A gnószticizmus

A kereszténységet kívülről a pogányság és a júdaizmus fenyegette, belülről pedig a gnósztikusok és a montanisták. A gnósztikusok úgy akarták átalakítani az egyházat, hogy illeszkedjék bele a kor kulturális közegébe, valósítsa meg a Kelet nagy mítoszainak szintézisét és fogadja el a görögök vallásfilozófiáját. Náluk jóval kisebb veszedelmet jelentettek a montanisták, akik épp ellenkezőleg, a közeli világégésre várva minden keresztény számára megkövetelték volna a világtól való teljes elzárkózást.

A gnózis, gnószticizmus szavak gyakran következetlen használata részben abból ered, hogy létezett gnószticizmus már a kereszténység előtt is. Nagy Sándor hódításaival megindult már a keleti vallások és a görög filozófia különös keveredése. Keletről örökölte az Isten és a világ közötti abszolút dualizmus elfogadását, amely a test és a lélek viszonyára is kiterjedt. Innen eredt a jó és a rossz visszavezetése két, gyökeresen különböző princípiumra, valamint a vágyakozás a megváltásra és a halhatatlanságra. A görög filozófiai spekulációk eredménye volt, hogy a neoplatónizmus hatására elfogadta az Isten és a világ közötti közvetítők létét, a neopithagóreizmus misztikáját, és a neosztoicizmus egyénközpontú etikáját.

A kereszténység előtti gnószticizmus utolsó képviselője lehetett Simon mágus, akivel Fülöp diakónus találkozott Szamariában. Jusztinosz beszámol arról, hogy Claudius idején még szobrot is állítottak neki Rómában ezzel a felirattal: Simoni deo magno. Hippolütosz neki tulajdonítja A nagy kinyilatkoztatás című művet, amely a mózesi teremtéstörténet interpretációját tartalmazza, és az alexandriai vallásfilozófia hatását mutatja. Az ő tanítója, Doszitheosz is szamariai volt, akárcsak egyik tanítványa, Menandrosz. Ö már messiásnak tartotta magát, akit a láthatatlan hatalmak az emberiség megváltására küldtek. A keresztény gnószticizmus felé való átmenetnek tekinthetjük a tevékenységét, hiszen tanítványai között találjuk Saturninust és Baszilidészt, akik már az egyházon belül okoztak zavart.³⁰

A keresztény gnószticizmus kialakulásának feltételei akkor jöttek létre, amikor a nagy keleti városokban sok művelt ember keresztelkedett meg. Voltak közöttük olyanok, akik már előzőleg is gnósztikus szekták tagjai voltak. Hajlottak arra, hogy előző nézeteikhez hozzátegyék a keresztény tanítás bizonyos elemeit. A keresztény hitet "felemelték" a tudás szintjére és így kívánták beilleszteni a hellenizált világba. Tevékenységük eredményeképpen óriási irodalom halmozódott fel mind a teológiában, mind a költészetben. Az apokrifok között már felsoroltunk néhány ilyen anonim művet, amelyek nagyon népszerűek voltak. Ez a hatalmas propaganda-anyag jórészt elveszett.

Baszilidész alexandriai tanító evangéliumából is csak egy töredék maradt fenn. Exegetica című művének már több részletét ismerjük. Az egyik a sötétség és a világosság harcának leírását tartalmazza. Zsoltáraiból és ódáiból semmi nem maradt fenn. Szent Ireneusz leírásából nézeteit a következő pontokban foglalhatjuk össze:

- a tudás megszabadít e világ fejedelmeitől, az embereknek esetleg még egy ezreléke sem birtokolhatja az igaz tudást

- a misztériumokat titokban kell tartani

- a mártírium haszontalanság

- megváltás csak a lelkeket érinti, a test romlásnak van alávetve

- minden külső cselekedet, még a legutálatosabb bűn is, teljesen közömbös a megváltás szempontjából

- a keresztényeknek nem a megfeszített Krisztust kell hirdetniük, hanem Jézust, akit az Atya küldött

- a pogány áldozatok megvetendők, de lelkiismereti aggály nélkül részt lehet venni rajtuk, hiszen semmiségek

A felsorolásból Quasten szerint egyértelmű, hogy Baszilidész még nem vallott radikálisan dualista nézeteket.³¹

Valentinosz először Alexandriában terjesztette nézeteit, majd 140 táján Rómába ment. Hyginus, Pius és Anicetus pápák idején sok követőre talált szép költői nyelvezetével. Zsoltárokat is írt. Lehet, hogy a Nag-Hammadiban talált Igazság evangéliumát is ő írta. Hippolütosz említést tesz keleti és itáliai iskolájáról. Az itáliai iskola legkiemelkedőbb alakja Ptolemaiosz volt. Fennmaradt műve a Flórához írt levél. A mózesi törvényt három részre osztja. Az első rész Istentől, a második Mózestől, a harmadik pedig a zsidó nép bölcs öregjeitől származik. Az első részt beteljesítette Jézus, a másodikat felfüggesztette, a harmadikat spiritualizálta.³²

Valentinosz keleti iskolájáról kevesebbet tudunk. Ehhez tartozott az edesszai születésű Bardeszanész. Nemesi családból származott és pogány pap nevelte. IX. Abgár király barátja volt, ezért amikor Caracalla 216-217-ben elfoglalta szülővárosát, Örményországba menekült. Később visszatért Szíriába. Euszebiosz beszámolója szerint szembefordult Valentinosz tanításával. Szembeszállt a markionitákkal is. Szírül írt műveit annyira kedvelték, hogy még görögre is lefordították őket. 150 himnuszt, amelyek olyan népszerűek voltak, hogy Szent Efrém csak úgy tudott küzdeni a hatásuk ellen a IV. század második felében, hogy ő is himnuszokat költött. Némely kutató azt a véleményt képviseli, hogy a Tamás aktáiban levő szép Lélekhimnusz is az ő műve. Theodotosz műveinek részletei Alexandriai Szent Kelemen Stromata című művének függelékeként maradtak fenn. Sokat foglalkozik a plérómával és három csoportra osztja az embereket.³³

