Az antiochiai iskola

 Antiochiá-ban nem létezett szoros értelemben vett és folyamatosan működő keresztény iskola. Összefoglaló néven mégis így szokás említeni annak az exegétikai módszernek és arisztotelészi alapokra épülő teológiának a követőit, akiknek előfutára Szamoszatai Paulosz volt. Palmyra királynőjének, Zenóbiának volt a kormányzója és kincstárnoka. Euszebiosz beszámolója szerint a 260-ban antiochiai püspökké szentelt államférfi azt tanította, hogy Krisztus olyan volt, mint minden ember. Malkhion presbiterrel folytatott vitájának fennmaradt részletei alapján annyit állapíthatunk meg, hogy Pauloszt dinamikus monarchiánizmussal vádolták. A 268-ban összehívott antiochiai zsinat nem tartotta elfogadhatónak az általa javasolt oJmoouvsio" kifejezést az Atya és a Fiú közötti kapcsolat leírására, mert szerintük összemossa az Atya és a Fiú közötti különbséget. Paulosz szerint Jézus nagyobb volt Mózesnél és a prófétáknál, de nemő volt az Ige. Ez a zsinat megfosztotta székétől a lényegében adopcionizmust valló püspököt.

Az iskola valódi megalapítója Lukianosz, aki egyébként Szamoszatá-ban született, Maximinus Daia idején, 312-ben szenvedett vértanúhalált. A héber nyelv kiváló ismerőjeként átírta az Ószövetség görög fordítását. Ennek a szövegnek számos részlete maradt fenn például Aranyszájú Szent János műveiben. Az Újszövetség bizonyos részeit is szövegkritikai kutatásnak vetette alá. Az általa alapított iskola módszere jelentősen eltért az alexandriai allegorizáló módszertől. Az iskola képviselői a betű szerinti értelem kiderítésére törekedtek és értékes kommentárokat írtak. Az iskola teológiája azonban egyértelműen az ariánizmus és nesztoriánizmus elindítója volt. Áriusz tanításában lényegében Szamoszatai Paulosz adopcionizmusának módosított formája élt tovább.

Az iskolának azonban nem minden tagja vált eretnekké. A niceai zsinaton az orthodoxia nagy védelmezője volt Antiochiai Eusztathiosz. Valószínűleg ő üdvözölte a zsinaton megjelenő Konstantint. A császár később mégis száműzte a püspököt, miután a 326-os ariánus antiochiai zsinat letette. Írásai többnyire csak töredékesen maradtak fenn. Többen vádolták azzal, hogy ő is a nesztoriánizmus előfutárai közé tartozik, ezt a véleményt azonban semmi sem támasztja alá. Elfogadja a communicatio idiomatum-ot és Máriát Istenszülőnek nevezi. Érdemei közé tartozik, hogy elsőként kísérli meg a Logos-Anthropos-séma krisztológiai alkalmazását. Igaz viszont, hogy az a[nqrwpo" qeofovro" kifejezés használata a szövegösszefüggésből kiemelve alapot nyújthatott az adopcionizmus vagy nesztoriánizmus vádjára.¹²⁹

Eusztathiosz száműzetése után Antiochia az ariánizmus egyik fészke lett. Aëtiosz szorgosan gyártotta téziseit az ariánizmus védelmében. Szókratész szerint soha nem tanulmányozta gondosan az egyház hagyományát. Epiphaniosz őrizte meg az egyetlen fennmaradt értekezését, amelyben megkísérli kimutatni az Atya és a Fiú közötti különbséget. Már korábban is említettük Eunomioszt, Aëtiosz tanítványát. Cyzicus püspökeként eleinte szenzációt keltett "dialektikus" érvelési módszere, később azonban hívei ráuntak az üres szócséplésre, ezért Konstantinápoly-ba vonult vissza, hogy Eudoxioszt erősítse. 383-ban a császár száműzte. Műveit sokan cáfolták. Sok művet írt, de Arkadiosz császár a legtöbbet elégettette. Fennmaradt azonban I. Apológiája, amely újplatónikus, arisztotelészi, racionalista és nominalista hatásokat mutat. Mivel az Atya nemzetlen, a Fiú pedig nemzett, a Fiú természete teljesen eltér az Atyától, ajnovmoio". A semmiből teremtetett, viszont az Atya kezdettől fogva fogadta örökbe és nemcsak erényes élete végén.¹³⁰

