„MAGYAR NYELVJÁRÁSOK”

A DEBRECENI EGYETEM MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TANSZÉKÉNEK

2001. ÉVKÖNYVE DEBRECEN XXXIX, 165–176

Fekete Csaba

Az Öreg graduál Zsoltárkönyvének nyomtatott és kéziratos
hagyománya

Készült az OTKA Régi magyar szövegek nyelvi és művelődéstörténeti magyarázata, kiadása című (T 029 146. sz.) kutatási program keretében. Nyelvi és Művelődéstörténeti Adattár 14.

II. rész

E zsoltárnak az első verse is csak kisebb mértékben különbözik. Az Öreg graduálban gyakori az Ó Úr Isten megszólítás a Vizsolyi Bibliában olvasható Isten helyett, mint itt is, a vonatkozó névmással bővített mondatban. Az ó indulatszó a latinban, a (régi) magyarban és más nyelvekben az érzelemteli megszólítás bevezetőjeként is állhat, ilyenkor vocativusi funkciójú. Ezért gyakori, hogy megszólításban szerepel, de ez nem szükségszerű. Az ilyen helyzetben az ó indulatszót tartalmazó vagy nélkülöző mondatok tehát váltakozhatnak (vö. Gallasy: TNyt. II/1: 850; A. Molnár: NytudÉrt. 148. sz. 14–5). Az Öreg gra­du­álba betoldott kér igéhez pedig a határozószó szokásos fordulatot alkotva (térj kegyelmesen…) társul, amely bővítés a megszólítással jobban összekapcsolja a mondat felszólító részét. Azt is láthatjuk, hogy az Öreg graduál a Vizsolyi Bib­liában gyakori összetett múlt idejű igealak helyett nem ritkán egyszerű befejezett múltat használ. A többi tíz versben szintén csak olyan különbségek vannak, mint a már bemutatott 2-től 4-ig terjedő versekben. Azt gondolhatnánk, hogy a megfogalmazás magyarosságának igényéből is származtatható ilyen csekély mó­dosulás. De ott lappang a háttérben az a lehetőség, hogy ez egy a használatban, a szertartási és a szóbeli hagyományban megszokott zsoltárfordítás hatása, s Keserűi Dajka, a szerkesztő ezért igazított a Vizsolyi Biblia szövegén. Erre a feltételezésre az jogosít föl bennünket, hogy találhatunk olyan zsoltárokat, amelyeknek a kezdete teljesen különböző, a folytatása azonban szinte azonos.

A 69. zsoltárnak (Salvum me fac Deus) csupa apróságokban különböző 2–36. versével ellentétben a kezdőverse lényegesen más:

Az eltérő első vers eredetére a Batthyány graduál (= BatthyK.; in: Nytár. XIV.), valamint az azzal szó szerint egyező Ráday graduál szövege világít rá. A Batthyány graduálról az újabb kutatás tisztázta, hogy a 17. század elején másolták (Czeglédy Sándor: MKsz. 1961: 247–63, Uő.: MNy. 1963: 24–9). A kezdő verseket a BatthyK. szerint idézem:

Szabadits meg Ur IÐten mert Ðok haboruÐagok kxrńÕl fogtanak engemet :

Mind az en halalomig

EÐem az bÕnxÐxknek keÐzeben :

Es ninczen Ðegedelmem.

Jxuek az haboruÐagnak kxziben :

Es be merÕlek.

Munkalkodam es be rekedek x nekik praedikaluan :

Elfogatkozanak az en Ðzemeim miglen te benned bizom Ur IÐten.

Stb. (268).

Ezt az örökölt zsoltárkezdetet tehát megtartotta az Öreg graduál. De a zsoltár többi részében az Öreg graduál némi módosítással a Károlyi-féle szöveget vette át.

Nem csupán az Öreg graduálban figyelhetjük meg ilyen — a mi korunkbeli elgondolás szerint felemás — szövegváltozatok fennmaradását. Például a Béllyei graduálban (kiadatlan; Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Nagykönyvtár, Kézirattár, R 507; Debrecen) a 34. zsoltár (Benedicam Dominum in omni tempore) szövege lényegében ugyanaz, mint az Öreg graduál­ban, amely jórészt megegyezik a Vizsolyi Biblia szövegével. Eltér azonban úgyszintén a kezdő verse.

Ezt a kezdőverset a kéziratos hagyomány örökítette tovább. Szövege igen hasonló Kálmáncsehi Márton zsoltárfordításához. Azt vélhetjük, hogy ez valamilyen közvetítéssel a megsemmisült Gyulafehérvári graduálnak (amely az Öreg graduált megalapozta) lehetett meg egy vagy több forrásában. Azután tovább másolták, ezért találjuk ugyanezt a kezdetet a Béllyei graduálban. De csupán a kezdőversben érvényesül a korábbi hagyomány, mert a zsoltár többi versében a Béllyei graduál és ismeretlen forrása az Öreg graduállal s a Vizsolyi Bibliával egyező szöveget választotta.

Mindezt illusztrálandó először a Béllyei graduál és a Kálmáncsehi-féle szöveg első három versét mutatom be, majd pedig ugyanezt a részt a Vizsolyi Bibliából és az Öreg graduálból:

Kálmáncsehi Márton (1555 k./1561)	Béllyei graduál (1642–1653)
Aldom az Vr IÐtent minden idxben : az xdiczerete Ðoha ki nem ßakad az en ßambol.	Aldom aÅ Urat en minden idöben: Es Ðoha aÅ Ö dicsereti aÅ en ÐÅambol ki nem ÐÅakad.
Az Vrnac diczeretiben gyxnyxrkxdic az en lelkem : hallyác meg ezt az alázatoÐÐac es xru#dezz#ec.	AÅ Urban dicsekedik aÅ en Lelkem: Ezt meg halvan aÅ nyomorultak örülny fognak

Magaßtallyátoc az Vrat en velem : es az x neuét mind egyetemben visellyétec diczeretben. Stb.

