Második rész Az ember megváltásáról

 

V. ÚRNAPJA

12. kérdés: Mivel tehát Isten igazságos ítéletéből ideiglenes és örökké tartó büntetésre vagyunk méltók: miképpen szabadulhatunk meg a büntetéstől és juthatunk ismét kegyelembe? 

Felelet: Isten azt akarja, hogy igazságának elégtétel adassék. Ezért nekünk tökéletesen meg kell fizetnünk, vagy saját magunk erejéből, vagy más által.

Láttuk, hogy bűnösök vagyunk, és a bűn büntetést érdemel. Isten azt akarja, hogy igazságának elégtétel adassék. Ezért nekünk tökéletesen meg kell fizetnünk, vagy saját magunk erejéből, vagy más által. Ez természetes is. Ha valakinek tartozom, az adósságot meg kell adnom. Kérdés, hogy mi magunk képesek vagyunk-e a tökéletes megfizetésre, helyre tudjuk-e hozni a mi bűneinket.

Képzeljük el, hogy mától fogva tökéletes életet élnénk, nem gondolnánk, nem csinálnánk semmi rosszat, Istennek mindenben engedelmeskednénk, tökéletes gyermekei lennénk. Ismerve azonban magunkat, már ez is elképzelhetetlen. De tegyük fel, hogy sikerül. Vajon akkor megfizethetnénk a mi bűneinkért? Nem. Mert eddig nem voltunk tökéletesek, eddig gondoltunk, cselekedtünk is rosszat, vagy nem cselekedtünk jót, nem segítettünk úgy másokon, ahogy kellett volna, beszédünk sem volt mindig olyan, amilyennek lennie kellett volna. Tehát ha mától kezdve tökéletesek lennénk, azzal még nem fizetnénk meg az ezelőtti bűneinkért. Mert képzeljétek el, hogy valaki ezelőtt három évvel betört egy bankba, kirabolta a kasszát, megölt három embert és eltűnt, aztán most elfogják, és az illető azt mondja: jó, jó, ezelőtt három évvel igaz, hogy gyilkoltam, öltem, raboltam, de azóta semmi rosszat nem csináltam, vajon akkor nem ítélnék el? Elítélnék. Nem az számít, hogy most nem csináltam semmi rosszat, hanem az számít, hogy azelőtt egyáltalán csináltam-e valami rosszat. Éppen így vagyunk mi is Istennel szemben. Bűnösök vagyunk, és nem tudunk a bűneinkért megfizetni.   

13. kérdés: Mi magunk képesek vagyunk-e a megfizetésre? 

Felelet: Semmiképpen nem, sőt inkább napról napra növeljük tartozásunkat.

Egy napunk sincs egészen tökéletes, amiben vagy gondolatban, vagy beszédben, tettben vagy mulasztásban valami hibát ne követtünk volna el. 

14. kérdés: Hát bárki, aki csak teremtmény, megfizethet-e miérettünk? 

Felelet: Egy sem. Először azért, mert Isten nem akar más teremtményt megbüntetni az ember bűnéért. Másodszor, mert teremtmény nem viselheti el Isten bűn ellen való örök haragjának súlyát, sem másokat attól meg nem szabadíthat.

Kérdés tehát az, hogy meg tudunk-e szabadulni valami másnak a feláldozásával. Pl. egy állat megfizethet-e? Nevetséges lenne azt gondolni, hogy megfizethet. Megölni pl. egy kutyát azért, hogy szenvedjen a mi bűneinkért, ez egész gyermekes gondolkozás lenne. Igaz, hogy az Ószövetségben minden évben elvégezték a bűnért való áldozatot, amikor feláldoztak egy bárányt vagy kost a bűnökért. Innen is származik az a kifejezés, hogy bűnbak. A zsidó főpap jelképesen rárakta a népnek a bűneit és aztán megölték a nép bűnei miatt a kost. Ezt minden évben meg kellett csinálni. Ennek azonban volt egy másik jelentése: előre mutatott Jézus Krisztusra, aki majd valóban el tudja hordozni a mi bűneinknek a büntetését. Mi azonban mást nem büntethetünk a mi bűneinkért, és egy teremtmény sem tudná elviselni az Isten bűn elleni haragját, és egy másik ember sem tudna mihelyettünk szenvedni, hiszen a másik ember önmagát sem tudja megváltani.

15. kérdés: Milyen közbenjárót és megváltót kell tehát keresnünk?

Felelet: Olyat, aki valóságos és igaz ember, mindazonáltal minden teremtménynél hatalmasabb, azaz egyszersmind valóságos Isten is.

Valaki olyan tud csak bennünket megváltani, aki bűntelen, aki önkéntesen elvállalja bűneink büntetését, és akinek hatalma van megváltani bennünket. Ezért tökéletes embernek kell lennie, aki azonban ennél nagyobb is, akinek isteni természete van.