VI. ÚRNAPJA

 

16. kérdés: Miért kell neki valóságos és igaz embernek lennie?

     Felelet: Mert Isten igazságossága megköveteli, hogy ugyanaz az emberi természet fizessen meg a bűnért, amely azt elkövette, márpedig aki maga is bűnös, másokért meg nem fizethet.

  

A Káté azt mondja: Megváltónknak valóságos igaz embernek kell lennie, mert az ember, az emberiség követte el a bűnt Isten ellen, és ezért embernek kell szenvedni a bűnért, nem valaki másnak. De a Káté azt mondja: Istennek is kell lennie, hogy isteni erejével el tudja hordozni a bűneink büntetését, hiszen egy ember képtelen erre.

 

17. kérdés: Miért kell neki egyszersmind igaz Istennek is lennie?

    Felelet: Hogy istenségének erejéből Isten haragjának terhét mint ember elhordozza, és az életet visszaszerezhesse és ajándékozhassa.

 

 Mert senki más nem tudja nekünk bűneink bocsánatát és az örökéletet ajándékozni, csak Isten.

 18. kérdés: Ki az a közbenjáró, aki egyben valóságos Isten és valóságos, igaz ember is?

     Felelet: A mi Urunk Jézus Krisztus, akit az Atya tökéletes váltságunkra és igazságosságunkra ajándékozott nékünk.

 

Hogy lehet azt megérteni, hogy Jézus tökéletes ember és tökéletes Isten? Hiszen egészen más az ember, és egészen más az Isten. S hogy lehetett Ő egyszerre emberi és ugyanakkor isteni? Hogy lehet ezt megérteni?

    Isten teremtett dolgaiban is megvan ez a kettősség, gondoljatok pl. a napsugárra, a fényre. A fizikából tudjuk, bizonyos kísérletek azt mutatják, hogy a fény fotonokból áll, és így kicsi anyagi részecskéknek az áramlása. Viszont ugyanakkor más kísérletek azt mutatják, hogy bizonyos körülmények között a fény nem anyagi részecskék áramlása, hanem elektromágneses hullámrezgés. Akkor melyik? Az egyik kísérlet hullámrezgést mond, a másik anyagi részecskéket. A fizikusok sokat vitatkoztak ezen, és végül azt mondták, hogy a kettő együtt, egyszerre igaz. Mind a kettő a fény, ami hol így, hol úgy viselkedik. Mi nem látjuk ezt a belső titkot, mi csak a fényt látjuk. Éppen így van az Úr Jézussal is. Mi csak Őt látjuk, aki megszületett karácsonykor, aki csodát tett, tanított, aki meghalt értünk a keresztfán, aki feltámadt, és mennybe ment. Mi csak a fénysugarat látjuk, az Isten szeretetének a fénysugarát, de ahogy a fény egyszerre anyag és hullámrezgés is, és úgy fény, úgy volt az Úr Jézus is egyszerre ember is és Isten is, és úgy volt az Isten fia. Vagy még egyszerűbben: képzeljetek el egy papírt, aminek az egyik oldala fekete, a másik fehér. Fehér ez a papír, vagy fekete ez a papír? Egyik oldala fehér, a másik oldala fekete, és így egy darab, egy papír. Így van az Úr Jézus is, van emberi oldala, van isteni oldala, a kettő egyszerre egy. A dogmatika erre azt mondja: ez a két oldal megkülönböztethető, de szét nem választható, éppen úgy, mint a papírlap. Megkülönböztethető a fekete, a fehér, de nem lehet szétválasztani, mert egy papírlapon van mind a kettő. Az egy valóság két oldala. Az Úr Jézus azért tudta elhordozni a mi bűneink büntetését, mert volt egy emberi oldala, mondjuk, hogy a fekete oldal. Mivel ember követte el a bűnt, emberi testben szenvedett a mi bűneinkért, de ezt azért tudta megtenni, azért volt ereje elhordozni a mi bűneink büntetését, mert volt egy fehér oldala, mert ő bűn nélküli volt, és isteni hatalommal, isteni erővel járt a földön, ezért tudta elhordozni bűneink büntetését. Egy közönséges ember önmaga is bűnösen nem tudott volna megváltani bennünket, össze is roppant volna bűneink büntetése alatt.

