18./ Házát kősziklára építette." Dr.Szakál Sándor ref.presbiter, egyházmegyei tanácsbíróra emlékezünk. 1983.

A Dr. Szakál Sándorról szóló kötet Kedves Szerkesztőjének és létrehozójának az volt az elgondolása, hogy zárásként a könyvben a temetési beszédet találja az Olvasó. S hogy többféle meggondolásból mégsem csupán a temetési beszédet közlöm, azért elnézést kérek a hűséges Özvegytől és e sorok olvasóitól. Biztos vagyok abban, hogy az olvasottak után megértik és igazolják döntésemet.

Élete utolsó öt esztendejében ismerhettem meg közelről Dr. Szakál Sándort. Tehát életének abban a szakaszában, amikor túl az eredményeken és csalódásokon, elismeréseken és megaláztatásokon, az élet tapasztalatait csokorba kötve, elcsendesedve „a túlsó partot látó névülésben" készül a keresztyén ember az Örökkévalóval való találkozásra, s addig minden napot, minden új reggelt új kegyelemnek fogad el.

Hűséges maradt a templomhoz és az Igéhez. A kezdetben nagyon gyér számú templomos gyülekezetben hamar feltűnt számomra rendszeres templomlátogatása, rendszerint hűséges Feleségével együtt. Többször feljött a Lelkészi Hivatalba is, adománya átadására, a gyülekezet gondja felőli érdeklődésre. Éppen ezért lelkészi szolgálatom első adandó alkalmával, az 1976. évi presbiter választáskor a gyülekezet bizalma és megbecsülése elhívta Őt az ősi pápai gyülekezet presbiteri szolgálatába másodizben, mert az ötvenes években ez a szolgálat megszakadt.

Egyháza és gyülekezete iránti hűségének és felelősségének több jelét ismerhettem meg Benne ettől kezdve. Éppen ezért ajánlásunkra az ősi Pápai Egyházmegye utódja, a Győr-Sopron-Pápai egyházmegye presbitériumai elhívták tanácsbírójuknak is. A váratlan halál széttörte e minőségben hozzáfűzött reménységeinket. A mai napig szívből fájlalom, hogy dédelgetett kedves, közös tervünket sem valósíthattuk meg: „Református nemzeti kincseink Pápa városában" című. kiadvány közös megszerkesztését. Annál buzgóbban készültem én magam is erre, mivel láthattam, hogy élete egyik utolsó nagy csalódása volt: méltatlanul kihagyták a Kollégium története című könyv munkatársi közösségéből.

Temetésén, szülőfaluja, Egeralja templomában Jézus Krisztusnak ezeket az igéit olvastam:

„Aki tehát hallja tőlem e beszédet, és cselekszi, hasonló lesz a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és neki dőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva." Máté 7, 24-25.

Aki elolvasta a könyv lapjait, aki egy kicsit ismerte Dr. Szakál Sándor életútját az egeraljai bölcsőtől az egeraljai temetőig, az elfogadja, hogy ez az ige körülöleli Dr. Szakál Sándor életét, mintegy magyarázza és összefoglalja azt. A szülői házból magával hozott, diák évei és egyetemi tanulmányai alatt kikristályosodott evangéliumi hitét, a magyar reformátusok szemérmes, puritán becsületességét és kegyességét megőrizte és megtartotta mindhalálig.

Dr. Szakál Sándor ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely a történelmi sorsfordulókat saját személyében, egzisztenciájában érezte, és átélte, mit jelent, amikor ömlik a zápor, jönnek az árvizek, feltámadnak a szelek és nekidőlnek életünk „házának". Nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni. Az előző lapokon e mondat igazságának bőséges magyarázatát találjuk. Dr. Szakál Sándor nem felhőtlen ég alatt, szivárványhíd háttérrel, napfényes évtizedekben élt. A népek viharában magyarságunkra és egyházunkra sokféle zápor ömlött, sokféle szél támadt. És Ő mindezekben „nem omlott össze." Azaz: nem veszítette el lelki-szellemi egyensúlyát, és nem vallotta szemétnek, amit értéknek tartott. Nem lett szél ingatta nádszál, akit a tanítás akármiféle szele ide és oda hajthat. Magányosan is, tanártársai félrehúzódásakor is, megmaradt magányos tölgynek, a viharban megálló biztos menedéknek.

Mint igehirdető lelkész, feledhetetlen számomra, hogy amikor az egyik szilveszteri és újévi istentiszte-leten két részben a 90. zsoltárról prédikáltam, utána milyen nagy örömmel és őszinte elismeréssel jött fel a Hivatalba, és szinte kért, hogy ezeket az igehirdetéseket írásban is jelentessem meg. Kérésére meg is tettem. Ez lett a címe e beszédnek: UNUS ES DEUS.

Igen, ez volt Dr. Szakál Sándor hitvallása is: Unus es Deus, Egyedül Te vagy az Isten! Ezért volt az élete a Kősziklára alapozva. Áldott legyen érte az Isten! 
Pápa, 1983 .