Tarszoszi Diodorosz az antiochiai iskola egyik kiemelkedő képviselője, akit életében az orthodoxia oszlopaként tiszteltek, halála után viszont a nesztoriánizmus ősének tekintettek. Mesterei között volt Tarszoszi Silvanus és Emeszai Euszebiosz. Magára vonta Julianus császár haragját, mert athéni bölcsességgel támadta a pogány istenek kultuszát. Megvédte a niceai hitvallást. Tanítványa volt Aranyszájú Szent János és Mopszvesztiai Theodorosz. Valens császár 372-ben Örményországba száműzte Diodoroszt. A császár halála után visszatérve lett Tarszosz püspöke, 378-ban. Részt vett a konstantinápolyi zsinaton. Valószínűleg 394 előtt halt meg. Alexandriai Szent Cirill már 438-ban Nesztoriosz előfutárának nevezte. A 499-es konstantinápolyi zsinat mondta ki végleges elítélését. Hatalmas irodalmi munkásságából ezért csak töredékek maradtak fenn. Bibliakommentárjaiban a történelmi és nyelvészeti módszer híve és határozottan szemben áll az alexandriai allegorizáló módszerrel. Nem a szövegben rejtőző lelki jelentést keresi, hanem a sugalmazott szerző által szándékolt jelentést. Írt dogmatikai műveket a pogányok, a zsidók és az eretnekek, köztük a manicheusok ellen. Jártas volt a csillagászatban is.¹³¹

Aranyszájú Szent János a négy nagy keleti egyházatya egyike. Senkiről sem írtak több életrajzot, mint őróla, születésének pontos időpontját mégsem ismerjük. 344 és 354 a két biztos határpont. Antiochiá-ban született, gazdag keresztény családban. Retorikára a híres Libaniosz, pogány rétor tanította. Lektorként Tarszoszi Diodorosz tanítványa volt. Később a közeli hegyekbe vonult és a szerzetesi életben egy öreg remetét választott mesterének. A négy évi aszkétaélet úgy megviselte egészségét, hogy kénytelen volt visszaköltözni a városba. 381-ben Meletiosz diákonussá, 386-ban Flavianosz pappá szentelte. 397-ig a város főtemplomának nagyhatású szónoka. Ebben az évben halt meg Nektariosz, Konstantinápoly püspöke, és Arkadiosz császár őt szemelte ki utódjának. Szent tűzzel kezdett a korrupt város megtisztításához, de az udvari intrikák világában nem igazodott ki. Amikor pedig 401-ben letett hat püspököt simónia miatt, minden ellensége összefogott ellene. Alexandriai Theophilosz kezdettől fogva neheztelt azért, mert a császár antiochiait hozatott a fővárosba. Eudoxia császárnő pedig azt kifogásolta, hogy Khrüszosztomosz felemelte szavát az udvar fényűzése ellen. Theophilosz 36 püspökből álló zsinatot hívott össze a tölgyes palotában, Khalkedon külvárosában, hogy elítéljék Khrüszosztomoszt. A csaknem teljesen egyiptomi püspökökből álló gyülekezet 403 augusztusában megfosztotta püspöki székétől, a császár pedig Bithyniába száműzte. Azonban már másnap visszahívták, mert a várost földrengés rázta meg és a nép is lázongott. Két hónappal később azonban Khrüszosztomosz kikelt azok ellen a mulatságok ellen, amelyeket a katedrális tőszomszédságában emelt, a császárnőt ábrázoló ezüstszobor fölavatásakor rendeztek: "Már megint őrjöng Heródiás, újra táncol, s tálcán kéri Keresztelő János fejét". Örményországi száműzetés következett, ahol sok kedves antiochiai híve fölkereste. A császár még távolabbra száműzte, de útközben meghalt. 407-ben. Eudoxia fia, II. Theodosius temettette el hamvait az Apostolok Bazilikájában, 438-ban. Letételét Róma soha nem fogadta el és második utódját is csak akkor fogadták vissza az egyház közösségébe, amikor ő beíratta Khrüszosztomosz nevét a dipthüchonokba.¹³²

Rengeteget írt és csaknem valamennyi írása fennmaradt. Ez egyedülálló helyzet a régi antiochiai írók esetében. Stílusát mindenki csak dicsérni tudta. Viszont sokan írtak aző neve alatt, arra számítva, hogy így műveik fennmaradnak az örökkévalóság számára. Ezért komoly munkát jelent ezeknek az írásoknak a kirostálása az igazi művek közül.¹³³

