28../ Bölcs szívvel élni. Zsoltárok 90, 11.12

E koporsó mellet a legreformátusabb zsoltár mondatait hallgattuk meg. Ezzel is tisztelgünk annak emléke előtt. Aki e koporsóban pihen, és aki oly sokszor talált erőt, megnyugvást és vigasztalást e zsoltárban.

Itt a temetőben, mintha mélyebben értenénk e zsoltár felolvasott mondatait. Szív szerint igazat kell mondanunk minden szavára. Bizony életünk ideje 70, vagy 80 esztendő, nagyobb részük nyomorúság és fáradság. Mégis úgy tűnik tova, mintha repülnénk. Ezért méltó kérnünk, hogy bölcs szívhez segítsen minket Isten kegyelme.

Hetven esztendő, vagy feljebb 80 esztendő. Isten őrizzen bennünket attól, hogy lebecsüljük az orvostudomány fejlődését, eredményeit. Sőt e helyen is ál-dást kell kérnünk mindazok életére, fáradozására, akik az emberek gyógyítására szentelték oda életü-ket. Azonban azt is meg kell állapítanunk, hogy ma sem vagyunk előbbre, mint Mózes idejében, amikor az átlagos életkor 70-80 esztendőben állapították meg. Ezt az átlagos életkort adta meg Isten jó Anyátoknak is, aki szíve szeretetében, értetek való törődésében – és ezt külön, boldog szívvel hangsúlyozom, a gyülekezetért érzett felelősségében átlagon felüli volt. Sok ilyen édesanyát kívánok ennek a gyülekezetnek és szeretett magyar népünknek.

Nagyobb részük nyomorúság és fáradság. a zsoltárban előbb van a nyomorúság és azt követi a fáradság. az ő életében fordítva volt. Előbb volt a fáradság. A szülői házban, szorgalmas, becsületes munkás szülők között korán megismerte, megtanulta a munka szépségét, de fáradságát is. Munkában telt gyermeksége és ifjúsága. Majd mint feleségnek és édesanyának, mennyi fáradság volt osztályrésze. Mert ha vannak a munkának hősei, akkor a feleségek és az édesanyák azok! Mennyi fáradságot jelentett kedves leányainak felnevelése. Bizony elmondhatjuk koporsója mellett, hogy életének nagyobb része fáradság volt. És nyomorúság. Az utolsó 25 esz-tendő nem volt más, mint nyomorúságok sorozata. Először jó szüleit temette el, majd férje koporsója mellé kellett állnia. A gazdasági átalakulás már öz-vegy sorsban találta. S ha az évszázados beideg-ződés után, nehéz volt férfiainknak is, megtalálni helyüket, mikor új barázdát szántott az eke, ó meny-nyivel nehezebb volt az özvegyeknek. Vannak itt a temetési istentiszteleten áldott életű özvegyasszonyok, akiknek a közös gazdálkodás kezdeti nehézségeinek esztendeiben nagyon kemény munkával kellett megszerezni a nyugdíjat. Ti tudjátok legjobban, mi nyomorúságot jelentett számotokra azokban az esztendőkben az özvegység. Majd nagyon szeretett testvérétől is búcsúznia kellett, míg mindezek a nyomorúságok úgy megtörték erejét, hogy nem maradhatott egyedül az ősi házban, és bármily nehéz volt is a válás és a búcsúzás a szülőfalútól, a szülői hajléktól, el kellett azt hagynia. Kell-e szólanom az utolsó 4 esztendő súlyos betegségéről és a titeket is megpróbáló szenvedésről? Ugye elmondhatjuk, hogy életének nagyobb része nyomorúság volt!

Gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk. Bizony, a napoknak, az esztendőknek szárnyuk van: repülnek azok, repítenek minket is. Ma bölcső, holnap koporsó s a kettő között oly gyorsan repülnek évtizedek, nemzedékek.

Ennek az Igének szomorító üzenete mellett van egy megörvendeztető, megvigasztaló üzenete is: vándormadarak vagyunk itt, szárnyaink vannak, akik átrepülnek ezen az életen. A küzdelemben, a nyo-morúságok tüzében, a fáradságok özönében leperzselődne, és elfáradnak szárnyaink, de vergődve, fáradtan is repülünk.Ugye így tűnt tova ez az áldott anyai szív is, olyan az egész, mintha csak átrepült volna köztetek.

Taníts minket, hogy bölcs szívhez jussunk! Ezzel már el is érkeztünk a zsoltár könyörgéséhez, a bölcs szívért való esedezéshez. Mert az a bölcs szív, amelyik tudja, hogy e földön nincsen nekünk mara-dandó városunk. A bölcs szív tudja, hogy ez az élet csak az igazi, az örök életre való felkészülés al-kalma. A bölcs szívben Isten félelme lakozik, s ép-pen ezért tudja földi életét Kősziklára építeni. Jézus Krisztus szerint is,akkor lesz nyilvánvaló, hogy fö-vényre, vagy kősziklára épült-e egy emberi élet, amikor jön az árvíz, fújnak a szelek, és beleütköznek abba a házba.

Nyugodt szívvel hirdetem nektek, hogy szerető szív mellett ilyen bölcs szív lakozott édes-anyátokban. Ti tudjátok legjobban, hogy testét, értelmét megtámadhatta a betegség, de betegen, nyomorúságban is teljes szívvel ott maradt az Uránál. Példát hagyott néktek, hogy az Uri imádságot, gyermek szívvel, gyermek módjára , naponként el kell mondanunk. S azért énekeljük majd koporsója mellett a 25. zsoltár első két versét, mert ezzel emelte fel szívét ő is naponként az Ő Urához, istenéhez. Amikor pedig azért könyörgött, hogy Utaid Uram mutasd meg. Bizonyosan már az örökké-valóság útjára gondolt, készült.

Jó és áldott emlékének úgy adóztok legméltóbban, ha ti is úgy éltek, hogy bölcs szívhez jussatok. Így búcsúzzatok tőle... Jertek imádkozzunk. Ámen.

(év hely és név nélkül nélkül) valószínű Pápa