XXXIII. ÚRNAPJA

 

88. kérdés: Hány részből áll az igazi bűnbánat, vagyis az ember megtérése?

 

Felelet: Kettőből: az ó ember megöldökléséből és az új ember megelevenítéséből.

 

Mit értünk ezen? Honnan van bennünk az ó ember? Honnan van az emberi természet romlottsága? Első szüleinknek, Ádámnak és Évának a paradicsomi esetéből és engedetlenségéből, minek következtében a mi természetünk úgy megromlott, hogy mindannyian bűnben fogantattunk és születtünk. Mi az ó ember megöldöklése? Az ó azt jelenti, hogy régi, az ó ember a régi ember, az Isten nélküli életünk. Mi az új ember? Az új ember a bennünk megszülető Isten szerinti élet; úgy is mondja a Szentírás, hogy újjászületés. Azt olvassuk a János evangéliuma 3. részében, hogy éjjel Jézushoz ment Nikodémus, és dicsérte Őt, mondván: „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.” Nikodémus elismerte Jézust, de Jézus mégis többet akart tőle, azt mondta neki: „Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.” Nikodémus ezt nem értette meg, azt gondolta, hogy testi vonatkozásban mondja Jézus, és ezért kérdezte: „Hogyan születhetik az ember, ha vén, vajon bemehet az ő anyjának a méhébe és másodszor is születhetik-e?” Akkor azt felelte Jézus: „Bizony, bizony mondom neked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.” Nikodémus még mindig nem értette, mit jelent víztől és Lélektől születni. A víztől való születés a keresztelés, ami által rajtunk van Isten kegyelmének a pecsétje. A Lélektől való születés az, amikor igazán hitre jutunk. Amikor megszületik bennünk egy új gondolkozási mód, ezért mondja a Szentírás, hogy új ember, mert nem Isten nélkül gondolkozunk, hanem Istennel gondolkozunk. Ez megtörténhet a konfirmáció előtt, alatt vagy utána is. Az a szerencsés, aki már így tud konfirmálni.

 

Az újjászületéskor az emberi lélekben nem hal meg teljesen az ó ember, a bűnös élet, de már benne van az új is.

 

Milyen a bennünk lévő ó ember? Az ó ember lelke központjában mindig az önzés és a saját dicsősége áll. Ennek érdekében felveszi magára az új ember ruháját is. Adakozhat-e az ó ember a templom javára? Persze hogy adakozhat, de akkor megköveteli feltétlenül, hogy az ő nevét felolvassák, hogy az ő dicsősége nagyobbodjon. Adhat-e egy úrasztali terítőt az ó ember? Persze hogy adhat, de arra nem egy ige lesz ráírva, hanem nagy betűkkel az, hogy adományozta X.Y. Azért, hogy mindenki lássa, ő aztán milyen jó adakozó volt. Így a terítővel a maga dicsőségét keresi. Megsértődik akkor is, ha igaza van annak, aki figyelmezteti hibájára, mert a másik megsértette a hiúságát. Nem segít a másikon ingyen szeretetből, mert az nem érdemes, hanem megpróbálja becsapni, kiszipolyozni a másikat, hogy ő legyen a gazdagabb, az erősebb. Lenézi a másikat, kigúnyolja vagy gyűlöli. Hova megy az ó ember vasárnap? A kocsmába. Egy anekdota arról beszél, hogy két öreg beszélget egymással. Azt mondja az egyik a másiknak: Milyen ügyes fiatalok is voltunk mi, különösen én, és hogy megtrottyosodtunk és milyen csúfak lettünk, különösen te. Ez az ó ember látásmódja. Az ó ember azt mondja, mikor gátlástalanul törnek fel belőle szavai: Nekem még az Isten se parancsol. Az ó ember gyalázza Istent, mert nem akar maga felett más uralmat elismerni. Mi az ó embernek az eledele? A gyűlölködés, a harag, a káromkodás, az istengyalázás, az önzés az öndicséret. Milyen az új ember? A lelke közepén nem a maga, hanem az Isten dicsősége és az Isten iránti hála van. Hova megy az új ember vasárnap? A templomba. Mi az új embernek az eledele? Isten igéje, a szeretet, a jóság, a Jézus tanítása. Lelke közepén nem a maga, hanem az Isten dicsősége és az Isten iránti hála van. Ha az új ember adományoz a templomba egy terítőt vagy csillárt, mi lesz ráírva nagy betűvel? A saját neve? Nem, hanem egy ige. A saját neve csak kicsi betűvel lesz a sarokba írva, hogy az adományozás az Isten dicsőségét szolgálja és ne az övét. Megfigyelhetjük, hogy minden emberből mi beszél. Az ó vagy az új ember. Ez nagyon érdekes lélektani kísérlet. El lehet mondani egy történetet úgy, hogy az tűnik ki: én csodálatos voltam, ügyesen viselkedtem, bátor voltam, megmentettem a többieket, s el lehet mondani ezt a történetet úgy is, hogy jó gondolatokat adott és megsegített bennünket Isten. Nem tudom, hogyan beszélnek otthon a szüleitek meg az ismerőseitek, s hogyan beszéltek ti magatok meg a barátaitok is. De figyeljétek meg egymást, s észreveszitek majd, hogy most az ó ember vagy az új ember szólalt meg belőletek.

