XXXIV. ÚRNAPJA

93. kérdés: Miképpen osztatnak fel ezek a parancsolatok?

 

Felelet: Két táblára: melyek közül az első tábla négy parancsolatban arra tanít, miképpen kell magunkat viselnünk Isten iránt. A második tábla arra tanít hat parancsolatban, hogy mivel tartozunk felebarátainknak.

 

 

A Tízparancsolat történetéből tudjuk, hogy Mózes két táblát hozott le a hegyről, és így két táblára oszlik a Tízparancsolat. Az első tábla négy parancsolatban arra tanít, hogy miképpen kell magunkat viselnünk Isten iránt. A második tábla arra tanít hat parancsolatban, hogy mivel tartozunk felebarátainknak. Ez a kettő összetartozik, és egyiket a másiktól elválasztani nem lehet.

 

94. kérdés: Mit követel Isten az első parancsolatban?

 

 

Felelet: Azt, hogy amint lelkem üdvösségét szeretem, oly szorgalmasan eltávoztassak és kerüljek minden bálványozást, varázslást, babonáskodást, szenteknek vagy más teremtményeknek segítségül hívását. Az egyetlenegy és igaz Istent pedig igazán megismerjem, csak őbenne bízzam, nagy alázatossággal és béketűréssel minden jót csak egyedül őtőle várjak, és őt teljes szívemből szeressem, féljem és tiszteljem, úgyannyira, hogy minden teremtett dolgok nélkül el legyek inkább, semhogy csak a legkisebb dologban is az ő akarata ellen vétkezzem.

 

95. kérdés: Micsoda a bálványozás?

 

Felelet: Az, ha az ember az egy igaz Isten helyett, vagy őmellette, aki az ő Igéjében magát kijelentette, valami mást képzel vagy tart istennek, s az ő bizalmát abba helyezi.

 

Az első parancsolat így szól: Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földjéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid énelőttem. A Tízparancsolatot eredetileg Izrael népének adta Isten. Ezért van benne az, hogy kihozta Izrael népét Egyiptom földjéről, a szolgálat házából. Vajon ez valamiképpen érvényes reánk is? Vagy reánk ez már egyáltalán nem vonatkozik? Tudjuk, hogy bennünket is kihozott Isten valahonnan. Nem Egyiptom földjéről, hanem Jézus Krisztus által kihozott a bűn szolgaságából és a halál rabságából. Ezért Ő a mi Istenünk, Urunk. Az első parancsolat azt mondja, hogy ne legyenek nekünk idegen isteneink. Lehet-e nékünk idegen Istenünk? Hiszen mi tudjuk, hogy egy az Isten. A Mennyei Édesatya az Ő Szent Fia által lejött hozzánk. Akkor vonatkozik-e ránk ez a parancsolat? Fontos volt, hogy megüzenje Isten Izrael népének, mert abban az időben a körülöttük élő pogány népeknek megvolt a maguk bálványa, és sokszor ők maguk is bálványokban hittek. De most vajon velünk mi a helyzet?

 

Most is lehetnek idegen isteneink. Valakiről azt mondják: a pénz az istene. Ez azt jelenti, hogy mindent megtesz a pénzért, ha kell, az Isten parancsolata ellen is. Tehát nem Istent tartja a legnagyobb úrnak az életében, hanem a pénzt, és aszerint rendezi be az életét, az lesz az istene. Egy lelkipásztor családlátogatáskor hívta a családot a templomba. A férfi azt mondta: Tiszteletes úr, én anyagilag már meg tudom engedni magamnak, hogy mindennap megigyam egy üveg sört, ez nekem elég, engem nem érdekel a templom. Ő a templomot és az Istent cserélte fel az egy üveg sörrel, neki a sör volt az istene. Az alkoholistáknak a szeszes ital az istenük, azért mindent megtesznek, és inkább a kocsmába mennek, mint a templomba. Van, akinek a jó étel az istene. Imádom ezt a töltött káposztát, mondják, holott imádni csak Istent szabad. Pál apostol így szól a Filippibeliekhez írt levél 3,18–19. versében: „Mert sokan járnak másképpen, kik felől sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének ellenségei, kiknek végök veszedelem, kiknek Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van, kik mindig a földiekkel törődnek.” Istenünk lehet a pénz, az ital, az étel, isten lehet egy társ, aki maga felé hajlítja a férjének vagy a feleségének a szívét, uralkodik rajta, és elfordítja Istentől. Lehet, hogy valaki, amíg nem házasodott meg, templomba járt, azután már soha, mert másfelé fordította a felesége vagy a férje. Minden istenné lehet a mi életünkben. Azt jelenti ez, hogy egyáltalán ne együnk, ne igyunk, ne házasodjunk? Nem azt jelenti. Isten mindent azért ad, hogy éljünk vele, de amikor túl megy a határon az Isten ajándékaival való élés, amikor már nem mi uralkodunk azokon, hanem azok uralkodnak rajtunk, akkor már istenné lesznek az életünkben, és akkor elszakítanak bennünket Istentől. Idegen isten lehet valakinek az életében a babona. Jobban hisz a fekete macskában, mint az Isten igéjében, mint az Úr Jézus ígéretében. Elmegy a javasasszonyokhoz, jövendőmondókhoz, másokat „megcsináltatókhoz”, és azokban hisz, azokba helyezi a reménységét, vagy azoktól fél, és nem az Istenbe helyezi a reménységet, és nem Őt féli, nem az Istent szereti és követi, hanem úgy gondolja, hogy ezek az erők tudnak uralkodni rajta, vagy azok tudnak segíteni neki. Amikor segítségül hívjuk a szenteket vagy más teremtményeket, akkor is Isten ellen vétkezünk, mert azokat tartjuk nagyobb segítő erőnek, mint Istent, vagy úgy gondoljuk, hogy Isten nem hallgat meg bennünket, hanem azok hallgatnak meg. Az első parancsolat azt tanítja, hogy Istent tartsam mindenek felett a legfontosabbnak, a legjobban Őt szeressem, Őt kövessem, Őreá hallgassak, s Őbenne bízzak, és ne cseréljem ki soha semmi mással az életem felett. Istennek a kicserélése sokszor kicsi dolgokban is megtörténik, úgy, hogy nem figyelünk reá és nem is vesszük észre. Figyeljétek meg például, hogy bizonyos autókban valami lóg a tükör mellett, lehet, hogy csak azért lóg, mert valami kedves emlék, de ha úgy tették oda mint amulettet, mint ami megvéd a balesettől, akkor már Isten helyett abban a kicsi majomban vagy tárgyban bíznak, amit az ablakra akasztottak. Kicserélték az Istenben való bizalmukat valami mással. Megszegényítették magukat, a világot teremtő és örökéletet adó Isten helyett mondjuk egy porcelánfigurában bíznak.