11. Az Úr intézi peremet. - Dr. Gáti Erzsébet ügyvédnő 33 év. Pápa, 1984. április 3.
„De én az Urat várom, a szabadító Istenben reménykedem: meg is fog hallgatni Istenem... majd ő intézi peremet, és igazságot szolgáltat nekem. Kivisz a világosságra és gyönyörködöm igazságában." Mikeás 7,7-9
Nincs közöttünk bizonyosan senki, akit meg ne rendített volna a megdöbbentő hír: Dr. Gáti Erzsébet ügyvédnő élete 33. évében váratlanul befejezte földi pályafutását. Belőlem első hatásként e hírre Vajda János egyik szép verse szólalt meg:
Elhervad a rózsa, lehull a levél!
Ezért születünk hát, ez az életi cél?
Csak eddig a pálya, semmit se tovább,
Vagy itten az ember csak öltözik át?
Elhervad a rózsa, lehull a levél!
Hiába hisz ember, hiába remél?
Hát semmi, de semmi ami vigasztal,
Ott túl az árkon újra tavasszal?
Sírhalmot ölelve az anyag zokog. -
Majd kigyúl a csillag, kisüt a hold.
S ott fenn a keresztfán suttogja a szél:
Kinyílik a rózsa, kihajt a levél.
Tovább zsongott bennem a költő által megfogalmazott reménység: Ott fenn a keresztfán suttogja a szél: Kinyílik a rózsa, kihajt a levél.
Azzal a hittel jöttem, mint aki ezt hirdeti. Szavam nem sirató dal, hanem az újrateremtő élet igéje. Tudom, hogy nem lehet egyszerre meggyógyítani a megsebzett szíveket, de azt is tudom, hogy felelnem kell szívetek némán is zokogó kérdéseire. Tudom, hogy Isten e koporsó mellett különösen nagyot akar mondani nekünk, hiszen roskasztóan nagy itt a gyász. Miért beszéljek én arról, mit veszítettetek benne: úgyis érzitek, hogy távozásával szegényebb lett számotokra a világ, egy árnyalattal sötétebb a föld. De azt is tudom, hogy Isten nem hagy vígasztalás nélkül egyetlen emberi szívet sem, amelyik megtanul az ő szavára hallgatni.
Hallgassunk most mi is az Ő szavára. 2700 esztendő távolságából szól hozzánk az élő Isten szava, Mikeás próféta igéjén keresztül: „De én az Urat várom, a szabadító Istenben reménykedem: meg is fog hallgatni Istenem; majd ő intézi peremet és igazságot szolgáltat nekem. Kivisz a világosságra és gyönyörködöm igazságában."
Perről és igazságszolgáltatásról beszél nekünk Isten egy fiatalon elhunyt ügyvédnő koporsójánál, aki fiatal életének legszebb esztendeit arra fordította, hogy a Juszticia, az igazságszolgáltatás papnőjének szerény szolgáló leánya legyen. Perről és igazságszolgáltatásról szól az Isten. Az volt a reménye, vigasza, bátorsága a prófétának és az a mi egyetlen vigaszunk az életünkben és halálunkban, hogy Isten intézi a mi perünket és igazságot szolgáltat nekünk.
De amíg a próféta erről jelen (sőt talán) jövő időben beszél, addig mi, az újszövetségi eklézsia népe ezt múlt időben mondhatjuk: Isten intézte a mi perünket és ő szolgáltatott igazságot nekünk. Mert mind az a reménység, amiről Mikeás és a többi próféta és király beszélt, beteljesedett az idők teljességében Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, a mi Urunkban. Benne intézte Isten a mi perünket és benne szolgáltatott igazságot nekünk. Benne és Általa vitt ki bennünket a világosságra és Benne gyönyörködünk, Isten csodálatos igazságában.
Évezredek során sok nagy, emlékezetre méltó per volt ezen a világon. De egyik sem hasonlítható ahhoz a perhez, amelyben Jézus Krisztusban az ember perbe fogta az Istent. Egy teológus, aki könyvet írt Jézus Krisztus szenvedéséről és kereszthaláláról, könyvének ezt a címet adta: „A perbe fogott Isten..." Igen, ott, akkor ez történt. Micsoda per volt az! Milyen kérlelhetetlen szenvedélyek, gyűlöletek, irigységek csaptak össze. Hogy kitombolta ott magát a rosszul értelmezett demokrácia, a népakarat. Három mozzanatát hadd ragyogtassam fel előttetek itt, az élet és halál nagy tárgyalásánál, e koporsó mellett.
Ennek a pernek három mozzanata van:
1. Nézd a koronatanút, az árulót, a besúgót, a tanítványi körből lealjasodott Júdást, aki 30 ezüstpénzért elárulta Jézust. Mit csinál? Visszamegy a főpapokhoz, mert megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt és ezt mondta: „Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el." íme, Júdás az áruló maga mondja: Jézus ártatlan.
2. Nézd a tárgyalást vezető bírót, a halálos ítélet kimondására, vagy a felmentő ítélet meghozatalára egyedül jogosult helytartót, Pilátust! Amikor szinte minden érvéből kifogy, amikor látja, hogy nem tudja megmenteni Jézust, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság láttára és ezt mondta: „Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől!" Íme, a Bíró ünnepélyesen deklarálja: Jézus igaz ember.
3. És nézd a népet, az istenadta népet, amelyik élhet ezen az ünnepen a jogával. Akit kiválaszt, az amnesztiát kap, az kegyelemben részesül. S a nép választás előtt áll: Jézus vagy Barabás. Barabás - higgyétek el, nem túlzók, ha mai megfogalmazásban azt mondom - ez a Barabás terrorista volt... És a nép ezt a terroristát választotta. Jézust keresztre juttatta: az ő vére mirajtunk és a mi gyermekeinken...
Íme, ilyen volt az ember pere az Istennel. Nyugod-tan mondhatjuk: az emberi igazságszolgáltatás soha nem mondott akkora csődöt, mint ott akkor... És ez a perbe fogott Isten, ez a rútul cserbenhagyott, meggyalázott, arcul köpdösött, kigúnyolt, majd keresztre feszített Isten lett az ember Megváltója. Ez a kereszt Krisztusa a mi reménységünk, szabadítónk és vigasztalásunk. Ebben a perben mutatta meg Isten: milyen az ő igazságszolgáltatása, ahogy az egyházatyák nagypénteki prédikációjából és emléke-zéséből oly gyönyörű énekben megírta Hermann János:
„Meghal a jó, ki hűség volt s alázat,
Az él, ki Isten bántására lázadt;
A vétkes ember sértetlen
s bilincsben ott áll az Isten!"
(340,5)
Hát ez a mi egyetlenegy reménységünk és vigasztalásunk életünkben és halálunkban. Adja Isten Lelke, hogy ott fenn a keresztfán elszenvedett drága halál áldásai áradjanak le ide ránk. Áradjon e fiatal halottra, az igazságszolgáltatás szerény szolgáló leányára és vigye át az örök üdvösségbe!
Áradjon a gyászoló szívekbe s töltse be azokat áldott, szent vigasztalással, és áradjon mindnyájunkra, hogy elmúlás, halál, siralom tövében is halljuk a Keresztfáról az örök Isteni Lélek suttogását:
„Kinyílik a rózsa, kihajt a levél..." Ámen
Dr. Gáti Erzsébet ügyvédnő 33 év.
Pápa, 1984. április 3.