Beszédei között sok exegétikai homiliát találunk. Ellene van az allegóriának, a szentírási szöveg lelki értelmét keresi, és ügyesen alkalmazza a rábízott lelkek vezetésére. Írt a Genezisről, a zsoltárokról, Izaiásról, Máté és János evangéliumáról, az Apostolok Cselekedeteiről. Beszédeinek fele Szent Pál leveleiről szól, akit lelkipásztori ideáljának tartott. Dogmatikai tárgyú beszédei közül kiemelkedik az Isten felfoghatatlanságáról szóló, amelyet Eunomiosz ellen írt. Számos beszédben óvta a keresztényeket a zsidó szertartásokon, ünnepeken való részvétel ellen. Sok beszédet tartott az egyházi ünnepek kapcsán, például a Két karácsonyi homiliát. Kényes politikai helyzetben születtek a Homiliae 21 de statuis ad populum Antiochenum, amikor a város rettegve várta Nagy Theodosius bosszúját a császár és a császári család többi tagját ábrázoló szobrok ledöntése miatt.¹³⁴

Kiemelkedő tanulmányt írt De sacerdotio címmel a papi hivatás magasztosságáról. A mű egy részét kézikönyvnek szánta a prédikátorok számára. A pap felelőssége nagyobb, mint a szerzetesé, mert nemcsak saját lelki üdvösségéért felel, hanem híveiéért is. Több írásában foglalkozik a szüzességgel, a házassággal, az özvegyi állapottal és a gyerekneveléssel.¹³⁵
Egyik nevezetes apológiája a De S. Babyla contra Julianum et Gentes, amely Julianus császár keserves végével ábrázolja az egyház ellenségeinek sorsát. A Contra Judaeos et Gentiles quod Christus sit Deus a jeruzsálemi templom újjáépítésének kísérletéről számol be.¹³⁶
A neve alatt fennmaradt keleti liturgia jelenlegi formájában biztosan sokkal később született. A legrégebbi, vagyis VIII. századi kéziratok csak két imát tulajdonítanak neki. Valószínűleg a XIII. században váltotta fel Szent Jakab és Nagy Szent Vazul liturgiáját.¹³⁷

Teológiáját lelkipásztori céljainak szolgálatába állította. Krisztológiája antiochiai vonásokat visel. Világosan megkülönbözteti egyrészt az ousiat vagy más néven physist, másrészt a hypostasist vagy másnéven prosopont. A Fiú lényege azonos az Atyáéval. A többi antiochiaihoz hasonlóan az ariánusokkal szemben hangoztatja Krisztus teljes és tökéletes istenségét, az apollinaristákkal szemben pedig teljes és tökéletes emberségét.¹³⁸

Mariológiájában elkerüli a vitatott kifejezések (theotokos, christotokos, anthropotokos) használatát.¹³⁹

Ex Homilíis sancti Ioánnis Chrysóstomi epíscopi: III/1082-1084, 1090-1091, 1366-1367; IV/113-115, 1350
Ex Homilíis sancti Ioánnis Chrysóstomi epí scopi in Matthae vum: I/1213-1214; II/1684-1685; III/1186-1187, 1549-1551; IV/82-84, 127-129, 457-459, 1533-1535
Ex Homilíis sancti Ioánnis Chrysóstomi epíscopi in Evangélium Ioánnis: I/918-919
Ex Homilíis sancti Ioánnis Crysóstomi epíscopi in Acta Apostolórum: I/1168-1170; II/1383-1384, 1638-1639; III/1164-1165, 1502-1503; IV/1486-1487
Ex Homilíis sancti Ioánnis Chrysóstomi epíscopi in Epístolam ad Romános: I/1210-1211; II/1681-1682; III/1546-1548; IV/1530-1532
Ex Homilíis sancti Ioánnis Chrysóstomi epíscopi in Epístolam secúndam ad Corínthios: III/437-439, 442-443
Ex Catechésibus sancti Ioánnis Chrysóstomi epíscopi: II/125-126, 363-364


Mopszvesztiai Theodorosz Diodorosz tanítványa volt. Ő is Antiochiá-ban született és ő is Libaniosztól tanult retorikát. Khrüszosztomosz tanácsára először kolostorba vonult, de később visszatért a világi életbe és ügyvéd lett, Khrüszosztomosz újabb unszolására azonban ismét meggondolta magát. 383 táján Flavianosz szentelte pappá, majd 392-ben a ciliciai Mopszvesztia püspöke lett. Egész életében tisztelték orthodoxiája és nagy műveltsége miatt. 428-ban halt meg. 125 évvel később azonbanőt is elítélték eretnekség címén. Az antiochiai exegétikai iskola legkiválóbb képviselője. Csaknem valamennyi bibliai könyvhöz írt kommentárt. Foglalkozott a szerzőséggel kapcsolatos kérdésekkel is és elsőként alkalmazta az irodalomkritikát textuális kérdések megoldására. A legtöbb művét megsemmisítették, de az elmúlt évtizedek kutatása sok keleti kéziratot megtalált, amelyek egészen új megvilágításban mutatják be munkásságát.¹⁴⁰
Bibliakommentárokat írt a Genezishez és a zsoltárokhoz. Az utóbbiakban feltárja, hogy sok zsoltár nem illik bele Dávid király korának viszonyaiba, ezért Dávidot úgy mutatja be mint Izrael jövendő sorsát feltáró prófétát. Újszövetségi kommentárjai közül meg kell említenünk a Szent János evangéliumához és Szent Pál leveleihez írtakat.¹⁴¹

Liturgiai vonatkozású Tizenkét katekézise, amelyeket csak 1932-ben találtak meg szír fordításban. Theodorosz tanításának dogmatikai, etikai és kultikus arculatát tárják fel.¹⁴²
Dogmatikai műve a De incarnatione, amelyet csak 1905-ben találtak meg. Az antiochiai iskola legfontosabb műve. Még püspökké szentelése előtt írta Áriusz, Eunomiosz és Apollinarisz ellen.¹⁴³

Teológiáját is objektívabban látjuk az utóbbi időben. 553-ban az V. egyetemes zsinat Konstantinápoly-ban egy válogatás alapján ítélte el Theodoroszt. A Capitula szövege tele van kihagyásokkal, interpolációkkal és megcsonkításokkal, ezért nem tekinthető hiteles forrásnak.¹⁴⁴

Nesztoriosz perzsa szülőktől született 381 után Syria Euphratensis tartományban. Az antiochiai iskolában valószínűleg Mopszvesztiai Theodorosz tanítványa volt. Pappá szentelése után híres szónok lett. II. Theodosius 428-ban a fővárosba hozatta pátriárkának. Kemény kézzel lépett fel az eretnekek, a szakadárok és a zsidók ellen. Támadta az ariánusokat, makedoniánusokat, novatianusokat, quartodecimánusokat, viszont a Nyugatról menekült pelagiánusokkal szót értett. Azonban hamarosan ő is eretnekség gyanújába került, mert számos krisztológiai témájú prédikációjában azt hirdette, hogy Krisztusban két személy volt, és Szűz Máriát nem lehet Theotokos-nak nevezni. Alexandriai Szent Cirill már 429-es húsvéti levelében cáfolta nézeteit. Levélváltásuk eredménytelen volt, ezért mindketten Celesztin pápához fellebbeztek. A 430-as római zsinat elítélte Nesztorioszt és elfogadta Cirill teológiáját. A szakadás veszélyét látva a császár - Nesztoriosz sürgetésére - Efezus-ba zsinatot hívott össze. A harmadik egyetemes zsinat első ülésén, amelyen Cirill mint pápai követ elnökölt, letették és kiközösítették Nesztorioszt. Az antiochiai pátriárka késve érkezett ugyan, de ő is összehívott egy zsinatot, amelyen pedig Cirillt közösítették ki. A császár mindkét határozatot elfogadta és börtönbe záratta a két kiközösített pátriárkát. Cirillt azonban később kiengedte, akit Alexandriában második Athanaszioszként fogadtak. Antiochia és Alexandria csak 433-ban engesztelődött ki egymással. Nesztoriosz ekkor már egy antiochiai rendházban élt 435-ig, amikor is a császár Felső-Egyiptomba száműzte. 450 után halt meg.¹⁴⁵

Számos írása közül csak kevés maradt fenn, mert a császár elégettette őket. 1910-ben került elő a Liber Heraclidis szír fordításban, bár ennek is sokan vitatják a szerzőségét. Heraclides Nesztoriosz álneve. A szerző azt állítja, hogy tanítása megegyezik I. Leó pápáéval. Tragw/dia című művéből görög, latin és szír töredékek maradtak fenn. Beszédei közül valószínűleg fennmaradt néhány, de más szerzők neve alatt.¹⁴⁶
Tanítását másként látjuk, amióta töredékek kerültek elő tőle. Lehet, hogy szándékai szerint orthodox volt, és az alexandriai tanítás mögött apollinárizmust sejtett. Antiochiá-ban physis-en nem konkrét értelemben vett létegységet, hanem elvont természetet értettek. Igyekezett biztosítani Krisztus isteni és emberi természetének integritását. Elítélésében a legnagyobb szerepet a két püspöki szék közötti rivalizálás és saját felületessége játszott.