 

A Káté az ó ember megöldökléséről beszél. Ez is azt mutatja, hogy nem lehet egyszerre megszabadulni az ó embertől, nem lehet egyszerre megölni, csak öldökölni. Ez a nagyon szép kifejezés, ez a gyakorító ige-forma a magyar nyelv gazdagsága is. Az európai nyelvek nem tudják azt mondani, hogy nézegetek, csak azt, hogy nézek, nem tudják mondani, hogy öldökölök, csak azt, hogy ölök. A magyar nyelv tudja a legjobban kifejezni azt, hogy nem tudom egyszerre megölni az ó embert, hanem öldökölöm. Mindig harcolnom kell vele, mindig hátrább kell szorítanom magamban, nem az én erőmből, hanem a bennem lévő új erőből, amit Isten ad nekem. Próbáljuk meg ábrázolni ezt.

Az ó ember

Rajzolunk egy kört. A kör az emberi lelket ábrázolja. A megtérés vagy újjászületés előtt a lélek középpontjában csak az önzés, az ÉN van, az ÉN akaratom, az ÉN dicsőségem stb. Ez az emberi lélek. A kör közepére nagy betűvel odaírjuk: ÉN, ez az ó ember. Az ó ember a lelkünk a közepében akar lenni, s amíg nem születünk újjá, csak ő van a lelkünk közepén. Senki másnak nincs helye ott, sem Istennek, sem embertársainknak. Amikor az ember megtér Istenhez, közel kerül hozzá, újjászületik, akkor a lelkében megszületik az új ember.

 

Az új ember

Ezért a rajzon kitöröljük azt, hogy ÉN, rajzolunk a nagy kör közepébe egy kisebb kört, és beléírjuk: Isten. Az új embernek a szíve közepében Isten van, Isten dicsősége, Isten akarata, az Isten szerinti élet. Az ó ember azonban megmarad (a kör egy részében, fogyóhold alakban) és szorongatja az új embert. Ezért rajzolunk ebből nyilakat az új ember köre köré, jelezve ezzel, hogy össze akarja szorítani, el akarja pusztítani az új embert. Az új ember felől is nyilakat rajzolunk kifelé, jelezve ezzel, hogy az új ember növekedni, nőni akar, meg akarja öldökölni az ó embert. Ilyenformán az emberi lélekben harc kezdődik el a bűneink ellen. Ezt jelenti az ó ember megöldöklése. Ebben a harcban szívünk szerint bánkódunk bűneinken, és azokat mindinkább gyűlöljük és kerüljük.

