek, k�rdem, ezek a kifejez�sek, melyeket �k izetlen magyar�zattal akarnak meghamis�tani: „Szeress�tek ellens�geiteket; tegyetek j�t azokkal, akik titeket gy�l�lnek; im�dkozzatok azok�rt, akik titeket h�borgatnak, �ldj�tok azokat, akik titeket �tkoznak, hogy a ti mennyei aty�toknak fiai legyetek, aki a mennyekben van” (M�t� 5:44)? Ki ne k�vetkeztetn� ebb�l Chrysostomussal*, hogy sz�ks�gk�pen felt�tlen�l bizonyos, hogy ezek nem tan�csad� int�sek, hanem parancsolatok? Ugyan mi v�r m�g r�nk, ha Isten fiainak sor�b�l kivettet�nk? De h�t � szerint�k csak a bar�tok lesznek a mennyei Atya fiai �s csak ezek mer�szlik Istent atyjuknak nevezni. De h�t mi lesz az egyh�zzal? Ugyanily joggal a v�mszed�k �s pog�nyok k�z� lehetne sz�m�zni azt. Mert Krisztus ezt mondja: „Ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmat v�rtok? Nemde nem ezt cselekszik-e a pog�nyok �s a fukarok is?” Bizony mondom, hogy j�l j�runk, ha a kereszty�neknek csak neve marad meg sz�munkra, a mennyek orsz�g�nak �r�ks�g�t�l pedig megfosztatunk.

Nem kev�sbb� er�s Augustinus* �rvel�se, aki ezt mondja: „Mikor Isten a par�zn�lkod�st megtiltja, �pp�gy megtiltja, hogy ellens�g�nk, mint, hogy felebar�tunk feles�g�t �rints�k, mikor a lop�st k�rhoztatja, egy�ltal�n semmi lop�st sem enged meg, sem bar�tunkt�l, sem ellens�g�nkt�l. Ezt a k�t parancsolatot pedig, hogy ne lopjunk �s ne par�zn�lkodjunk, P�l a szeretet szab�lya al� vonja; s�t azt tan�tja (R�m. 13:9), hogy ebben a parancsolatban: Szeresd felebar�todat, mint tenmagadat, mindkett� bennfoglaltatik. Vagy P�l volt teh�t a t�rv�ny hamis magyar�z�ja, vagy sz�ks�gk�pen k�vetkezik e parancsolatb�l, hogy ellens�geinket is �gy kell szeretn�nk, mint felebar�tainkat. Teh�t val�ban a S�t�n fiainak mutatj�k magukat azok, akik az Isten fiainak k�z�s ig�j�t ily vakmer� szabadoss�ggal ler�zz�k magukr�l. Az ember alig tudn� eld�nteni, hogy ezt a tan�t�sukat ostobas�gb�l, vagy szem�rmetlens�gb�l terjesztett�k-e. Mert a r�giek k�z�tt nincs senki, aki k�ts�gtelen�l ne hirdetn�, hogy ezek bizonnyal parancsolatok. Hogy pedig ebben m�g Gergely kor�ban sem k�telkedtek, bizonyos az � hat�rozott kijelent�s�b�l; mert � minden ellenmond�son fel�l �ll�nak tartja, hogy ezek parancsolatok. �s mily balg�n okoskodnak!? Ezek a parancsolatok – mondj�k – felett�bb neh�z terhet r�n�nak a kereszty�nekre. Mintha bizony valami nehezebb terhet ki lehetne eszelni, mint hogy Istent teljes sziv�nkb�l, teljes elm�nkb�l �s minden er�nkb�l szeress�k. Ehez a t�rv�nyhez k�pest minden m�st k�nny�nek kell tartanunk, vonatkozz�k b�r arra, hogy ellens�geinket szeress�k, vagy arra, hogy a bossz��ll�s ut�n val� minden kiv�ns�got kiirtsunk sziv�nkb�l. Bizony�ra minden igen terhes �s neh�z a mi gyenges�g�nkre n�zve, m�g a t�rv�ny legkisebb pontocsk�ja is. Az �r az, akit�l er�t nyer�nk; � adja meg nek�nk, amit parancsol �s parancsolja, amit akar. Hogy pedig a kereszty�nek a kegyelem t�rv�nye alatt vannak, nem azt jelenti, hogy f�ktelen�l s t�rv�ny n�lk�l k�ny�k-kedv�kre �ljenek, hanem hogy Krisztusba vannak oltva, akinek kegyelme folyt�n a t�rv�ny �tk�t�l szabadok �s akinek lelke a t�rv�nyt sziv�kbe irta. Ezt a kegyelmet nem a tulajdonk�peni �rtelemben nevezte P�l t�rv�nynek, mid�n Isten t�rv�ny�re c�loz, mellyel � a kegyelmet mintegy szembe�ll�tja. Ezek teh�t e sz�r�l: „t�rv�ny” hi�baval�an b�lcselkednek.

