10. /Hívj segítségül engem a nyomorúság idején Zsoltár 50,15

 Gyászoló Kedves Testvérek!

Árva Bethlen Katának, a 18. századi tragikus sorsú magyar nagyasszonynak, az első magyar önéletrajzíró nőnek a vigasztalásával szólok én most hozzátok: „Még aki ellenségetek volt is, annak a lelke is megesik rajtatok Kívánom, hogy az én Istenem a maga Szent Lelke által emberi reménység felett vigasztalja meg a megsebhedett szívet." (XLIV. Levele 1733. IV. 13)

Bizony itt csak az emberi reménység felett való isteni vigasztalás jöhet számításba; hiszen a Jeruzsálem romjai mellett sirató éneket mondó próféta szavait vehetitek ajkatokra: „Mindnyájatokat kérlek, ti járókelők, tekintsétek meg és lássátok meg, ha van-é oly bánat, mint az én bánatom, amely engem ért, amellyel engem sújtott az Úr az ő búsult haragjának napján." (Jeremiás Siralmai 1,12)

Az teljesedett be Barcza Judit sorsában, amit 80 évvel ezelőtt Ady Endre így írt meg:

Az Úr Illésként elviszi mind,
Kiket nagyon sújt és szeret:
Tüzes, gyors szíveket ad nekik,
Ezek a tüzes szekerek.
(Az Illés szekerén)

Bizony, egy tüzes, gyors szívű, éles eszű, különleges szellemi és lelki adottságokkal megáldott drága fiatal élet tűnt el közülünk; akinek elvesztése legnagyobb a szülőknek, testvéreknek, barátnak, de felmérhetetlen nagy veszteség magyar társadalmunknak is.

Ahogyan ez a vidám, tehetséges fiatal leány keresztül - kasul száguldott a nagy világon: Moszkvától Kaliforniáig, Angliától Párizsig; emberfeletti kitartásával, áldott tehetségével maga volt egy személyben a magyar ifjúság nemzetközi nagykövete. Nemetközi tanári diplomájával az angol és orosz nyelv fiatal tudósa, 25 évesen nemzetközi angol nyelviskolai tanár. És minden isteni adottságait megelőzve talán legdrágább kincse volt jó szüleinek igaz szeretete, és szép, kicsiny hazájához való ragaszkodása.

Ugye, hogy tudta írni mindenhonnan: „Nagyon szép itt minden, nagyon szép... de a mi kicsi szobánk otthon...és a nagypapa teveli szőlőskertje, az szebb." És folytathatnám, hiszen felét sem mondtam el annak a kincsnek, amit törékeny testében hordozott... de nem folytatom. Csak minderre és a továbbiakra a halhatatlan angol költőfejedelmet, Shakespearet idézem: „A szó csak szó, a megsebzett szívet a fülön át gyógyítani nem lehet."

Ezért nagy alázattal és a szelídség lelkével, de imádsággal, hittel és reménységgel hirdetem nektek drága Testvérek, Isten vigasztaló üzenetét. „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, és megszabadítalak, és te dicsőítesz engem." Ebben az Igében a ti mennyei Atyátok azt üzeni: Ne bízzatok a magatok erejében, ne bízzatok emberi segítségben, hanem Őt hívjátok segítségül, Őt, az Örökkévalót, a Mindenható Atyát, a mennynek és földnek Teremtőjét, és a Jézus Krisztust, az Ő Egyszülött Fiát, az emberiség Megváltóját. Ő mindig közel van a megtört szívekhez és megsegíti a megsebzett lelkeket.

Csodálatos, hogy Ő maga ajánlja magát segítségül. Ahogyan az idők teljességében Jézus Krisztus félreérthetetlenné tette a nagy evangéliumot: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; Ő nem az erőseket hívogatja, hanem a megfáradtakat és a megterhelteket.

Drága Szülők! Eddig ti az életnek csak a napos oldalát ismertétek. A ti otthonotok egy kis tündérsziget volt, ahol - valóban pedagógushoz méltóan – tisztaságban, szeretetben és örömben élt együtt a család. Most beíratott benneteket Isten a szenvedés iskolájába és a szenvedők nagy nemzetközi családjába. S ha sok-sok táviratot kaptatok e napokban, halljátok a mennyből küldött táviratot is:

„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, és megszabadítalak, és te dicsőítesz engem."

Megszabadítalak. Hát miért nem szabadította Őt meg a haláltól?. A felzaklatói kérdésre csendben, de nagyon határozottan mondom: Megszabadította. Őt is megszabadította. Igaz, a földi haláltól nem, de megszabadította az örök haláltól. Ahogyan a keresztség drága vizével az ő nevét is beírta zászlója alá, ahogyan - és ezt bizonyosra veszem- a világ országútján, annak sok országa sok templomában találkozott a Krisztus keresztjével, ahogyan a nagymama Bibliájában és zsoltároskönyvében találkozott azzal a hittel, amely népünket ezredéven át és vérzivataros századokban megőrizte. Úgy mondom nektek bátran Vörösmarty Mihály szavaival: „Sorsa sötétségén csak a hit fáklyája dereng."

Ez a halálból szabadító isteni szeretet legyen árva szívetek drága vendége, ahogyan Arany János mondja: „Mert szegénynek drága kincs a hit. - Tűrni és remélni megtanít. - S néki, míg a sír rá nem lehel, - Mindig tűrni és: remélni kell." És ha engedtek Isten atyai szeretetének, majd egykor Istent dicsőítve, boldogan mondjátok ti is Ady Endre vallomását:

„Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadva vittem.
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép tüzes nappalon,
De háborús éjjel.

És Megvakultak Hiú szemeim,
meg halt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt
Mindörökre látom."
(Az Úr érkezése)

És most a búcsú szavai következnek. Megtört szívű Szülőknek, jó testvérnek és a hű Barátnak hadd adjam szájába a 12. században élt azerbajdzsáni költő mély érzésű, szép szavait:

„Úgy szálltal el, mint permetes homokszél,
Mint medrében a folyó elfutottál.

A változó, tünékeny hold ilyen,
A távoli, az örök idegen.

Hiába, ó hiába vagy te messze.
Velem maradsz már belém gyökerezve.

Szemem nem ér el többé; elhiszem,
De új életre tár majd fel szívem.

Omlassza orcád porrá az enyészet,
Képzeletem szüntelen felidézhet."
/Mizámitól, Rab Zsuzsa közlése után. /

És mondjunk utolsó Isten hozzádot mi is: Munkatár-sak, unokatestvérek, keresztszülők, rokonok, volt tanárok, volt iskolatársak, és sok-sok külföldi barát.

Mondjuk hittel: Barcza Judit,

"íme elbocsátunk utolsó utadra. Legyen a pihenésed békességes, míg poraid felett a Te Megváltód megáll. Legyen a feltámadásod dicsőséges, s majd a kegyelem királyi trónja előtt, a hű és igaz bizonyosság, az egyetlen közbenjáró érted való esedezése hathatós és foganatos. Koronázzon az Örök Irgalom."(Ravasz L.: Korbán 1. 479. oldal.)

Ámen.

Pápa 1988. március 11. Temetési beszéd Barcza Judit 25.éves felett, (Közlekedési baleset)