Az új ember megelevenítése Istenben való szívbeli öröm Krisztus által, és az Isten akarata szerint való minden jó cselekedetben gyönyörködő szeretet. Az emberi lélek középpontjában Isten van, s az Ő akarata. Pál apostol szerint: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” Az újjászületés, a megtérés azonban nem jelenti az ó ember teljes eltűnését. Az igazi bűnbánat, vagyis az ember megtérése az ó ember megöldöklése és az új ember megelevenítése. Az ó embert nem sikerül megölni, öldökölni kell. Az emberi lélekben harc kezdődik az ó ember és az új ember között. Az ó ember meg akarja fojtani az új embert, az pedig növekedni akar, és el akarja az ó embert tüntetni. Az Isten szerinti élet küzd az Isten-ellenes, az Isten nélküli élettel. Vajon melyik fog győzni? Attól is függ, melyik lesz erősebb. Ha nem tápláljuk az új embert, nem adunk neki eleséget, elgyengül, mint egy újszülött, akinek nem adnak enni, és az ó embernek sikerül megölnie. Ekkor ismét csak az ó ember lesz az ember lelkében. Ezért kell táplálnunk az új embert. Mi az új embernek a tápláléka? A szeretet, az Isten igéje, az imádság, Krisztus közelsége, az Istenben való szívbeli öröm Krisztus által és a jó cselekedetekben gyönyörködő szeretet. Ezért szükséges az, hog? templomba járjunk, mindennap Bibliát olvassunk. Nagyon jó, ha van valakinek Biblia-olvasó vezérfonala. Ha nincs, akkor vegyük elő a Bibliánkat, és kezdjük el olvasni, először az Újszövetséget, ezt jobban értjük. Olvassunk mindennap egy fejezetet belőle, ha megragad bennünket egy mondat, azt húzzuk alá, és gondolkozzunk el rajta egy kicsit. Mindennap rendszeresen olvassuk, rendszeresen járjunk templomba, és vegyünk úrvacsorát, mert ezek mind táplálják a bennünk megszülető új embert, és akkor az tud növekedni, harcolni az ó ember ellen, meg tudja öldökölni azt, lassan hátrább tudja szorítani. Mi az ó embernek a tápláléka? A gyűlölet, a züllés, a rosszindulat, az Isten nélküli élet, a káromkodás, a különböző szenvedélyek. Kerüljük ezeket. Nagyon sokat számít a környezet, amiben élünk, a baráti körünk. Úgy válasszuk meg azt, hogy ne az ó embert táplálja bennünk, hanem az új embert, mert az egész életünk függ tőle, melyik győz bennünk igazán: az új vagy az ó ember? Honnan van bennünk az ó ember? Honnan van az emberi természet eme romlottsága? Első szüleinknek, Ádámnak és Évának a paradicsombeli esetéből és engedetlenségéből, minek következtében a mi természetünk úgy megromlott, hogy mindannyian bűnben fogantattunk és születtünk (7. kérdés). Annyira megromlottunk-e, hogy a jóra egyáltalán alkalmatlanok vagyunk, minden gonoszra pedig hajlandók? Bizonyára úgy van, hacsak a Szentlélek újjá nem szül bennünket, mondja a 8. kérdés. Vigyázzunk a bennünk lévő új emberre, mert az újjászületés és a jó cselekedetekben gyönyörködő szeretet a Szentlélek ajándéka.

 

89. kérdés: Mi az ó ember megöldöklése?

 

Felelet: Az, hogy szívünk szerint bánkódjunk bűneinken és azokat mindinkább gyűlöljük és kerüljük. - 

A magyarázatot lásd a 88. kérdésnél.

 

90. kérdés: Mi az új ember megelevenítése?

Felelet: Istenben való szívbéli öröm Krisztus által, és az Isten akarata szerint való minden jó cselekedetben gyönyörködő szeretet.

A magyarázatot lásd a 88. kérdésnél.

 

91. kérdés: Melyek azok a jó cselekedetek?

 

Felelet: Csak azok, amelyek igaz hitből vannak, Isten törvényének megfelelőek és az ő dicsőségére történnek, nem pedig azok, amelyeket mi gondolunk jónak, vagy amelyek emberi rendelésen alapulnak.

Az emberi rendelésen alapuló jó cselekedeteket az emberi törvény foglalja össze. Az önmagában még nem jó cselekedet, hogy eleget teszek az emberi törvénynek, az állam törvényeinek. A jó cselekedet az, ami már túl van a világi törvényen és a saját dicsőségem keresésén is. Ha adok a koldusnak egy bizonyos összeget, s aztán eldicsekszem vele, hogy én annak a koldusnak most is mennyit adtam, az milyen hálás lehet nekem, akkor én jó cselekedetet követtem el? Nem, mert nem az Isten törvénye szerint adtam, nem szeretetből adtam, nem az Isten dicsőségére adtam, hanem azzal az összeggel magamnak vásároltam dicsőséget. Az adományom akkor jó cselekedet, ha megsajnálom azt a koldust, s amikor neki adok, arra gondolok, hogy a jó Isten nekem is adott, és megköszönöm neki, hogy most én is adhatok valakinek valamit. Hálából adok, és nem a magam dicsőségét keresem.

 

92. kérdés: Melyik Istennek törvénye?

Felelet: És szólá Isten mindezeket az Igéket:

I. parancsolat. Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földjéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid énelőttem.

II. parancsolat. Ne csinálj magadnak faragott képet és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened féltőn szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad- és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek és az én parancsolataimat megtartják.

III. parancsolat. Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi.

IV. parancsolat. Megemlékezzél a nyugalom napjáról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat; de a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek nyugalomnapja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se lányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van: mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a nyugalom napját és megszentelé azt.

V. parancsolat. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád tenéked.

VI. parancsolat. Ne ölj.

VII. parancsolat. Ne paráználkodj!

VIII. parancsolat. Ne lopj.

IX. parancsolat. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.

X. parancsolat. Ne kívánd a te felebarátod házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a te felebarátodé.

      Amikor a pusztai vándorlás idején Mózes felment a Sinai hegyre, másképpen a Hóreb hegyére, megkapta Istentől a Tízparancsolatot. Negyven nap és negyven éjjel volt fent a hegyen. A két kőtáblára írt Tízparancsolatban Isten akaratát lehozta a hegyről. (Olvassuk el a Szentírásból a Tízparancsolat kibocsátásának a történetét: 2Móz 19,1–20,21.) Hogyan kell néznünk a Tízparancsolatot? Ha autóval utazunk, látjuk az utakon az útjelző táblákat. Azok jelzik: figyelem, vigyázni kell, útkereszteződés, lámpa következik, csak a zöld jelzésnél lehet átmenni, sebességkorlátozás stb. Ezeket az útjelző táblákat nem azért tették az út szélére, hogy bosszantsák vele a sofőröket, hanem azért, hogy megkönnyítsék az autóval való járást. Természetesen lehet úgy is autót vezetni, hogy nem törődöm ezekkel az útjelző táblákkal, átmegyek az úton, amikor a szemafor pirosat jelez, de így előbb-utóbb karambolozni fogok, összetörik az autóm, és lehet, odavész az életem is. Isten az emberi élet útjára tíz útjelző táblát tett. Ez a Tízparancsolat. Isten ismeri jól az életet, mert Ő teremtette, és Ő adja hozzá a tanácsot és a törvényt is. Nem azért adta a Tízparancsolatot, hogy bennünket ugráltasson, hanem azért, hogy ha arra figyelünk és azokat betartjuk, akkor a nagy kirándulás a földi életben sikerülni fog, s akkor célhoz érkezünk: bejutunk az örökéletbe is.