Áriusz és Szent Athanasziosz
A líbiai származású Áriusz (256-336) Lukianosz antiochiai iskolájában tanult arisztotelészi ihletésű teológiát. Alexandriában szentelték pappá. 318 táján kezdenek felfigyelni rá, hogy beszédeiben saját teológiai nézeteit az egyház tanításaként tünteti fel. Mivel keveset írt, és ebből is csak töredékek maradtak fenn, eredeti tanítását nehéz rekonstruálni.
Axiómának tekintette, hogy Istennek ajgevnnhto"-nak kell lennie. Mivel ez nem mondható el Isten Fiáról, logikusnak tűnt számára az a következtetés, hogy ő nem lehet Isten. Ő a legelső teremtmény, amelyet Isten ejx oujk o[ntwn-ból hozott létre és nem az isteni szubsztanciából, tehát lényegileg különbözik az Atyától. Volt olyan szakasza az időnek, amikor még nem létezett az Isten Fia: h\n o{te oujk h\n. Különben is csak morális értelemben tekinthető Fiúnak, hiszen az Atya érdemeinek előzetes ismeretében adoptálta ugyan, de ez nem jelent valódi részesülést aző istenségéből. Az a feladata, hogy közvetítsen Isten és a világ között:ő az Atya eszköze a teremtésben, amelynek első eredménye a Szentlélek. A Szentlélek még kevésbé tekinthető Istennek, mint a Logosz. Megtestesülésről csak abban az értelemben beszélhetünk vele kapcsolatban, hogyő végezte Jézus Krisztusban a lélek funkcióit.
Áriusz teológiai racionalizmusa könnyű választ kínált az Atya és a Fiú relációjára. Az arisztotelészi egységfogalom a platónival szemben az egységben csak a megosztottság tagadását látta és nem valami pozitívumot. Ez Isten belső életének elfogadását eleve lehetetlenné tette. Áriusz tanítására és követőinek viselkedésére hatottak még az újplatónikus elméletek is, amelyek szívesen taglalták az Isten és a világ közötti közvetítő lények tevékenységét. Az üldözések megszűntével sokan kérték felvételüket az egyházba. Az ariánizmus nem kívánt tőlük valódi megtérést, hiszen csak az újplatónikus rendszerbe kellett beilleszteniük egy új istent, a keresztényekét.
Az apologéták szubordinácionizmusát is sokan sejtik Áriusz tanításának hátterében. A terminológiai hasonlóságok azonban nem sokáig hátráltatták az alexandriai püspököt, Alexandroszt abban, hogy elítélje, hiszen az új eretnekség a kereszténység lényegét tagadta. Hogyan válthatta volna meg az emberiséget egy olyan Isten, aki valójában nem is igazi Isten? Hiába ítélte azonban el 318-ban egy alexandriai zsinat Áriuszt és követőit, mert az egykori antiochiai diák hathatós támogatókra talált volt iskolatársai személyében, akik közül ekkor már többen püspökök voltak, mint például Nikomédiai Euszebiosz.
Az egyház fokozódó megosztottsága megriasztotta Nagy Konstantint, aki a birodalom egységét a keresztények segítségével óhajtotta megőrizni. A béke megteremtése érdekében 325-ben egyetemes zsinatot hívott össze Nikaiába, amely megerősítette Alexandrosz döntését. A császár először Illíriába száműzte Áriuszt, de 328-ban visszahívta. A tíruszi és jeruzsálemi zsinatok 335-ben úgy döntöttek, hogy visszafogadják Áriuszt az egyházba, de a császár által elrendelt ünnepélyes kiengesztelődési ceremónia előtt egy nappal Áriusz hirtelen meghalt. Halála azonban nem jelentette az ariánizmus halálát.72
Szerencsére a niceai hitvallásnak hathatós védelmezője támadt Athanasziosz személyében, aki alexandriai származású volt. Ebben a nagy kultúrközpontban tett szert klasszikus és teológiai műveltségre is. 319-ben szentelte diákonussá Alexandrosz és hamarosan titkára is lett, majd elkísérte az első egyetemes zsinatra. Felszólalásaira már ott felfigyeltek, püspöke halála után, 328-ban pedig utódjának választották. A császár parancsa ellenére nem volt hajlandó visszafogadni Áriuszt az alexandriai egyházba, ezért a tíruszi zsinat megfosztotta püspöki székétől, a császár pedig Nyugatra száműzte. A császár halálának évében, 337-ben tért vissza. Nikomédiai Euszebiosz nem törődött bele ebbe, hanem 339-ben egy antiochiai zsinaton ismét letétette. I. Gyula pápa azonban szívesen fogadta Rómában. 341-ben egy római zsinat elismerte érdemeit, a 343-as Serdica-i zsinat pedig visszahelyezte katedrájára, de csak három évvel később tudott hazatérni, miután az ariánusok által állított püspök meghalt.
