L. �RNAPJA

 

125. k�rd�s: Melyik a negyedik k�r�s?

 

Felelet: „Mindennapi kenyer�nket add meg n�k�nk ma.” Azaz vedd gondjaidba a mi minden testi sz�ks�geinket, hogy �gy megismerj�k, hogy minden j� egyed�li forr�sa te vagy, �s hogy a te �ld�sod n�lk�l sem a mi gondoskod�sunk �s munk�nk, sem adom�nyaid n�lunk nem gyarapodnak. �ppen ez�rt, a mi bizodalmunkat minden teremtm�nyt�l elford�tva, egyed�l csak bel�d helyezz�k.

 

Figyelj�tek meg, nem �gy van �rva, hogy az �n mindennapi kenyeremet add meg nekem ma, hanem �gy: „mindennapi kenyer�nket (teh�t t�bbessz�mban) add meg n�k�nk ma”. Ez azt jelenti, hogy ne csak a saj�t kenyer�nket k�rj�k, hanem gondoljunk a sok szeg�nyre, �hez�re, �s sz�mukra is k�rj�k a kenyeret. �n akkor �rtettem meg ezt igaz�n, amikor Arad k�lv�ros�ban m�g az 50-es �vekben szerveztem a gy�lekezetet. Nagy szeg�nys�g volt akkor. Az egyik presbiter megh�vott diszn��l�ses vacsor�ra. � im�dkozott az asztaln�l, mint m�skor is, �s az im�ds�g�ban azt mondta: �des Aty�nk, j� Isten�nk, k�sz�nj�k neked, hogy megseg�tett�l, hogy ezt a diszn�t felhizlalhattuk, lev�ghattuk, �s eg�sz �vre van ennival�, de arra k�r�nk t�ged, minden szeg�ny embernek rendeljed ki az �tel�t, hogy ebben az �vben senki se �hezzen sehol sem. Akkor �rtettem meg igaz�n, hogy mit is jelent az, hogy „mindennapi kenyer�nket add meg n�k�nk ma”.

 

�s nincs arr�l sem sz�, hogy a mi holnapi kenyer�nket is, ne csak a mait. El�gedj�nk meg mindig a maival, �s b�zzunk abban, hogy Isten minden napra ki fogja rendelni a kenyer�nket. Term�szetesen az�rt dolgozni, k�zdeni is kell, de b�zni is kell abban, hogy Isten kirendeli. K�t �vvel a konfirm�ci�m ut�n a sz�leimet egy �jszaka elvitt�k a diktat�ra alatt k�nyszerlakhelyre, �s teljesen egyed�l maradtam. Akkor m�g tand�jat is kellett fizetni az iskol�ban, ez�rt ny�ron elindultam munk�t keresni. Egy �rva oszt�lyt�rsammal j�rtuk v�gig mind a munkalehet�s�geket, eredm�nytelen�l, de mind a ketten b�ztunk Istenben, im�dkoztunk, �s kezdett�l fogva arra gondoltunk: mi elj�rjuk ezt a munkakeres�st, ez a mi feladatunk, �ppen �gy, mintha meg lenn�nk b�zva, hogy valaki m�s idegennek, k�v�l�ll�nak munk�t szerezz�nk, a v�g�n azonban Isten gondoskodni fog r�lunk. �s �gy is t�rt�nt. Amikor az utols� 25 banisom leesett �s elgurult, m�r fel sem vettem, gondoltam, j� lesz egy koldusnak, aki megtal�lja. Akkor tal�lkoztunk egy m�sik oszt�lyt�rsunknak a m�rn�k �desapj�val, aki munk�sokat keresett a R�v–Esk�ll�i csatorn�hoz, �s r�gt�n felfogadott benn�nket. Isten kirendelte utols� percben a megold�st, �s v�gig mindig �gy kirendelte. Higgy�tek ti is, hogy ha bizalommal lesztek hozz�, mindent elk�vettek, �s igyekeztek j�l dolgozni minden�tt, akkor Isten mindig ki fogja rendelni a mindennapi kenyeret.