16. Az �r�kk�val� Isten

16.1 J�zus Krisztus Atyja

Ebben a paragrafusban az Atyaistenr�l, mint a Szenth�roms�g Egy �r�k
Isten els� “szem�ly�r�l” sz�lunk.

Isten az�rt lehet nek�nk Aty�nk, mert el�z�leg m�r az � kijelent�j�nek,
J�zus Krisztusnak Atyja. Err�l az �r�k viszonyr�l mondja J�zus: “Amik�nt
ismer engem az Atya, �n is ismerem az Aty�t.” (Jn 10,15) Ez�rt mondhatja
azt is: “Ha engem ismern�tek, az �n Aty�mat is ismern�tek.” (Jn
8,19) Vagy m�s v�ltozatban fogalmazva: “Aki engem l�tott, l�tta
az Aty�t”. (Jn 14,9) F�k�nt J�nos evang�liuma ontja a hasonl� mond�sokat
(1,18; 5,27 �s 37; 6,46; 17,25) de ugyanez a gondolat el�fordul az
apostoli levelekben (1Jn 2,23; 2Jn 1,9) �s a szinoptikus evang�liumokban
is. M�t�n�l pl. azt olvashatjuk: “Senki sem ismeri a Fi�t, csak
az Atya, az Aty�t sem ismeri senki, csak a Fi� �s akinek a Fi� akarja
megjelenteni.” (Mt 11,27)

Mint ahogy komolyan vett�k az el�z� paragrafusban azokat a bibliai
verseket, melyekben J�zus megk�l�nb�zteti mag�t az Aty�t�l, �pp�gy
komolyan kell most venn�nk azokat, melyek viszont az Aty�val val�
egys�g�re mutatnak. A most id�zett versek, m�g
hat�rozottabban al�h�zz�k azt a kor�bbi ismeret�nket, hogy Istent,
mint teremt� Aty�nkat nem ismerhetj�k meg J�zus Krisztus megker�l�s�vel,
az � seg�ts�ge n�lk�l. Isten ugyanis nem az�rt Aty�nk, mert � teremtett,
hanem az�rt, mert J�zus Krisztus Atyja, �s J�zus Krisztus befogad�sa
�ltal �jj�sz�l minket a fi�s�gra. A Fi�ban v�lunk adopt�lt fiakk�.

Ehhez a bibliai felismer�shez szigor�an ragaszkodnunk kell. Ne �gy
k�pzelj�k teh�t a dolgot, hogy az emberis�g m�r J�zus Krisztus el�tt
mag�t�l “r�j�tt”, a vil�g sz�p rendj�b�l a Rendez� ismeret�re,
mondjuk filoz�fiai �ton visszak�vetkeztetett a V�gokra, a “Teremt�re”
�s azt�n j�tt J�zus Krisztus, aki ezt a m�r ismert valakit “Aty�nak”
nevezte el. M�g egy olyan emelkedett �s megveszteget�en tiszta istenide�val
szemben is, mint amilyen a plat�ni istenidea, ragaszkodjunk a bibliai
felismer�s kiz�r�lagoss�g�hoz. J�zus Krisztus nem egy ilyen istenide�t
magyar�zott meg, vagy form�lt kereszty�niv�. Krisztus szem�ben ez
az istenidea is csak �listen, s a term�szeti ember
magagy�rtotta b�lv�nyaival egy sorba tartozik. - Nek�nk ma m�r a
szekularizmus folyamata is tan�s�tja, mennyire nincs term�szeti istenismeret:
term�szettudom�nyosan k�pzett, gondolkoz� emberek jutnak el addig
a k�vetkeztet�sig: nincs Isten. J�zus Krisztus nem a mi hom�lyban
tapogat�z� term�szeti istenismeret�nkkel foglalkozott, hanem az ismeretlen
Aty�t jelentette ki. Isten csak e kijelent�s
�ltal lehet a mi Aty�nk. Ez a dolgok bels� rendje.

M�s teh�t Isten atyas�g�nak �rtelme Krisztusra �s re�nk n�zve. A k�t
atyas�g k�z�tt lev� k�l�nbs�get maga J�zus �gy jelezte: “Felmegyek
az �n Aty�mhoz �s a ti Aty�tokhoz, �s az �n Istenemhez �s a ti Istenetekhez.”
(Jn 20,17) - �me �, aki egy�bk�nt m�g b�n�ss�g�nk �tk�ban is k�z�ss�get
v�llalt vel�nk �s a hal�lt szenvedte el �rt�nk, ezen a ponton megk�l�nb�zteti
mag�t t�l�nk.

16.2 Az atya-fi� viszony h�rom esete

A p�ldak�ppen id�zett szent�r�si helyek, Isten atyas�g�nak els�dlegess�g�re
utalnak, arra, hogy � a J�zus Krisztus Atyja. Mert Isten a J�zus Krisztus
Atyja, ez�rt atyas�ga isteni l�ny�nek �r�k l�tm�dja. Isten �r�kk�val�
atyas�g�r�l sz�lva, ism�t a Trinit�s k�rd�s�n�l vagyunk. Isten, mint
�r�kk�val� Atya, a Trinit�s els� “szem�lye”, a fons deitatus,
az istens�g forr�sa.

A r�gi dogmatikusok ilyen elnevez�sekkel fejezt�k ki els�s�g�t: Isten,
mint �r�kk�val� Atya, az Autotheos, Anarchos, Ingenitus, Nullo origenem
habens, a se ipso existens (ez�rt “aseit�s”-�t emlegett�k), � a Szenth�roms�g m�sik k�t l�tm�dj�nak szerz�je.

Ilyen alapon azonban nem szabad rang vagy �rt�kbeli k�l�nbs�get tenni
a h�rom l�tm�d k�z�tt. M�r a trinit�stanb�l tudjuk: a h�rom l�tm�dban,
isteni mivoltukat tekintve, nincs �s nem is lehet semmi egym�s f�l�,
illetve egym�s al� rendel�s. Az Atya, Fi� �s a Szentl�lek egyl�nyeg�.

Az egys�gen bel�l azonban eredetbeli k�l�nbs�g van: Fi� az Aty�t�l
sz�letett, a L�lek pedig az Aty�t�l �s a Fi�t�l sz�rmazott. Ebben
az �rtelemben mondottuk, hogy Isten, mint �r�kk�val� Atya, a Szenth�roms�g
m�sik k�t l�tm�dj�nak szerz�je. Ez a szerz�s�g a teremt� �s teremtm�ny
k�z�tti viszony �sszehasonl�thatatlan �sk�pe, mint ahogy a teremt�-teremtm�ny
viszony meg, a f�ldi apa-fi� viszony �sszehasonl�thatatlan �sk�pe.
Az�rt mondjuk �sszehasonl�thatatlannak, mert min�s�gileg k�l�nb�z�
viszonyokr�l van sz�.

1. Els� esetben a Trinit�son bel�li id�tlen viszonyr�l, az Atyaistennek
   a Fi�istenhez �s a Szentl�lekistenhez val� �r�k viszony�r�l. (Teh�t
   itt Isten viszonylik Istenhez.)
2. M�sodik esetben Teremt� Aty�nk, hozz�nk, emberekhez val� viszony�r�l.
   (itt Isten viszonylik emberhez.)
3. Harmadik esetben pedig a f�ldi aty�nak a fi�hoz val� viszony�r�l.
   (itt ember viszonylik emberhez.) - De ez a h�rom viszony a maga
   �sszehasonl�thatatlans�g�ban is �sszef�gg egym�ssal:
   Az els� �sk�pe a m�sodiknak, a m�sodik viszont �sk�pe a harmadiknak.

Mi�rt kell ezt a h�rom viszonyt megk�l�nb�ztetn�nk? Az�rt, mert a
megk�l�nb�ztet�sb�l l�tszik, hogy Istennek re�nk vonatkoz� atyas�ga
nem valami p�ld�tlan dolog, hanem egy Istenen bel�li �r�k vonatkoz�snak,
illetve t�rt�n�snek f�ldi m�sa. Annak a m�sa, hogy Isten (megel�z�leg
m�r) �r�kk�val�s�gt�l-�r�kk�val�s�gig Atyja a vele �r�kk�val�s�gt�l-�r�kk�val�s�gig
egyl�nyeg� Fi�nak. Gy�lekezeteink ezt az �r�k viszonyt nem ismerik
s Istennek a Fi�ra vonatkoz� atyas�g�t t�vesen, a kar�csonyi t�rt�nettel
kapcsolj�k �ssze.

Istennek a trinit�son-bel�li atyas�ga direkt �rtelm�,
de amint ezt az atyas�got a Trinit�son k�v�lre, teh�t mire�nk vonatkoztatjuk,
az � atyas�ga nyomban indirekt �rtelm�v� v�lik.
Mi ugyanis nem lehet�nk az � atyas�g�nak k�zvetlen�l r�szesei, mint
ahogy a Fi� k�zvetlen�l r�szese, hanem csak k�zvetve, a kijelent�sen
�t, vagyis a Fi�ban a Szentl�lek �ltal. Istennek atyas�ga re�nk vonatkoz�an
teh�t nem els�dleges, hanem csak m�sodlagos jelens�g. M�sodlagoss�g�ban
kell megismern�nk, ha nem akarjuk f�lreismerni.

16.3 Az isteni egys�g tanbeli meg�rz�se

A k�tf�le atyas�g: a Fi�ra �s a re�nk vonatkoz� atyas�g megk�l�nb�ztet�se,
�s az ut�bbinak az el�bbib�l val� levezet�se: az isteni egys�g tanbeli
meg�rz�s�nek a legf�bb biztos�t�ka.

Ha azt v�ln�k, hogy mi szint�n direkt �rtelemben vagyunk az �r�kk�val�
Aty�nak fiai, akkor volna sz�munkra egy Atyaisten, amellett egy k�l�n
Fi�isten, s�t egy k�l�n Szentl�lek Isten is, sz�val
h�rom k�l�n Isten. Ha azonban tudjuk �s szem el�tt tartjuk, hogy mi
csak indirekt �rtelemben vagyunk fiak, amennyiben csak
a kijelent�sben ismerhetj�k meg Istent, mint Teremt� Aty�nkat,
akkor ez az ismeret m�r mag�ban z�rja a Fi�nak �s Szentl�leknek
az ismeret�t is. Teh�t nem h�rom k�l�nb�z� Istent ismerhet�nk meg,
hanem a Szenth�roms�g Egy �r�k Istennel van tal�lkoz�sunk.

De ugyanebb�l a kijelent�sb�l tudjuk meg azt is, hogy nemcsak az Atya
teremt�, hanem vele egy�tt teremt� a Fi� is, �s a Szentl�lek is. Viszont
az Atya nemcsak teremt�, hanem kiengesztel� �s megv�lt� is. A kijelent�s
ugyanis nem h�rom k�l�nb�z� funkci�t bet�lt� h�rom isteni r�sz egym�smellettis�g�r�l
besz�l, hanem a megoszthatatlan egy Isten dolgair�l. A r�giek ezt
�gy fejezt�k ki: Opera Trinitatis ad extra sunt indivisa.

A Trinit�s kifel� hat� munk�inak megoszthatatlans�ga nagy horderej�
t�tel. �rv�nyes�t�s�t �ppen az atyas�g �rtelm�nek levezet�se szolg�lja.
A dogmat�rt�net tan�s�ga szerint, valah�nyszor elmulasztott�k ezt
a spekulat�vnak l�tsz� levezet�st, �s nem m�sodlagoss�g�ban ismert�k
meg Isten re�nk vonatkoz� atyas�g�t, nemcsak h�romfel� (triteizmusra)
bomlott Isten egys�ge, hanem annak is lehet�s�ge ny�lt, hogy a sz�tbomlott
h�rom isteni szem�ly k�z�l egyet kiv�lasszanak, a m�sik kett�t viszont
mell�zz�k.

�gy pl. a felvil�gosod�s a teremt� Aty�t,
a pietizmus J�zus Krisztust,
arajong�k meg a Szentlelket
v�lasztott�k, s mindenik esetben t�bb�-kev�sb� mell�zt�k a Szenth�roms�g
m�sik k�t szem�ly�t. Ez az elj�r�s azonban k�ptelens�gre vezet, mert
az Atya nem a mi Aty�nk a Fi� �s a L�lek n�lk�l.
A Fi� sem lehet �dv�z�t�, s a L�lek sem lehet Vigasztal� az Atya n�lk�l.

16.4 A Trinit�s szem�lyei �thatj�k egym�st

Fejteget�seinkkel kapcsolatban felmer�lhet a k�rd�s: hogy ha Istennek;
mint teremt� Aty�nak megismer�se csak m�sodlagos �s k�zvetett ismeret,
akkor vajon nem nagyon relat�v jelleg�-e, �ppen
az Atyaistennek, mint Teremt�nek ismerete? - Tulajdon�thatjuk-e
egy�ltal�n az Atyaistennek a teremt�s munk�j�t, mikor tudjuk, hogy
ebben a munk�ban r�szes a Fi� is, meg a Szentl�lek is? Vajon az opera
Trinitatis ad extra sunt indivisa elve nem tiltja-e meg, hogy mi ezt
az isteni munk�t az Aty�nak, amazt pedig a Fi�nak stb. tulajdon�tsuk?

Ezekre a k�rd�sekre azt felelj�k, hogy Isten munk�inak az Atya, Fi�
�s Szentl�lek k�z�tt val� sz�toszt�sa csakugyan relat�v jelleg�, de
relat�v mivolt�ban is helyes �s fenntartand� ismeret. Relativit�sa
csup�n azt jelenti, hogy nem kiz�r�lagos, nem kimer�t�
�s nem teljes ismeret, de az�rt r�sz szerinti mivolt�ban is fontos
�s igaz ismeret.

Igazs�ga nyomban ki�tk�zik, amint n�h�ny konkr�t p�ld�ra hivatkozunk.
Nem mondhatjuk pl., hogy az Atyaisten halt v�lts�ghal�lt a Golgot�n,
de azt sem, hogy a n�z�reti J�zus, vagy a p�nk�sdi L�lek teremtette
az eget �s a f�ldet. - Igaza van viszont az Apostoli hitform�nak,
mely nem m�s, mint Isten munk�inak a Trinit�s h�rom szem�lye k�zt
val� “sz�toszt�sa”.

Az Apostoli hitforma igazs�ga azonban kieg�sz�t�sre
szorul, amennyiben az Atya nemcsak az els�, hanem a hitvall�s m�sodik
�s harmadik cikkely�nek is alanya, vagyis ezt a “sz�toszt�st”
mindenkor egy nagy egys�gen bel�l kell elk�pzeln�nk, s �ppen erre
az egys�gre utal az opera Trinitatis ad extra sunt indivisa elve.
A Trinit�s szem�lyei ugyanis k�lcs�n�sen �thatj�k egym�st.
Ez�rt a trinit�stan t�rgyal�sakor az a feladat, hogy megmutassuk (m�r
amennyire a kijelent�s alapj�n megmutathatjuk) az egys�gben a k�l�nb�z�s�get
�s a k�l�nb�z�s�gben az egys�get. Ha ezt siker�l megmutatnunk, akkor
kit�nik, hogy a trinit�stan nem valami nyugv� �llapot, hanem mozg�st,
t�rt�n�st, �letet akar kifejezni. Nem statikus, hanem dinamikus jelleg�.