58. Ugyanilyen �rtelme van annak is, hogy �gy a titkos istentelens�get, mely az els� t�bla szellem�vel ellenkezik, mint az utols� parancs nyilt �th�g�s�t, megbocs�that� v�teknek hirdett�k. Mert �k ezt �gy hat�rozz�k meg, hogy az nem m�s, mint elt�k�lt sz�nd�k n�lk�l val� kiv�ns�g, mely nem sok�ig marad meg a szivben. �n pedig azt mondom, hogy a szivbe semmi gonosz v�gy be nem lop�zhatik, hanemha azoknak a dolgoknak hi�nya miatt, melyeket t�l�nk a t�rv�ny kiv�n. Isten megtiltja, hogy idegen isteneink legyenek. Mikor a l�lek a k�telked�st�l ostromoltatva, m�shov� tekint, mikor hirtelen kiv�ns�g lepi meg, hogy boldogs�g�t m�shov� helyezze: honn�t sz�rmaznak az ilyen b�r eny�sz� indulatok, ha nem onnan, hogy lelk�nkben van valami �res hely az ilynem� kis�rt�sek befogad�s�ra? S hogy a bizony�t�s tov�bb ne huz�dj�k, van egy parancsolat, hogy Istent teljes sziv�nkb�l, teljes elm�nkb�l �s minden er�nkb�l kell szeretn�nk. Ha teh�t lelk�nk minden tehets�ge Isten szerelm�re nem ir�ny�l, m�r elt�voztunk a t�rv�ny ir�nt val� engedelmess�gt�l, mivel mindazok a kis�rt�sek, amelyek lelkiismeret�nkben Isten orsz�ga ellen t�madnak s Isten parancsolatait k�rd�sess� teszik, arr�l tesznek bizonys�got, hogy Istennek tr�nja nem �ll el�g szil�rd�l lelkiismeret�nkben. Hogy pedig az utols� parancsolat val�s�ggal erre vonatkozik, azt kimutattuk. Kis�rtett benn�nket lelk�nknek valami kiv�ns�ga? Akkor m�r v�tkesek vagyunk a gonosz kiv�ns�gban s egyuttal �th�gtuk a t�rv�nyt, mivel az �r nemcsak azt tiltja meg, hogy olyasmit tervezz�nk �s m�velj�nk, ami m�snak �rtalm�ra van, hanem azt is, hogy gonosz kiv�ns�gt�l �gj�nk �s gerjedezz�nk. A t�rv�ny �th�g�s�n pedig mindig Isten �tka van. Nem lehets�ges teh�t, hogy a hal�los it�let al�l, ak�r a legenyh�bb b�n�s v�gyainkat is kivonjuk. „A b�n�k m�rlegel�s�ben, mondja Augustinus,* ne alkalmazzunk hamis m�rt�ket, hogy azon �gy m�rj�k azt, amit akarunk, ahogyan akarjuk saj�t tetsz�s�nk szerint, azt mondva, hogy ez neh�z, amaz k�nny�, hanem vegy�k az isteni m�rt�ket a Szentir�sb�l, mint az �rnak kincst�r�b�l s azon m�rj�k, hogy mi a nehezebb, s�t ne is m�rlegelj�k, hanem ismerj�k el, hogy helyes, amint azt az �r megm�rte.” Mit mond teh�t az Ir�s? Mid�n P�l azt mondja, hogy a b�n zsoldja a hal�l (R�m. 6:23), bizony�ra el�gg� kimutatja, hogy ez a balga megk�l�nb�ztet�s ismeretlen volt el�tte. Mivel a kellet�n�l jobbad is hajland�k vagyunk a k�pmutat�sra, egy�ltal�n nem volt sz�ks�g erre az enyh�t� szerre, hogy tunya lelkiismeret�nket megnyugtassa.

59. Vajha meggondoln�k, mit jelent Krisztusnak ez a kijelent�se (M�t� 5:19): „Valaki az�rt e legkisebb parancsolatok k�z�l egyet megront�nd �s ak�pen tan�t�ndja az embereket, a mennyek orsz�g�ban a legkisebb l�szen”. Nem az itt eml�tett emberek sor�ba tartoznak-e ezek is, mikor a t�rv�ny megszeg�s�t oly csek�lly� mer�szlik tenni, mintha az nem is volna �rdemes a hal�lra? De nemcsak azt kellett volna meggondolni, hogy egyszer�en mit mond a parancs, hanem azt is, hogy ki az, aki parancsol, mivel az �ltala rendelt t�rv�ny legcsek�lyebb �th�g�sa is az � tekint�ly�t csorb�tja. H�t r�juk n�zve oly csek�lys�g, ha Isten fens�g�t b�rmely dologban s�relem �ri? Azonfel�l, ha Isten a t�rv�nyben a maga akarat�t fejezte ki, vil�gos, hogy nem tetszik neki az, ami a t�rv�nnyel ellenkezik. Vagy azt k�pzelik, hogy Isten haragja annyira fegyvertelen, hogy arra nem k�vetkezik azonnal a hal�l bosszu�ll�sa? � maga ezt �gy kijelentette, hogy nem lehetne f�lre�rteni, ha nagyobb hajland�s�guk volna arra, hogy szav�ra hallgassanak, mint amilyen van arra, hogy vil�gos igazs�g�t izetlen elm�ncked�seikkel elhom�lyos�ts�k. „A l�lek, – �gy sz�lott – mely v�tkezett, hal�llal haljon meg” (Ez. 18:20). M�sutt azt mondja, mit fentebb id�ztem is, hogy a b�n zsoldja a hal�l (R�m. 6:23). �k pedig, amir�l megvallj�k, mivel tagadni nem tudj�k, hogy v�tek, m�gis azt vitatj�k, hogy nem hal�los v�tek. De ha m�r eddig az ideig eleget �rj�ngtek, tanuljanak v�gre valami megb�n�st is. Ha pedig megmaradnak esztelens�g�kben, Isten fiai mondjanak nekik bucsut �s jegyezz�k meg, hogy minden v�tek hal�los, mivel Isten akarata ellen val� l�zad�s, mely az � haragj�t sz�ks�gk�pen kih�vja; mivel az a t�rv�ny �th�g�sa, ami ellen Istennek it�lete kiv�tel n�lk�l ki van mondva. A szentek v�tkei pedig megbocs�that�k, de nem saj�t term�szet�kb�l kifoly�lag, hanem mivel Isten irgalm�b�l bocs�natot nyernek.