X. ÚRNAPJA

 27. kérdés: Mi az Isten gondviselése?

Felelet: Isten mindenható és mindenütt jelen való ereje, mellyel a mennyet és a földet minden teremtménnyel együtt mintegy kézen tartja, és úgy igazgatja, hogy fa és fű, termékeny és terméketlen esztendők, eső és aszály, az étel és ital, a jó egészség és betegség, a gazdagság és szegénység, szóval minden, nem véletlenségből, hanem az ő atyai tanácsából és akaratából jő.

Isten kézen tartja a világot, és igazgatja azt. Persze ezt nem vesszük sokszor észre. Ha egy kicsi bogarat a kezünkbe veszünk, az nem tudja, hogy a kezünkön van, mert nem éri fel ésszel. Mi is sokszor csak későn vesszük észre, hogy Isten védelmező keze vigyázott reánk. Pedig Isten gondviselése mindenütt jelen való erő, ami kiterjed a világegyetem állapotára és személyesen mireánk is.

Ez a gondviselő erő tartja fenn a világot. Mi nem tudjuk elképzelni, hol van a világegyetem alja, széle, miért nem zuhannak egymásra a csillagrendszerek, galaktikák. Véges emberi agyunk egyszerűen nem tudja felfogni a végtelen világot. De Isten ezt átlátja, s gondviselésével fenntartja és igazgatja. Istennek ez a természetre kiáradó gondviselése mindenütt látszik. Tudjuk, hogy forog a föld, ezért van nappal és éjszaka. Ha nem forogna, egyik oldalán mindig nappal, a másik oldalán mindig éjszaka lenne. Tehát csak a föld egyik fele lenne lakható, és csak ott lenne növényzet is. Isten azonban azt akarta, hogy az egész föld lakható legyen, és ezért úgy alkotta meg a földet, hogy forogjon a saját tengelye körül is. Azonban ez a forgás sem szabályos. A föld a saját tengelye körül billegve forog, ezért van tavasz, nyár, ősz, tél. Ha nem így lenne, a napsugár nem tudná kellőképpen felmelegíteni a föld felszínét. Egyes helyein túl nagy hőség lenne mindig, s az egyenlítőtől északra és délre hamarabb lenne túl nagy hideg, és lehetetlen lenne az élet. Kevesebb ember férne el. Isten azért billegtette meg a forgó földet, hogy változatosabb élettel több ember férjen el rajta.

 Figyeljük meg, Isten hogyan gondoskodott az emberről. Kezdetben adott állatokat, hogy az embert szolgálják, segítsék. Ez volt az emberiség természetes energia segítsége. De Isten már előre elrejtette a kőszenet, hogy a nagyobb energia segítség legyen az emberiség fejlődésének egy bizonyos szakaszában. Elrejtette a kőolajat, a benzint is, hogy majd legyen energiahordozó egy későbbi korban. Elrejtette a nukleáris energiát, hogy mikor majd szükség lesz rá, az ember használni tudja. És még bizonyosan el van rejtve több új energiaforrás, és az ember lehet, hogy megtalálja azokat.

Valahogy olyan ez, mint amikor egy szerető szülő átadja fiatal házas gyermekének az új lakást. Berendezi azt, s a hűtőszekrényt, a kamarát, a pincét megtölti minden jóval. A fiatal házasoknak nem a semmiből kell megszerezni a fűtőanyagot, a táplálékot, csak megtalálni az apától előre odakészített dolgokat. Az aztán a fiatal házasok felelőssége, boldogsága vagy boldogtalansága, hogy mire és hogyan használják a megtalált dolgokat.

A személyes életünket is Isten igazgatja. Az ő akarata ott van minden dolog mögött. Gazdagsággal, szegénységgel, egészséggel, betegséggel, mindennel van valami célja, amivel életünket formálni akarja. Ezért lényeges dolgokban nincsenek véletlenek. Gondoljunk ismét József történetére. Vajon véletlenül jött-e arra a rabszolgakereskedő, amikor Józsefet a száraz kútba dobták testvérei? Bizonyára nem véletlenül. Isten már kijelölte őt, hogy elvigye Egyiptomba, hogy József majd ott az ország második embere lehessen.

