A IV. század palesztinai atyái

Caesareai Euszebiosz valószínűleg a palesztinai Caesareá-ban született 263 tájékán. Órigenész munkássága nyomán a városban már korábban fontos teológiai iskola alakult ki. Pamphilosz presbiter gyarapította a nagy alexandriai könyvtárát. Sokat köszönhet mesterének Euszebiosz is, aki ezért szívesen nevezte magát Eusebius Pamphili-nek. Diocletianus üldözései idején Pamphilosz vértanúhalált halt. Euszebiosz is csak úgy tudta elkerülni a halált, hogy Tírusz-ba, majd az egyiptomi sivatagba menekült. Még ott is elfogták és bebörtönözték. Valószínűleg 313-ban választották Caesarea püspökévé. Hamar belekeveredett az ariánus vitába. Kezdettől fogva jobban érdekelte az eretnekség politikai vetülete, vagyis az egyház és a birodalom egysége, mint a hithez való hűség. A niceai zsinaton arra törekedett, hogy Krisztus istenségét egyszerű bibliai kifejezésekkel írják le, és kerüljék a homoousios kifejezést, mert ez szerinte szabelliánizmushoz vezet. Csak a császár kifejezett óhajára írta alá a hitvallást, belső meggyőződés nélkül. Később nyíltan Nikomédiai Euszebiosz pártjára állt és részt vett a 335-ös tíruszi zsinaton, amely kiközösítette Athanaszioszt. Mindvégig hódolója volt Konstantinnak. Uralkodásának 20. és 30. évfordulóján üdvözlő beszédben magasztalta a császár érdemeit.Ő volt teológiai főtanácsadója, ezért nyilván szerepe volt számos orthodox püspök ellen hozott intézkedésekben. Nem sokkal élte túl a császárt: 339-ben vagy 340-ben halt meg.¹⁵⁴

Írásai jórészt fennmaradtak, annak ellenére, hogy hajlott az ariánizmusra. Ennek az az oka, hogy olyan hatalmas történelmi anyagot halmozott fel, hogy nélkülözhetetlenné vált a későbbi történészek számára. Művei azonban nem formai mesterművek és nem is teológiai remekművek. Nem önálló gondolkodó, hanem a múlt nagy tanúja és szolgája.¹⁵⁵

Történelmi munkái közül legelőször a Krónikát írta meg, mégpedig már 303 tájékán. Az első rész a világtörténelem összefoglalása a káldeusoktól a rómaiakig, a második pedig egymás melletti oszlopokba ( cronikoi; kavnone") rendezve mutatja be az események párhuzamosan futó szálait. Kiindulópontja Ábrahám születése (Kr. e. 2016/15), és öt világtörténelmi korszakot különböztet meg: Trója elestéig, az első olimpiászig, Dareiosz uralkodásának második évéig, Krisztus haláláig és az utána eltelt időszak. Célja annak kimutatása, hogy a zsidó vallás, amelynek törvényes örököse a kereszténység, a világ legrégibb vallása. Julius Africanusnál jobb művet írt, mert forrásai megbízhatóbbak. Tőle eltérően azért nem Ádámmal kezdi a krónikát, mert véleménye szerint a paradicsomi események nem illeszthetők kronológiai keretbe. A teljes szöveg csak örmény fordításban maradt fenn. Jeromos is lefordította, de ki is egészítette. Ebben a formában gyakorolt óriási hatást a középkori történetírásra is.¹⁵⁶

Egyháztörténelme tíz könyvből áll és az egyház alapításától kezdve Licinius vereségéig, vagyis 324-ig számol be az eseményekről. Nem törekszik kiegyensúlyozott és arányos tárgyalásmódra. Már a mű elrendezése is mutatja apologétikai célját: az Isten által alapított Egyházat maga Isten vezette győzelemre a pogány állam ellen. A tíz könyvben megtalálhatjuk a legfontosabb közösségek püspökeinek, a keresztény íróknak és az eretnekeknek listáit. Korának gyors történelmi változásai késztették a szerzőt arra, hogy többször átdolgozza a művet, például átértékelje Licinius szerepét. Az Egyháztörténelem népszerűségét mutatja, hogy hét kézirat is fennmaradt a 9-11. századból.¹⁵⁷

Palesztina vértanúi című könyve a szemtanú hitelességével számol be a 303-tól 311-ig tartó keresztényüldözésről. Amikor Maximinus lépett trónra Diocletianus után, az üldözések még kegyetlenebbek lettek, mert mindenkinek áldozatot kellett bemutatnia és ennie az áldozati húsból.¹⁵⁸

A Vita Constantini műfaja encomium. Ez a könyv sok vitát váltott ki a kutatók körében. A latin cím félrevezető, a görög jobban mutatja a szerző célját. Ugyanis nem teljes életrajzot akar adni, hanem ismerteti a császárnak azokat a tetteit, amelyeket az egyház érdekében tett. A sok értékes dokumentumot tartalmazó művet később valószínűleg átírták.¹⁵⁹