MagaÐÅtallyatok az Urat velem öÐÅve: es magaÐÅtallyuk aÅ ö nevet egyetemben. Stb.

Vizsolyi Biblia	Öreg graduál
(1) Aldom az WRat minden idxben, mindenkoron az x ditséreti az én ßámban vagyon.	Aldom az Vrat én minden idxben : Es Ðoha az x dicsireti az én Ðzámból ki nem Ðzakad.
(2) Az WRban diczekedic az én lelkem, eßt meg halluán az nyomorultac xr×lni fognac.	Az Vrban dicsekedik az én lelkem : Ezt meg halván az nyomorultak xr×lni fognak.
(3) Magaßtallyátoc az WRat velem xßue, és magaßtallyuc az x neuét egyetemben. Stb.	Magaztallyátok az Vrat velem xÐzve : Es magaztallyuk az x nevét egyetemben Stb.

A szertartással kapcsolatos szóbeliség, emlékezet és hagyomány erejét, kialakultságát, valamint továbbélését tükrözi tehát az a fajta különbözés, amikor a Vizsolyi Biblia szövegével lényegében egyező zsoltárnak egy graduálban csak a kezdőverse nem azonos, ez őriz egy korábbi hagyományt. A zsoltárnak ugyanis a kezdete a legjellemzőbb, nevezhetjük hívóversnek is, mert előhívja a folytatást, általa a szertartást végző (fejből zsoltározó) emlékezetében az egész zsoltár szövege felidéződik.

3. Azonos zsoltárszövegek. Az Öreg graduál és a Vizsolyi Biblia zsoltárszövegeinek többsége lényegében azonos. Ez az azonosság sokszor szó szerinti egyezés (de a helyesírásuk következetesen eltér). A szövegben azonban ilyenkor is vannak, lehetnek apró különbségek, másként használt igeidők és szóalakok. A liturgikus gyakorlat nem tanúsítja a befogadott bibliafordításnak azt az érinthetetlenségét, amely később a Tótfalusi Kis Miklós bibliakiadása körül fellángolt vitában nyilvánvaló a 17. század végén. Azt azonban világosan mutatja, hogy a Vizsolyi Biblia az Öreg graduál kinyomtatása idejére a többrétű hagyományban is már egyfajta normának számított.

A lényegi egyezést és a rendre fölbukkanó minimális különbségeket szemléltesse a 127. zsoltár (Nisi Dominus edificaverit domum) párhuzamos szövege.

Vizsolyi Biblia	Öreg graduál
(1) Ha az WR nem eppiti az házat, hiába fáradnac az kic azt eppitic : ha az WR nem xrizi az vároÐt, hijába vigyáznac az xrizxc.	Ha az Vr nem éppiti az házat; héjában fáradnak az kik azt éppitik : Ha az Vr nem xrizi az vároÐt héában vigyáznak az xrizxk.
(2) Hijába való dolog néktec reggel hamar fel kelnétec, kęÐxn fekennétec le, és nagy fáradÐággal kenyeret ennétec : holott az IÐten az xßerelmeÐinec enged álmot.	Héában való dolog néktek reggel fel kelnetek : Es kéÐxn fek×dnxtxk le. Es nagy fáradsággal kenyeret ennetek : Holott az IÐten az x ÐzerelmeÐinek enged álmot.
(3) Imé az WRnac xrxkÐégi az fiac, és az aßßoni állatnac méhénec gy×mxltÐe, iutalom.	Imé az Vrnak xrxkÐęgi az fiak : Es az AÐzÐzonyiállatnak méhének gy×mxltse jutalom.
(4) Miképpen az nijlac az hatalmas erxÐnec kezében, ollyanoc az iffiuÐágnac fiai.	Miképpen az nyilak az hatalmas erxÐnek kezében : Ollyanok az ifjuÐágnak fiai.
(5) Bódog az ki meg txlti az x tegzét azockal, nem ßégyen×lnec meg mikor az x ellenÐégeket a kapuban meg ßólittyac.	Bóldogok az kik meg txltik az x tegzeket azokkal : Nem Ðzégyen×lnek meg mikor az x ellenÐęgeket a’ kapuban meg Ðzollittyák.
	DitsxÐég. […]

A Vizsolyi Biblia és az Öreg graduál Psalteriumának összefüggéseit együtt áttekintve még nem elemezte sem nyelvi vagy irodalmi, sem teológiai vagy egyházzenei tanulmány. Ezért maradtak rejtve a föntebb vázolt jellegzetességek, és mindmáig szinte teljesen feltáratlan ezek háttere. Kéziratos és nyomtatott gradu­álok, valamint bibliafordítások zsoltárainak összehasonlító tanulmányozásával érhetjük el ennek az itt közreadott vázlatnak a bővítését és további finomítását: a szövegörökség viszonylagos felmérését.

Már most is bizonyosnak látszik azonban, hogy a nyomtatott források tanulmányozásában sem mondhatunk le olyan megközelítésről, amely tárgyunk kapcsán is számol a gyakorlati szóbeliség (énekbeliség) és a hozzá kapcsolódó kéziratos hagyomány hatásával. Annak ellenére sem mellőzhetjük ezt, hogy anya­nyelvünkben és liturgikus szövegeinkben csak nyomokban maradt meg ennek a szertartási örökségnek a hatása.

Fekete Csaba