Az imádságról

 

XLV. ÚRNAPJA

 

116. kérdés: Miért szükséges a keresztyéneknek imádkozni?

 

Felelet: Azért, mert ez kiváltképpen való része annak a háládatosságnak, melyet Isten tőlünk követel. Továbbá, mert Isten csak azoknak adja az ő kegyelmét és Szentlelkét, kik azt szívbéli fohászkodásokkal szüntelenül kérik és ezért neki hálát adnak.

 

Az imádkozás csodálatos lehetőség, beszélgetés Istennel. Képzeljétek el, milyen nagy dolog lenne, ha létezne egy mennyországi telefon, amit felvehetnénk és beszélhetnénk azokkal, akik már az örökéletben vannak. Ilyen csodálatos mennyországi telefon az imádság. Rajta át nem a szeretteinkkel beszélgetünk, hanem Istennel.

 

Különféle imádságok vannak. Van betanult, kötött szövegű imádság, mint például az Úr imádsága, a Mi Atyánk, vagy az evés előtti, evés utáni imádság vagy hasonló betanult imádságok, amelyek kötött szövegek. Ezeket is jó imádkozni, de csak úgy, ha figyelek a szavakra, átélem azt, amit mondok, és nem csak mechanikusan imádkozom. Aztán vannak saját szavainkkal mondott imádságok. Ilyenkor nagyon fontos, hogy őszinték legyünk Istennel szemben és mindent elmondjunk neki, bűnt, bocsánatkérést, reménységet, az erőtlenségünket és a kívánságunkat, és egészen kitárjuk előtte a szívünket. Az Úr Jézus azt mondta a János evangéliuma 16,24–27-ig terjedő verseiben: „Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen. Ezeket példázatokban mondottam néktek, de eljön az idő, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyíltan beszélek néktek az Atyáról. Azon a napon az én nevemben kértek majd: és én nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát tiérettetek, mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki.” Ez azt jelenti, hogy az Atyához imádkozzunk, Jézus Krisztus nevében, mert ő kérni fogja az Atyát, hogy megadja nekünk azt, amit kérünk tőle. A legfontosabb, amit kérnünk kell, a Szentlélek ajándéka, a hit, a hozzá való kapcsolódás, mert az imádságaink csak akkor jutnak el Istenhez, ha azokat hittel mondjuk el. Isten pedig csak azoknak adja Szentlelkét, akik azt kérik tőle és ezért neki hálát adnak. A harmadik imádsági forma a teljes csend, amikor csak összekulcsolom a kezemet, Istenre gondolok, és kérem, hogy segítsen meg és csendben vagyok. Valahogy olyanforma ez, mint amikor egy kicsi gyermeket ölébe vesz az édesanyja, az átöleli a nyakát, és nem mond semmit, csak érzi, hogy az édesanyja szereti őt.

 

Az imádságba beletisztul a lelkünk. Még a szemük is más azoknak, akik sokat szoktak imádkozni. Az imádságban Istennek mindent el lehet mondani, ami megterheli az életünket. Tulajdonképpen olyan az imádság, mint egy csodálatos ablak, amit kinyitok a szívemben, és az ablakon át elszáll Istenhez minden gondom, bánatom, bűnöm, nyomorúságom, s mint ahogy az ablakon át besüt a napsugár, a lelkembe behull Isten bocsánata, szeretete, ereje, vigasztalása, jósága. Az imádság az Istennel való találkozás áldott ideje.

 

Nem elég csak tanulni az imádságról, hanem imádkozni kell. Az asztalnál se szégyelljetek evés előtt és után imádkozni. Az igazi keresztyén család együtt imádkozik ott is, és úgy szép, ha azt az édesapa vagy édesanya vezeti. Ez hozzátartozik az emberségünkhöz is. Egyszer városról falura érkezett egy hitetlen fiatalember. A falusi család evés előtt imádkozott. A fiatalember megjegyezte: a mai modern világban már nem imádkoznak evés előtt. Na, akkor az én két ökröm igazán modern nevelést kapott, mert azok sem imádkoznak sohasem evés előtt – mondta a házigazda. Lehet életstílust választani: lehetünk imádkozó emberek vagy modern ökrök.

 

 

Nemsokára konfirmálni fogtok. A konfirmációra nagy vendégsereg gyűl majd egybe. Az a vendégség úgy lenne igazi konfirmációi ebéd, ha azon édesapátok vagy ti imádkoznátok. Beszéljétek meg otthon. Ha ezt szégyellitek, azt jelenti, hogy gyengék vagytok a hitben.

 

117. kérdés: Mi szükséges az olyan imádsághoz, amelyet Isten kedvel és meghallgat?

 

Felelet: Először, hogy egyedül csak az egy igaz Istenhez könyörögjünk szívből, aki magát nekünk Igéjében kijelentette, mindazért, amit kérnünk parancsolt. Másodszor, hogy szükségünket és nyomorúságunkat teljes valójában megismerjük, és az ő felséges színe előtt magunkat megalázzuk. Harmadszor, hogy erős fundamentumunk legyen, hogy noha méltatlanok vagyunk arra, mégis imádságunkat minden bizonnyal meghallgatja az Úr Krisztusért, amiképpen azt nekünk Igéjében megígérte.

 

A Káté három dolgot emel ki. Az első, hogy csak az egy igaz Istenhez könyörögjünk szívből. Ha végigolvassuk az egész Szentírást, mindenütt azt látjuk, hogy csak Istenhez imádkoztak az emberek. Az Ószövetség idején is voltak nagy próféták, Ábrahám és Mózes, Illyés és a többiek. Mégis haláluk után soha nem imádkoztak hozzájuk, csak Istenhez. Ezért nem imádkozunk a szentekhez mi sem.