A Laudes Constantini első része valóban a császár dicsérete, a második azonban a Szentsír Bazilika felszentelése alkalmával írt apologétikai célzatú tanulmány. A császár az egyetlen valódi filozófus, mivel ismeri önmagát és a magasságból neki ajándékozott kegyelmeket.¹⁶⁰

Apologétikai mű a Praeparatio Evangelica, amelynek fő célja a pogány politeizmus cáfolata és a zsidó vallás felsőbbrendűségének dicsérete, amely előkészítette az utat az evangélium számára. Támadja a görög mítoszokat és az újplatónizmust is. Érvelését ő is azzal támasztja alá, hogy Mózes jóval Platón előtt élt, aki viszont sok mindent tőle vett át.¹⁶¹

A Demonstratio Evangelica a zsidóknak arra a vádjára felel, hogy a keresztények csak a számukra kedvező dolgokat vették át az Ószövetségből, a Törvény kötelezettségeit viszont nem tartják be. Mindkét apologétikai mű végső címzettje valójában Porphüriosz. Órigenész Contra Celsum-jának módszerétől eltérően azonban nem pontról-pontra cáfolja a keresztények elleni vádakat, hanem saját jól kidolgozott rendszerébe illesztveőket nem engedi, hogy az ellenfél elvonja figyelmét a lényeges kérdésekről.¹⁶²

Exegétikai jellegű művei közül említést érdemel az Onomasztikon, amelyben a bibliai helységnevek gyűjteményét találjuk.¹⁶³

Dogmatikai mű a két Contra Marcellum, amelyekben szabelliánizmussal vádolja a kisázsiai püspököt.¹⁶⁴ Ankürai Markellosz nézeteinek még részletesebb cáfolatát találjuk a De ecclesiastica theologia-ban. De az itt ismertetett teológiai nézet sem tekinthető "egyházi"-nak, hiszen szubordinácionizmust vall.¹⁶⁵

Ex Commentáriis Eusébii Caesariénsis epíscopi in Isaíam: I/165-166
Ex Ecclesiástica História Eusébii Caesariénsis epíscopi: I/984-986


Jeruzsálemi Szent Cirill valószínűleg Jeruzsálem-ben született 315 tájékán. 348-ban lett a város püspökévé. Noha felszentelője, a caesareai metropolita ariánus volt, ő mégis a niceai hitvallás védelmezője lett. Ezért háromszor is elűzték székhelyéről. Először egy jeruzsálemi zsinat 357-ben, majd Acacius 360-ban, végül pedig Valens császár 367-ben. A harmadik száműzetéséből csak a császár halála után, 378-ban térhetett vissza. Részt vett a konstantinápolyi zsinaton. Valószínűleg 386-ban halt meg.¹⁶⁶

Híresek katekézisei, amelyeket többnyire a Szentsír Bazilikában mondott el, és gyorsírók jegyeztek fel. A beszédek első része a fwtizovmenoi-nak szólt, akik a nagyböjtben készültek a húsvéti keresztelőre. A második részben az úgynevezett "müsztagogikus katekézisek" tartoznak, amelyeket már a neofwvtistoi hallgattak a húsvét utáni héten. Sokszor hangsúlyozza a disciplina arcani fontosságát.¹⁶⁷
Teológiai nézeteiről az újabb kutatások még inkább kiderítették, hogy még kezdeti korszakában sem tekinthetjük ariánusnak. Igaz viszont, hogy igyekezett távoltartani magát korának teológiai vitáitól. Lehet, hogy egyszerűen jobban érdekelték a gyakorlati kérdések, mint az elméleti eszmefuttatások. Világosan tanítja Krisztus istenségét, noha soha nem használja a oJmoouvsio" kifejezést, mert ragaszkodott a Szentírás szavaihoz. A Szentlélek is részesedik az Atya istenségéből. A Szentlélek is külön személy. A keresztség Krisztus halálából és feltámadásából való részesedés, és sfragi;" aJgiva ajkatavluto". Az ejpiklhvsi" hatására válik a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé. Az eukharisztia vértelen engesztelő áldozat a mi bűneinkért.¹⁶⁸

Ex Catechésibus sancti Cyrílli Hierosolymitáni epíscopi: I/120-122; II/761-762, 1288-1289; III/121-123, 358-359, 452-454, 456-457; IV/363-364, 366-367


Laodikeiai Apollinarisz 310 tájékán született. Apja presbiter volt. Apollinarisz Athanasziosz baráti köréhez tartozott, ezért vele együtt közösítette ki szülővárosának ariánus püspöke. 361 tájékán lett Laodikeiá-ban a niceai közösség püspöke. Klasszikus műveltsége és szép szónoki stílusa miatt sikeres tanító lett. Még Jeromost is tanította Antiochiá-ban 374-ben. Athanasziosz és Vazul oldalán harcolt az ariánusok ellen, azonban még életében kiderült, hogy ő is eretnek. Nüsszai Gergely 385-ben írta ellene az Antirrheticus-t. 390 tájékán halt meg.¹⁶⁹