Küroszi Theodorétosz az antiochiai iskola utolsó nagy teológusa. 393 táján született Antiochiá-ban és az ottani szerzetházakban tanult. 423-ban választották egy Antiochia melletti kisváros, Kürosz püspökévé, amelyet 35 éven keresztül nagy bölcsességgel irányított és szépített. Ő is belekeveredett a nesztoriánus vitába, mert meg volt győződve arról, hogy Cirill nézetei mögött apollinárizmus lappang. Efezus-ban Joannész antiochiai pátriárka oldalán állt. A 433-ban Kürillosz által elfogadott úniós hitvallás valószínűleg az ő munkája volt. Később Euthükhész monofizita tanait támadta. A monofiziták szerint Krisztusban az isteni természet elnyelte az emberit. Az új eretnekséget valló Dioszkourosz alexandriai pátriárka a 449-es efezusi rablózsinaton megfosztotta püspöki székétől és száműzetésbe kényszerítette. Theodorétosz azonban I. Leó pápához fellebbezett, aki megsemmisítette a Latrocinium határozatát. A khalkedóni zsinaton való megjelenése nagy vitát váltott ki és ragaszkodtak ahhoz, hogy ítélje el Nesztorioszt. Ekkor formálisan is visszakaphatta püspöki székét. 466 körül halt meg. Az 553-as konstantinápolyi zsinat elítélte Kürillosz elleni írásait.¹⁴⁷

Írásai közül viszonylag kevés maradt fenn, de ezek is mutatják, hogy milyen jól ismerte a klasszikus irodalmat. Noha a görög nem anyanyelve, még Photiosz is dicséri stílusát.¹⁴⁸

Exegétikai műveiben középúton halad Mopszvesztiai Theodorosz radikalizmusa és az allegorizáló, tipologizáló módszer között. Zsoltárkommentárjainak bevezetésében hitet tesz a szélsőséges módszerek elkerülése mellett. Az Interpretatio in Canticum Canticorum ekkléziológiai értelmezést ad a műnek, akárcsak Órigenész. Az Interpretatio in Danielem elítéli a zsidókat azért, mert kizárják Dánielt a próféták sorából. Az Interpretatio in Isaiam teljes szövegét 1899-ben találták meg, de csak 1932-ben adták ki. A Szentírás szószerinti értelmét jó kritikai érzékkel világítja meg.¹⁴⁹

Apologétikai művei közül a legfontosabb a Graecarum affectionum curatio. Ezt az utolsó keresztény apológiát sokan a pogányság legjobb cáfolatának tartják. Tizenkét részből áll. A második például a dolgok eredetével és Isten lényegével foglalkozik, a 12. pedig összehasonlítja az apostolok és a pogány filozófusok életét. Hatalmas klasszikus műveltsége ebből a könyvből tűnik ki legjobban. Az Ad quaesita magorum elítéli az elemek istenítését és a perzsa királyok keresztényüldözését.¹⁵⁰
Dogmatikai írásai közül nagy vihart kavart a Reprehensio duodecim capitum seu anathematismorum Cyrilli, amelyet Antiochiai Jóannész kérésére írt. Ebben kifejti az antiochiai nézetet, megvédi Nesztorioszt és monofizitizmussal vádolja Kürilloszt. A Pentalogiumhoz hasonlóan idézetekben maradt fenn. Eranistes című művét a monofiziták ellen írta. A cím is rájuk utal, hiszen koldusként kéregették össze régi eretnekségek morzsáit. Az Expositio rectae fidei Jusztinosz neve alatt maradt fenn. Korai műnek látszik, a szerzőséget sokan vitatták. A benne levő nézetek nem nesztoriánusok, de érvelési módja és terminológiája még sok bizonytalanságról árulkodik.¹⁵¹

Értékesek történelmi művei is. A Historia religiosa seu ascetica vivendi ratio leírja Krisztus atlétáinak életét, akiknek istenszeretete ad erőt a gonosz és a világ csábításai elleni küzdelemhez. A Historia ecclesiastica folytatja Euszebiosz vállalkozását, egészen 428-ig. A mű fő célja, hogy bemutassa az egyház győzelmét az ariánizmus felett. Sok értékes dokumentumot őrzött meg. A Haereticarum fabularum compendium Simon Mágustól Euthükhészig ismerteti az eretnekek tanításait.¹⁵²

Levelei közül érdekesek az ünnepek alkalmával írottak. A helyi szokások szerint ilyenkor szerencsekívánatokkal halmozták el egymást a klérus tagjai és a laikusok. Számunkra különösnek tűnik, hogy ezeket általában az ünnepek után írták.¹⁵³

Ex Tractátu Theodoréti Cyrénsis epíscopi De incarnatióne Dómini: IV/64-65, 67-68