Karpokratész alapított egy új alexandriai szektát. Szerinte a világot olyan angyalok teremtették, akik sokkal alacsonyabbrendűek a születetlen Atyánál. Úgy vélekedtek, hogy Jézus József fia volt és pontosan olyan tulajdonságokkal rendelkezett, mint minden más ember, kivéve, hogy tökéletesen emlékezett azokra a dolgokra, amelyeket régen az Atya szférájában látott. Ezért erő szállt le rá az Atyától, hogy segítségével kiszabaduljon e világ fejedelmeinek rabságából. Ireneusz arról is beszámol, hogy a szekta tagjait igen nagy gőg töltötte el, mert úgy vélekedtek, hogy aző lelkük képes ebben követni Jézust, ezért még az apostoloknál is tökéletesebbek.³⁴

Sok bajt kevert Rómában Markion, aki a pontuszi Szinopéban született. Miután saját apja és püspöke odahaza kiközösítette, hajókereskedésből származó nagy vagyona segítségével az Örök Városban új vállalkozásba kezdett. 144-ben ott is kiközösítették. Ekkor - a többi gnósztikus tanító szokásaitól eltérően, akik csak új iskolákat alapítottak - ő egyházat alapított. Kiépítette a teljes hierarchiát, liturgikus összejövetelei hasonlóak voltak a római egyházéhoz. Jusztinosz beszámolója szerint a kiközösítés után már tíz évvel nagyon elterjedt ez az "egyház". Még az ötödik században is sok markionita közösség volt Keleten, elsősorban Szíriában.

Markion egyetlen nagy műve elveszett, ezért nem tudunk eleget tanításáról. Ireneusz szerint a szintén Rómában időző Kerdon szír gnósztikus hatása alá került. Ö azt tanította, hogy a Törvényben és a Prófétákban hirdetett Isten nem azonos Jézus Krisztus atyjával. Az utóbbi ismeretlen és jó, a kinyilatkoztatott Isten azonban csak igazságos. Harnack úgy vélekedik, hogy Markion nem is volt gnósztikus, hanem a kereszténység első megreformálója és a paulinizmus helyreállítója. Abban igaza van, hogy a többi gnósztikustól eltérően Markion nem kívánja áthidalni a véges és a végtelen közötti űrt aionok végtelen sorával. Abban is különbözik a többitől, hogy elveti az allegóriát mint a Szentírás értelmezésének módszerét. Ugyanakkor Harnack nem veszi figyelembe, hogy Markionnál is megtalálható a gnósztikusokra jellemző sajátos keveréke a pogány és keresztény eszméknek. A jó istenség a harmadik égben lakozik, az igazságos pedig alacsonyabbrendű nála. Az utóbbi teremtette a világot, mégpedig az örök anyagból, amelyben megvan minden gonoszságnak a magva. Az igazságos isten azonos a zsidók istenével, aki a törvényt adta és akit a próféták hirdettek. Haragvó, indulatos természete a forrása minden fizikai és morális rossznak.

Krisztológiája is tartalmaz gnósztikus elemeket. Krisztus nem Szűz Máriától született, hiszen születésről, növekedésről az ő esetében nem is beszélhetünk. Hirtelen manifesztálta isteni természetét a kafarnaumi zsinagógában. Azután külsőleg olyan volt, mint egy ember, egészen kereszthaláláig. Vérének ontásával megszabadított minden lelket a Démiurgosz hatalmából. A megváltás természetesen csak a lélekre vonatkozik, hiszen a test sorsa a felbomlás lesz. Egyértelműen gnósztikus sajátosság az az igyekezet is, amellyel "megtisztítja" az Újszövetséget azoktól a kijelentésektől, amelyek Krisztus Atyját a világ teremtőjének tartják. Az Ószövetséget teljesen elvetette. A többi gnósztikustól eltérően azonban nem írt új evangéliumot, hanem azokra az evangéliumokra és evangéliumi részekre vadászott, amelyeket szerinte a zsidók csempésztek be az Újszövetségbe. Sajátos kánonjából kirekesztette Mátét, Márkot és Jánost, és "megtisztította" Lukácsot a "zsidó interpolációk"-tól. Szent Pál művei közül kizárta a pasztorális leveleket és a Zsidókhoz írt levelet. A Galatákhoz írt levelet tette válogatása elejére. Végül is két írásművet kapott, az "Evangélium"-ot és az "Apostol"-t. Ehhez írt egy "Antitézisek" című gyűjteményt, amelyben felsorolja az Ószövetség azon részeit, amelyek szerinte bizonyítják a. zsidók istenének rossz jellemét.³⁵ Markion tanítványa volt Apelles, de összeveszve mesterével, Alexandriába távozott. A gnósztikus iskolák végletes feltagolódásának jó példája az ő működése. Elvetette tanítójának dualizmusát, ezért úgy vélekedett, hogy a Démiurgosz is Isten teremtménye. Jézusnak valódi teste volt, de nem Máriától kapta, hanem a csillagok négy eleméből származott. Mennybemenetele után visszaadta a testét az elemeknek. Az Ószövetség tagadásában viszont még messzebb megy, mint Markion. Történelmi dokumentumnak is alkalmatlannak tartja, annyira tele van mesékkel és hazugságokkal.³⁶