„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
Tulajdonképpen nem akartam dogmatikát írni. Etikusnak indultam, ebbe az
irányba terelt a kor, amelyben éltem. Az élet öröklött rendje
összekuszálódott s a tanácstalanságban lépten-nyomon sürgetővé vált az
etikai tájékozódás. Barth professzornál is éppen etikát hallgattam.
Olyankor, midőn ellenlábasai még azt hangoztatták: nincsen etikája. Az
etikai tanszékre való kinevezésem csak szorgalmazta a további elmélyedést és
az előadások kidolgozását. (Utolsó, sokszorosított kiadása: Etika, Debrecen,
1956, 363 l.) — Az etika mellett a dogmatikát, mint szükséges, de
időszerűtlenebbnek tűnő tárgyat, inkább csak kötelességből adtam elő, Pápán
12 éven, utóbb Debrecenben két évtizeden keresztül. Az utóbbi időszak
második felében már az etika előadása másra szállott át, maradt tehát a
dogmatika, mint főtárgy. Évente kellett, szinte fejezetről-fejezetre a
kérdező kedvű diákokkal megvitatnom. Világviszonylatban ekkor csappant a
dogmatikai érdeklődés, én meg akkor kerültem lélekben is közel a
dogmatikához. Különösen a dogmák történeti beágyazottsága vált számomra
érdekessé és tanulságossá: hogyan tört át a bibliai mondanivaló a különböző
korok gondolkodásmódján?
A teológiai oktatásból történt kikapcsolódásom után, mint legközelebbi
feladat állott előttem a dogmatika részletesebb, de a honi keretekhez
illeszkedő kidolgozása. Adva volt hozzá előadásaim vezérfonala, a kérdező
diákra és a magyarázó professzorra szabott vezérfonál. Ennek most olyan
formát kellett adnom, hogy a kérdező diák és a magyarázó professzor nélkül,
önmagában és önmagáért is helytállhasson. A vezérfonál adta tehát az
alapanyagot. Ebben főleg az akkor forradalmian új barthi tanításból
igyekeztem magyar fülek számára felfoghatóan tolmácsolni azt, ami itt a
legszükségesebbnek látszott. Korántsem mindent: a spekulatív elemek pl.
számomra is idegenek maradtak. Az átvett részleteket jobbára a 6-8 és 10-12,
továbbá a 21-22 és 28. paragrafus egyes pontjaiban találja az olvasó. Nem
árt hangsúlyoznom: az átvett részletek eredetileg sem igényelték a barthi
szöveggel való azonosságot. Ezekbe ugyanis belejátszott már az értelmezés és
alkalmazás egyéni módja.
Hogy aztán az idők folyamán a barthi színezetű anyagba milyen sokféle
olvasmány-élmény, sőt olykor részlet, honi és külföldi viták lecsapódó
eredménye került bele és ötvöződött az alapanyaggal, arról magam sem tudnék
pontosan számot adni. De nem is szükséges. Bizonytalan megjelenési idejű
könyvben, a vitázó kedv ellenére fontosabbnak tűnt a leszúrt eredmények
közlése, mint a más szerzőkkel folytatott kortársi polémia. Ugyanez okból az
irodalmi utalásokkal is felettébb takarékoskodtam. Mint összefoglaló mű, ez
is sokak eredményeire támaszkodik: egy korszak teológiai gondolkozásának
összegzése, egyéni nézőpontból.
Ha a tűnő idővel a dogmatika kérdésfeltevései változnak, ez a feldolgozás
akkor is dokumentálja, hogy jó egy emberöltőn át, csaknem 800 magyar
református teológus diák — sőt, ha arra gondolok, hogy stúdiumomat másfelé
is használták, ezernél is több — milyen szellemű dogmatikai nevelésben
részesült. De mint könyv, a történeti érdeken túl, bibliai szempontjaival
további jó szolgálatot végezhet, hiszen eredeti célja is a sokfelől és
sokféleképpen szorongatott, de Urában bízó “magyar Sion” erősítése volt.
Bizonyságtételével az adott helyen és időben érvényesíteni igyekezett az
egyházépítés gyakran mellőzött, mégis egyedül lehetséges módját: az “ebben a
világban, de nem ebből a világból” (Jn 17,13-19) krisztusi szabályát.
Ajánlom könyvem az egyházépítésben példaadómnak, édesatyám
Török Vince (1875-1963)
karcagi református lelkipásztor áldott emlékének,
Debrecen, 1971 húsvétján
a szerző [Török István]
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
