17./„Ezt mondja az Úr - így szól az Úr!" Jer. 31,16. Pápa, 1980. 09.19. Vozáry Pálné Pongrácz Irén 60 éves főiskolai docens felett.

„Ezt mondja az Ur: Hagyd abba a hangos sírást, ne könnyezzenek szemeid! Mert meglesz szenvedésed jutalma - így szól az Úr". Jeremiás 31,16

Gyászoló Kedves Test vérek!
Gyásztisztességtevő Szent Gyülekezet!

Annak a szent Igének, amelyből vigasztalást, erőt merítünk Vozáry Pálné, Pongrácz Irén drága testvérünk koporsójánál a búcsúzásnak e megszentelt perceiben, ez a kezdete és ez a vége: „Ezt mondja az Úr - így szól az Úr!"

Ez az Anyaszentegyház bizony ságtételének, igehirdető szolgálatának a felelőssége, kiváltsága és bolondsága. Úgy van, ahogyan Pál apostol mondja: „Mivel tehát a világ saját bölcsessége útján nem ismerte meg az Istent a maga bölcsességében, az tetszett az Istennek, hogy a bolondságnak látszó igehirdetés üdvözítse a hívőket." (1.Kor1,21) Testvéri szívvel mondjuk, édes, szenvedő Testvéreink: Nem emberi beszédet hoztunk számotokra erre a megrendítő alkalomra.

Azt hangsúlyozzuk mindenekelőtt, félve és remegve, ami körülöleli a Jeremiásnak adott üzenetet, ahogyan a ti szeretetetek és gyászotok körülöleli e koporsót: Ezt mondja az Úr - így szól az Úr! Azért imádkoztunk, hogy adjon Isten lelke szívetek számára csendességet ezekben a percekben, hogy meghalljátok az ő szavát. Hitünk szerint annak kell megtörténnie minden keresztyén temetés alkalmával, ami megtörtént ott akkor Bethániában, Lázár halála alkalmával, ahol elhangzott a testvéri hívás: „A Mester itt van és hív téged!" (Ján. 11,28)

Igen, nemcsak Ti vagytok itt nagy gyászotokkal, megtört szívetekkel, nemcsak elhunyt kedvesetek kihűlt teteme van itt koporsóba zárva, és nemcsak a mindnyájatokat szerető és tisztelő rokonok, barátok, munkatársak és tanítványok gyülekezete van itt együttérző szeretettel, hanem itt van az Anyaszentegyház élő Ura; Jézus Krisztus, és így szól hozzátok: Tartsd vissza szódat a sírástól és szemedet a könnyhullatástól...

Drága Testvérek, egy pillanatig se gondoljátok, hogy az a kemény közönyösség, és az érzéketlen részvétlenség szava. Nem, nem az. Csak mi emberek tudunk türelmetlenül, idegesen és keményen rászólni a sírókra: Ne sírj már, hagyd abba! Isten nem így beszél velünk, mert Ő nem ember! Ő úgy jelentette ki magát Jézus Krisztusban, mint aki ismerte az emberi könnyeket, és aki azt hirdette:

„Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak." (Már. 5,4) Akkor értjük meg a Jeremiás által mondott üzenetet, ha azt az újszövetség világosságában látjuk. Arról van itt szó, amit Pál apostol így fogalmazott meg: „Nem szeretnénk testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és hogy szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük." (1.Thessz 4,13) Amikor Isten azt mondja: Tartsd vissza szódat a sírástól és szemeidet a könnyhullatástól... akkor Ő vigasztaló szeretetével jön hozzánk, a jelenről és múltról kívánja elfordítani tekintetünket, hogy a jövőbe nézzünk: Mert, meglesz a te cselekedetednek jutalma vagy ahogyan újfordítású Bibliánk mondja: Mert meglesz szenvedésed jutalma. Lehetetlen, hogy a búcsúzásnak e megszentelt perceiben mi ne tekintsünk a múltba! Hiszen, Akinek szenvedésektől megszentelt teste itt pihen előttünk, Aki szeretteinek bizonyságtétele szerint is miután megpróbáltatott, elnyerte az élet koronáját; az egy nagy emlékezetű pápai professzor leánya; akit hazahoztatok (akinek porait hazahozzátok majd) pihenni e pápai alsóvárosi temetőbe, ahol magyar nemzeti művelődésünk oly sok nagyja között az ő kedvesei is pihennek, az innen indult, ide érkezett meg, azt Pápa városában a református gyülekezet, mint hazaérkezett testvért fogadja!

Ahol ő élt és szolgált közöttetek, ott Ő keresztyén személyiségével, mindig otthont teremtett maga körül. Nem az a mi szolgálatunk és megbízatásunk Testvérek, hogy sebeket szaggassunk, hanem inkább, hogy bekötözzük azokat; de tudjuk, bizonyosak vagyunk benne, hogy szívetek fájdalma, szemetek könnyhullatása most a hűséges áldott hitvest, a drága édesanyát, a példás pedagógust, a jó testvért, a segítőkész munkatársat és a melegszívű tanárt siratja!... De ha a múlta tekintve úgy érzitek a jelenben, hogy Benne kibeszélhetetlenül sokat veszítettetek el, kérlek Benneteket, emeljétek fel szemeiteket és tekintsetek a jövőbe. Halljátok a bíztató, a vigasztaló Isteni üzenetet: meglesz a te cselekedetednek (a te szenvedésednek) jutalma!

Ne értessem félre! Az a mi boldog hitünk és reménységünk, hogy Isten Jezus Krisztus egyetlenegy és tökéletes áldozatáért, a keresztfán értünk megtöretett testéért és értünk hullott véréért, az Ő dicsőséges feltámadásáért, a Jézus Krisztusban való hit által ingyen, kegyelemből adja nekünk a bűnbocsánatot és az örökéletet! Nem kisebbíteni akarom én a Jézus Krisztus váltságszerző munkáját; sőt inkább azt ő nagy kegyelmét magasztalom, amikor - sokszor elfelejtett - isteni igazságra kell rámutatnom az alapige alapján, hogy az Isten jelenlétében, az Isten színe előtt végzett cselekedet s vállat szenvedések nem veszítik el jutalmukat. Mondjátok csak Szeretteim, e néma koporsóba zárt áldott életű hitves, drága édesanya, jó testvér és szeretett népének fiait felső fokon tanító pedagógus élete is nem egyetlen nagy bizonyságtétele-e annak, hogy az Úrban való áldozatos élet nem veszíti el jutalmát?

Drága, özvegyen maradt hűséges Hitvese, aki nagy kereszttel indulsz a nyugdíjas esztendőkbe, tedd azt, amit Kossuth Lajos tett, amikor eltemette hitvesét. Hazament s hitvese fényképére odatett egy kis papírt, amire ennyit írt: „Nem hagytál itt, csak előrementél!" Nem hagyott itt, csak előrement,ahol a Krisztusban megjutalmazottak között vár reád!

Drága Gyermekei, kedves Leányai, kedves Fia és kedves Veje, akik nem mutathatjátok már meg édesanyátok iránti hálás szereteteteket, kettőzött mértékben vegyétek körül gyermeki szívetek hálájával az özvegyen maradt édesapát! Ne legyen olyan fájdalmas a veszteség! Ámen.

Pápa, 1980. szeptember 19. Vozáry Pálné Pongrácz Irén, Karolina 60 éves főiskolai docens felett.