     Fel lehet tenni a kérdést: miért vállalta el az Úr Jézus a bűneink büntetését? Hogy is lehet ezt megérteni, miért nem egyszerűen csak az mondta Isten, hogy jól van, elengedem a bűnöket?

     Az Úr Jézustól sokan tanultak, így tanult tőle Gandhi is. Arról a Gandhiról van szó, aki Indiát felszabadította az angol gyarmati uralom alól, úgy lehet mondani: puskalövés nélkül, a szeretet és a szenvedés eszközével. Mikor például nem adták meg az angolok Indiának a szabadságjogokat, akkor Gandhi azt mondta: Két hétig nem eszem semmit. Éhségsztrájkba lépett. Bűnösek voltak az angolok, nem adták meg az emberi jogokat, megbüntette őket Gandhi, de úgy büntette meg, hogy a büntetésüket magára vállalta, és az angoloknak kellett tudniuk, az akkori angol vezetésnek, hogy Gandhi most érettük, miattuk, az ő keményszívűségükért szenved. Gandhi ezt az Úr Jézustól tanulta. Az Úr Jézus is lejött a földre, elmondta az embereknek: Bűnösek vagytok, rosszak vagytok, gonoszak vagytok, bántjátok Istent, bántjátok egymást, büntetést érdemelnétek, de mivel én szeretlek benneteket, a büntetést magamra veszem, és helyettetek fogom elhordozni a keresztfát, hogy kiábrázoljam azt, milyen büntetést érdemelnétek, és hogy megmutassam, lefizettem érettetek a büntetést. Ezért szenvedett érettünk. Szenvedése fel kell hogy rázzon bennünket a közönyösségből, rá kell döbbennünk arra, hogy érettünk, miattunk és nemcsak az akkori emberek gonoszságáért, hanem a mi bűneinkért is szenvedett.

     Egy volt szovjet kém elmesélte, hogy hitetlenül ment kémkedni Franciaországba, s ott meghallotta, az apácák az egyik kolostorban korbácsolják magukat a hitetlen emberekért, hogy azok térjenek meg. Először kinevette őket, aztán mindig ott volt a szívében a gondolat, hogy miatta is korbácsolják magukat. Végül ez annyira nyugtalanította, hogy elkezdte olvasni a Bibliát, hogy lássa, mit is akarnak ezek az apácák. És így tért Istenhez. Nem bírta már elviselni, hogy miatta korbácsolják magukat. Ezek az apácák az Úr Jézustól tanultak, és tulajdonképpen az Úr Jézus másokért való szenvedését példázták ki a saját szenvedésükkel, amennyire tudták. Ahogy ezt a valamikori szovjet kémet bántotta az, hogy érette is korbácsolják magukat, és csak akkor lelte meg a lelki nyugalmát, amikor megtért Istenhez, éppen úgy kell bántania bennünket is annak, hogy az Úr Jézus érettünk is szenvedett, s csak akkor van nyugalma a lelkünknek, ha megtérünk hozzá, ha bocsánatot kérünk tőle, és ha szerinte élünk ezután. Ha ezt megtesszük, akkor nem kell félnünk bűneink büntetésétől. Akkor bocsánat vár reánk, mert Őt a Mennyei Atya tökéletes váltságunkra és igazságosságunkra ajándékozta nékünk.

    Mit is jelent a váltság, mi a különbség a válság és a váltság között? Nem tudom, ismeritek-e a magyar nyelvben ezt a különbséget? A válság valami nagy bajt jelent. Válságos helyzetben vagyunk – ez azt jelenti, nagyon bizonytalan, nagyon rossz helyzetben vagyunk, rossz kimenetele lehet helyzetünknek. A váltság az valami egészen más. A megváltásból jön: megváltani, kiváltani, szabaddá tenni valakit. Gondoljatok a török világra, amikor elfogták a magyar vitézeket, a gyermekeket, az édesanyákat, és vitték őket Törökországba fogságba. (Most is vannak Egyiptomban magyar származású úgynevezett magyarabok, akik tudják magukról, hogy magyarok, és az őseiket a török világban vitték el valamikor.) Akkor, ha valakinek sok pénze volt, a fogságba vitt embereket kiválthatta. Ezért ha valakit nagyon szerettek, összegyűjtötték a váltságpénzt, és kiváltották, fizettek érte, és cserébe szabadon bocsátották a foglyot.

