„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
28.1 A Lélek istenségének dogmatörténeti vonatkozásai
A Szentlélek nemcsak a kijelentésben válik Isten Lelkévé. Ő a kijelentéstől
eltekintve, önmagában véve is Szentlélek, és aki ő már eleve, ugyanaz
a kijelentésben is. Miután elmondottuk Istenről, hogy Isten Atya és
Isten Fiú, most elmondhatjuk azt, hogy Isten Lélek. Ez a végső megállapítás,
amit Istenről tehetünk.
Az iménti mondatokban már benne van a Szentlélekről szóló dogma, mely
nem egyéb, mint a bibliai szöveg exegézise. Maga a tan viszonylag
kései keletű. A Fiú külön isteni létmódjára vonatkozó tant, jóval korábban tisztázta az egyház, mint a Szentlélek külön isteni létmódjára vonatkozót. A Nicaeai zsinat a krisztológiában kimondta már a döntő szót a homoousios-szal, de a pneumatológiában vagy szoteriológiában nem vágta útját a herezisnek. Itt csak az 5. század hozta meg a hasonló élességű formulázást, a tan lezárása pedig még később: 1014-ben történt meg, mikor a filioque kifejezést Nyugaton beleillesztették a hitvallásba.
Ezzel egyben dogmatikai ürügyet adtak a Kelet és Nyugat közt hamarosan
bekövetkező egyházszakadásra.
Mégse képzeljük azt, hogy a Szentlélekről szóló tan újabb találmány.
Csupán később formulázták meg teljes élességgel azt, ami kevésbé éles
fogalmazásban voltaképpen benne volt már a legrégibb hitvallásokban.
A tanfejlődés természetes belső rendje szerint a Szentlélekről szóló
tannal zárult a trinitástan. Viszont ennek a tannak ki kellett alakulnia
a maga idejére, hogy alapul szolgáljon Ágostonnak a Pelagius elleni
harcban, s a reformátoroknak a római egyházzal vívott kemény küzdelmükben.
A pneumatológiai dogma nélkül éppúgy érthetetlen volna Ágoston kegyelemtana, mint a reformátorok megigazulás-tana.
A Szentlélekről szóló tant, igazi jelentőségében és teljes hadrendjében
a római katolicizmus alig értette meg. Még a kiváló, de éppen ezen
a ponton követő nélkül maradt Ágoston sem. A protestáns modernizmus
pedig Rómánál is messzebb hanyatlott ettől a tantól.
Ezt az állapotot megérthetjük. A Szentlélekről szóló tan ugyanis még
megbotránkoztatóbb az emberre nézve, mint Krisztus istenségének tana.
Ebből kell tudomásul vennie, hogy az ember a kijelentésben egyáltalán
nem lehet partnere Istennek, s nem támaszthat semmiféle igényt Istennel
szemben. Az ember csak úgy lehet részese a kijelentésnek, mint ahogy
a szolga részese lehet ura tetteinek, vagyis csak urát követve, utánozva,
őneki engedelmeskedve, őt szolgálva. Az ember éppen ezt az úr és szolga
viszonyt nem tudja és nem akarja tűrni, ez ellen lázad és ezt akarja
megfordítani. Ez a nagy akadálya a Szentlélekről szóló tan megértésének;
ezért értették meg aránylag kevesen - csak a valóban bibliás és
alázatos lelkek - a keresztyénség története folyamán. Viszont ezért
lehetett sokféle herezisnek, újabban pl. a pünkösdizmusnak melegágya.
28.2 A Nicaeai hitvallás szoteriológiai szakasza
A Szentlélekről szóló dogma elemzését, a krisztológiai dogmához hasonlóan,
szintén a Niceaeno-Constantinopolitanum alapján végeztük el. Egyetemes
hitvallásunk idevágó cikkelye így hangzik:
(Hiszek egy) Szentlélek Úrban, a megelevenítőben,
ki az Atyától és Fiútól származott,
ki az Atyával és Fiúval együtt imádandó és együtt dicsőítendő.
Hiszek egy Szentlélek Úrban. A Trinitástanból tudjuk,
a Szentlélek nem harmadik Úr a másik két Úr mellett, mert az Ő urasága
az Atyának és Fiúnak uraságával elválaszthatatlanul egy. Abban különbözik
az Atyától és Fiútól, hogy ő jelenti a közösséget,
melyben az Atya mint Atya és a Fiú mint Fiú találkoznak egymással.
Miért kell ezt az isteni aktust, külön isteni létmódként értelmezni?
Azért, mert az Atyának és Fiúnak ez a közös léte
és munkássága a Biblia szerint az Atya és Fiú lététől és munkásságától
megkülönböztetendő, külön létmód. Mégpedig isteni létmód, mert az
Atya és Fiú ebben az aktusban sem lehet más, mint Isten.
