LII. ÚRNAPJA

127. kérdés: Melyik a hatodik kérés?

 

Felelet: „Ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.” Azaz, mivel mi magunkban oly gyarlók vagyunk, hogy még csak egy szempillantásig is meg nem állhatunk, a mi esküdt ellenségünk pedig, a Sátán, a világ és a mi tulajdon testünk minket szüntelenül ostromolnak: te tarts meg, és Szentlelkednek erejével erősíts meg minket, hogy szilárdan ellenállhassunk és a lelki tusakodásban meg ne győzettessünk, míg végre teljes diadalt veszünk.

 

 

Itt arra kérjük Istent, hogy ne vigyen minket olyan helyzetbe, amikor a Sátán meg tudna bennünket kísérteni. „Ne vigy minket kísértésbe”, ebben az is benne van, hogy ne vigy minket nagy próbák alá, de szabadíts meg bennünket a gonosztól, hogy meg ne tudjon minket győzni.

128. kérdés: Hogyan rekeszted be ezt az imádságot?

 

Felelet: „Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.” Azaz mindezeket azért kérjük tőled, mivelhogy te a mi királyunk és mindenható vagy, ki nekünk minden jót meg is akarsz, meg is tudsz adni, hogy ezek által nem mireánk, hanem a te szent nevedre térjen örök dicsőség.

 

 

Ez az utolsó mondat nem fordul elő Lukács evangéliumában, és ezért a katolikus egyháznál nem mondják mindig a Mi Atyánknak a befejezését. Ez az utolsó mondat általános, imádságot befejező mondat volt az Úr Jézus korában. A mi imádságunkban benne van a Mi Atyánknak a teljes szövege. Tisztában kell lennünk azzal, hogy mindezt azért kérjük, mert Istené minden, az a földi ország is, amiben élünk, az Isten országa is, a hatalom is és a dicsőség is, s mindörökké minden az övé. Lehet, hogy tőle megpróbálják ellopni, elrabolni, le lehet hazudni, de látjátok, mindazok az országok, amelyek ellene fordultak Istennek, összeomlottak. S a dicsőség egyedül az Istené marad és a hatalom is.

 

129. kérdés: Mit jelent ez a szócska: „Ámen”?

 

Felelet: Az „Ámen” azt jelenti: ez igazán és bizonyosan meglesz. Mert Isten az én könyörgésemet sokkal bizonyosabban meghallgatta, mint amennyire én azt szívemben kívánom.

 

Az Ámennek azonban van egy olyan értelme is, hogy úgy legyen, úgy lesz. Az istentiszteleten, amikor a lelkipásztor azt mondja, hogy ámen, a gyülekezetnek hangosan rá kell felelnie, hogy ámen. Ezt ne felejtsétek el. Amikor kérjük bűneink bocsánatát, Istent dicsérjük, vagy a betegeknek gyógyulást, magunknak segítséget kérünk, ha kívánjuk, hogy az valóban úgy legyen, akkor az Ámenre mindig hangosan feleljük rá, hogy ámen. Az igehirdetés végén is, ha úgy érezzük, hogy egyetértünk azzal, amit hirdetett a lelkipásztor, mondjuk rá hangosan: Ámen. Ez ősi keresztyén szokás volt, de már az Ószövetség idején is azt olvassuk, hogy Dávid, amikor elhelyezte a Tízparancsolat ládáját, akkor azt mondták: „áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökké. És monda a sokaság: Ámen” (1Krón 16,36). Pál apostol, mikor a nyelveken szólásról beszél, azt mondja, inkább szeretne a gyülekezetben egy szót értelemmel mondani, mint tízezret nyelveken: „mert ha összevissza beszéltek, és csak lélekkel mondjátok az áldást, az ott lévő avatatlan miképpen fog a mi hálaadásunkra Áment mondani, mikor nem tudja, hogy mit beszéltek?” (1Kor l4,16). Innen is látszik, hogy az első keresztyéneknél ha valaki a gyülekezetben imádkozott, a gyülekezet mindig hangosan rámondta az áment. Istentiszteleti rendünkben ezért van benne a hangos ámen-mondás.