A Fiú Istenről

 

XI. ÚRNAPJA

 

29. kérdés: Isten Fia miért neveztetik Jézusnak, azaz Üdvözítőnek?

 

Felelet: Azért, mert ő minket minden bűneinkből üdvözít, és mert üdvösséget másnál sem keresni nem kell, sem kapni nem lehet.

 

Nem tudom, hallottátok-e, hogy régebben minden névnek jelentése volt. Ma is vannak jelentést hordozó nevek. Hajnalka pl. a hajnalból származik, Rózsika a rózsából, Emese az ős magyar nyelven azt jelentette, hogy anya, anyácska. Etelka folyócskát jelentett. Emlékeztek arra, hogy a magyarok Etelközben, vagyis a folyó-közben (a Prut és a Nyeszter között) táboroztak a honfoglalás előtt. A Zoltán pl. azt a futárt jelentette, aki vitte a parancsot a csapatoknak, hogy hol kell támadni. A Gyula név fejedelmet jelentett. Gyulafehérvár a fejedelem fehér vára. A Jézus névnek is jelentése van. A Máté evangéliuma 1,18–21 verseiben olvassuk a Jézus nevének történetét. Amikor az angyal álmában megjelent Józsefnek, azt mondta: „Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami benne fogantatott, a Szentlélektől van az. Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.” A Jézus név tehát szabadítót vagy üdvözítőt jelent. A bűnből és a halálból szabadít meg, és ezáltal üdvözít Jézus, visz az üdvösségre bennünket. A Káté azt mondja: üdvösséget másnál sem keresni nem kell, sem kapni nem lehet. Vegyük sorra a világtörténelem nagy politikusait, államférfiait. Merte volna-e vállalni valaki közülük, hogy üdvösséget, örökéletet, Isten előtti bűnbocsánatot ígérjen az emberiségnek? Egyik sem vállalta, mert mindnyájan csak emberek voltak. Egyedül Jézus az, aki az üdvösséget hozta. Ezért a Szentírás tanítása szerint nem kell másnál keresni az üdvösséget, egyedül csak nála. Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvben azt olvassuk, hogy Péter, amikor a zsidó Főtanács elé állították, megtelt Szentlélekkel, és beszédet tartott. Ebben a beszédben mondta: „Nincsen senkiben másban idvesség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk” (ApCsel 4,12). A reformációnak ezért az egyik alapelve volt: Solus Christus. Egyedül Krisztus. Ezért nem imádkozunk mi a szentekhez vagy másvalakihez. Egyedül csak Jézus Krisztusban bízunk. Mert a Szentírásban meg van írva, hogy nincsen senkiben másban üdvösség, egyedül csak Jézus Krisztusban. Mi a Szentíráshoz tartjuk magunkat.

 

30. kérdés: Hisznek-e hát az egyedül üdvözítő Jézusban azok, akik a boldogságukat és üdvösségüket a szenteknél vagy önmaguknál vagy másutt keresik?

 

Felelet: Nem, mert noha dicsekszenek is ezzel, de valójában tagadják az egyedüli üdvözítő és megváltó Jézust. Mert vagy Jézus nem tökéletes Üdvözítő, vagy akik ezt az Üdvözítőt igaz hittel elfogadják, azoknak mindent őbenne kell bírniuk, ami az üdvösségre szükséges.

 

A szentek kegyes életű emberek voltak. Példájuk az emberek előtt jár, mi is tisztelettel gondolunk mindig rájuk. De tudnunk kell azt, hogy aki egyszer ember, az mind a bűn alá van rekesztve, nincs tökéletesen tiszta élet. A Szentírás is beszél szentekről. Az 1Kor 1,2. versében így olvassuk Pál üzenetét: „Az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a miénken.” Itt elhívott szentekről beszél. Tudjuk azonban azt, magából az 1Kor levélből, hogy mennyi baj és bűn volt a korinthusbeli gyülekezetben. Pál mégis szenteknek hívja őket. A Szentírásban a szenteket, a szentséget nem úgy kell érteni, mint hogyha az ember a maga erejéből tökéletesen szent tudna lenni, hanem úgy, hogy Jézus Krisztus meghalt a mi bűneinkért, érte Isten megbocsát, és úgy néz bennünket, mintha tiszták lennénk, és Szentlelkével erőt ad arra, hogy igyekezzünk az ő akarata szerint élni. A szentek ilyen értelemben lehettek szentek, de nem abban az értelemben, hogy saját erejükből tökéletesen tiszták voltak minden bűntől. Nem helyettesíthetik tehát Jézus Krisztust. Egyedül Jézus Krisztus az, akiről a Szentírás azt mondja, hogy hozzánk mindenekben hasonlóvá lett, kivéve a bűnt (Zsidókhoz írt levél 4,15. vers).

 

Felesleges nekünk tehát az üdvösséget és az Istennél való közbenjárást másnál keresnünk. Hogyha a szenteknél vagy más embereknél keressük, vagy olyanoknál, akikről úgy gondoljuk, jobbak nálunk, de mégis csak emberek, akkor ahhoz vagyunk hasonlók, aki egy vállalatnál el akar intézni valamit, és nem mer az igazgatóhoz menni, hanem a kapussal próbál egyezkedni.

 

Ezért nem tartjuk közbenjárónak Szűz Máriát sem. Szűz Máriát mint Jézus Krisztus földi anyját, mint életet adót, akit Isten kiválasztott arra, hogy Szentlelke által világra hozta benne az Úr Jézus testét, tiszteljük, azonban tudjuk, hogy ő is csak ember. Nem helyettesítheti Jézus Krisztust. Nem lehet nekünk közbenjárónk Jézus helyett, mert meg van írva az 1Tim 2,5. versében: „Egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.” Azért mondja a Káté, hogy akik Jézust tökéletes Üdvözítőnek igaz hittel elfogadják, azoknak mindent őbenne kell bírniuk, ami az üdvösségre szükséges. Nem kell máshol protekciót keresniük.