A békesség azonban Constansnak, a Nyugat urának és Athanasziosz protektorának halálával megszűnt, mert Constantius már az ariánizmus elfogadásában látta a birodalom egységének zálogát. A 353-as Arles-i és a 355-ös milánói zsinat elítélte Athanaszioszt, aki most az egyiptomi sivatagban lakó szerzetesekhez menekült. Itt hat éven keresztül rengeteget írt, majd Julianus trónralépése után, 362-ben tért haza. Rögtön hozzálátott a szemiariánusok és az orthodoxok összebékítéséhez. Ez azonban nem tetszett a pogányság restaurációjára törekvő császárnak, hiszen éppen azért hívta vissza a száműzött püspököket, hogy felfordulást okozzon az egyházban. Újabb száműzetés következett, de csak rövid időre, hiszen Julianus 363-ban meghalt a csatatéren. Valens lett a Kelet ura, aki ismét megpróbálkozott az idős püspök száműzetésével, de lázadástól tartva hamarosan visszahívta, ezért Athanasziosz utolsó évei (366-373) már nagyobb békességben teltek el.73
Athanasziosz két apologétikai műve, az Oratio contra gentes és az Oratio de incarnatione Verbi valójában egy egységet képez, amelyet Jeromos Adversum gentes duo libri-ként említ. A második századi apológiák stílusában támadja a bálványimádást, vagyis a politeizmust. Az emberiség megromlása után nem volt más megoldás a teremtés eredeti rendjének helyreállítására, mint a megtestesülés.74
Fő dogmatikai műve az Orationes contra Arianos. Az első oratio Áriusz Thalia című művét ismerteti, majd megvédi a niceai zsinat tanítását, hogy a Fiú örök, ajgevnnhto", változatlan és isteni lényege azonos az Atyáéval. A második és harmadik oratio kifejti azokat a szentírási szövegeket, amelyek a Fiú istenségére vonatkoznak.75
Sokan megkérdőjelezték, hogy valóban Athanasziosz-e a szerzője a De incarnatione et contra Arianos-nak, mert a következő kifejezés található benne: eiJ" qeo;" ejn trisi;n uJpostavsesin. Athanasziosz ugyanis uJpostavsi"-on általában lényeget ért és nem személyt. Biztos viszont, hogy a középkorban Nyugaton közkedvelt és a reformátorok által is nagyra becsült Symbolum Athanasianum nem aző műve.76
Sajátos csoportját alkotják Athanasziosz írásainak a történelmi-polemizálóApologia contra Arianos-t 357 táján írta. Második száműzetéséből hazatérve Nikomédiai Euszebiosz pártjának támadásai ellen összegyűjtötte a korábbi zsinatok határozatait és a jelentős személyektől kapott leveleket. A dokumentumok nélkülözhetetlenek az ariánizmus körül dúló viták megértéséhez. Megtaláljuk közöttük azt a levelet is, amelyet Gyula pápa intézett az antiochiaiaknak, hogy megvédje Athanaszioszt és megrója az euszebiánusokat Róma és a niceai zsinat iránti tiszteletlenségük miatt.77
Egyik leghíresebb írása az Apologia pro fuga sua, amelyben a gyávaság vádja ellen védekezik.78
Szerzetei kérésére írta a Historia Arianorum ad monachos-t. Keményen támadja benne Constantius császárt, és az Antikrisztus előhírnökének nevezi.79
Exegétikai művei közül megemlíthetjük a zsoltárokhoz írt kommentárokat, amelyekből kiderül, hogy előszeretettel alkalmazta az allegóriát és a tipológiát.80
Aszkétikai írásai közül a Vita Antonii a legjelentősebb. Az Isten szolgálatára szentelt élet mintáját vázolja fel a szent remete életrajzával. Hamarosan latinra is lefordították és nagy szerepe volt a monasztikus életforma nyugati elterjedésében. Ahogyan a mártírok a szenvedésben küzdöttek meg a sátánnal, ugyanúgy harcoltak a szerzetesek a kísértések démonjaival. Athanasziosz ezzel a művével műfaji mintát kínált a későbbi görög és latin hagiográfusok számára. Az aszkétikus művek közé tartozik számos írás a szüzességről, amelyek aző neve alatt terjedtek, görög, szír és kopt változatban. A szüzek Krisztus jegyesei, akik egész életre szóló szerződést írtak alá vele.81
