„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- A Heidelbergi Káté gyakorlati magyarázata Csiha Kálmán Az Isten ösvényein
120. kérdés: Miért parancsolja Krisztus, hogy Istent így szólítsuk meg: „Mi Atyánk”?
Felelet: Azért, hogy mindjárt imádságunk kezdetén felébressze bennünk a gyermeki félelmet és bizodalmat Isten iránt, amely könyörgésünk fundamentuma: tudniillik, hogy Isten Krisztus által Atyánkká lett, és mindent, amit tőle hittel kérünk, sokkal inkább megad nekünk, mint szüleink, kik pedig a földi jókat tőlünk meg nem tagadják.
121. kérdés: Miért teszi hozzá ezt is: „aki a mennyekben vagy”?
Felelet: Hogy Istennek mennyei felségéről semmiféle földi dolgot ne gondoljunk, továbbá, hogy minden lelki és testi szükségünk kielégítését az ő mindenhatóságától várjuk.
Isten hatalmas Úr, a semmiből teremtette a csillagmilliárdokat, az életet a földön, a látható és láthatatlan világot. De Isten irgalmas, szerető édesatya is. Az atya a régi magyar nyelvben azt jelentette, hogy édesapa. Mikor hozzá imádkozunk, mintha azt mondanánk: édesapánk. Persze egy jó édesapára gondolunk, mert sajnos vannak rossz apák is, részegesek, szeretetlenek, önzők; ilyenek is vannak. De mi gondoljunk egy jó, szerető édesapára, aki fegyelmet tart, de szereti a gyermekeit.
Ide tartozik az Isten nevének a kérdése is. Jehova tanúi azt mondják, nem szabad Istent másképpen szólítani, mint Jehovának. Legjobban az Úr Jézus, Isten fia tudta, hogyan kell megszólítanunk Istent. És ő ezt mondta: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy.” Ez nem azt jelenti, hogy nincs a földön is Isten, hanem azt, hogy nem olyan, mint egy földi ember, hanem mindenható Isten, és azért előtte mindig tisztelettel és szeretettel kell megállnunk, tudva azt, hogy Ő nekünk mindent megadhat, amire szükségünk van. Ezért ha közületek valaki olyan helyzetbe kerülne, hogy senkitől semmi szeretetet és megértést nem kapna, akkor se felejtse el, hogy Istenhez lehet imádkozni, mert Ő szeret bennünket. Neki mindent el lehet mondani, s nála meghallgatást és megértést lehet találni. Az Úr Jézus példázatban is elmondta nekünk, milyen a Mennyei Atya. Hallgassuk meg a Lukács evangéliuma 15,11–24-ig terjedő verseit. „Monda pedig: Egy embernek vala két fia. És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont. Nem sok nap múlva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék, és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt. Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni. Akkor elmenvén, hozzászegődék annak a vidéknek egyik polgárához, és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni. És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, amit a disznók ettek, és senki sem ád vala néki. Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg! Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam: tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy. És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, megesék rajta a szíve, és odafutván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt. És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam. Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá, és húzzatok gyűrűt a kezére és sarut a lábaira! És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vigadjunk. Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott: elveszett, és megtaláltatott.” Már beszéltünk a tékozló fiúról. Itt még csak azt kell elmondani, hogy Jézus hogyan írja le a Mennyei Atyát. Amikor bűnbánattal hazatér a fiú, már távolról meglátja őt az édesapja, mert mindig figyelte, tudta, hogy vissza fog jönni hozzá. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve, elébe futott, átölelte, és megcsókolta. Isten ilyen szeretettel vár mindig bennünket, még akkor is, ha sok mindent eltékozoltunk a mennyei javakból és a saját lelkünkből is, nála mindig otthont és szeretetet találunk, mert Ő a Mennyei édes Atya. Ezért szólítjuk Mi Atyánknak az imádságban.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére