XXIX. ÚRNAPJA

 

78. kérdés: Az úrvacsorában lévő kenyér és bor átváltozik-e Krisztus tulajdon testévé és vérévé?

 

Felelet: Nem; sőt, miként a keresztségben lévő víz nem változik át Krisztus vérévé és nem maga a bűnök elmosása, hanem annak csak isteni jegye és záloga: éppen úgy az úrvacsorában lévő szent kenyér is nem Krisztus tulajdon teste, noha a sákramentumok mivoltáért és Szentlélek beszédmódja szerint a kenyér Krisztus testének neveztetik.

 

 

A Szentírásban úgy olvassuk, hogy vette az Úr Jézus a kenyeret, hálákat adván megszegte, és ezt mondta: „Ez az én testem, mely tiérettetek adatik.” A kezében volt a kenyér, s az nem a teste volt, csak jelképezte a testét. Sákramentumi értelemben véve és nem anyagilag volt az Ő teste. Ha anyagilag lenne az úrvacsora kenyere az Ő teste, akkor hús ízű lenne. Az úrvacsora kenyere csak jelképezi az Ő testét, olyan, mint egy lelki fénykép. A keresztségben sem Jézus vére a víz, csak emlékeztet arra, hogy amiképpen lemossa a test szennyét a víz, akképpen mossa le Jézus vére, az értünk való szenvedése a mi bűneinket. Éppen így az úrvacsorában lévő kenyér is nem Krisztus tulajdon teste, csak a sákramentum beszédmódja szerint azt jelenti. Ha találkozol egy idegennel, és beszélsz a családodról, s előveszed a fényképét az édesanyádnak, édesapádnak vagy a testvérednek, és azt mondod: ez az én édesanyám, ez az én édesapám vagy testvérem, vagy ez az a kislány vagy fiú, akit én szeretek, akkor az, amit te mutatsz, nem édesanyád vagy édesapád vagy a testvéred. Az egy darab papír, egy fénykép, de mégis édesanyádat, édesapádat, a testvéredet vagy valaki mást jelenti, akit te szeretsz, és hozzá kötődnek az érzelmeid. Az úrvacsora kenyere is ilyen értelemben véve az Úr Jézus teste, és az úrvacsora bora ilyen értelemben az Úr Jézus vére.

 

79. kérdés: Miért nevezi tehát Krisztus a kenyeret az Ő testének, a poharat az Ő vérének vagy az ő vére által való új szövetségnek? Azonképpen Pál apostol is miért nevezi a kenyeret és a bort Krisztus teste és vére velünk való közlésének?

 

Felelet: Krisztus nem ok nélkül szól ekképpen; mert nemcsak arra tanít minket ezzel, hogy amiképpen a kenyér és a bor táplálják a földi életet, azonképpen az ő megfeszített teste és kiontott vére a mi lelkünknek valóságos étele és itala az örökéletre; hanem sokkal inkább arra tanít, hogy e látható szent jegyekkel és e záloggal biztosít afelől, hogy Szentlélek munkája által oly bizonnyal részesekké tesz minket az ő testében és vérében, mint mily bizonnyal e szent jegyeket az ő halálának emlékezetére testi szánkkal magunkhoz vesszük. Azonfelül, hogy az ő szenvedése és engedelmessége oly bizonnyal a miénk, mintha a mi bűneinkért a mi saját személyünkben mi magunk szenvedtünk volna el mindent és mi magunk tettünk volna eleget.

 

Az úrvacsorában a kenyér kenyér, a bor bor marad, nem változik át más anyaggá, de számunkra Krisztus megtört testét és kiontott vérét jelenti. A kenyér és a bor lelki értelemben Krisztus teste és vére. Ezért amikor az úrvacsorát vesszük, akkor nem a szájunkkal vesszük magunkhoz Krisztust, nem esszük meg Krisztust, nem a gyomrunkba kerül Krisztus, hanem a lelkünkkel vesszük magunkhoz, és a lelkünkbe, a szívünkbe kerül, hogy tápláljon az örökéletre. Így erősíti hitünket és biztosít arról, hogy értünk is meghalt, és az örökéletnek ígérete számunkra is érvényes.