„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- A Heidelbergi Káté gyakorlati magyarázata Csiha Kálmán Az Isten ösvényein
Felelet: „Ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.” Azaz, mivel mi magunkban oly gyarlók vagyunk, hogy még csak egy szempillantásig is meg nem állhatunk, a mi esküdt ellenségünk pedig, a Sátán, a világ és a mi tulajdon testünk minket szüntelenül ostromolnak: te tarts meg, és Szentlelkednek erejével erősíts meg minket, hogy szilárdan ellenállhassunk és a lelki tusakodásban meg ne győzettessünk, míg végre teljes diadalt veszünk.
Itt arra kérjük Istent, hogy ne vigyen minket olyan helyzetbe, amikor a Sátán meg tudna bennünket kísérteni. „Ne vigy minket kísértésbe”, ebben az is benne van, hogy ne vigy minket nagy próbák alá, de szabadíts meg bennünket a gonosztól, hogy meg ne tudjon minket győzni.
128. kérdés: Hogyan rekeszted be ezt az imádságot?
Felelet: „Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.” Azaz mindezeket azért kérjük tőled, mivelhogy te a mi királyunk és mindenható vagy, ki nekünk minden jót meg is akarsz, meg is tudsz adni, hogy ezek által nem mireánk, hanem a te szent nevedre térjen örök dicsőség.
Ez az utolsó mondat nem fordul elő Lukács evangéliumában, és ezért a katolikus egyháznál nem mondják mindig a Mi Atyánknak a befejezését. Ez az utolsó mondat általános, imádságot befejező mondat volt az Úr Jézus korában. A mi imádságunkban benne van a Mi Atyánknak a teljes szövege. Tisztában kell lennünk azzal, hogy mindezt azért kérjük, mert Istené minden, az a földi ország is, amiben élünk, az Isten országa is, a hatalom is és a dicsőség is, s mindörökké minden az övé. Lehet, hogy tőle megpróbálják ellopni, elrabolni, le lehet hazudni, de látjátok, mindazok az országok, amelyek ellene fordultak Istennek, összeomlottak. S a dicsőség egyedül az Istené marad és a hatalom is.
129. kérdés: Mit jelent ez a szócska: „Ámen”?
Felelet: Az „Ámen” azt jelenti: ez igazán és bizonyosan meglesz. Mert Isten az én könyörgésemet sokkal bizonyosabban meghallgatta, mint amennyire én azt szívemben kívánom.
Az Ámennek azonban van egy olyan értelme is, hogy úgy legyen, úgy lesz. Az istentiszteleten, amikor a lelkipásztor azt mondja, hogy ámen, a gyülekezetnek hangosan rá kell felelnie, hogy ámen. Ezt ne felejtsétek el. Amikor kérjük bűneink bocsánatát, Istent dicsérjük, vagy a betegeknek gyógyulást, magunknak segítséget kérünk, ha kívánjuk, hogy az valóban úgy legyen, akkor az Ámenre mindig hangosan feleljük rá, hogy ámen. Az igehirdetés végén is, ha úgy érezzük, hogy egyetértünk azzal, amit hirdetett a lelkipásztor, mondjuk rá hangosan: Ámen. Ez ősi keresztyén szokás volt, de már az Ószövetség idején is azt olvassuk, hogy Dávid, amikor elhelyezte a Tízparancsolat ládáját, akkor azt mondták: „áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökké. És monda a sokaság: Ámen” (1Krón 16,36). Pál apostol, mikor a nyelveken szólásról beszél, azt mondja, inkább szeretne a gyülekezetben egy szót értelemmel mondani, mint tízezret nyelveken: „mert ha összevissza beszéltek, és csak lélekkel mondjátok az áldást, az ott lévő avatatlan miképpen fog a mi hálaadásunkra Áment mondani, mikor nem tudja, hogy mit beszéltek?” (1Kor l4,16). Innen is látszik, hogy az első keresztyéneknél ha valaki a gyülekezetben imádkozott, a gyülekezet mindig hangosan rámondta az áment. Istentiszteleti rendünkben ezért van benne a hangos ámen-mondás.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére