19./ Temetési beszéd özv. Böröczky Dezsőné Balogh Lenke 76 éves felett. Pápán, az Alsóvárosi temetőben 1983. Július 8-án

A fájdalomnak és gyásznak ez órájában, a búcsúzás nehéz perceiben vezesse gondolatainkat, szavainkat és érzéseinket a Szentlélek Isten örök igéje. Istennek hozzánk szőlő üzenetét hallgassuk meg a 103. zsoltár 14-18. verseiből:

"Isten tudja a mi formáltatásunkat, megemlékezik róla, hogy por vagyunk* Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé és az Ő helyét sem ismerjük többé De az UR kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain. Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatairól, hogy azokat megcselekedjék."

GYÁSZOLÓ KEDVES TESTVÉREK!

A Biblia azért is az élet könyve, mert szinte megdöbbentő realitással beszél az életről és a halálról. Nincs még egy könyv a világon, amely olyan reálisan tárná elénk embersorsunkat, mint épen a Biblia. Rólunk néha azt mondják, hogy mi idealisták vagyunk. Nos, visszautasíthatjuk bátran ezt a megállapítást, mert a keresztyéneknél reálisabb embert nem ismer a világ.

Milyen megható és megdöbbentő egyszerűséggel beszél most is számunkra Isten Igéje az ember elmúlásáról: "Az emberek napjai olyanok, mint a fű úgy virágzik, mint a mezőnek virága. Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, az ő helyét sem ismerjük többé." A Zsoltárosnak ezt a három évezredes megállapítását egy régi kínai mondás a falevél óban tárja elénk, amikor az embert a legkönnyebb falevélhez hasonlítja, amelyet elsodor a szél, pörgeti lent a porban, vagy lengeti fent a magasban, de zölden vagy sárgán leszakad a fájáról, ha a vihar úgy akarja. És a vihar most leszakította a fáról drága édesanyátok életét. Ezt az embersorsot szépen fejezi ki: Reményik Sándor is:

"Mindenki megy, és mindenki lohol.
Egyik csomagol - másik haldokol.
Vagy messze néz, vagy éppen sírját ássa:
Jövevények és vándorok vagyunk,
És nincsen itt senkinek maradása.„

Gyászoló Kedves Testvérek!

Bizonyos vagyok benne, hogy hitetek szerint Ti is így látjátok, ezzel a realitással szemlélitek az emberi életet. Ti is tudjatok, ez az élet rendje, és százszor jobb, ha a gyermek temetheti el az ő jó szüleit, mintha a szülőnek kell megállnia gyermeke koporsójánál. Édesanyátok is bizonyosan elmondotta kedves Leánya halála alkalmával a bibliai vallomást! Édes gyermekem, drága leányom, bárcsak én haltam volna meg helyetted! Bizonyos, hogy megpróbált életének legmegrázóbb és legnehezebb ideje volt, amikor az édesanyának kellett ki kisérnie a temetőkertbe kedves Leányát. "Most az édesanyát kísérjük utána. És mégis...0ly nehéz a gyermeknek is eltemetni az édesanyát...Most pedig nemcsak egy család jó és hűséges édesanyját temetjük, hanem mint jegyzőné és mint presbiter feleség egy kicsit előbb a takácsi, majd hosszabb ideig az adászteveli és a pápai népnek, gyülekezetnek is anyja volt. Anyai szeretettel hordozta szívén a népet, amelynek ügyeit kedves férje intézte! Áldott legyen az emléke!

Gyászoló Kedves Testvérek!

Van a nekünk adott üzenetben két rövid kis betű, egyetlen szócska, amely gyászunkban és fájdalmunkban felemel, megvigasztal és megbátorít bennünket: De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló. Ez az örökkévaló isteni kegyelem a reménységünk és vigasztalásunk a koporsó mellett is. Mi többet tudhatunk erről a kegyelemről, mint a zsoltáros Dávid. Isten újszövetségi népe tudja, hogy Isten az idők teljességében elküldötte szerelmes Fiát, a mi Urunkat, Jézust, hogy megtartónk legyen. Azért szállott alá a mennyből, azért vállalta engedelmesen mindhalálig a kereszt áldozatát, azért támadott fel, hogy minket megbékéltessen az Atyával, és vissza kerüljünk a kegyelem állapotába. Jézus Krisztusiak, az Isten Fiának vére megtisztít minket minden bűntől, hirdeti az apostol. Ez a jézusi kegyelem legyen nektek is reménység, halál, koporsó, sír láttán. Tapasztaljátok meg, hogy mindenre elégséges ez a kegyelem.

És még valamit szabad legyen kiemelnem alapigénkből Istennek azt a hűségét, amelyet nemcsak a magunk életében, de az utánunk jövő nemzedékek számára is boldogan átélhetünk. - Úgy mondják - és így is van,, hogy az ember kicsit jobban szereti mindig az unokáit, mint ahogy szerette gyermekeit. Sokáig nem értettem, miért van ez így. Most ezt vallom róla: Mert az ember az unokáiban egy kicsit búcsúzik. Az unokáit még láthatja. Kedves Testvérünknek is megadatott, hogy örvendjen unokái fejlődésének, célba érésének, reménységüknek. "Dédunokát már ő sem láthatott... És biztosan vannak e temetési gyülekezetben, akik, ahogyan ő is tette, napról-napra imádságban hordozzuk unokáinkat, oda tesszük őket az Úr elé. Nos Testvérek, azt mondja itt nekünk Isten Igéje, hogy az ő kegyelme "a fiáknak fiain", azaz az unokák nemzedékén is rajt van és rajt marad. S micsoda drága vigasztaltatás és reménység ez mindnyájunknak. Bizonyos, hogy amikor énekelte kedves énekét, erre is gondolt ő is:

Egyedüli reményem...! 276.ének

Isten akaratában megnyugodva, Istennek megköszönve a hűséges, szerető, szolgáló életét, búcsúzzatok kedves fia. Mondjátok a költő szavaival "Volt sok testvérnek szép szava Is hozzám, De a szívem fölé csak Te hajoltál" – anyám!

Búcsúzzatok kedves menyei és kedves veje, kedves unokái és kedves unokavője, kedves testvére és családja, kedves sógora és családja, kiterjedt kedves rokonok, szülőfalu, takácsi, Adásztevel és Pápa népe, gyülekezete, mind, akik ismertétek és szerettétek, akiket ismert és szeretett, Isten legyen veletek és legyen velünk. Ámen

Pápa, 1983. július 12. napján