Sokszor nem látjuk Isten gondviselését. Kisgyermek koromban tanyán laktunk. Amikor egyszer elutaztunk a közeli kisvárosba, szüleim bementek egy üzletbe, és azt mondták, maradjak az üzlet előtt, mindjárt jönnek. Vártam őket a bejárat előtt. Láttam a sok idegen embert, és egyszerre azt gondoltam, engem ottfelejtettek. Elkezdtem sírni. Biztosra vettem, hogy elfeledkeztek rólam, pedig ők közben figyeltek a kirakaton át és utánam jöttek. Így vagyunk sokszor Istennel is. Azt hisszük, hogy elfelejtett, pedig közben lát és utánunk jön.

Vannak fájdalmas operációk, amelyek gyógyulást hoznak. Az orvos azért vág, hogy kivegye a test beteg részét. Isten is így operálja meg néha az életünket. Ez is az Ő gondviseléséhez tartozik.

Vajon a rosszat is Isten akarja? Nem. Isten bizonyos mértékig megengedi a rosszat, de hatalma van azt is jóra fordítani. Aki elköveti a gonoszságot, az nem mondhatja, hogy nem hibás, mert Isten akaratából tette, mert a saját gonosz akaratából követte el. Az más kérdés, hogy Istennek ezt a rosszat is hatalma van jóra fordítani, de ez nem menti a gonoszságot elkövető bűnösségét.

Kálvin János ezt így szemléltette: Képzeljük el, hogy egy gonosz bankárt kirabol egy betörő. Ez lehet a bankár felett Isten büntetése, de nem menti a betörőt, mert a betörő nem azért tört be, hogy Isten büntetését végrehajtsa, hanem azért, hogy lopjon.

A gondviselésbe vetett hitünk nem fatalizmus. (Fatalizmus a megváltozhatatlan, elkerülhetetlen sorsban való hivés.) A gondviselésbe vetett hitbe az is beletartozik, hogy nekünk teljes felelősséggel el kell végeznünk feladatunkat, de közben tudnunk kell, hogy az utolsó szó az Istené, s neki mindig hatalma van bennünket megsegíteni.

Mondhatjuk-é, hogy a gazdagság és a szegénység Istentől jő, s akkor nekünk nem kell a szegényeken segítenünk? Nem, mert a Szentírásban meg van írva, hogy a szegényeket segítenünk kell. Ha mi szegényedünk le, azzal próbára tesz bennünket Isten, s külön életünkben ennek is valami oka, értelme vagy valami célja van. Ha más szegényedik le, az is próba számunkra, hogy hogyan segítjük, mennyi szeretet van bennünk. Ezért életünk minden eseménye mögött meg kell keresnünk Isten akaratát. Ebben segít a Szentírás rendszeres olvasása.

28. kérdés: Mit használ nekünk Isten teremtő munkájának és gondviselésének ismerete?

Felelet: Hogy a kedvünk ellenére való dolgokban türelmesek, a boldogságban háládatosak, jövendő dolgainkra nézve pedig a mi hűséges Istenünkben és Atyánkban jó reménységünk legyen afelől, hogy semmi sem szakaszthat el minket az ő szerelmétől, mivel minden teremtmény annyira az ő kezében van, hogy az ő akarata nélkül semmit sem tehet, sőt meg sem mozdulhat.

A Káté tehát három dolgot nevez meg. Az első, hogy a kedvünk ellenére levő dolgokban türelmesek legyünk. Mondjatok egy kedvünk ellenére való dolgot. Nyilvánvalóan egy rossz jegy is az iskolában kedvünk ellenére való dolog, de a betegség is, a szegénység is az. Amikor elvitték az embereket kényszerlakhelyre, börtönbe zárták, az is kedvük ellenére volt. Kedvünk ellenére való dolog az is, ha egy tervünk nem sikerül, anyagi vagy lelki kár ér bennünket. Ilyenkor látszik meg a hitünk, hogy tudunk-e türelmesek lenni, bízunk-e abban, hogy Isten megsegít?