Levelei közül legnevezetesebbek a nagyböjt kezdetét és a húsvét időpontját bejelentő írások, amelyekben a történelemre és a hagyományra hivatkozva megcáfolja az ellene felhozott rágalmakat. Az !Epistolai; eJortastikaiv, amelyeket még száműzetései során is elküldött szuffragáneus püspökeinek. Az első még csak hatnapos böjtről tesz említést, de a második, 330-ban már hathetesről. A 39. levél elítéli az eretnekek mesterkedéseit, akik új könyveket próbálnak becsempészni a kánonba. Az Újszövetséghez pontosan ugyanazt a 27 könyvet sorolja, mint mi, de az ószövetségi deuterokanonikus könyvek a Didakhéval és Hermász Pásztorával kerülnek abba a csoportba, amely csak a neofiták épülésére alkalmas lelkiolvasmányként.82
Az Epistulae IV ad Serapionem episcopum Thmuitanum-ban a Szentlélekről szóló tanítását ismerteti. Némelyek otthagyták az ariánusokat, de nem tudták elfogadni a Szentlélek istenségét, hanem a róla szóló szentírási utalásokat metaforikusan értelmezték. Velük kapcsolatban kért tanácsot Szerapion püspök.83
Az Epistula de decretis Nicaenae synodi megvédi a Szentírásban nem található ejk th'" oujsiva" és oJmoouvsio" kifejezés használatát. Nagy érdeme még a levélnek, hogy leírja a zsinat lefolyását és közli az egyetlen máig fennmaradt levelet, amely a zsinat évében kelt. Caesareai Euszebiosz írta haza híveinek és arról szól, hogy a zsinat az általa benyújtott hitvallást fogadta el módosított formában.84
Teológiájában nem sok spekulatív elemet találunk. Nem dolgozott ki új rendszert és terminológiát. Érdeme abban állt, hogy megvédte az egyház tanítását a hellenizálódástól. Órigenész hűséges tanítványaként a görög gondolkodási és kifejezési formákat a kinyilatkoztatás tartalmával tölti meg. A racionalista törekvésekkel szemben hangsúlyozta a hit elsődlegességét az értelemmel szemben. Évszázadokra előre megszabta a teológia fejlődését.85
Szentháromságtana elutasítja azt az ariánus tanítást, hogy Istennek szüksége volt a Logoszra a teremtéshez. A Fiú ejk th'" oujsiva" tou' patrov" ered és nem az akaratából. Ennek kifejezésére a oJmoouvsio" kifejezés is alkalmas, a o{moio" azonban nem.86
Szótériológiájának alaptétele viszont az, hogy Isten megváltó akarata folytán történt a megtestesülés és Krisztus halála. Ha Krisztus nem természete folytán lett volna Isten, hanem csak részesedés által, akkor senkiben nem formálhatná ki Isten képmását.87
Krisztológiája hangsúlyozza Krisztus személyi egységét. Sok kutatónak feltűnt viszont, hogy Krisztus emberi lelkének nem tulajdonít jelentőséget. Ennek hátterében az állhat, hogy még Athanasziosz is a Logos-Sarx krisztológiaÁriusz és Apollinarisz. A Krisztusban levő isteni és emberi természet egységének következménye, hogy Máriát formáiban gondolkodott, akárcsak qeotovko"-nak mondhatjuk. Ugyancsak az egységből származik a communicatio idiomatum: Krisztusnak még emberi természetében is kijár az imádás.88
A Szentlélekről szóló tanítását ugyanaz az alexandriai gondolatmenet szabja meg, mint krisztológiáját: ha csak teremtmény lenne a Szentlélek, akkor nem részesedhetnénk általa Istenből. Ugyanúgy, mint a Fiú, ő is oJmoouvsio" az Atyával.89
Ex Epístolis sancti Athanásii epíscopi: I/391-392
Ex Epístolis paschálibus sancti Athanásii epíscopi: II/253-255, 268-269
Ex Oratiónibus sancti Athanásii epíscopi: II/1370-1371; IV/176-177
Ex Oratióne sancti Athanásii epíscopi Contra gentes: III/46-48, 50-51
Ex Oratiónibus sancti Athanásii epíscopi Contra Ariános: III/162-164; IV/340-341
E Vita sancti Antónii a sancto Athanásio epíscopo conscrípta: III/1065-1066
AJÁNLOM AZ OLDALT
