LII. �RNAPJA

127. k�rd�s: Melyik a hatodik k�r�s?

 

Felelet: „Ne vigy minket k�s�rt�sbe, de szabad�ts meg a gonoszt�l.” Azaz, mivel mi magunkban oly gyarl�k vagyunk, hogy m�g csak egy szempillant�sig is meg nem �llhatunk, a mi esk�dt ellens�g�nk pedig, a S�t�n, a vil�g �s a mi tulajdon test�nk minket sz�ntelen�l ostromolnak: te tarts meg, �s Szentlelkednek erej�vel er�s�ts meg minket, hogy szil�rdan ellen�llhassunk �s a lelki tusakod�sban meg ne gy�zettess�nk, m�g v�gre teljes diadalt vesz�nk.

 

 

Itt arra k�rj�k Istent, hogy ne vigyen minket olyan helyzetbe, amikor a S�t�n meg tudna benn�nket k�s�rteni. „Ne vigy minket k�s�rt�sbe”, ebben az is benne van, hogy ne vigy minket nagy pr�b�k al�, de szabad�ts meg benn�nket a gonoszt�l, hogy meg ne tudjon minket gy�zni.

128. k�rd�s: Hogyan rekeszted be ezt az im�ds�got?

 

Felelet: „Mert tied az orsz�g, a hatalom �s a dics�s�g mind�r�kk�.” Azaz mindezeket az�rt k�rj�k t�led, mivelhogy te a mi kir�lyunk �s mindenhat� vagy, ki nek�nk minden j�t meg is akarsz, meg is tudsz adni, hogy ezek �ltal nem mire�nk, hanem a te szent nevedre t�rjen �r�k dics�s�g.

 

 

Ez az utols� mondat nem fordul el� Luk�cs evang�lium�ban, �s ez�rt a katolikus egyh�zn�l nem mondj�k mindig a Mi Aty�nknak a befejez�s�t. Ez az utols� mondat �ltal�nos, im�ds�got befejez� mondat volt az �r J�zus kor�ban. A mi im�ds�gunkban benne van a Mi Aty�nknak a teljes sz�vege. Tiszt�ban kell lenn�nk azzal, hogy mindezt az�rt k�rj�k, mert Isten� minden, az a f�ldi orsz�g is, amiben �l�nk, az Isten orsz�ga is, a hatalom is �s a dics�s�g is, s mind�r�kk� minden az �v�. Lehet, hogy t�le megpr�b�lj�k ellopni, elrabolni, le lehet hazudni, de l�tj�tok, mindazok az orsz�gok, amelyek ellene fordultak Istennek, �sszeomlottak. S a dics�s�g egyed�l az Isten� marad �s a hatalom is.

 

129. k�rd�s: Mit jelent ez a sz�cska: „�men”?

 

Felelet: Az „�men” azt jelenti: ez igaz�n �s bizonyosan meglesz. Mert Isten az �n k�ny�rg�semet sokkal bizonyosabban meghallgatta, mint amennyire �n azt sz�vemben k�v�nom.

 

Az �mennek azonban van egy olyan �rtelme is, hogy �gy legyen, �gy lesz. Az istentiszteleten, amikor a lelkip�sztor azt mondja, hogy �men, a gy�lekezetnek hangosan r� kell felelnie, hogy �men. Ezt ne felejts�tek el. Amikor k�rj�k b�neink bocs�nat�t, Istent dics�rj�k, vagy a betegeknek gy�gyul�st, magunknak seg�ts�get k�r�nk, ha k�v�njuk, hogy az val�ban �gy legyen, akkor az �menre mindig hangosan felelj�k r�, hogy �men. Az igehirdet�s v�g�n is, ha �gy �rezz�k, hogy egyet�rt�nk azzal, amit hirdetett a lelkip�sztor, mondjuk r� hangosan: �men. Ez �si kereszty�n szok�s volt, de m�r az �sz�vets�g idej�n is azt olvassuk, hogy D�vid, amikor elhelyezte a T�zparancsolat l�d�j�t, akkor azt mondt�k: „�ldott legyen az �r, Izrael Istene, �r�kt�l fogva mind�r�kk�. �s monda a sokas�g: �men” (1Kr�n 16,36). P�l apostol, mikor a nyelveken sz�l�sr�l besz�l, azt mondja, ink�bb szeretne a gy�lekezetben egy sz�t �rtelemmel mondani, mint t�zezret nyelveken: „mert ha �sszevissza besz�ltek, �s csak l�lekkel mondj�tok az �ld�st, az ott l�v� avatatlan mik�ppen fog a mi h�laad�sunkra �ment mondani, mikor nem tudja, hogy mit besz�ltek?” (1Kor l4,16). Innen is l�tszik, hogy az els� kereszty�nekn�l ha valaki a gy�lekezetben im�dkozott, a gy�lekezet mindig hangosan r�mondta az �ment. Istentiszteleti rend�nkben ez�rt van benne a hangos �men-mond�s.