Hiszek Szentlélekben, a megelevenítőben. Ez a tétel
kettős jelentésű. Először (egyetemes értelemben) azt jelenti, hogy
a Szentlélek az Atyával és Fiúval együtt részese a teremtésnek. (1Móz
2,7) Munkája tehát kihat minden élőlényre s az egész világra, “mert
ő az, ki mindenövé kiáradva, mindent fenntart, táplál és éltet földön
és égen”. (Inst I. 13. 14.) - Másodszor pedig (speciális vagy
szűkebb értelemben) azt jelenti, hogy a Szentlélek a választottakat
a romlandó, bűnterhelt életből Krisztus által megváltja s újjászüli
a romolhatatlan életre. Egyetemes munkája, csak a hit szemével látható,
vagyis a minden élőre kiáradó erejét azok vehetik észre, akik újjászülettek
már a Lélek által. Végezheti-e ezt az egyetemes és ezt a speciális
megelevenítő munkát más, mint Isten? Így közvetve ez a tétel is kifejezi
a Szentlélek istenségét.
Hiszek Szentlélekben, ki az Atyától és a Fiútól származott.
Ez a tétel kifejezi, hogy a Szentlélek nem teremtmény. Mely teremtményről
mondhatnók el, hogy isteni leszármazása van? De kifejezi tételünk
azt is, hogy a Szentléleknek valamiképpen más az eredete, mint a Fiúnak:
ez “született”, az meg “származott”. A “születés” és “származás”
között való különbséget szóhasználatunkkal csupán jelezzük, a nélkül
hogy pontosabban körülírhatnók. Dogmatikai vonatkozásban ugyanis mind
a kettő képes kifejezés, különbsége tehát nem definiálható.Ez a harmadik tétel világtörténeti jelentőségűvé vált. Az eredeti
szövegben csak annyi van, hogy “az Atyától származott”. Latin
fordítása azonban már a 6. században így hangzik: ex patre filioque
procedit, Atyától és Fiútól származott. Ez a latin fordítás 1014-ben
került bele a római mise hivatalos szövegébe, s ezáltal Nyugaton általánosan
elfogadottá vált. - A keleti egyház tiltakozott a “szent zsinat”
határozata, a hitvallás eredeti szövege “önkényes” megváltoztatása
ellen, s ez a kezdetben csupán formális jellegű tiltakozás egyre mélyebb
tanbeli eltávolodásra vezetett, s bekövetkezett az egyházszakadás
(1054).
A keletiek ettől kezdve János 15,26-on lovagoltak (”az Atyától származik”),
és figyelmen kívül hagyják azokat a szentírási helyeket, amelyek éppoly
világosan a Fiú lelkének nevezik a Szentlelket (pl. Gal 4,6; Rm 8,9).
Ezek a valóban különböző szentírási helyek nem cáfolják, hanem kölcsönösen
kiegészítik egymást. Nem szabad tehát egyet kiszakítani belőlük
és izoláltan értelmezni, még kevésbé szabad spekulatív mádon a többivel
szemben kijátszani. Keleten pedig ezt tették.
Mit jelent a filioque-tan? Nem azt, hogy a Szentlélek kettős eredetű,
hanem hogy közös eredetű. A Fiú az Atyától született,
s éppen ebben különbözik az Atya és Fiú egymástól. A Lélek viszont
az Atyától és Fiútól eredt, s ebben közös az Atya és Fiú egymással.
Ez a harmadik létmód nem származhatott csak az elsőből, vagy csak
a másodikból, nem is az első és második együttes műve, hiszen itt
nem két külön személyiségről van szó, hanem az egy isteni személyiség
két létmódjáról s ennek az egy isteni személyiségnek harmadik létmódja
a Szentlélek. Keleten, mivel a filioque-tant elvetették, éppen ezt
az egységet tanbelileg nem biztosították, akuttá vált náluk a triteizmus
veszedelme.
A filioque-tan dogmatikai jelentőségénél fogva nem kevésbé fontos
az etikai sem. Ha ugyanis a Szentlélek csak az Atyának a Lelke, akkor
a Lélek által való vezetés, életirányítás Krisztustól s Isten akaratának
Krisztusban történt kijelentésétől függetlenül, önkényesen értelmezhető.
Ennek következtében alakulhatott ki a keleti egyházban pl. a bizánci
hatalom fenntartás nélkül való kiszolgálása, a “bizantinizmus”.
Ilyesmi természetesen máshol is bekövetkezett már, ha a filioque-tan
regulatív szerepe nem érvényesült, vagyis a Lélek által való vezetésből
kikapcsolódott a Krisztus-kijelentés fegyelme. Menten tartalmatlanná
vált, illetve önkényes tartalommal telt meg a vezetés.
Hiszek Szentlélekben, ki az Atyával és Fiúval együtt imádandó és
együtt dicsőítendő. Nem az Atya és Fiú “mellett” imádandó és
dicsőítendő, hanem az Atyával és Fiúval “együtt”. A latin szöveg
a cum mellé a simu-t is odateszi, tehát még helyesebben: az Atyával
és Fiúval való “egységben” imádandó és dicsőítendő.Ez a tétel két dolgot fejez ki: a Szentlélek személyes jellegét, hiszen csak személy imádható, továbbá a Szentlélek és az ember teljes különbözőségét.
A Szentlélekisten ugyanis, aki bennünk munkálkodik, felettünk
való, ezért imádandó. - Így tanít egyetemes hitvallásunk az örökkévaló
Lélekről.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