 

Az Újszövetségben Jézus Krisztus arra tanít, hogy csak Istenhez, az Atyához imádkozzunk. Ezért is tanította nekünk az Ő imádságát, ami így kezdődik: Mi Atyánk!

 

A második az, hogy őszinték és alázatosak legyünk, amikor imádkozunk. Ne hazudjunk Istennek, mert úgyis a szívünk mélyére lát. És bűnbánattal valljuk meg előtte a teljes igazságot.

 

 

Harmadszor: higgyünk abban, hogy Isten meghallgatja imádságunkat. Aki úgy imádkozik, hogy nem hisz abban, Isten meghallgatja, annak nem is lesz meghallgatva az imádsága. Tudnunk kell, hogy Isten sokszor másképpen hallgatja meg imádságunkat, mint ahogyan mi azt gondoljuk. Lehet, azt hittük, hogy nem hallgatott meg, és közben sokkal inkább meghallgatott, mint ahogyan azt gondoltuk. Emlékeztek a Mózes történetére? Amikor gyékénykosárban kitették a Nílusra, és jött a fáraó leánya, az édesanyja a parton biztosan kétségbeesve imádkozott, hogy észre ne vegye a gyermekét. És Isten engedte, hogy észrevegye. Amikor kihozták a vízből, biztosan azért imádkozott, hogy ne vegye észre, hogy az Izrael gyermekei közül való, és észrevette. De Isten úgy rendezte, hogy a fáraó leánya megszerette Mózest, és felnevelte. A legnagyobb ellenség leányával neveltette fel Mózest. A Mózes szülei azután jöttek rá, hogy amikor úgy gondolták, nem hallgatja meg Isten az imádságot, éppen akkor hallgatta meg, csak egészen másképpen, mint ahogy ők gondolták. És József is, amikor a testvérei a száraz kútba dobták, biztosan azért imádkozott, hogy Isten szabadítsa meg a kútból, de Isten engedte, hogy eladják rabszolgának. De a rabszolgasors vezetett oda, hogy végül Egyiptom második ura lett. Isten meghallgatta az imádságát, csak másképpen, mint ahogyan gondolta. Nekünk is Isten sokszor másképpen vagy később hallgatja meg az imádságunkat, mint ahogy mi gondoljuk, de bizonyára meghallgatja, a maga kegyelme szerint. Vannak dolgok, amelyekre 5 vagy 10 év múlva jövünk rá, hogy Isten miért is rendelte azokat, és amikor mi azt hittük, hogy nem hallgatta meg imádságunkat, nagyon is meghallgatta. És lesznek dolgok, amikre csak az örökéletben jövünk rá, hogy Isten miért is tette ezt vagy azt velünk. Isten nagyobb, mint mi, nem tudjuk felmérni Isten akaratát tökéletesen, de egyet tudunk, hogy bizalommal kell hozzá fordulnunk. Aki hitetlenül imádkozik, az ne is várja, hogy Isten meghallgatja kérését. A Márk evangéliuma 11,23. versében ezt olvassuk: „Legyen hitetek Istenben. Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe, és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz neki, amit mondott.” Jézus ezt példaképpen mondta, hogy ha valami nagyot kérünk, és nem kételkedünk a szívünkben, hogy meglesz, azt is megteszi nekünk, ha teljes hittel kérjük, és szívünkben nem kételkedünk. Valaki egyszer ennek az igének az alapján imádkozott, hogy egy hegy ugorjon bele a tengerbe. És mikor a hegy meg se mozdult az imádsága szavára, akkor így kiáltott fel: Na ugye mondtam én, hogy nem fog a hegy a tengerbe ugrani! Így hitetlenül imádkozni nem is lehet, mert akkor biztosan nem hallgatja meg Isten. Imádkozni csak alázatosan és Istenbe vetett teljes hittel lehet. Az Úr Jézus még hozzákötött valamit az imádsághoz (Márk evangéliuma 11,24–26): „Azért mondom nektek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek. És mikor imádkozva megálltok, bocsássatok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa nektek a ti vétkeiteket. Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a vétkeiteket.” Az ima meghallgatásához a megbocsátást kötötte hozzá Jézus. Hiába imádkozunk mi Istenhez, ha közben gyűlölet van szívünkben az embertársaink iránt, akkor nem hallgat meg. A mennyei telefonvonal két helyen szakadhat el: ott, ahol hitetlenség és ott, ahol gyűlölet van, akkor nem megy fennebb imádságunk a plafonnál.

 

118. kérdés: Mit parancsol Isten, hogy tőle kérjünk?

 

Felelet: Mindent, amire testünknek, lelkünknek szüksége van, melyeket a mi Urunk Jézus Krisztus egybefoglalt abban a könyörgésben, melyre ő maga tanított minket.

 

 

A feleletben benne van, hogy mindent, amire testünknek, lelkünknek szüksége van, és csakugyan, ha megnézzük a Mi Atyánkot, abban mindent megtalálunk, ami nekünk igazán szükséges.

 

119. kérdés: Melyik ez a könyörgés?

 

 

Felelet:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,

jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;

 

mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,

 

és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;

 

és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

 

A Máté evangéliuma 6. részében van leírva, hogy az Úr Jézus hogyan tanította imádkozni tanítványait. Érdemes végigolvasni, és elgondolkozni tanítása felett. Itt van leírva az Úr imája, a Mi Atyánk is.