 

   Mindannyian a bűn foglyai vagyunk, és mindannyiunkra büntetés vár. Mint ahogyan a törökök vitték a foglyokat, úgy visz bennünket a bűn és a Sátán, és úgy vár reánk a büntetés, ahogyan várt akkor a foglyokra a fogság. De Jézus Krisztus megfizetett érettünk. Később fogjuk a Kátéból tanulni, hogy nem aranyon vagy ezüstön, hanem az Ő drága vérén váltott meg. A maga tulajdonának megvett bennünket, kifizette értünk a váltságdíjat, kiváltott bennünket. Azért adta Isten Krisztust, hogy a földi életben ezen a nagy úton, ahol elfogna bennünket a bűn, Ő ki tudjon váltani minket. Ezért Ő a mi Megváltónk, akit az Atya a mi váltságunkra, igazságosságunkra adott, hogy Őáltala megigazuljunk, olyanok legyünk Isten előtt, mintha semmi bűnt nem követtünk volna el.

19. kérdés: Honnan tudod ezt?

    Felelet: A szent evangéliumból, melyet Isten maga először a paradicsomban jelentett ki, azután a szent pátriárkák és próféták által hirdettetett, az áldozatok és a törvény más ceremóniái által példáztatott, végre pedig az ő egyetlenegy Fia által beteljesített.

 

A szent evangéliumból (a Bibliát másképpen Evangéliumnak is hívjuk; Evangélium azt jelenti magyarul, hogy örömüzenet), amelyet Isten maga először a paradicsomban jelentett ki. Emlékezünk még a vallásórákra. Amikor az első emberpár bűnbe esett, akkor Isten megbüntette, kiűzte őket a paradicsomból, de megígérte, hogy el fogja küldeni majd azt, aki asszonytól születik, és a kígyó fejére tapos, a kígyó pedig a sarkát mardossa. (Elolvasandó a Bibliából 1Móz 3,14–15 verse.) Ez volt az első Úr Jézus eljöveteléről szóló ígéret. Asszonytól született a földre, Szűz Máriától és a kígyó fejére taposott. Tudjuk, hogy a Szentírásban a kígyó mindenütt a Sátánt jelenti. Krisztus a kígyó fejére taposott, mert kiűzte a gonosz lelkeket az emberekből, Istenhez vezette őket, megtisztította az emberek szívét és új életet adott nekik. A kígyó fejére taposott, a kígyó pedig a sarkát marta meg. Hol marta meg a kígyó az Úr Jézust? A kereszten. Halálra marta a kereszten. Ez volt a Szentírás első ígérete, amit a paradicsomban jelentett ki Isten. Ezt hirdették a szent pátriárkák és próféták. Kik voltak a pátriárkák, az ős atyák? Ábrahám, Izsák, Jákób, József. Ábrahámnak azt ígérte Isten, hogy benne áldatnak meg a föld minden nemzetségei, s az ő magvából fog származni majd az, aki áldást hoz az egész földre. S az Úr Jézus az ő magvából származott, az ő leszármazottjai közül való volt. A próféták hirdették (elolvasandó Mik 5,2–4, És 11,1–5, 53,1–9, Zak 11,11–13), hogy hol fog megszületni, mi történik vele. Aztán példázták az áldozatok és a törvény más ceremóniái által. Beszéltünk az elébb a bűnbakról, aminek jelképesen a fejére rakták a nép bűneit, és feláldozták az oltáron. Ez is az Úr Jézust példázta, aki jönni fog, hogy elvegye a bűnök büntetését. Ezért mondja a Káté: Végül mindez beteljesedett az Ő egyetlenegy Fia által, vagyis az Úr Jézus által. Erről a beteljesedésről szól a Káté, és ennek a következményeiről.