VIII. ÚRNAPJA

24. kérdés: Hány részre oszlik az Apostoli Hitvallás?

 

Felelet: Háromra: Az első szól az Atya Istenről és a mi teremtésünkről. A második a Fiú Istenről és a mi megváltásunkról. A harmadik Szentlélek Istenről és a mi megszenteltetésünkről.

 

Az Apostoli Hitvallás úgy kezdődik, hogy: Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában. Az első része tehát az Atyáról, Istenről szól, aki mindent teremtett. A második bekezdés úgy kezdődik, hogy: Hiszek Jézus Krisztusban, Isten egyszülött fiában. A második része tehát Isten Fiáról, Jézus Krisztusról szól, és mindarról, amit Jézus tett érettünk, vagyis a mi megváltásunkról. A harmadik része úgy kezdődik, hogy: Hiszek Szentlélekben. Ez a rész a Szentlélek Istenről szól és a mi megszenteltetésünkről, vagyis arról, hogy megváltásunk érdekében mit tesz velünk Isten.

 

25. kérdés: Mivel Isten lényegében csak egy, miért beszélsz háromról: Atyáról, Fiúról, Szentlélekről?

 

Felelet: Azért, mert Isten az ő Igéjében úgy jelentette ki magát, hogy ez a három egymástól megkülönböztetett személy az egy, valóságos, örök Isten.

 

Ez a szentháromság. Azt jelenti, hogy Isten személyében három és lényegében egy. Van-é még ilyen, fel tudja fogni ezt emberi ész? Hiszen vagy egy, vagy három. Nem lehet egyszerre egy is és három is. De ne felejtsétek el, hogy Isten nagyobb, mint mi. Mi nem tudjuk felfogni tökéletesen Istent. Éppen úgy, mint ahogy bennünket sem tudnak felfogni az állatok. Ha eső után kibújik egy giliszta a földből, a tenyeredre veszed, és elkezdesz neki beszélni, hogy mi is az ember, mi is az iskola, miket is tanultok az iskolában, mi a politika; ért ebből valamit a giliszta? Semmit nem ért. Miért nem ért semmit? Mert ő csak egy giliszta, s nem tudja felfogni azt, hogy mi az ember, még akkor sem, hogyha az ember a tenyerén tartja. Látjátok, így vagyunk Istennel is. Amilyen különbség van köztünk és a giliszta között, legalább olyan különbség van köztünk és Isten között. Isten sokszor szinte a tenyerére vesz, s magyaráz nekünk, s még a saját nyelvünkön is magyaráz, hiszen le van fordítva magyarra a Biblia is. És mégsem tudjuk sokszor felfogni Istent, túlságosan kicsik vagyunk ahhoz. Isten teremtett dolgait sem tudjuk felfogni, még azt sem tudjuk felfogni, hogy mi az anyag, mi az energia, mi az elektron, nem tudjuk felfogni igazából a teret sem, hogy hol van a világegyetem vége. Az időt sem tudjuk felfogni, fogalmunk sincs róla, hogy honnan jön és meddig tart az idő. Benne élünk egy világban, és nem tudjuk felfogni a világot. Másodpercenként 22 km-es sebességgel halad az egész Naprendszer a Herkules csillaghalmaz felé, lejár az egész emberi történelem, és azt sem tudjuk, hogy honnan jöttünk és hova megyünk, csak utazunk a mindenségben, Isten teremtett világában s nem tudjuk felfogni, hol van ennek az útnak a vége. Hát akkor hogy tudnánk felfogni Isten és a Szentháromság titkát?

 

Mégis valahogy valami hasonlatképpen megérthetjük, mert még van olyan dolog, ami három és mégis egy. Pl. a Nap, a napsugár és a meleg. A Nap fent van az égen, világosan látjuk, hogy ott van. De a napsugár itt van a földön. Világosan látjuk, mert éppen itt van a földön, rásüt a vízre, a földre, a rügyekre, s azok bomlani kezdenek, és ahova a napsugár odasüt, ott meleg van. Ez három különböző dolog. Egy égitest az égen, itt a földön a napsugár, a levegőben a meleg, s ezt a hármat nem lehet elválasztani egymástól. A napsugárban benne van a Nap ereje, energiája, anyaga. A melegben benne van a napsugárnak a munkája és a Napnak az ereje, ami több milliárd fokos ott fent az űrben, de a napsugár által ide is elérkezik. S amikor a föld jobban a Nap felé fordul tavasszal, akkor egyszerre ennek a melegnek a hatására kibomolnak a rügyek, kinyílnak a virágok, zöldül a fű, és megváltozik az egész világ. Látjátok, így van a dolog Istennel is. Ahogy a Nap az égen van, úgy mindenek forrása, az Atya Isten teremtett mindent és bennünket is. Vajon Jézus Krisztust is Ő teremtette? Jézus Krisztus tőle származik, belőle származik, mint a napsugár a Napból. Persze kérdezhetnénk, hogy mi volt előbb: a Nap vagy a napsugár. Persze hogy a Nap, de abban a pillanatban, ahogy Nap volt, volt napsugár is. Kérdezhetnénk, hogy mi a nagyobb: a Nap vagy a napsugár. Persze hogy a Nap, de a napsugárban benne van a Napnak az ereje. Ilyen az Atya és Jézus Krisztus viszonya is. A János evangéliuma úgy kezdődik, hogy: „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala.” Először érthetetlen számunkra ez az ige, de ha behelyettesítjük a Napba és a napsugárba, ha azt mondjuk, hogy kezdetben volt a napsugár, s a napsugár a Napnál volt, és a Nap volt a napsugár – így értitek? A napsugár nem a Nap, de mégis benne van a Nap energiája, ereje, hatalma. Így van Jézus Krisztussal is. Nem Ő az Atya Isten, de benne van az Atya Isten hatalma, energiája, ereje, mindene. És ahol a napsugár van, ott van a meleg, Ahol ott van az Atya és Jézus Krisztus, ott van a Szentlélek, Isten lelke, ereje, hatalma, energiája, ami fenntartja az egész világmindenséget, megváltoztatja az emberi lelket is, és mint ahogy a meleg tavasszal életet ad a földnek, úgy ad életet az emberi léleknek is, hogy virágozzon ki belőle a hit, a szeretet, a béke, a jóság, az új, Isten szerinti élet. Azért ez a három egymástól megkülönböztetett személy az egy valóságos örök Isten – mondja a Káté. Úgy tanítja a dogmatika, hogy ez a három megkülönböztethető, de egymástól szét nem választható. Mert ugye meg lehet különböztetni a Napot, a napsugarat és a meleget, de nem lehet elválasztani. Mert ha a Napot elválasztjuk a napsugártól, nincs többé napsugár. Nem lehet elválasztani a napsugarat a Naptól, s nem lehet elválasztani a meleget egyiktől sem, mert ahol Nap és napsugár van, ott meleg van. A napsugár a Nap kiáradása a földre. Jézus Isten kiáradása a földre. Aki látja a napsugarat, az látja a Napot. Jézus azt mondta Filepnek: „Aki látott engem, látta az Atyát” (Jn 14,9).