Művei közül megemlíthetjük exegétikai írásait, amelyekből csak töredékek maradtak fenn. Írt még apologétikai, polémikus és dogmatikai műveket is. Amikor Julianus császár 362-ben megtiltotta, hogy keresztény szülők pogány iskolába járassák gyerekeiket, Apollinarisz átírta klasszikus formára a Szentírás könyveit, hogy kárpótolja a gyerekeket a veszteségért.¹⁷⁰

Teológiája peripatetikus és sztoikus elemekből tevődik össze. Elsődleges célja az ariánizmus cáfolata volt. Nem volt megelégedve az antiochiai iskola megoldásával, ezért jobbat keresett, hogy kizárja két személy jelenlétét Krisztusban. "Megoldása" azonban megcsonkítja Krisztus teljes emberségét, hiszen szerinte Krisztusnak csak teste és yuch; a[logo"-a volt, a yuch; logikhv helyét pedig az isteni Logosz foglalta el. Tévedésére hosszú ideig nem figyeltek fel Athanasziosz-szal való barátsága és teológusi hírneve miatt. Damasus pápa 377-ben és 382-ben kifogásolta tanítását a római zsinatokon, a konstantinápolyi zsinat 381-ben pedig ünnepélyesen elítélte.¹⁷¹

Szalamiszi Epiphaniosz Eleutheropolisz közelében született, egy judeai faluban, 315-ben. Már fiatal korában tudott görögül, szírül, héberül, koptul és latinul. 335 tájékán Egyiptomba látogatott, és úgy megtetszett neki a monasztikus életforma, hogy hazatérve ő is szerzetesi közösséget alapított. Ennek harminc éven keresztül volt vezetője. Ekkor a ciprusi püspökök metropolitájuknak választották. Szalamisz lett a székhelye, amelyet jelenleg Constantianak hívnak. Az egyház tanításának lelkes védelmezője. Gyakran hiányzik azonban írásaiból a mértékletesség, a bölcsesség és a tapintat.

Tradicionalizmusa tiltakozik mindenféle metafizikai spekuláció ellen. Képtelen volt megérteni Órigenészt is, akit az ariánizmus atyjának tekintett, és az allegorizáló módszerben látta minden eretnekség gyökerét. 392-ben Jeruzsálem-be ment, és János püspök jelenlétében óriású hatású beszédet mondott Órigenész ellen. Követelte, hogy János ítélje el a nagy alexandriait. Mivel ő erre nem volt hajlandó, megszakította vele a kapcsolatot. Nagy megelégedésére szolgált viszont, hogy 400-ban egy alexandriai zsinat elítélte az "eretnekségek hidráját". Epiphaniosz biztatására az alexandriai metropolita, Theophilosz elűzte a nitriai sivatagban élő "hosszú testvéreket", mert órigenista nézeteket vallottak. Ők Aranyszájú Szent Jánoshoz menekültek, azonban Epiphaniosz oda is követte őket. Részt vett a Khrüszosztomoszt elítélő "tölgyes zsinaton". Útközben hazafelé halt meg 403-ban.¹⁷²

Legtöbb írása olvasmányaiból vett szövegek kompilációja. Gyakran hiányzik belőle a kritikai érzék. Könyvei mégis nagyon értékesek, hiszen sok művet csak az ő beszámolóiból ismerünk. Hiába keressük nála az attikai eleganciát, annál is inkább, mert ellensége volt a klasszikus műveltségnek. A görög filozófiai iskolákat is az eretnekségek közé sorolta. Mivel nyelvezete inkább a koiné hatását mutatja, kevésbé művelt emberek is szívesen olvasták, mások pedig elegánsabb stílusban átírták. Sok olyan mű maradt fenn a neve alatt, amelyhez semmi köze sem volt.¹⁷³

Legkorábbi írása az Ancoratus, amelyet a pamphiliai Syedra keresztényeinek kérésére írt, hogy jól lehorgonyzott hajóként ellent tudjanak állni az eretnekek, leginkább a pneumatomachusok viharainak. Természetesen szentháromságtani kérdésekkel foglalkozik. Többek között a keresztelési formulából bizonyítja a szentháromsági személyek istenségét.¹⁷⁴

A Panarion másik címe Haereses. Ez a legfontosabb műve, amely az eretnek kígyók halálos mérge ellen kínál ellenszert. Nyolcvan eretnekségről tesz említést, de húsz közülük még kereszténység előtti. Köztük vannak természetesen a hellenizmus filozófiai iskolái és a judaizmus szektái is. A keresztény eretnekségek Simon Mágussal kezdődnek és a messzaliánusokkal végződnek.¹⁷⁵

A szentképek tisztelete ellen címmel három írását is szokták idézni, amelyekre a későbbi képrombolók szívesen hivatkoztak.¹⁷⁶

A neve alatt fennmaradt Physiologus valójában nem aző műve. A keresztény természet-szimbolikát nagymértékben befolyásolta még a középkorban is.¹⁷⁷