A második, hogy jövendő dolgainkra nézve a mi hűséges Istenünkben és Atyánkban jó reménységünk legyen afelől, hogy semmi sem szakaszthat el minket az ő szerelmétől. A nehéz időkben a próbákban látszik meg: van-e igazi hitünk? Van-e akkor is jó reménységünk? Tudjuk-e, hogy minden teremtmény annyira az ő kezében van, hogy az ő akarata nélkül semmit sem tehet, sőt meg sem mozdulhat?

A harmadik az, hogy a boldogságban háládatosak legyünk. Ez a három dolog az Istenben bízó hívő keresztyén ember magatartása. A próbában a türelem, a boldogságban a hálaadás és a bizonytalan jövőre nézve az Istenbe vetett bizalom. Magunkat is meg kell vizsgálnunk, hogy megvan-e bennünk ez a három: a türelem, a hálaadás és a bizalom.

Az előző kérdésekben azt hallottuk, hogy azért is lehet bizalmunk a jövőben, mert Isten javunkra fordíthatja és javunkra is fordítja a próbákat. Persze nem mindenkinek válik javára a próba. Az Ige szerint, akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra van (Róm 8,28). Akik az Istent szeretik. Akik nem szeretik az Istent, azoknak nincs minden a javukra. Mert akik az Istent szeretik, azok ha szenvedésben vannak, keresik Istent, még inkább megtalálják, és megerősödik a hitük. Olyanokká lesznek a Szentírás szavaival, mint a tűzben megpróbált arany. Javukra lesz a szenvedés. Isten sokszor fekete csomagban, fekete csomagolópapírba csomagolva adja nekünk nagy ajándékait. Ez a fekete csomagolópapír lehet szenvedés, betegség, amin míg átmegyünk, a lelkünk megszépül, megnemesedik, s tele lesz Isten ajándékaival. A másik, hitetlen ember is átmegy ezen, de még inkább elkeseredik, mert a szenvedésben nem keresi Istent, hanem gyalázza. Gyűlöli, vádolja az embereket, s végül a lelkében összetörik, és így nem lesz javára a szenvedés.

Aki szereti Istent, annak a boldogság javára lesz, mert tele lesz a szíve Isten iránti hálával, s ezt azzal is megmutatja, hogy segíti a bajban lévőket, örömet szerez másoknak. Ezáltal a saját lelke is szépül, és neki is sok öröme lesz, látva az örömöt, amit másoknak szerzett. Aki nem szereti Istent, az a boldogságban elhiszi magát, diktátor lesz, letapos másokat, uralkodni akar, eldurvul a lelke.

Aki szereti Istent, az a jövendőre nézve bizalommal viseltetik, tudja, hogy Isten majd megsegíti. Aki nem szereti Istent, az vagy fösvény lesz, és gyűjt, hogy gazdag legyen, vagy mindenkit megpróbál letaposni, hogy biztosítsa magának a jövőt, vagy összetörik a jövő iránti félelemtől a lelke, és nem lesz javára a jövő várása. Ezért csak akik Istent szeretik, azoknak lesz minden javukra, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.

Emlékeztek, mit mond a parancsolat? Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ha szereted Istent, akkor tudsz bízni benne, s akkor boldog lesz az életed. A keresztyén élet felelős élet, de egyúttal a gondtalanság élete is, mert az Istenbe vetett feltétlen bizalom elveszi a félelmet. Egy család egy kiránduláson szakadék szélére került. Az édesapa hátizsákban, kötélre kötve engedte le a szakadékon át a gyermekét. Később a gyermeket megkérdezték, hogy félt-e. Hogy féltem volna – mondta –, hiszen édesapám fogta a kötelet?! Ha életünk akármilyen nagy szakadéka felett fogunk lebegni, ne felejtsük el: Isten fogja a kötelet.